Egy Bayern München Blog a sok közül

Immár ténylegesen a véghajrához érkezett a 2014. évi labdarúgó világbajnokság. A négy versenyben maradt csapatból összesen 9 játékost szolgáltat a Bayern, és annyi már bizonyos, hogy lesz játékosa a bőrnadrágos csapatnak a döntőben. Kérdés azonban, hogy mennyi, és még nagyobb kérdés, hogy lesz-e olyan, aki majd felemelheti a Rimet kupát. (Ha nem Argentína győz, akkor igen.) Vegyük tehát sorra azokat a játékosokat, akik szeretett klubunk játékosaként emelkedtek a világ trónjára. Az összeállításban természetesen csak azok szerepelnek, akik a világbajnoki cím elnyerésekor a Bayern München csapatát szolgálták, tehát az olyanok, akik később vagy korábban játszottak itt mint Brehme, Klinsman vagy Luca Toni kimaradnak. Róluk maximum akkor esik szó, ha Demichelis és Argentína világbajnok lesz. De remélem erre nem kerül majd sor.

Hans Bauer (1954 NSZK)

Bár a régi időkben csak azokat tekintették bajnoknak, akik a döntőben is pályára léptek, de ez semmit sem von le a néhai hátvéd érdemeiből. A berni csodaként és magyar katasztrófa néven is elhíresült mérkőzésen ugyan nem lépett pályára, de két korábbi találkozót végigjátszott. Pályán volt a csoportmeccsek során, mikor a magyarok 8:3-ra elpáholták a tartalékos NSZK-t, valamint a törökök ellen 7:2-re megnyert összecsapáson, amellyel Nyugat Németország bebiztosította csoportból való továbblépését.  11 évig szolgálta hűségesen a klubot, nála többször senki sem játszott az Oberligában. A csapat tagja volt, mikor 1955-ben az szégyenszemere kiesett a másodosztályban és akkor is, amikor 1957-ben megszerezte első kupagyőzelmét.  

Sepp Maier (1974 NSZK)

A német kapusfenomén korának legjobbjaként vonult be a történelembe. Senki sem védte nála többször Bundesliga meccsen az egyesület kapuját, valamint senki sem játszott zsinórban annyi mérkőzést a ligában, mint ő. A Bayern kapujából 17, még a válogatott portájáról 13 évig nem lehetett kiszorítani. 1966-ban tartalékként lett ezüst, majd 1970-ben egy meccset mulasztva bronzérmes,  hogy aztán 2 évvel az EB cím után felérjen a világ tetejére. A tornán természetesen minden mérkőzésen ő védte a Nationalelf kapuját, és egyértelműen ő lett a torna legjobb kapusa. 

Francz Becenbauer (1974 NSZK)

A Császár fogalom mind a német futball, mind pedig a Bayern történelmében, nem akad olyan futballrajongó, aki ne tudná kiről van szó. A lbieró posztot a futballban meghonosító klasszis, korának legjobbja élete harmadik világbajnokságán ért fel a csúcsok csúcsára. A müncheni döntő után ő volt az első aki átvette a világbajnoki kupát. Csapatkapitányként természetszerű, hogy valamennyi mérkőzést végigjátszotta.  Az, hogy a BEK győzelem, valamint a világbajnoki cím évében, mely sikerekben elévülhetetlen érdemeket szerzett nem ismerték el Aranylabdával az számomra nonszensz. (Persze így is kettővel rendelkezik.) 1990-ben aztán szövetségi kapitányként is győzelemre vezette hazáját.

Gerd Müller (1974 NSZK)

Egy fél éves kihagyástól eltekintve 1970-től tavalyig szolgálta a klubot, játékosi, majd menedzseri, majd elnöki pozícióban.  A csapat egyik Benjáminjaként is fontos kulcsszerepet kapott az éppen 40 évvel ezelőtt világbajnoki címet nyerő gárdában, amelyből egyetlen egy percig sem hiányzott. A torna során egy gólt szerzett, Svédország ellen ő biztosította be a 4:2 arányú győzelmet. Bár legendás játékost tisztelhetünk személyében,  pályafutása egy sajnálatos sérülés miatt mégsem tudott igazán beteljesedni. 

Hans Josef Kapellman (1974 NSZK)

 A Bayernt  6 évig szolgáló szürke eminenciás különös helyzetben van. Ugyan világbajnoknak válhatja magát, de egyetlen  perc lehetőséget sem kapott a seregszemlén. Bár klubszinten mindent elért,  a válogatottban mindössze ötször szerepelt a neve a pályára lépők között. 

Raimond Aumann (1990 NSZK)

Bár  korának egyik legjobb német kapusa volt, Bodo Ilgner mégis előtte állt a rangsorban. A csapatot 12 évig szolgáló Balu számára így nem maradt más, mint a padról kiszurkolni az Olaszországban csúcsra érő válogatott sikerét.  Képességeit nem igazán támasztja alá 4 válogatott fellépése. 

Klaus Augenthaler (1990 NSZK)

14 évig volt a  csapat motorja, és első német labdarúgóként szerzett hét bajnoki címet. Bár klubszinten nem sikerült csúcsra érnie, ellentétben a válogatottal, amelyben minden meccset végig játszott az Argentínának visszavágó csapatban. (1986-ban a padról nézte a döntőt.) 

Stefan Reuter (1990 NSZK)

Három évig játszott Münchenben és elévülhetetlen érdemei vannak az ekkor szerzett két bajnoki címben mégis sokan inkább a Dortmund legendájaként emlékeznek reá. (10 évig szolgálta az ősi riválist.) A válogatott szerelését egy híján hetvenszer magára öltő világ és Európa bajnok védekező középpályás 6 mérkőzést játszott a 90-es tornán, bár a mérkőzéssorozat elején jobbára kezdett, a torna végére általában csereként szállt be, mint például a döntőben.

Jürgen Kohler (1990 NSZK)

Közel megegyező karriert futott be Reuterrel, hiszen kevés ideig "viselte a bőrnadrágot", majd a Juventusba állt tovább, hogy a Dortmunddal érjen fel a csúcsra a BL-t illetően, valamint világ és Európa bajnok. (1990.1996) A csoportmeccseket a padról nézte, majd az egyenes kieséses szakasz összes játékpercét végigjátszotta  a védelem oszlopaként. 

Hans Pfügler (1990 NSZK)

A profi státustól meglehetősen korán visszavonuló védő "mindössze" a Kolumbia elleni  tét nélküli csoportmeccset játszotta. végig. Ez azonban nem csökkenti a pályán szerzett érdemeit. a mérkőzés egyébként utolsó válogatottbeli találkozója volt. 

Olaf Thon (1990 NSZK)

Minden idők egyik legjobb német középpályásának akit mind a Schalke, mind a Bayern szurkolói imádnak a mai napig, a Kolumbia elleni 2, valamint az Anglia elleni 120 perc jutott a Mundialon.  Utóbbi mérkőzésen értékesítette a maga büntetőjét. Bár három világbajnokságon játszott, mégis inkább klubszinten elért eredményei miatt emlékszünk rá. 

Jorginho (1994 Brazília)

Klubunk első nem német származású világbajnoka megint egy külön történet. Bár csak 2,5 fél szezont töltött Münchenben, érdemei a 94-es bajnoki címben már-már legendává emelték.  A legkevésbé közönség kedvenc futballal Vb címet szerzett brazil válogatott  minden mérkőzés pályára lépett, az elődöntőig minden meccs, minden percét,  a pályán töltötte. Kezdett a döntőben is, ám  20 perc után megsérült és át kellett adnia a helyét Cafunak A csere egyébként szimbolikus is volt, hiszen a Milan korábbi legendája lassan kiszorította a válogatottból. 

Bixente Lizarazu (1998 Franciaország)

A Liza becenevű hátvéd 2001-ben egyszerre vallhatta magát aktuális világbajnoknak, Európa bajnoknak, BL győztesnek, Konföderációs  kupagyőztesnek és világkupa győztesnek. 98-ban alaptagja volt a hazai pályán a világ legjobbjává avanzsáló "Le Bleu-nek". Kulcsszerepet játszott abban,   hogy a franciák mindössze 2 gólt kaptak a viadal során. 2 válogatottbeli góljának egyikét Szaúd Arábia ellen a csoportkörben szerezte.  Az olaszok elleni büntetőpárbajban viszont kihagyta a maga tizenegyesét.  Fél évtől eltekintve 9 évig volt a Bayern játékosa, és természetesen minden sikerből búsásan kivette a részét. 

16 év ennyi telt el azóta, hogy Bayern játékos világbajnok lett, de már csak három mérkőzést kell kivárni ahhoz, hogy megtudjuk, hogy Dante, Robben, Neuer, Boateng, Lahm, Kroos, Schweinsteiger, Götze vagy Müller csatlakozik a fent említett illusztris névsorhoz.