Egy Bayern München Blog a sok közül

A tegnapi erőt demonstráló siker után kijelenthető, hogy kedvenc csapatunk ismét ott lesz a BL egyeneskieséses szakaszában. A Manchester City, majd a CSZK Moszkva elleni egygólos siker után néhányan fanyalogni kezdtek, hogy eltűnt a Bayernre mindig is oly jellemző támadójáték, hogy a tiki-takától eltérő játékstílust kellene alkalmazni, ezek a hangok érdekes módon a Róma elleni meccsek (egy időre) elhallgattak,  és csak élvezték csapatunk római és müncheni produkcióját. Az Örök városban tartott "mészárlás" kapcsán összegyűjtöttem  öt olyan csoportmérkőzést, amelyről a legszebb emlékeket őrizhetjük.
A listáról annyit, hogy teljesen szubjektív,  nem feltétlenül a legnagyobb győzelmeket tartalmazza. (Azért döntöttem a 10 éves intervallum mellett, mert ebből az időszakból már szinte valamennyi mérkőzés élő közvetítését láttam.) :)

A német játékosok számára dicsőségesen záruló világbajnokság után törvényszerű volt, hogy a csapat kissé beragad.  A keret fele részt vett a brazíliai seregszemlén, és ez bizony egyenlőre érezteti hatását. Miután a csapat német játékosai 14 hónap alatt mindent bezsebeltek, amit csak lehet, érezhető, az a bizonyos visszaesés. A nyári pihenő túl hosszúra sikeredett, és egyenlőre még nem is igazán vették fel a klubszezon ritmusát.

Amikor a Telecom kupa elődöntőjében Guardiola mester lecserélte Riberyt és pályára küldte Lucas Schollt, az két szempontból is történelmi ténynek bizonyult. Az első, hogy 7 év után újra egy Scholl vezetéknevű játékos lépett pályára a Bayern München színeiben, a második ennél jóval érdekesebb tény pedig az, hogy ez volt az első alakalom (Legalábbis 1965 óta), mikor apa és fia is pályára lépett szeretett csapatunk mezében, egy felnőtt tétmérkőzésen.

Tegnap nyilvánvalóvá vált, ami már hónap óta érett, azaz, hogy Mandzukic elmegy a klubtól, és az Atletico Madrid játékosa lesz. bár "Mandzu" mindössze két évet töltött a csapatnál, neve mégis örökre kitörölhetetlen marad a Bayern München történelméből. A horvát támadó szinte egy csapásra közönség kedvencé vált az Alianz Arénában, és a szurkolók hamar Super Mario néven kezdték emlegetni. Ezzel a becenévvel az évek folyamán több játékost is felruháztak, lássuk kik is ők.

A futballban nincs még egy olyan hálátlan szerep, mint ami a tartalékkapusé. Tudja, hogy nem ő a legjobb, a csapatba való bekerüléséhez pedig riválisa sérülése, vagy formahanyatlása szükséges.  A harmadik opció általában az, ha a klub korábban nyeri meg az adott bajnokságot, és ekkor az edző pályára küldi a tartalékportást. a Bayern München történelmében sok ilyenre láttunk már példát Kahnnak Dreher, Buttnak Rensing, Neuernek pedig Starke volt a tartalékja, akik örülhettek annak is, ha évente 1-2 meccsen lehetőséget kapnak.  Viszont amikor a nagy sepp Maier óvta a bajor kaput az ellenféltől az maga lehetett a pokol egy cserekapus számára számára A csapat bohóca ugyanis 1962 és 79 között alig, 66 és 79 között pedig négy meccs híján egyáltalán nem mulasztott mérkőzést. Képzeljük magunkat a tartalékok helyzetébe, elmondhatják, hogy a világ legnagyszerűbb csapatában igazolt státussal rendelkeznek, de semmi esélyük sincs arra, hogy valaha a kapuba álljanak. Emlékezetes sztori, mikor a Bayern leigazolta Walther Junghans, Sepp csak annyit mondott, mire ez mögöttem szóhoz jut, már Oldhansbnak fogják hívni. Az élet azonban nem így gondolta, és Sepp súlyos sérülésekkel járó autóbalesete után ismét nyílt volt a kapuskérdés. bevallom őszintén azért kíváncsi lennék, ha Maier nem szenvedett volna balesetet,  vajon még hány évig nem kap lehetőséget rajta kívül senki más. Úgy gondolom, hogy még legalább egy jó 5-6 évig nem akadt volna méltó kihívója. Ha nincs ez a szörnyű baleset, akkor nemcsak a Bayern kapujából lett volna kirobbantani, hanem az NSZK hálóját is ő védte volna még sokáig, például az 1980-as Európa bajnok csapatban. (A válogatottban hasonlóan  hosszú intervallumig nem kapott lehetőséget rajta kívül senki.)    A következő listában összegyűjtöttem kik koptatták a padot a nagy Maier mögött, a felsorolás a keresztnevük szerint ABC sorrendben történik. 

Immár ténylegesen a véghajrához érkezett a 2014. évi labdarúgó világbajnokság. A négy versenyben maradt csapatból összesen 9 játékost szolgáltat a Bayern, és annyi már bizonyos, hogy lesz játékosa a bőrnadrágos csapatnak a döntőben. Kérdés azonban, hogy mennyi, és még nagyobb kérdés, hogy lesz-e olyan, aki majd felemelheti a Rimet kupát. (Ha nem Argentína győz, akkor igen.) Vegyük tehát sorra azokat a játékosokat, akik szeretett klubunk játékosaként emelkedtek a világ trónjára. Az összeállításban természetesen csak azok szerepelnek, akik a világbajnoki cím elnyerésekor a Bayern München csapatát szolgálták, tehát az olyanok, akik később vagy korábban játszottak itt mint Brehme, Klinsman vagy Luca Toni kimaradnak. Róluk maximum akkor esik szó, ha Demichelis és Argentína világbajnok lesz. De remélem erre nem kerül majd sor.