Egy Bayern München Blog a sok közül

Hiába játszott csak 2 évet Münchenben, a ma 50. életévét betöltő Klinsi mégis teljesen jogosan indulhat a "Minden idők legjobb Bayern München csatára" versenyben.  1985-ben robbant be a köztudatba, mikor is az ősi rivális VFB Stuttgart csapatában játszott. Második stuttgarti idénye végén tagja volt annak a csapatnak, amelyet a Bayern 5.2 arányban múlt felül a kupadöntőben. Miután kinőtte a svábokat európai vándorútra indult, hiszen megfordult a milánói Interben, az as Monacoban és a londoni Tottenhamban is. Világbajnokként, Eb ezüstérmesként EB és olimpiai bronzérmesként és UEFA kupa győztesként érkezett Münchenbe, és egy valami hajtotta, hogy végre bajnoki címet szerezzen. Az 1995 nyarán megkötött kontraktus arany betűkkel vonul be a klub történelmébe, ám nem indult túl könnyen. Bár a  csapat szárnyalt az első fordulókban, Jürgen csak az ötödik fordulóban talált először a kapuba, igaz akkor duplázott.  a bajnokságban leginkább csak tavasszal jött formába, igaz akkor vezére volt a salátástálról lecsúszó gárdának. Na de a nemzetközi porondon...  Annak, hogy a csapat 20 esztendő után nemzetközi kupát nyert 3 igazi letéteményese volt. Oliver Kahn a kapuban, Lothar Mattheus a védelemben és Jürgen Klinsmann a frontvonalban. A Lokomotív moszkvai kisiklatása során duplázott, a Raith Rovers ellen szintén. A Benfica ellen aztán növelte a csapásszámot és két meccs alatt hatszor mattolta a világ egyik legjobb kapusát Michael Predu'mme-ot. A Nothinham Forrest ellen összesen háromszor sült el a lába, majd a Barcelona elleni néma csönd után ő döntötte el végleg a Bordeaux elleni döntő visszavágóját. természetesen ő lett az az évi UEFA kupa kiírás gólkirálya 15 gólos rekordját csak 2011-ben tudták megdönteni. Csodás idényére a habot az angliai EB tette fel, ahol is a német győzelem után csapatkapitányként lökhette magasba az Henry Delaney trófeát.  Második idényében aztán végre összejött számára a nagy álom, és az év végén immár országos bajnoknak is mondhatta magát. A sikerért alaposan megdolgozott, hiszen nem kevesebb, 16 találatával az együttes házi gólkirálya is ő lett.  A menetelés során nem szerzett 3-4 gólokat meccsenként, ám a legfontosabb pillanatokban sikerült villannia, egyszer-kétszer. A szurkolók között abszolút kedvenc lett, ám távoznia kellett, mivel nem érezte jól magát Lothar Mattheussal folytatott állandó veszekedése miatt. két csodaszép idény után a Sampdoriához szerződött, hogy fél év múlva   visszatérjen a Tottenhamhez. Pályafutását az 1998-as Vb után fejezte be. 2003-ban egy rövid időre visszatért, és a Orange County Blue Star amerikai csapatban játszott egy keveset.
2004-ben tért vissza a német labdarúgás világába, mikor is nagy megdöbbenést keltve kinevezték a Nationalfelf szövetségi kapitányának. semmilyen edzői képesítése nem volt, ám mégis megreformálta a válogatottat. döntéseit sokan bírálták, ám végül az ő szava lett igazolva. A 2005-ös Konföderációs kupán elért bronzérmet egy kicsúszott eredménynek tartották, és nem sok jót reméltek a válogatottól, mondván örüljenek, ha a csoportot túlélik. Az eredmény mára ismert: a németek a tölük szokatlan szép támadófocival végül az elődöntőig jutottak, hogy aztán bronzérmet szerezzenek. Klinsi ezután elköszönt és két év pihenő után vállalt csak újra állást. nem is akárhol, hanem a Bayern kispadján.  Bár a csapat nem játszott rosszul és olyan  mára már klasszissá érő játékosok is bemutatkoztak nála, mint Müller mégsem emlékezhet jó szívvel második müncheni időszakára. A szép győzelmeket (Sporting elleni 7:1 és 5:0) olyan vereségek árnyékolták be, mint a Werder elleni 2:5, a Wolfsburg elleni 1:5 vagy a Barcelona elleni 0.4. A kirúgását végül a Schalke elleni 0.1 pecsételte meg. A csapat végül már Jupp Heynkessel a padon lett ezüstérmes.
Klinsi évek óta az USA-ban  él feleségével és gyermekeivel, 2011 óta ő az amerikai válogatott kapitánya. A brazíliai VB-n nyolcaddöntőig vezette a hősiesen küzdő együttesét.  2013-ban Aranykupát nyert a válogatottal.