Egy Bayern München Blog a sok közül

A férfiakhoz és a kosárlabdacsapathoz hasonlóan a Bayern München női csapata is arra pályázik, hogy elhódítsa a legrangosabb európai trófeát. Mindezt úgy, hogy negyedszázada még a Bundesliga 2-ben szerepelt az együttes. 

A Bayern München női csapatát hivatalosan 1970. június 7-én hozták létre, miután a Német Labdarúgó Szövetség hivatalosan is feloldotta azt a tizenöt éves tilalmat, amely tiltotta, hogy női labdarúgó-mérkőzéseket rendezzenek. A Bayern Frauen hamar az NSZK legjobb csapatai közé emelkedett és Bajorországban egészen 1990-ig verhetetlennek számított. A müncheni hölgyek rögtön a második hivatalos bajnokságban, 1975-ben bajnoki döntőt vívtak, amely során bár kétszer is vezettek a Bonner SC ellen, 4-2-re elveszítettek. Egy évvel később sikerült az újbóli döntőbe jutás és a Bayern ezúttal már jobbnak bizonyult aktuális ellenfelénél, a Tennis Borussia Berlinnél (4-2). A bajorok 1979-ben és 1982-ben illetve 1985-ben is bejutottak a bajnokság fináléjába, ám az első két alkalommal a Bergisch Gladbach (2-3, 0-1 illetve három évvel később 0-6), míg '85-ben a KBC Duisburg (0-1) bizonyult jobbnak a végjátékban. Az első másfél évtizedben több meghatározó játékosa is volt a csapatnak: a kapus Lydia Köhl 1974 és 1982 között őrizte a gárda hálóját, Monika Schmidt, Karin Danner, aki amellett, hogy szinte a komplett karrierjét Münchenben teljesítette, 1995 óta a női csapat sportigazgatója, Inge Mayerhofer, és Cornelia Doll pedig egészen '85-ig voltak a klub tagjai. Két játékost külön ki kell emelni ebből az időszakból: Doris Niederlöhner 1974 és 1979 között futballozott a Bayernben, a megnyert bajnoki döntőben duplázni tudott, a középpályán és a védelemben is bevethető Sissy Raith 1984-ig erősítette a münchenieket, majd karrierje végén 1999 és 2002 között, immáron kétszeres Európa-bajnokként visszatért levezetni. 

A következő időszak legnagyobb sikerének két kupadöntő jutott, ám 1988-ban a Siegen, 1990-ben pedig az FSV Frankfurt jobbnak bizonyult. Az 1990/91-es idényben a Bayern München alapítótagja volt a női Bundesligának, és bár az első szezonban negyedikként végzett, '92-ben kiesett a másodosztályba. Érdekesség, hogy a magyar női futball hőskorának egyik legjobbja, Kern Edit is megfordult a csapatnál. A következő évek azzal teltek, hogy a csapat hiába próbálta meg kiharcolni a feljutást. A Bundesligába kerülés végül 2000-ben jött össze miután a Bayernligában a csapat százszázalékos teljesítménnyel, tizennyolc meccsen 128-8-as gólkülönbséggel nyerte meg a másodvonal megnyerését. A másodosztály megnyerését a klubvezetés olyan játékosokkal próbálta meg elérni a klubvezetés, mint a fent említett Raith, a szintén kétszeres Európa-bajnok Roswitha Bindl, a szintén Bayern-nevelés Bärbel Weimar illetve minden idők egyik legjobb női futballkapusa Nadine Angerer, aki két évet töltött a csapatban. Ekkor debütált a klubnál Petra Wimbersky, aki két korszakában is megfordult a Bayernben és aki 2001-ben Európa-bajnok lett a Bayernt képviselve.

A visszakerülés utáni első szezonban a hatodik helyen zárt a müncheni csapat, amely a következő években stabilan a negyedik-ötödik helyeken zárt, egyetlen idényt leszámítva. A 2008/09-es idényben aztán a Bayern hirtelen bajnokaspiránssá vállt. A szezon során a Turbine Potsdam a Bayern és az FCR Duisburg végig kiemelkedett és az utolsó fordulóig nyíltan küzdött a bajnoki címért. A ligaelsőséget végül a Turbine szerezte meg miután ugyanúgy 54 pontot gyűjtött mint müncheni riválisa ám a bajnokok +48-as a bajorok +47-es gólkülönbséget produkáltak, vagyis egyetlen gól döntött a cím sorsáról a potsdamiak javára. A remek szezonnak köszönhetően a müncheni hölgyek a Bajnokok Ligájába is kvalifikálták magukat, ahol többek között 19-0-ra győzték le a Tbilisziből érkező Norchi Dinamoelit, de oda-vissza legyőzték a magyar bajnok Viktória Szombathelyt is (5-0, 4-2). Az Európai álmokat végül a Montpellier foszlatta szét a nyolcaddöntőben, egy hosszabbításban eldőlő párharcban. A következő két bajnoki idényekben nem sikerült felállni a bajnoki dobogóra és úgy tűnt a csapat fejlődése némileg megtört. A csapat irányítását 2010-ben vette át Thomas Wöhrle és az ambiciózus fiatal vezetőedző (28 éves volt eddig) egészen 2019-ig ült a Bayern kispadján. A 2011/12-es idényben aztán mutatkozott némi reménysugár, miután a müncheniek nemcsak a kupadöntőig verekedték magukat, de ott Sarah Hagen és  Ivana Rudelic góljával 2-0-ra legyőzték a szezon során BL-döntőt játszó Frankfurtot. A következő két évben a Bayern megszilárdította helyét a Wolfsburg-Potsdam-Frankfurt trió mögött, de a negyedik helynél nem tudott előrébb lépni. A német női válogatott 2009-ben és 2013-ban is megnyerte az Európa-bajnokságot, előbbi siker során Melanie Behringer míg az eddigi utolsó német siker során Lena Lotzen volt kerettag a Bayernből a kontinensbajnok alakulatban. 

Az igazi áttörés aztán a 2014/15-ös idényben jött el. A bajorok két győzelemmel illetve a Frankfurt és a Wolfsburg elleni döntetlennel kezdték az idényt, majd a Hoffenheimnek hármat, a Leverkusennek négyet, a Duisburgnak hatot lőve bizonyították jó formájukat. A Tubine Potsdam otthonában szintén sikerült nyerni és a csapat lendületét az sem törte meg, hogy Essenben két pontot hagyott, illetve a Frankfurt ellen kiesett a kupából. A szezon második fele szintén remekül alakult: a Frankfurtot ezúttal sikerült legyőzni,  a Wolfsburg otthonából is elhozta az egyik pontot Thomas Wörle csapata majd a Potsdam Münchenben is kapitulált. Az utolsó forduló előtt már csak két csapatnak volt esélye a bajnoki cím elhódítására: a Wolfsburg 54 ponttal állt az élen, míg a Bayern 53 ponttal második volt. Amit a sors hat évvel korábban elvett, azt most visszaadta: a wolfsburgiak ugyanis nem tudták legyőzni a bronzérmes (és BL-győztes) Frankfurtot (1-1), a bajorok viszont 2-0-ra nyertek az Essen ellen és így bajnokok lettek. Ez volt az első olyan alkalom, amikor ugyanaz a csapat lett a Bundesliga bajnoka a férfiaknál és a nőknél is és a klubvezetés végül közös bajnoki ünneplést szervezett München főterére. A veretlen bajnokcsapatban főszerepet játszott a finn kapus Tinja-Riikka Korpela, aki alig kapott gólt, a gólerős védőpárosnak számító svájci Caroline Abbé és az amerikai Gina Lewandowski a csapatkapitány Melanie Behringer, a középpálya motorja Melanie Leupolz, a nyolc gólig jutó Eunice Beckmann illetve a hét találatot szerző holland támadó Vivianne Miedema. 

Egy ilyen szezon után a 2015/16-os idényben csakis a címvédés lehetett a cél a müncheni hölgyeknél és az elsőséget sokkal könnyebb volt megtartani, mint megszerezni. Az első három forduló már megadta a szezon alaphangulatát: Behringerék 3-1-re győzték le a Potsdamot majd egy kölni siker után a Wolfsburg 1-0-al maradt alul Münchenben, novemberben pedig a Frankfurt legyőzése is összejött. A Bayern sorra nyerte a bajnoki meccseket és egészen a Wolfsburg elleni döntetlenig százszázalékos mérleggel vezette a tabellát. Az újabb bajnoki címet végül nem sikerült veretlenül megszerezni, mivel a Frankfurt nyert a Grünwalder Stadionban, de a tízpontos különbség a második helyezetthez képest így is mindent elárult a müncheniek teljesítményéről. A bajnokcsapat mindössze 8 gólt kapott a komplett idény során és ebben fontos szerepe volt a Korpela, Nora Holstad Berge, Gina Lewandowski és Leonie Maier nevével fémjelzett védelemnek. A Freiburgtól igazolt Sara Dabritz azonnal alapemberré vált és kilenc góllal segítette csapatát, Behringer ezúttal hétszer volt eredményes, míg a házi gólkirály Miedema 14 alkalommal köszönt be az ellenfeleknek. A sikert árnyalta, hogy a Bayern a Bajnokok Ligájában már az első párharca után kiesett, miután a holland Twente bombameglepetésre idegenben lőtt gólokkal jobbnak bizonyult. A német női válogatott 2016-ban Rióban megnyerte az olimpiát és a sikerben a Bayern-játékosok is fontos szerepet játszottak: Melanie Behringer öt góljával az olimpiai torna gólkirálya lett, Sara Däbritz háromszor talált be, köztük a Kanada elleni elődöntőben, de Melanie Leupolz, Leonie Maier és a Frankfurtból szerződtetett világbajnok Simone Laudehr is tagja volt a világ tetejére felérő keretnek. 

Az ötkarikás játékokat követő szezonban a Bayern oda-vissza kikapott a Wolfsburgtól és bár az utolsó körig volt esély a harmadik Bundesliga-győzelemre, a salátástál a "farkasokhoz" került. A 2017/18-as szezon során megint a véghajráig nyitott maradt a bajnokság kérdése, ám ismét a wolfsburgiak örülhettek. A két nagy rivális a kupadöntőben szintén összecsapott, ám gól nélküli döntetlent és tizenegyespárbajt követően a Bayern alulmaradt. A bajorok a '18-19-es szezon során mindössze egy bajnoki vereséget szenvedtek, ám a wolfsburgiak így is eléjük kerültek a tabellán, az előző idényben pedig nem volt reális sansz a verhetetlen Wolfsburg megelőzésére. A csapat minden idényben szerepelt a Bajnokok Ligájában, ám 2017-ben a negyeddöntőben a PSG túl nagy falatnak számított, a következő szezonban már a legjobb 32 között kiesett a csapat a Chelsea ellenében, két szezonnal ezelőtt ugyan sikerült eljutni a legjobb négyig, de ott a Barcelona jelentette a végállomást, míg tavaly nyáron a Lyon egyetlen góllal bizonyult jobbnak a müncheni hölgyeknél. 

A keret dőközben szép lassan kicserélődött: Thomas Wörle 2019-ig irányította a csapatot, helyét Jens Scheuer vette át. Hiába tért vissza a Frankfurttal BL-t nyerő Mandy Islacker és szerepelt a csapatban 2018 és 2020 között az olimpiai bajnok Kathrin Hendrich ők trófea nélkül zárták müncheni karrierjüket. 
A bajnokcsapatok alapemberei közül Melanie Behringer 2019-ben visszavonult, Caroline Abbé 2017-ben visszatért Svájba, cakúgy mint a tizenegy év és több mint százhetven meccs után elköszönő Vanessa Bürki. Nora Holstad Berge és Tinja-Riikka Korpela szintén a 2016/17-es idény után hagyta el a csapatot, az Eb-győztes Lena Lotzen 2018-ban döntött a távozás mellett, Gina Lewandowski két évvel ezelőtt tért haza, Sara Dabritz  pedig ugyanekkor ment el a PSG-hez, Az Arsenal a 2016-os bajnokok közül Viktoria Schnaderbecket, Vivianne Miedemát, a kapus Manuela Zinsbergert és Leonie Maiert is leigazolta. Miután Nicole Rolser visszavonult, Melanie Leupoltz pedig a Chelsea-be igazolt már csak Carina Wenninger maradt meg hírmondónak abból a csapatból. 

A 2020/21-es idényben aztán a bajorok repülőrajtot vettek és óriási meglepetés lenne, hogyha idén nem Münchenbe kerülne a Bundesliga női bajnoki címe is. A bajorok tizenhét forduló után 51 ponttal, vagyis százszázalékos teljesítménnyel, imponáló 68-3-as gólkülönbséggel vezetik a tabellát. Öt fordulóval a vége előtt a Wolfsburggal szemben öt pont az előny, vagyis a két csapat május 9-i mérkőzésén akár a bajnoki cím is eldőlhet.  A Bajnokok Ligájában az Ajax (összesítésben 6-1), a kazah bajnok BIIK Kazygurt (összesítésben 9-1) és a svéd FC Rosengård (összesítésben 4-0) sem jelentett gondot az elődöntőig vezető úton. A legjobb négy között a müncheniek ellenfele a Chelsea lesz, a meccseket április 25-én és május 2-án rendezik. A kupában a gárda az elődöntőig jutott, ahol azonban a Wolfsburgtól elszenvedte idei első vereségét. 

A bajnoki menetelésben fontos szerepe van a tizenhét meccsen három gólt kapó Laura Benkarthnak, a védelemben meghatározó alakká váló Carina Wenningernek és a PSG-től hozott Hanna Glasnak, a Bordeaux-ból igazolt gólerős támadónak Viviane Asseyinek, Lea Schüllernek aki első müncheni idényében 11 góllal vezeti a házi góllövőlistát, a Freiburgból igazolt Klara Bühlnek aki szintén megbízhatóan termeli a gólokat, akárcsak a saját nevelésű Sydney Lohmann. 

A Bayern München női csapata az utóbbi tíz évben vált igazán sikeressé és a német női futball meghatározó szereplőjévé. A gárda történetének negyedik bajnoki címe lassan borítékolható lesz, de az igazán nagy eredményt az jelentené ha ezzel a megerősített kerettel sikerülne a Bajnokok Ligájában is a döntőig menetelni. 

A Bayern München kosárlabdacsapata az 1950-es években sikeresebb volt, mint a labdarúgóklub, ám ezt követően évtizedekig nem tudta megszilárdítani helyét az élvonalban sem. Az új aranykorszak 2011-ben kezdődött. 

A Bayern München kosárlabda-szakosztályát negyvenhat évvel a sportegyesület megalakulása után, 1946-ban hozták létre. Az alapításban nagy szerepe volt a csapat meghatározó játékosának, a korábban a futballal is próbálkozó  Franz Kronbergernek. Az Európa-bajnokságon is szereplő játékos volt a kosárcsapat első legendája, aki az első évtizedek meghatározó figurája volt. A Bayern 1954-ben Heidenheimben nyerte meg az első bajnoki címét, majd egy évvel később Berlinben címet védett. Kronberger mellett fontos még megemlíteni Markus Bernhard nevét, aki sikeres kézilabda-karrierje mellett a kosárlabdapályán is az NSZK legjobbjai közé tartozott. A csapat óriási népszerűségnek örvendett, erre jó példa, hogy 1956-ban a müncheni Grünwalder Stadionban 28 000 néző tekintette meg a Lancia Bolzano elleni mérkőzést. Legközelebb 1966-ban volt esélye a csapatnak bajnokságot nyerni, ám hazai pályán végül a negyedik helyet sikerült megszerezni. Ez a dátum azért is történelmi, mert ekkor alakult meg a kosárlabdázóknál a Bundesliga, természetesen a müncheni klub is az alapítók között volt. Az első Bundesliga-szezonban ismét a negyedik helyet sikerült megszerezni.

A csapat következő nagy sikere 1968-ban jött el, amikor a Bayern megnyerte a kupát. A '60-as években a nyugat-német kosárlabda több korszakos egyénisége is a csapat játékosa volt  Hans-Jörg Krüger, Klaus Schulz és Dieter Schneider személyében, a csapat vezetőedzője pedig Fritz Kronberger volt. Ezt követően a csapat gyors hanyatlásnak indult és hamarosan már csak a harmadosztályban játszott. A Regionalligából 1982-ben sikerült visszajutni a másodosztályba. 1987-ben aztán a Bundesligába való visszakerülés is összejött, valamint a Bayern négy közé jutott a kupában is. Ennek az időszaknak a meghatározó játékosai a légiósok Cedric Robinson és George Devone valamint  Peter Kemmer, aki évtizedeken keresztül volt a csapat menedzsere. A biztató jelek ellenére a gárda 1989-ben kiesett az élvonalból és évtizedekig nem került a Bundesliga közelébe sem. 

1993-ban a müncheniek a harmadosztályba estek ki, miközben városukban az újraegyesített német válogatott megnyerte az Európa-bajnokságot. A másodosztályba 1996-ban ugyan sikerült visszajutni, de három évvel később megint csak a Regionalligában lehetett találkozni a Bayern összeállításával. A 2004-es Bundesliga 2-be kerülés után csak egy szezon jött össze a másodvonalban. 2008-ban a Bayern München vezetése, élükön Uli Hoeness klubelnökkel úgy döntött, hogy egy ekkora múlttal rendelkező egyesület nem engedheti meg magának, hogy ne Németország  legjobbjai között szerepeljen. A kispadra megszerezték azt Dirk Bauermannt, aki 2005-ben Európa-bajnoki döntőbe jutott Németország szövetségi kapitányaként. A keretbe több amerikai illetve dél-szláv légiós érkezett, akik komoly erősítést jelentettek. 2011. májusában aztán a Bayern München megnyerte a Bundesliga 2-t és huszonkettő év után visszajutott az elitbe. 

A visszajutáshoz egy új aréna is dukált és a csapat a müncheni Ice Arénából az Audi Dome-ba tette el székhelyét. Az új, 6500 fős komplexum első mérkőzésére a Fenerbahcét hívták meg a klubvezetők és az, hogy Európa egyik legjobbja volt az ellenfél már jelezte is, hogy nagy terveket szőnek a kosárlabdával kapcsolatban is. A 2011/12-es idény alapszakaszát az ötödik helyen zárta a Bayern ám a rájátszásban, az Artland Dragons azonban nagy falatnak bizonyult a rájátszás első körében. A csapat szabadkártyát kapott az Eurokupában is, a nemzetközi szint azonban még túl erős volt számára. A fejlődés abszolút látszott  és a 2012/13-as szezonban már Németország négy legjobb csapata között jegyezték a bajorokat, akik az alapszakaszt megnyerő, háromszoros címvédő Brose Bamberget ötödik meccsre kényszerítették az elődöntőben. A vezetőedző ekkor már az a Svetislav Pesic volt, aki karrierje során Jugoszláviával világbajnokságot nyert (2002), Németországot és a jugoszlávokat is Európa-bajnoki címig vezette (1993, 2001), de az Euroligát is elhódította a Barcelonával (2003), hogy csak a legnagyobb sikereit említsük. 

A 2013/14-es szezon előtt már a bajnokság egyik favoritjaként emlegették a Bayernt és a klubvezetés is a bajnoki címet fogalmazta meg elvárásként. A keretet alaposan megerősítették: olyan játékosok pattogtattak ebben az idényben Münchenben, mint a 130-szoros válogatott, csapatkapitány Steffen Hamann, az Alba Berlinből szerződtetett Heiko Schaffartzik, a már ekkor fontos szerepet játszó bosnyák klasszis Nihad Djedovic illetve a Bryce Taylor, John Bryant, Demond Greene és Malcolm Delaney nevével fémjelzett amerikai légióskontingens. Az alapszakaszt megnyerték a bajorok majd a rájátszásban a Ludwigsburg és az Oldenburg testén keresztül bejutottak a döntőbe. A fináléban a német kosárlabdázás zászlóshajója az Alba Berlin következett: két meccs után döntetlenre állt a párharc, a harmadik mérkőzésen viszont egy kiváló utolsó negyeddel sikerült előnybe kerülni a fináléban. A negyedik találkozót Berlinben rendezték és a Bayern végül 75-62-es sikerével biztosította be a visszajutást Németország trónjára. Malcolm Delaney nagyszerű teljesítményt nyújtott a szezonban és amellett, hogy ő lett az alapszakasz legértékesebb játékosa, a döntőben is őt tüntették ki az MVP-címmel. Mivel a futballcsapat dominanciája ekkor már tartott a Bundesligában, először fordult elő a német sporttörténelemben, hogy ugyanannak az egyesületnek a csapata nyerte meg a Bundesligát kosárlabdában és labdarúgásban is. A csapat ekkor szerepelhetett a legrangosabb európai sorozatban, az Euroligában is, ahol a legjobb 16-ig menetelt. Az idény végén Greene visszavonult, Hamann pedig 34 évesen úgy döntött, hogy a másodosztályban vezet le, a két korszakos egyéniséget a klub azzal jutalmazta, hogy mindkettejük mezszámát visszavonultatta.

Örök közhely a sportban, hogy a címvédőt mindenki le akarja győzni és ez így volt a Bayernnel is a 2014/15-ös idényben. Az alapszakaszban a Brose Baskets és az Alba Berlin jobbnak bizonyult, így a nehezebb ágra került a csapat. A rájátszásban aztán a Frankfurt nem jelentett gondot, az Alba Berlint viszont ötmeccses párharcban sikerült csak búcsúztatni. A fináléban a Bamberg ellen a Bayern elvette az ellenfél pályaelőnyét az első meccsen ám a Brose a következő találkozót minimális különbséggel megnyerte (pedig jobban állt a hazai csapat) majd a vezetést is átvette. Az újabb Bayern-siker után a csapat idegenben próbálhatta meg kivívni a címvédést, ám a Bamberg a nagy müncheni hajrá ellenére 88-84-el jobbnak bizonyult. A következő két idény teljesítménye szinte másolta egymást: a Bayern 2016-ban és 2017-ben is kupadöntőt játszott, amelyet kis különbséggel elbukott (előbb az Alba Berlin majd a Brose Bamberg ellen), a bajnokságban a bambergiek már a négy között kisöpörték a csapatot az Eurokupában pedig mindkétszer a negyeddöntő volt a végállomás (a Galatasaray és az Unicaja Malaga ellenében). A csapat keretéből ebben az időszakban ketten is az NBA-be igazolhattak: Paul Zipser két idényt töltött el a Chicago Bullsban, míg Maxi Kleber a mai napig hasznos tagja a Dallas Mavericksnek. 

Ilyen előzmények után vágott neki a csapat a 2017/18-as idénynek, amely a Bayern München kosárlabdaklubjának eddigi legszebb hónapjait ölelte fel. A csapat kerete eddigre már alaposan átalakult: a bajnokcsapatból már csak Djedovic maradt meg hírmondónak, mellette olyan játékosok játszottak Münchenben, mint a korábban Fehérváron is megforduló Braydon Hobbs, a Törökországból szerződtetett Reggie Redding, a Skylynerstől megszerzett Danilo Barthel, az NBA-t is megjáró Jared Cunningham illetve a szintén amerikai Devin Bookker. (Utóbbi nem összekeverendő a Phoenix Suns sztárjátékosával.) A müncheniek az alapszakaszban mindössze három mérkőzést elveszítve első helyen jutottak be a legjobb 8 közé. A playoff első körében a Frapport Skyleners meglepetésre két meccset is nyert a bajorok ellen, akik azonban az utolsó két találkozón esélyt sem hagytak ellenfelüknek. Az elődöntőben a Brose Bamberg sem jelentett akadályt a Bayernnek, 1-1 után előbb Münchenben majd Bambergben arattak fölényes győzelmet Djedovicsék és így három év után sikerült ismét bejutni a fináléba. A döntőben az Alba Berlin elleni első meccs hosszabbításban elveszett, a következő két összecsapás viszont müncheni győzelmet hozott. A negyedik találkozón a fővárosiak jobban hajráztak, ám a mindent eldöntő 40 percet a Bayern sokkal jobban bírta és 106-85-re felülmúlta nagy riválisát és bajnok lett. A döntő legértékesebb játékosa Danilo Barthel lett. A kupasorozatban zsinórban harmadszor is összejött a döntős szereplés. Ezúttal az Alba Berlin kényszerítette nagy csatára a bajorokat, ám ezúttal a Bayern bírta jobban a hajrát és a 26 pontig jutó Cunningham vezérletével 80-75-re megnyerte a döntőt. Az idénybe még egy edzőváltás is belefért: a játékosként legendává avanzsáló Aleksandar Djordjevicset áprilisban felállították a kispadra és a rájátszást már Dejan Radonjic teljesítette. A szezont az Eurokupában való szereplés tette teljessé: a Bayern magabiztos teljesítménnyel az elődöntőig menetelt, ahol azonban mindkét meccsét minimális különbséggel elbukta a török Darussafakával szemben. 

2015-ben nem jött össze a címvédés, négy évvel később viszont nem lehetett más a cél, mint az újabb bajnoki cím. A kupaszezon már a negyeddöntőben véget ért, míg az Euroliga mezőnye túl erős volt a keretnek és így ott az alapszakasz után véget ért a szezon a csapat számára. A Bundesligában ezek után nem volt ellenfele a Bayernnek. A bajorok pedig ha lehet, még könnyebben védték meg címüket, mint ahogyan megszerezték azt: az alapszakaszban ismét csak háromszor hagyták el vesztesen a pályát, a rájátszásban viszont a Löwen Braunschweig, a Rasta Vechta és a döntőben az Alba Berlin ellen sem találtak legyőzőre és így rekordbeállítással nyerték meg a klubtörténelem ötödik bajnoki címét. A finálé legértékesebb játékosa ezúttal Nihad Djedovic lett. Az MVP mellett fontos játékos volt még a Clevelandben és a Los Angeles Lakersben is megforduló Derrick Williams, a Barcelonától szerződtetett Petteri Koponen, a Bambergtől elhappolt Leon Radosevic és a német Maodo Lô is. 

Két bajnoki cím után aztán a 2019/20-as idény abszolút csalódásokat hozott. A kupában rögtön az első körben kiesett a gárda, miután egyetlen ponttal kikapott a Bonntól, az Euroligában pedig 8-20-as mérleggel állt, amikor a szezont félbeszakították. A bajnokságban megvolt az esély arra, hogy sikerüljön javítani, hiszen márciusban 19-2-vel élen álltak a müncheniek, ám a koronavírus-járvány miatt új szabályrendszerben fejezték be az idényt. Az Audi Dome-ban rendezett bajnokságról döntő tornán már a csoportban is akadtak gondok majd a negyeddöntőben a Ludwigsburg két szoros meccsen kiejtette a kétszeres címvédőt. A gyengébb eredmények miatt Radonjicsnak már idény közben mennie kellett, utóda a segítője Oliver Kostic lett. 

A gyenge szezont követően a vezetés megint az edzőváltásban és a keret megváltoztatásában látta a lehetőséget: nyáron kinevezték a korábban a Partizán Belgrádot és a Bamberget irányító Andrea Trinchierit vezetőedzőnek, Ludwigsburgból érkezett az amerikai Nick Weiler-Babb, Münchenbe költözött az NBA-rutinnal is rendelkező Wade Baldwin, D. J. Seeley a Zaragozát hagyta ott a Bayern kedvéért, James Gist ötszörös görög bajnokként írt alá, de Jalen Reynolds is fontos embernek számít a keretben akárcsak az ex-bostoni JaJuan Jackson. A bajnokcsapatokból továbbra is itt van a csapatkapitány Nihad Djedovic, az ötödik idényében szereplő Vladimir Lucic illetve 2019-ben Paul Zipser is visszatért. Ilyen kerettel egyértelmű cél kiköszörülni a tavalyi csorbát és a Bayern jól is halad efelé: a gárda már most kvalifikálta magát a Bundesliga rájátszásába, ahol jelenleg a harmadik helyen áll, a kupában április 17-én elődöntőt vív a Ratiopharm Ulm ellenében, míg az Euroligában már biztosan negyeddöntős az utolsó játéknap eredményétől függetlenül. (Jelenleg a negyedik-ötödik-hatodik helyen állnak holtversenyben.) 

A Bayern München kosárlabdacsapatát alig egy évtized alatt sikerült felemelnie a klubvezetésnek a másodosztályból addig, hogy háromszor nyerje meg a Bundesligát és produkáljon egy sikeresnek mondható idényt az Euroligában. A klubvezetés rengeteget tesz azért, hogy a keretet erősítse és a mostani idényben úgy tűnik, hogy ezek az erőfeszítések meghozzák a gyümölcsüket. A következő szint innen már egyértelműen az, hogy a csapat az európai elitben is megragadjon. Ezt már új környezetben teheti meg, mivel a tervek szerint a következő idényben a hazai mérkőzéseit már a SAP Gardenben vívja, 11 500 néző előtt. 

A fotók az  https://fcbayern.com/basketball oldalról származnak. 




 

Szinte a semmiből jött a hír, hogy az UEFA engedélyével a Bayern Münchenben folytatja pályafutását Zlatan Ibrahimovic. A svéd legendát már be is mutatták új klubjánál. 

Miután Robert Lewandowski megsérült, a szakvezetés és a szurkolók együttesen estek pánikba, mivel a lengyel gólvágó kidőlésével nem maradt minőségi befejezőcsatára a klubnak. A klubvezetés azonnal felvette a kapcsolatot az UEFA-val, hogy lehetőség nyíljon "Lewa"' szezonközbeni pótlására és a megoldás néhány nap alatt megszületett, a Bayern ugyanis kölcsönvette Zlatan Ibrahimovicot az AC Milantól. 

Az örökifjú  támadó remek formában futballozott a milánói klubban és a svéd válogatottba is visszatérhetett, ám elmondása szerint az utóbbi idők gyengébb formája miatt nem érezte igazán jól magát a klubnál így szinte azonnal igent mondott Hasan Salihamidzic müncheni sportigazgató megkeresésére. A felek közti megállapodás arról szól, hogy Zlatant a szezon végéig veszi kölcsön a Bajnokok Ligája címvédője, és a játékos az Európa-bajnokságot követően visszatér Milánóba. A XXI. század egyik legjobb csatárának így lehetősége lesz, hogy karrierje során először (és talán utoljára) elhódítsa a Bajnokok Ligája trófeáját. 

Sokaknak furcsa lehet, hogy, hogyan is igazolhatott játékost (pláne ilyen kaliberűt) a klub, amikor az átigazolási időszak véget ért, ám a válasz egyszerű: az UEFA a precedensjog miatt engedélyezte a szezon közbeni klubváltást. A müncheniek az Európai Labdarúgó Szövetséggel való  konzultációjuk során a Barcelona tavalyi esetét hozták fel, amikor a klub szezon közben szerezhette meg Martin Braithwaite játékjogát a a Leganestől. 

A hírek szerint Ibrahimovic a Leipzig elleni bajnoki mérkőzésen már kerettag lehet, de valószínűleg csak csereként kap lehetőséget Hans-Dieter Flick vezetőedzőtől és Thomas Müller kezd Lewandowski helyén a rangadón. A svéd csatár feltehetőleg a PSG elleni BL-negyeddöntőben lesz először tagja a kezdőcsapatnak. 


Egy ilyen bombahírt követően már csak annyit közölhetünk, hogy: kellemes tavaszt és boldog április 1-ét kívánunk! 

A fotón a Zlatanra megszólalásig hasonlító Nihad Djedovic látható, aki a Bayern München kosárlabdacsapatának csapatkapitánya és korszakos egyénisége. A bosnyák irányító 2013 óta játszik Münchenben, eddig három bajnokságot (2014, 2018, 2019) és két Német Kupát (2013, 2018) nyert a klubbal. 

A Bayern München nyerte a klubvilágbajnokság döntőjét, miután a döntőben 1-0-ra győzött a mexikói Tigres ellen. 

Meglepetésre az idei évben nem európai-dél-amerikai döntőt rendeztek a klubvilágbajnokságon, mert bár a Bayern München 2-0-ra felülmúlta az Al-Ahlyt, a mexikói Tigres UNAL az elődöntőben kiejtette a Palmeirast. A brazilok aztán a bronzmérkőzést is elveszítették, miután ma tizenegyesekkel kikaptak az afrikai BL-győztestől és így első Libertadores-kupa-győztesként érem nélkül maradtak. A döntőig menetelő mexikói gárda a harmadik meccsét vívta Katarban, miután a negyeddöntőben legyőzte az Ulsan Hyundait és így első közép-amerikai együttesként jutott el a fináléig. 

Eltiltott nem volt egyik csapatból sem a döntő előtt és a Tigres a lehető legerősebb összeállításában léphetett pályára. Ugyanez az állítás a Bayern Münchenre nem volt igaz: a müncheniekkel nem utazhatott el Katarba a koronavírusos Javi Martinez és Leon Goretzka sem, ráadásul Thomas Müller is megbetegedett, Jerome Boateng pedig hazautazott Németországba, miután kiderült, hogy a volt barátnője öngyilkos lett. 

A Tigres némileg megpróbálta meglepni ellenfelét, ám az első percekben nem túl veszélyes lehetőségekig jutottak Ricardo Ferretti tanítványai. Az első Bayern-helyzetre a hatodik percig kellett várni, ekkor azonban Robert Lewandowski nem tudta a kapuba juttatni a labdát. Az első negyedóra során kiegyenlített játék folyt igazán nagy gólszerzési sansz nélkül. Úgy tűnt, hogy a 18. percben Joshua Kimmich révén a Bayern megszerezte a vezetést, ám a játékvezető döntése szerint Lewandowski akadályozta az ellenfél kapusát és így (sokak szerint vitatható módon) nem adta meg a találatot. A müncheniek elkezdtek nyomni, de Nahuel Gusmán hárítani tudta Kingsley Coman és Alphonso Davies veszélyes lehetőségét, míg Leroy Sané csak a keresztlécet találta el. 

Fordulás után is maradt a Bayern fölénye, a mexikóiak legjobb játékosát, André-Pierre Gignacot pedig többször is sikerült lesre állítania a német védelemnek. Serge Gnabry és Sané is közel járta a góllövéshez, ám mégsem ők, hanem Benjamin Pavard törte meg a gólcsendet. A világbajnok hátvéd Lewandowski passzát továbbította a hálóba. Hansi Flick vezetőedző több alapemberét is lecserélte: az utolsó húsz percben már Gnabry, Lewandowski,Coman és Sané nélkül próbálta megtartani előnyét a Bayern.

A mexikóiaknál Gignac veszélyesen játszott, de a klubvilágbajnokság gólkirálya nem tudta növelni találatai számát. A müncheniek megpróbálták lezárni a döntőt, de Eric Maxim Choupo-Moting önzetlen passza után Douglas Costa lövését Guzman védeni tudta. A Tigres argentin kapusa meccsben tudta tartani a csapatát, ám a CONCACAF Bajnokok Ligája-győztes gárda nem tudott igazán veszélyes helyzetet kialakítani a müncheni kapu előtt. 

A Bayern München végül a lefújásig megtartotta az 1-0-s előnyét, amelynek köszönhetően hatodik kupáját szerezte meg a 2020-as évben (hivatalosan az előző évhez számítják ezt a vb-t) és így beállította a Barcelona 2009-es rekordját. A müncheniek negyedszer lettek a világ legjobbjai, mivel 1976-ban és 2001-ben a világkupát nyerték meg, míg 2013 után most másodszor hódították el a klubvilágbajnoki címet. A hét évvel ezelőtt Marokkóban csúcsra érő csapatból Manuel Neuer, David Alaba valamint az elődöntőben pályára lépő Jerome Boateng és Thomas Müller mondhatja magát kétszeres klubvilágbajnoknak. 

Bayern München (német)–Tigres UANL (mexikói) 1–0 (0–0)
Al Rayyan, Education City Stadium. Vezette: Esteban Ostojich (uruguayi)
Bayern Müncehn Neuer – Pavard, Süle, L. Hernández, Davies – Kimmich, Alaba – Coman (Douglas Costa, 73.), Sané (Musiala, 73.), Gnabry (Tolisso, 64.) – Lewandowski (Choupo-Moting, 73.). Vezetőedző: Hansi Flick
Tigres UNAL: Guzman – Luis Rodríguez (Quinones, 80.), Reyes, Salcedo, Duenas – Aquino, Carioca, G. Pizarro, Quinones – C. González, Gignac. Vezetőedző: Ricardo Ferretti
Gólszerző: Pavard (61.)

A Bayern München kispadján mindig is világklasszis edzők foglaltak helyet, akikkel csapatunk az európai klubfutball meghatározó zászlóshajójává tudott válni. Az ő szubjektív rangsorolásuk következik most. A cikkel egyébként búcsúzik a blog, mivel a 115-ös játékoslistán kívül már csak a tegnapelőtt megírt "Bundesliga éra előtti" Top10-es listát, valamint ezt az edzőket tartalmazó listát szerettem volna prezentálni. További indok, hogy, néhány szurkolótársammal elindítottunk egy új blogot, amely egyszerre foglalkozik a csapat múltjával, jelenével, jövőjével.) Az új blog a linkre kattintva érhető el: http://bayern.blogstar.hu/
Erre a blogra nem tervezek írni a továbbiakban, viszont törölni sem szeretném, mivel ahhoz túl sok munkaóra van benne, így pusztán csak inaktív lesz a felület. :)

Egyértelmű, hogy csapatunk dicsőséges történelmének, jelentős része a  Bundesligába való feljutás után lett egyedülálló a német,és ritkaság számba menő az európai futballban. A Bayern München első 65 évem hiába hozott területi bajnoki címeket, bajnoki címet és kupagyőzelmet, inkább a küszködésről szólt, mintsem arról, hogy a csapat sorjázta volna a sikereket, klasszisokat. Listámban azonban ezt a korszakot szeretném felidézni, melyben azért néhány legendás játékos is pályára lépett az évek során. A lista szubjektív, valamint azért rövidebb mondjuk egy Bundesliga időszakot bemutatót TOP10-hez képest, mert ebből a korszakból felvételek szinte nem is maradtak felül, adatokat pedig csak az 50-es évek elejétől lehet igazán találni a játékosokról.A listán nem szerepelnek olyan játékosok, akik már pályára léptek a Bundesliga érában (Borutta, Koulmann, Müller, Beckenbauer, Maier)

Pep Guardiola első megbízatása edzőként 2008-ban kezdődött,és mindjárt egy topcsapat élén,a nevelőegyesülete,az FC Barcelonánál.Ahol rögtön első évében triplázott.A következő szezonban bajok lett és spanyol szuperkupagyőztes,a BL elődöntőben a későbbi győztes Inter ejtette ki.Harmadik szezonjában ismét bajnok lett és BL győztes,sőt spanyol szuperkupát nyert az örök rivális Real Madrid ellen.Negyedik és egyben utolsó szezonjában az örök rivális Real Madrid lett a bajnok,Pep Barcelonája a második helyen végzett,a BL elődöntőben pedig a későbbi győztes Chelsea ejtette ki,utolsó mérkőzésén pedig megnyerte a spanyol kupát.Pep Guardiola 4 év alatt 14 trófeát nyert az FC Barcelona edzőjeként,aztán második küldetése szintén egy topcsapat,az FC Bayern München lett,ahol az akkori edző,Jupp Heynckes nem kívánta a szerződését meghosszabítani.

Új sorozatot indítanék, mivel egyrészt nem szeretném, hogy inaktív legyen a blog, másfelől pedig az oldal profiljába bőven beletartozik, hogy olyan mérkőzésekről ejtsünk szót, melyeket 10-15-20 év után is úgy emlegetünk, mint a klubtörténelem emlékezetes estéit. A sorozatban főleg Bajnokok Ligája mérkőzések kerülnek terítékre, mivel ezek sokkal inkább fellelhetőek az interneten.

Napestig lehetne sorolni azokat a játékosokat Alabától Krooson át egészen Kingsley Comanig akiket az épen aktuális klubvezetés 25 éves koruk előtt nézett ki, és ezek a játékosok szinte azonnal fontos emberré, mi több a község kedvencévé váltak. Szubjektív listámban 5 olyan játékos kapott helyet, akiknél minden adott volt, hogy fontos szerepet játszanak a csapatnál, ám ők nemcsak, hogy nem tudtak élni a lehetőséggel, de saját karrierjüket sem tudták beteljesíteni igazán. A listára való felkerüléshez annyi kellett, hogy 2-nél több idényt ne játsszon a felnőtteknél, nagy ígéretnek legyen beharangozva az illető, illetve, hogy ne töltse be 25. életévét.

Luca Toni, Arjen Robben, Manuel Neuer. csak néhány név azon világsztárok közül, akit a csapat leigazolt, és a klasszisok szinte azonnal beilleszkedve kezdték el pályán nyújtott teljesítményükkel megszolgálni vételárukat. Ha a Bayern sztárjátékost igazol akkor az általában 1 idény után bejátssza magát a klub legnagyobbjai közé, és éveket tölt el Münchenben a közönség szeretetét, valamint az edző bizalmát élvezve. A következő 5 játékos nem ilyen, hiszen nem vitás, hogy  klasszisokról beszélünk, akik azonban, ha tehetnék elfelejtenék müncheni karrierjüket. A lista természetesen szubjektív.