Egy Bayern München Blog a sok közül

A csapat 115. születésnapja alkalmából múlt héten elkezdtem prezentálni a Bundesliga éra 115 legjobb Bayern München játékosát. A bejegyzés sorozat második részében újabb 23 remek labdarúgót mutatnék be, a listán már olyan játékosok is szerepelnek, akik, akár 150 mérkőzésen is viselték csapatunk mezét, nem lehetett elképzelni nélkülük a nemzetközi kupagyőztes Bayern Münchent, vagy éppen egy fontos fináléban ők lőtték a mindent eldöntő gólt.
A lista természetesen szubjektív.

A listával kapcsolatban még meg kell említenem, hogy a sikerek felsorolásánál a következő szempontokat vettem figyelembe:

- Ha az illető pályára lépett az adott sorozatban, de később eligazolt, külön jelezve lesz.
- Ha a játékos sérülés vagy egyéb okok miatt nem lépett pályára az adott bajnokságban/kupában, akkor a felsorolás nem tartalmazza az adott bajnoki címet. (például Badstuber tavalyi szezonja.)
- Ha a játékos nem lépett pályára a kupadöntőben, de a korábbi mérkőzéseken játszott, azt külön jeleztem a felsorolásban, ha viszont a kupasorozat egyetlen mérkőzés erejéig tartott (pl, szuperkupa döntők, Világkupa döntő) és a játékos nem lépett pályára a fináléban, az eredmény nem kerül a felsorolásba.
-A felsorolás folyamatosan frissül.
- Lehet, hogy sokan úgy érzik, hogy a 2000-es, 2010-es évek játékosai túlsúlyban vannak a listán, de megjegyezném, hogy hiába őket láttam többet játszani, azért igyekeztem fenntartani az egyensúlyt.
- Tudom, hogy 1991-ig nem beszélhetünk egyesített Német bajnokságról, de következetesen Német bajnoknak írom az ezt a címet elnyerő játékosokat.
-A szláv neveket az eredeti írásmódjuk szerint közlöm. (Pl nem Csajkovszki, hanem Cajkovski)

Források a bejegyzéshez: Dénes Tamás: Bayern München című könyve (2001
Egy 2003-as 365 lapos naptár a csapat történelmével.
Wikipedia.com
Youtube.com
Néhány régi videofelvétel a gyűjteményemből. (Na meg persze a memóriám.)


92. Peter Kupferschmidt ( hátvéd1960-1971)

Sikerei: kupagyőztes (1966,1966,1969)
bajnok (1969)
KEK győztes (1967)
A másodosztály bajnoka (1965)

A jugoszláv születésű játékos 1956-ban került az ifikhez, ahonnét 1961-ben nyílt meg számára az út a nagyokhoz. Az első két idényben nem számított fontos láncszemnek, majd az 1963/64-es bajnokságban Tsik Cajkovski kezdte el rendszeresen játszani. A Psycho becenévre hallgató hátvéd (Nyilván nem véletlenül hívnak valakit ígyJ ) alapembere volt a Bundesligába jutó csapatnak, majd az újoncként bronzérmet szerző gárdát is 30 mérkőzésen segítette.
Legjobb idényének az 1966/67-es tartják, mivel azon felül, hogy ebben az évben lőtte első Bundesliga gólját, valamint, hogy győztes gólt szerzett a Liege elleni KEK elődöntőben a kupadöntő, és a KEK finálé megnyerésében is elévülhetetlen szerepet játszott. (Utóbbit tartják élete mérkőzésének.)
Barnco Zebec és Udo Lattek már egyre kevesebbszer vette számításba, a csapatot több, mint 220 mérkőzésen szolgáló beleket.
1971-ben a Sturm Graz csapatához igazolt, majd 1973-ban hagyta abba a futballt.

91. Thiago Alcantara (középpályás 2013-)

Sikerei:Német bajnok (2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2014- a döntőben nem játszott, 2016)
Klubvilágbajnok (2013-1 gól a fináléban)

 

Hetek kérdése, hogy a Barcelona csapatával BL győztes olasz születésű, brazil apával rendelkező, de spanyol válogatott klasszis visszatérjen, és elkezdje újraépíteni müncheni karrierjét. (És törleszteni a 25 milliós vételárát.) Pep Guardiola kifejezett kérésére érkezett, és mivel a katalán tréner testvére Thiago menedzsere, az üzlet nagyon simán végbe ment. Véleményem szerint Guardiola meg fogja találni a helyét, és mivel korábban már dolgozott együtt a trénerrel, nem is lesz gondja beilleszkedni ebbe a játékstílusba. Az előzmények ezt igazolják, hiszen amikor Thiago játszott az előző szezonban, a csapd egyik legjobbját tisztelhettük személyében, aki Bundesliga rekordokat döntött a passzolási százalékot, illetve a labdaérintések számát tekintve is.
Bár még csak 25 mérkőzést játszott a klub színeiben, szerintem nem kétséges, hogyha kitölti a szerződését (2017-ig szól a kontraktus.) a klubtörténelem egyik legjobb játékosa lehet belőle.
Klasszisát a 2013-as klubvilágbajnokságon villantotta meg leginkább, akkor nemcsak, hogy gyönyörű gólt szerzett a Casablanca elleni fináléban, de az egész torna egyik, ha nem a legjobb játékosa is ő volt.
Első Bundesliga gólját, az ősi rivális VFB Stuttgartnak rúgta, a találkozó hosszabbításában.
Márciusban aztán másodszor is megsérült az idényben, ám ezúttal keresztszalag szakadást szenvedett. Most úgy tűnik, 1 év után visszatérhet a pályára.

90. Rafinha (hátvéd 2011-)

Sikerei: Német bajnok (2013,2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2013-a döntőben nem játszott,2014, 2016-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2013)
Európai Szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
BL döntős (2012-a döntőben nem játszott)

Már 10 éve, hogy az európai topbajnokságok meghatározó szerelőjének számít a brazil védekező középpályás. A Schalke (A királykékek színeiben akadt olyan alkalom is, hogy győztes gólt lőtt csapatunknak.) majd a Genoa érintésével került a Bayernhez, ahol azonban Jupp Heynckessel nem igazán találta meg a közös hangot, a legendás mester pedig kevés alkalommal szavazott bizalmat neki. Első idénye nem sikerült rosszul, általában élt a bizalommal, és rögtön az első bajor színekben lejátszott BL mérkőzésén gólt szerzett. Javi Martinez érkezésével aztán kikerült a pikszisből, a triplázó csapat egyik legkevesebbet pályára lépő játékosa lett.
Mindenki arra számított, hogy Guardiola, nem fogja marasztalni, ám a várakozásokhoz képes, jóval többször találkozhatunk a nevével a kezdőcsapatban, és szürke eminenciásként bizonyít, hol a hátvédsorban, hol a középpályán.
A tavalyi szezonja kiválóan sikerült, újra képbe került a brazil válogatottban, ám végül nem jutott be a hazai tornán katasztrofális vereségeket szenvedő Selecaoba. (Pedig i még Schalke játékosként tanúbizonyságát adta, hogy többre tartja a válogatottságot, mint a klubcsapatot.)
Az idei évben a sérüléshullám miatt ismét fontos szereplője a gárdának.
Érdekességként még megjegyezném, hogy őt tartják a csapat egyik mókamesterének, aki kiváló énektudása miatt a bulik egyik főszereplője.

89. Bruno Labbadia (támadó 1991-1994)

Sikerei: Német bajnok (1994)

A több mint 100 első és másodosztálybeli találatot jegyző támadó bajnokként és kupagyőztesként a Kaiserslauterntől. meglehetősen olcsón került a csapathoz 1991 júliusában. (Az ördögök meglepték a toronymagas favorit Bayernt.) Első szezonjában egyike volt, a középmezőnybe visszacsúszó gárda egyik jól teljesítő játékosainak. (10 gólig jutott) Első gólját korábbi csapata a Schalke ellen szerezte, de olyan fontos találatok is a nevéhez fűződnek, mint a Cork City elleni győztes találat. (A kis ír csapat csak a párharc 161. percében mondhatott le a továbbjutásról, Bruno góljának köszönhetően.)
Legjobb müncheni idénye a 92/93-as volt, amikor is 11 góllal házi gólkirály lett a bajnoki címről éppen csak lecsúszó csapatban. Az 1993/94-es szezonja a gólokat tekintve, nem sikerült ilyen fényesre, de a Scholl. Nerlinger, Valencia, Labbadia négyes így is olyan erősen teljesített, hogy az utolsó fordulóban ezúttal összejött a bajnoki cím. (Többek között az ő duplája is kellett hozzá, hogy élre álljon a gárda, és februártól már ne is adja ki a vezetést a kezéből.)
A bajnoki arany után Kölnbe távozott. 1999-ben a Bundesliga 2 gólkirálya lett. 2003-ban a Karlsruhe játékosaként fejezte be karrierjét . Visszavonulása után edző lett, dolgozott a Leverkusen, a Hamburg és a Stuttgart csapatainál is.



88.Anatoliy Taymoschchuk (középpályás, hátvéd 2009-2013)

Sikerei:Német bajnok (2010, 2013)
DFB kupagyőztes (2010,2013)
BL győztes (2013-a döntőben nem játszott)
BL döntős (2010,-a döntőben nem játszott 2012)
DFB szuperkupagyőztes (2010, 2012)

 A csapat első ukrán játékosa volt a csapatkapitánya annak a Zenit Szentpétervárnak, amelyik 2008. május 1-én valósággal tönkretette Oliver Kahn utolsó nemzetközi mérkőzését. (A 4:0-ra diadalmaskodó oroszok később a kupát is megnyerték,)
2009 nyarán érkezett a klubhoz, egy meglehetősen hosszas tárgyalási folyamat, és 14 millió Euró átutalása után.
Első szezonjában főként cseremberként számítottak rá, egyetlen gólt szerzett, de a Juventus elleni találata talán az évtized egyik legszebb Bayerm gólja volt. (Jó 25 méterről bombázott Buffon kapujába, hozzájárulva a torinóiak „kivégzéséhez”)
Louis Van Gaal gyakran kritizálta játékosát, mondván, Anatolij nem illeszkedik az elképzeléseibe, és nem igazán jó játékos, éppen ezért meglepő, hogy 2010 októberétől, a holland mester menesztéséig valamennyi mérkőzésen kezdőként számított a védőként, és középpályásként is bevethető ukránra.
A Heynckes érában fontos kiegészítő ember lett, a sérülésektől sújtott csapatban, a Bajnokok Ligájá fináléjában nagyszerűen pótolta az eltiltott Boatenget.
Szerződése lejárt volna az év végén, ám teljesítménye miatt kapott még egy évet a bizonyításra, ám a triplázó csapatban már végleg csak epizodistának számított. Az Heynckes és a csapattársai által is nagyra becsült játékos a Stuttgart elleni kupa döntő után köszönt csapattársaitól.
Jelenleg újra a Zenit játékosa.

87. Marcel Witeczek ( támadó középpályás 1993-1997)

Sikerei: Német bajnok (1994,1997)
UEFA kupa győztes (1996)

 

A sziléziai születésű, de német állampolgárságú támadó középpályás az 1993/94-es idény elején érkezett a nagy riválisnak számító Kaiserslauterntől. Négy évig viselte a csapat mezét, és bár egyik idényében sem tudott stabil kezdőstátuszt kiharcolni magának, a sikerekben mégis fontos szerepet játszott.
Bár ifjúkorában igazi gólvadásznak számított (az 1985-ös U17-es VB-n gólkirály is volt.), klubcsapataiban inkább a mezőnyjátékban illetve a gólpassz adásban jeleskedett. Kevés gólt lőtt, de az utolsó müncheni találata mindennél fontosabb volt, hiszen azzal a góllal sikerült bebiztosítani a csapat 14. bajnoki elsőségét, amellyel, a napokkal később Dortmundot tudták megelőzni kedvenceink.
A játékos a legfontosabb góljait azonban a nemzetközi kupaküzdelemben lőtte: Az 1994/95-ös BL elődöntőben ő egyenlítette ki az Ajax vezetését, amely azt eredményezte, hogy csapatunk továbbjutásra állt Európa akkori legjobbja ellen. (Más kérdés, hogy a vége 2:5 lett.) Egy évvel később a Barcelona esélyesebbnek számított az UEFA kupa küzdelmeiben, és a világklasszis formában védő Kahn és az extraklasszis teljesítményt nyújtó Scholl mellé Witeczek is fel tudott nőni, hiszen a párharc mindkét összecsapásán gólt lőtt. (Az első meccsen ő egalizált, a másodikon pedig góljával pontot tett a továbbjutás kérdésére.)
Basler érkezése után a Borussia Mönchengladbachhoz távozott, 2007-ben vonult vissza.

86. Hans- Dieter Flick (hátvéd 1985-1990)

Sikerei:Német  bajnok (1986,1987,1989,1990)
DFB kupagyőztes (1986-a döntőben nem játszott)
BEK döntős (1987)
DFB szuperkupagyőztes (1987)

20 évesen, amatőr státusszal érkezett a csapathoz, az SV Sandhausen gárdájától, és Udo Lattek folyamatosan építette be a bajnoki címeket sorozatban nyerő gárdába. Első idényében még hét, utána már tizenkilenc alkalommal kapott lehetőséget, majd 22 éves korára elfoglalta helyét a csapat hátvédsorában. Az 1986/87-es idény tavaszi periódusában vívta ki végleg a helyét a kezdőben, (némileg Augenthaller sérülésének is köszönhetően) és az Austria Wien ellen a továbbjutás szempontjából létfontosságú góllal hálálta meg a bizalmat.
A legjobb periódusa az 1989-es, 1990-es esztendőre tehető, amikor védőtársaival, és a világklasszissá érő Aumann kapussal messze a legkevesebb gólt kapták a bajnokságban, és ennek (is) köszönhetően kétszer is elnyerték a salátástálat.
A negyedik bajnoki címe elnyerése után a Kölnbe szerződött.
A 2006-os világbajnokság befejezésétől egészen a brazíliai VB döntő lefújásáig ő volt Jochaim Löw kapitány segédedzője, így a nagyválogatottban sohasem szereplő egykori hátvéd valamennyi sikerből tevékenyen vette ki a részét.

85.Ludwig Kögl (középpályás 1984-1990)

Sikerei: Német bajnok (1985,1986,1987, 1989,1990)
DFB kupagyőztes (1986-a döntőben nem játszott)
BEK döntős (1987-1 gól a fináléban)

Csodagyerekként egyenesen a helyi rivális 1860 München csapatától érkezett, 1984 nyarán. Már az első évében bejátszotta magát a kezdőcsapatba, 19 évesen pedig már ő volt a német futball nagy ígérete. Hiába volt azonban öt bajnoki címnek is aktív részese, a nagy áttörés nem igazán jött össze neki. Udo Lattek és Jup Heynckes is fontos szerepet szánt neki a csapatban, ám játékának egyik hiányossága pont az volt, hogy valósággal képtelen volt a kapuba találni. (Legeredményesebb szezonjában is „csak” 5 találatig jutott.)
A klubtörténelem egyik fontos gólját mégis ő jegyzi, hiszen a Práterben tartott BEK döntőben lőtt gólja úgy tűnt, hogy 11 év után az első BEK győzelmet jelentheti a Bayern München számára. (Végül, mint tudjuk a győzelem nem jött össze.)
1989 nyarán a VFB Stuttgarthoz igazolt, ahol újabb 6 szezont húzott le, és ahol elnyerte pályafutása hatodik bajnoki címét. 2000 decemberében futballozott utoljára, az akkor első osztályból kieső SpVgg Unterhaching csapatában.

84. Alan McInally (csatár 1989-1992)

Sikerei:Német bajnok (1990)

Hiába viselte Mark Hughes is a Bayern München mezét, nem kérdés, hogy a csapattörténelmének legjobban teljesítő brit támadója a Big Mac becenévre hallgató skót volt. A Celtic, és at Aston Villa korábbi játékosa, lelkes csupa szív játékával hamar kivívta a szurkolók szeretetét, és már az első féléve után közönség kedvenc lett az Olimpiai stadionban.
Első gólját rögtön az első tétmeccsén szerezte, mikor is a Borussia Dortmund elleni (elveszített) szuperkupadöntőben szerezte meg a vesztést csapatunknak, a folytatás hasonlóan jól alakult, mikor a szezonnyitón a területi rivális Nürnberg ellen sikerült dupláznia. Egy kisebb hullámvölgy után ismét megtalálta a góllövő cipőkét, és 20. játéknapon elért duplájával élre repítette csapatát. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában is szerzett egy gólt, a későbbi győztes Milan elleni drámai körülmények között befejeződő elődöntőt döntötte el.
A bajnokságban, végig alapember volt, 10 találatot jegyzett, csak Roland Wohlfahrt jegyzett nála több gólt.
1990 nyarán aztán érthetetlen módon elveszítette a helyét a kezdőcsapatban, a meccsek jelentős részében nem is játszott. Mikor riválisát a jugoszláv Radmilo Mihajlovicsot eladták, pedig súlyos sérülést szenvedett. Pedig még a Chelsea ajánlatát is visszautasította, hogy visszaszerezze a helyét a kezdőcsapatban. Térdsérülése valamint (felépülése után) a légiós szabály miatt két év alatt mindössze három mérkőzést tudott játszani, így 1993 januárjában továbbállt, A Kilmarnock csapatában még megpróbálkozott a játékkal, de egy újabb sérülés 31 évesen leparancsolta a pályáról.
Jelenleg szakkommentátorként tevékenykedik.



83. Michael Rumenigge (csatár 1982-1988)

Sikerei: Német bajnok (1985,1986,1987)
DFB kupagyőztes: (1984, 1986-2 gól a döntőben)
BEK döntős: (1987)

Nehéz lehet úgy élni, ha valakinek a testvére minden idők egyik legkiválóbb játékosa, és az emberek a vezetékneve hallatán önkénytelenül is a másikra asszociálnak. ám az ifjabbik Rummenigge fivér a maga jogán is meglehetősen sikeres karriert futott be, úgy hogy ő maga is elismert játékos lett. 17 évesen került a csapat akadémiájára, majd az 1983/84-es szezon utolsó fordulójában már a felnőttek között is bemutatkozott. Igazi villámkarrier volt az övé, hiszen fél évvel a Bundesliga debütálást követően már a válogatottban is bemutatkozott, és a Bayern Münchennél is egyre fontosabb szerepet töltött be. A következő években szinte valamennyi bajnokin pályára lépett, és a gólokkal sem maradt adós. Ha a legjobb teljesítményét kellene megnevezni, akkor az 1985/86-os DFB kupaszezont említeném, ahol is egy kivételével valamennyi mérkőzésen betalált, a döntőben pedig duplázott is.
1988-ban a Borussia Dortmundhoz távozott, a darazsakkal kupát és szuperkupát nyert. 1995-ben a japán Urawa Red Dimonds csapatából vonult vissza.



82. Mario Götze (támadó 2013-)

Sikerei: Német bajnok (2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2014, 2016-a döntőben nem játszott)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
A Bayern játékosaként: Világbajnok (2014)

Valószínűsítem, hogy a Dortmund szurkolók soha az életben nem fognak megbocsájtani neki, még akkor sem, ha ő lőtte a világbajnoki döntő mindent eldöntő gólját. (Minden fórumon Júdáshoz hasonlítják, és a Westfaller stadionban fel kell készülnie arra, hogy ki fogják fütyülni.) Mint szurkoló mondanám, hogy Mario csak azért jött hozzánk, hogy Bajnokok Ligáját nyerjen, (A daraszak elveszített fináléjában nem játszott) ám tény, hogy 2011 tavaszán kijelentette, hogy ő Németország legjobb csapatában akar játszani, amely szerinte a Borussia Dortmund. Bár ez a megjegyzés sokat elárul róla, a tehetsége vitathatatlan, és nagyon örülök, hogy a kedvenc csapatomban tudhatom őt.
Első mérkőzését a csapatban a Győr elleni felkészülési mérkőzésen játszotta, ahol két gólt i lőtt a magyar bajnoknak. (Guardiola nem is nevezte a Borussia elleni egy nappal korábbi szuperkupadöntőre.)
Első igazán jó mérkőzését a Mainz ellen játszotta, ahol két gólpasszt is jegyzett, majd nem sokkal később első gólját is meglőtte a Hertha ellenében. (Majd a másodikat Dortmundban.) Első szezonját 4 kupagyőzelemmel, 15 góllal és 14 gólpasszal zárta, ám sem ő, sem a szurkolók nem voltak maradéktalanul elégedettek az idényével, mivel gyakran csak csereként lépett pályára, valamint néhányan mérkőzésen meglehetősen szürke volt. (Tény, hogy nem mindig játszott jól, de a nálam nem jó debütáló szezon szóösszetétel valahol a listán nem is szereplő Podolskinál kezdődik a csapat történelmében.)
Azután, hogy ő lett Németország új nemzeti hőse, megtáltosodott, elfogadta, hogy nem mindig lesz kezdő, hogy még fejlődnie kell, és lám a csapat egyik legjobbja lett, akire minden fronton lehet számítani, és aki olyan klasszis megoldásokra is képes, mint a Braunschweig elleni szólógólja.
A most következő erőltetett menetnek is beillő rangadósorozatban kulcsszerep hárulhat Mariora, és szerintem nem kérdéses, hogy bírni fogja a gyűrődést.
(Ez a 81. hely pedig egy következő ilyen listán valószínűleg már nem az ő nevét fogja tartalmazni, mivel még egy ilyen jó fél év után” könnyen az ötvenben találhatja magát.”)

81. Dieter Koulmann (középpályás 1963-1968)

Sikerei: KEK győztes (1967)
DFB kupagyőztes (1966, 1967)
A német másodosztály bajnoka (1965)

Ha a feljutás kerül szóba, mindenkinek a kapuban egyre jobb teljesítményt nyújtó Maier, a világklasszissá érő Beckenbauer vagy a félelmetes Müller, Ohlhauser, Brenninger trió ugrik be, holott a német futballtörténelmében nem túljelentős szereppel bíró támadó középpályás szintúgy letéteményese volt a sikernek, mint jóval nagyobb elismerésben részesülő csapattársai.
24 esztendősen érkezett a klubhoz, és rögtön a debütáló meccsén győztes góllal vétette magát észre. A jugoszláv vezetőedző Zlatko Cajkovski az 1963/64-es szezonban építette be Koulmannt a kezdőbe, aki 10 góllal hálálta meg a bizalmat.
A feljutást követően ugyanúgy kulcsszereplő maradt a bajnokságot kis híján megnyerő, valamint a kupát elhódító csapatnak.
Fontos pillére volt az egyesület első nemzetközi kupáját begyűjtő alakulatának is, a KEK menetelés során 1 gólt szerzett.
1968-ban a Kickers Offenbach csapatához távozott, ahonnét Duisburgba szerződött, ám karrierjét egy sérülés miatt 1970-ben be kellett fejeznie.

80. Thomas Strunz (középpályás 1989-1992 1995-2001)

Sikerei: Német bajnok (1990. 1997, 1999,2000,2001-a döntő idején már nem volt a csapat tagja)
BL győztes (2001-a döntőben nem játszott, a cím elnyerésének idején már nem volt a csapat tagja)
UEFA kupa győztes (1996- a döntő első meccsén nem játszott)
BL döntős (1999-a döntőben nem játszott)
DFB kupagyőztes (1998, 2000-a döntőben nem játszott)
DFB Ligakupa győztes (1998)
DFB szuperkupa győztes (1990-1 gól a fináléban)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1996)

A csapat színeiben több mint 160 mérkőzést lejátszó, egykori kiváló támadó középpályás a Duisburg csapatától érkezett a Bayernhez. Első müncheni évében úgy tűnt Jupp Heynckes epizódszerepet szán majd neki, ám padról beszállva egyre megbízhatóbb teljesítményt nyújtva kiszorította Köglt a kezdőcsapatból. (Első gólját a amely győztes gól volt a St Pauli ellen, stílszerűen csereként lőtte.) Első Bajorországban töltött idényét öt bajnoki, és két BEK góllal zárta le. (Emlékezetes gólja volt a Milan elleni elődöntőben szerzett találat, mikor is a komplett milánói védelemből csinált bohócot.) 1991-re lett a klub meghatározó játékosa, egyik nagy erősségének tartották futóteljesítményét, valamint hogy hidegvérrel értékesítette a büntetőket.
Első müncheni korszakának utolsó szezonjában sérülés is hátráltatta, valamint elveszítette helyét a kezdőcsapatban. Miután nem került be a vágatottba az Európa bajnokságon, úgy döntött váltania kell, és a VFB Stuttgarthoz szerződött. A sváboknál három, egyéni szempontból jól sikerült, sikereket tekintve viszont gyér évet töltött, és 1995 nyarán nem tudott ellenállni a Bayern fizetési ajánlatának.
Az UEFA kupa menetelésben, három meccs híján minden mérkőzés során pályára lépett, és két góllal is hozzájárult a 20 éve nem látott nemzetközi kupagyőzelemhez. Ahogy teltek az évek, úgy marad adós a góllövéssel, de mind Trapattoni, mind Hitzfeld fontos perememberként számított rá. (
Utolsó  éveire rányomta a bélyegét Strunz sérülékenysége, az 1998 és 2000 közötti időszakban szinte alig volt egészséges, így 2001 januárjában bejelentette visszavonulását.





79. Dante (hátvéd 2012-)

Sikerei:Német bajnok (2013,2014,2015,2016-a bajnoki cím bebiztosításánál már nem volt a csapat tagja )
DFB kupagyőztes (2013-a döntőben nem játszott.2014, 2016-a kupagyőzelem idején már nem volt a csapat tagja)
DFB szuperkupagyőztes (2012)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013-1 gól a döntőben)
A  Bayern játékosaként: a Konföderációs kupa győztese (2013)
világbajnoki 4. (2014)

Ha ez a lista egy évvel ezelőtt készült volna, valószínűsítem, hogy a brazil hátvéd a következő (47. és a 69.  játékosok között) bejegyzés hasábjain kapott volna szerepet, mint ahogy abban is biztos vagyok, ha így folytatja lassan nemcsak a Bayern kezdőjéből, de a legjobb 100-ból is "kijátssza" magát.
Mikor a Juventude, a Lille ,a Chaleroi valamint a Standard Liege játékosa volt, egy volt a sok brazil légós közül. 2009-ben a Mönchengladbachoz szerződött, ahol alapemebr lett, és fontos szerepet játszott abban, hogy az addig szinte mindig a kiesés elől menekülő gárda a bajnokság 4. helyét tudta megszerezni.
2012 áprilisában mégis mindenkit meglepetésként ért, hogy Németország legpatinásabb klubja leigazolta a 30-as éveiben járó játékost, mondván nem a Bayern München az ő szintje.
Dante alaposan rácáfolt a kétkedőkre, a triplázás évében nemcsak hogy alapember volt, de ő lett a sikerek egyik letéteményese is, azáltal, hogy a rekordokat döntögető védelemből is kiemelkedett a megbízhatóságával. Az kupadöntőt leszámítva (Részt keltet vennie a brazilok barátságos mérkőzésén, amely egy nappal a Stuttgart elleni mérkőzés után játszottak) az idény valamennyi fontos mérkőzésén végig a pályán volt, és átjátszhatatlannak bizonyult.
Bár a 2013/2014-es idényt egy öngóllal, valamint a Dortmund elleni szuperkupa vereségben való ludassággal nyitotta, ősszel továbbra is roppant jó teljesítményt nyújtott, és Badstuber sérülése miatt nem is lehetett más elképzelni a posztján és a Klubvilágbajnokság elnyerésében is fontos szerepet játszott.
Tavasszal aztán úgy nézett ki, hogy könnyűszerrel túlteszi magát azon, hogy a Real Madrid átment a csapatunkon (Hozzáteszem az egész csapatot lenullázták, nemcsak őt.), ám a hazai világbajnokságon elszenvedett 7:1-es kudarcot még jelenleg is nyögi. (Ez volt az egyetlen meccs amelyen játszott a tornán, és Müller és  társai valósággal megalázták, ráadásul a csapat mókamestere azóta is szórakozik Dantéval a történtek miatt.)
Az ősszel még, úgy ahogy jól teljesített, ám tavasszal (bármennyire is kedvelem) ki kell mondani ő a csapat leggyengébb láncszeme, a Wolfsburg támadói két méteren négyet vertek rá, a Hannover ellen pedig többször is súlyos hibát vétett.
Nagyon remélem, hogy kilábal ebből az időszakból, amiben van, és újra a régi Dantét láthatom a mérkőzéseken. (Bár lehet, hogy ehhez a Borussia Mönchengladbach összecsapásait kell figyelnem, ugyanis korábbi csapata nagyon is szeretné megszerezni a játékost.)

78. Javi Martinez (középpályás, hátvéd 2012-)

Sikerei: Német bajnok (2013,2014.2015,2016)
DFB kupagyőztes (2013.2014,2016-a döntőben nem játszott)
DFB szuperkupagyőztes (2012)
Európai szuperkupa győztes (2013-1 gól a döntőben)
Klubvilágbajnok (2013)
A Bayern játékosaként: a Konföderációs kupa ezüstérmese (2013)

Kevés gól váltott ki belőlem olyan állatias örömöt, mint az a találat, amelyet az Európai szuperkupa utolsó percében szerzett a Chelsea ellen.
A 2011/2012-es szezonban kiváló teljesítményt nyújtott az Atletic Bilbao Európa liga döntőig menetelő csapatában, és friss Európa bajnokként (a világbajnok csapatban is kerettag volt) 40 millió Euró ellenében tette át székhelyét Münchenbe.
Emlékszem én is a dühöngők között voltam, hogy Rummenigge és Hoeness hogyan képzeli, hogy egy jó képességű, de nemzetközi szinten jószerivel ismeretlen játékosért ennyi pénz áldoznak. Javi aztán hamar befogta a számat, ő lett a csapat egyik motorja, és bár egy „zongoracipelőről” van szó, jó néhány mérkőzésen kitűnt a teljesítményével. (Gondolok itt a Gladbach elleni győztes góljára, vagy a Barcelona lemészárlására, ahol a szakértők szerint ő volt az egyik, aki miatt sikerült nyugdíjazni a Barca játékstílusát.)
Az triplázás után már nem az volt a kérdés, hogy Martinez megér egy 40 milliót, hanem, hogy ér-e többet.
A második idényében fontos szerepet játszott a már említett Európai szuperkupa döntőben, ugyanis a prágai döntőben megsérült, ám mivel nem tudtunk cserélni, jobb híján fent maradt, és a 123. minutumban kiegyenlített, a többi pedig történelem. (Mint utóbb kiderült, ez volt az egyetlen gólja a szezonban.)
Guardiola ugyanúgy számított rá, mint Heynckes, ám a szezonban több sérülést is szenvedett. A spanyol szempontból katasztrofális világbajnokság után kezdőként játszott a Dortmund elleni szuperkupa meccsen, ám a mérkőzés elején súlyos sérülést szenvedett, azóta lábadozik. Ha minden igaz 1 hónapon belül vissza fog térni.

77. Sebastian Deisler (középpályás 2002-2007)

Sikerei: Német bajnok (2003,2005,2006)
DFB kupagyőztes (2003-a döntőben nem játszott,2005,2006-nem játszott a döntőben)
DFB  Ligakupa győztes (2004-2 gól a döntőben)
A Bayern játékosaként:a  Konföderációs kupa bronzérmes (2005)

Eklatáns példája annak, hogy nem mindenki bírja elviselni, ha tinédzser fejjel a válogatott új megváltóját látják benne. A német labdarúgása legnagyobb ígéreteként a Hertha Berlintől érkezett, azok után, hogy egy sérülés miatt lemaradt az ázsiai világbajnokságról. Első szezonja katasztrofálisan sikerült, ugyanis folyamatosan sérült volt, és Ottmar Hitzfeld vezetőedző mindössze tízszer tudta bevetni. Második szezonjában már kétszer ennyi lehetőséget kapott, a bajnokságban négy góllal segítette az ezüstéremig jutó gárdát, végre bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában is az Olimpiai Stadion közönségének, ám egy sérülés megint tönkretette a szezonját. (Nem is utazhatott az EB-re sem.)
Sérülései miatt úgy érezte nem tud megfelelni az elvárásoknak, így az idegileg labilis játékos heteket töltött az idegosztályon. (Egyes hírek szerint skizofréniás rohamai támadtak.) Senki sem hitt már benne, ám 2004 nyara és 2005 ősze között mégis az a Deislert láttuk, akit annak idején „Basti Fantastinak” neveztek a Hertha szurkolók. Viszonylagosan végig tudott játszani egy komplett szezont (apró sérülése azért így is volt), de olyan emlékezetes teljesítményeket nyújtott, mint amikor egymaga nyerte meg a Ligakupát a Werderrel szemben, vagy amikor a bajnokavatás során két gólt is lőtt a Nürnbergnek. (Ez már csak azért is örök élmény, mert ez volt az első Bayern bajnoki, amit magyar nyelven láttam teljes hosszában.) Visszakerült a válogatottba végigjátszotta a Konföderációs kupát, majd ősszel a BL csoportkör egyik legjobb játékosa volt. (3 gólt is szerzett.) Góljai mellett az előkészítésekből is kivette a részét, ugyanis a csapat egyik paszskirályát is tisztelhettük személyében.
Aztán először a franciák ellen sérült meg súlyosan novemberben, majd egy újabb sérülés miatt egy újabb világbajnokságon való szereplésről mondhatott le.
2006 novemberében még újra megpróbálkozott a visszatéréssel, ám kimerültnek érezte magát, így 2007 januárjában bejelentette visszavonulását.
Sokszor mondják, hogy egy játékosban több volt, mint amit elért, de rá ez hatványozottan igaz. Ha azt futja be, amit a tehetsége ígért, ma minden idők 10 legjobb német futballistája között tartanánk számon, aki miatt élmény volt nézni a válogatott és a Bayern meccseket, és akinek mostanában kellene csak visszavonulnia.

76. Luiz Gustavo (középpályás 2011-2013)

Sikerei:Német bajnok (2013)
DFB kupagyőztes (2013-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2013)
DFB szuperkupagyőztes: (2012)
A Bayern játékosaként: Konföderációs kupa győztes (2013)

Ő az, akire ránéz az ember és azt hiszi, hogy egy tízessel fiatalabb, mint a valós életkora.
2011 januárjában érkezett a távozó Demichelis helyére, és 2,5 év alatt azt hiszem sikeresen feledtette az argentin vb ezüstérmest.
2011 tavaszán, mind Van Gaal, mind Jonker bíztak benne, és az ifjú brazilt valamennyi mérkőzésen pályára küldték. (Általában csereként.) Első gólját a Dortmund elleni elveszített rangadón szerzete.
Jupp Heynckes keze alatt nemcsak, hogy alapember lett Münchenben, de posztja egyik legjobbjává vált a világon. (Ekkoriban lett stabil kezdő a válogatottban.)
A 2011/12-es idény során a csapat egyik legjobbja volt,(A Wolfsburg ellen győztes gólt lőtt a hosszabbításban) ám az egyik legrosszabb pillanatban, a Dortmund elleni kupadöntőben nem ment neki igazán a játék.
Javi Martinez érkezésével a hely kissé meginogott, de így is fontos szereplője lett a triplázásnak. (A bajnokságban 4 gólt szerzett.)
Mivel válogatott elfoglaltsága miatt nem játszhatott a kupadöntőben, így utolsó tétmérkőzése a BL döntő volt, ahol becserélték. A brazil sikerrel záruló Konföderációs kupa után még két Telekom kupamérkőzésen szerepet kapott, ám Thiago Alcantara leigazolása után úgy érezte távoznia kell. A Wolfsburg tárt karokkal várta, jelenleg is a farkasok húzóembere.

 

75. Christiaan Nerlinger (középpályás 1992-1998)

Sikerei: Német bajnok (1994, 1997)
DFB kupagyőztes (1998)
DFB Ligakupa győztes (1997)
UEFA kupa győztes (1996- a finálé egyik mérkőzésen sem játszott)

Saját nevelésű játékosként került fel a csapathoz, hiszen 15 éves korától a klubot szolgálta, ifi illetve amatőr szinten. Ugyan már az 1992/93-as szezonban felkerült a nagyokhoz, de az egész idényt a padról nézhette, illetve visszaküldték a második csaphoz. Az 1993/94-es szezon nyitányán aztán Erich Ribech pályára küldte a középpálya bármelyik pontján bevethető játékost, aki hamar kezdőpozíciót harcolt ki magának. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a klubtörténelemben is példátlan egy olyan első szezon, amelyet az idény végére sztárrá érő Nerlinger produkált: a harmadik fordulóban lőtte meg első gólját, és az őszi győzelmi sorozatból is alaposan kivette a részét. (4 mérkőzésen lőtt gólt zsinórban.)
A bajnokcsapat egyik legtöbbet pályára lépő, és legtöbb gólt lövő játékosaként úgy tűnt fényes karriert futhat be, ám végül nem igazán tudta elérni azt amire predesztinálták. (Például meglehetősen keveset játszott a válogatottban.)
A csapat első Bajnokok ligája szezonjában ő volt az együttes egyik húzóembere, ugyanis három, a továbbjutás szempontjából létfontosságú találatot szerzett. (Göteborgban ő szerezte meg az idegenben létfontosságúnak számító gólt.)
Sokak szerint Bayernes karrierjében az 1995/96-os szezon jelentette a megfeneklést, hiszen bár alapembernek számított, egy sérülés miatt az UEFA kupadöntőt csupán a lelátóról figyelhette. Bár alapembernek számított a későbbiekben is, korábbi formáját nehezen nyerte vissza.
A szurkolóktól a Duisburg elleni kupagyőzelemmel köszönt el, a későbbiekben játszott a Borussia Dortmund, a Rangers (bajnok és kupagyőztes lett) és a Kaiserslautern csapatában is.
2005-ben az „ördögök” amatőr csapatából vonult vissza.

74. Ivica Olic (csatár 2009-2012)

Sikerei: Német bajnok (2010)
DFB kupagyőztes (2010-1 gól a döntőben)
BL döntős (2010,2012)
DFB szuperkupagyőztes (2010)

2009 őszén azt hiszem, hogy kevesen gondoltuk volna, hogy Luca Tonit, Mario Gomez és Miroslav Klosét is háttérbe tudja szorítani egy 31 éves csatár, aki nem is számított igazán klasszisnak. (Elismert játékos volt ez tény, fontos szerepet játszott a CSZK Moszkva bajnoki címeiben, és UEFA kupa győzelmében, de semmi több.)
Rögtön az első bajnoki meccsén a kapuba talált, lelkes és agresszív játéka miatt hamar a közönség egyik nagy kedvence lett, népszerűsége csak növekedett, mikor az őszi szezon utolsó mérkőzésen, az ő góljainak is köszönhetően élre állt a csapatunk. Első bajnoki szezonjában csak a berobbanó Thomas Müller lőtt nála több bajnoki gólt, 11 találata mellett tulajdonképpen ő döntötte el a kupa sorsát. (A Werder felnégyelése alkalmából ő lőtte a másodikat.)
Ahol azonban igazán villogott az a Bajnokok Ligája volt, az ősszel továbbjutás szempontjából Macabi és a Juventus ellen, ám igazán az egyenes kieséses szakasz végére lendült bele: A Manchester United elleni müncheni mérkőzés ráadásában ügyesen használta ki Vidic és Evra szerencsétlenkedését, győztes gólt elérve, majd a visszavágón 0:3-nál az lőtt találatának jelentősége Robben álomgólja után látszott igazán. Az elődöntőben aztán a lyoni visszavágón egymaga rendezte lé az Olympycet, egy tripla kíséretében.
Alig vártuk a folytatást, ám 2010 őszén súlyos sérülést szenvedett, és csaknem az egész idényt ki keltet hagynia. Heynckes érkezésével nem tudta visszanyerni helyét a kezdőcsapatban, Utolsó idényét meglehetős gólínség jellemezte, utolsó mérkőzésén pedig tragikus hőssé vált, ugyanis kihagyta a maga büntetőjét. (Akkor ált úgy a Chelsea elleni párharc, hogy egy jó büntető kell a csapatnak.)
A müncheni finálé után a Wolfsburghoz szerződőt (augusztusban az év gólját szerezte ellenünk.),ahonnét idén januárban a Hamburghoz igazolt.

73 Hans Dorfner (középpályás 1983-1984, 1986-1990)

Sikerei: Német bajnok (1987 1989, 1990)
BEK döntős (1987)
A Bayern játékosaként: EB elődöntős (1988)

A válogatottban hétszer is helyet kapó játékos 1982-ben került a juniorokhoz, ahonnét egy év múlva került az első kerethez. Első évében kevés nem kapott lehetőséget a bivalyerős keretben, így két évre átirányították Nürnbergbe, a fejlődés reményében. Hans tagja volt az 1985-ben Bundesliga 2-t nyerő gárdának, majd 1986 nyarán természetes volt, hogy visszatér Münchenbe, ám Udo Lattek viszonylag keveset játszatta az első évében. Jupp Heynckes kinevezésével Dorfner szerepet is megnőtt a csapaton belül, a sikeredző első idényében csak sérülés vagy eltiltás miatt hiányzott az alapcsapatból.
Természeten alappillére volt az 1989-ben és 90-ben is bajnokságot nyert csapatnak. Élete mérkőzését 1989 áprilisán játszotta, mikor is a Hannover elleni bajnokin klasszikus mesterhármast lőtt. (Egész Bayernes pályafutása során összesen tizenegyszer volt eredményes, tehát távolról sem lehetett gólgépnek nevezni.)
Bár eleget játszott 1990 őszén is, mégis a távozás mellett döntött, és visszaszerződött Nürnbergbe. (Utolsó müncheni gólját a későbbi bajnok Kaiserslautern fölött aratott megalázó győzelem során lőtte.) 1994-ben egy súlyos térdsérülés miatt 29 évesen vonult vissza.

72. Wolfgang Dremmler (hátvéd. középpályás 1979-1985)

Sikerei: Német bajnok (1980, 1981, 1985, 1986)
DFB kupagyőztes (1982, 1984-1 gól a döntőben, 1986-a döntőben nem játszott)
DFB szuperkupagyőztes (1983)
A Bayern játékosaként:világbajnoki ezüstérmes (1982)

A Braunschweig csapatában együtt játszott Paul Breitnerrel, és kifejezetten az egykori botrányhős kérésére igazolták le a két poszton is helytálló játékost. (Breitnerrel több évtizedes barátok azóta is.)
1979 és 85 között kirobbanthatatlannak számított a kezdőből,
Legjobb szezonja az 1981-es volt, ebben az idényben egy kivételével valamennyi bajnoki találkozót végigjátszotta, és a nevével is fémjelzett védelem a legkevesebb gólt kapta a bajnokságban. Posztjából adódóan nem elsődleges feladata volt, hogy gólt szerezzen, ám az említett idényben nagyszerűen játszott a BEK első forduljában, ahol kétszer is bevette az Olimpicos Pireusz kapuját.
A klubtörténelem egyik fontos gólját is ő jegyzi, az 1983/84-es kupadöntőben, 7 perccel a vége előtt neki sikerült kiegyenlítenie a Mönchengladbach vezetését.
Nem gondolt arra, hogy vissza kellene vonulnia, ám az 1985/86-os szezonban elszenvedett sérülés miatt 32 évesen abba kellett hagynia a profi futballt.

71. Udo Horsmann ( középpályás, hátvéd 1975-1983

Sikerei:Német  bajnok (1980,1981)
DFB kupagyőztes (1982)
BEK döntős (1982)
BEK győztes (1976)
Világkupa győztes (1976)
DFB szuperkupagyőztes (1983)

Azt hiszem, jól mutatja, hogy kriöl is beszélünk, hogy amatőr státuszban lévő játékosként is nemcsak, hogy beverekedte magát a sztárokkal teletűzdelt Bayernbe, és valamennyi játékpercet a pályán töltve lett BEK győztes, rögtön az első évében. A 80-as évek elején két bajnoki címet bezsebelő gárda valamennyi mérkőzésén játszott. Kortársai szerint ő volt az a játékos, akinek a jelenléte kevésszer tűnt fel, de hiánya mindig. 20 gólt lőtt a Bundesligában, legeredményesebb szezonja az 1979/80-as idény volt, amikor 5 találatig jutott. A nemzetközi kupában egy gólt lőtt, a Tottenham elleni emlékezetes ködös mérkőzésen 52 másodperccel a pályára lépése után talált be.
Több, mint 275 mérkőzésen keresztül viselte a klub mezét.
1986-ban vonult vissza, a rivális 1860 München csapatától.

70. Norbert Eder (védő, középpályás 1984-1988)



Sikerei:Német bajnok (1985,1986, 1987)
BEK döntőős (1987)
DFB kupagyőztes (1986)
DFB szuperkupagyőztes (1987)
A Bayern játékosaként: Világbajnoki ezüstérmes (1986)

Sokan tartják úgy, hogy a német futballban is fontos szerepet játszott, mivel egyike volt az első germán védekező játékosoknak, akik csak a szükséges mértékben durvultak, de ha kellett tíz meccseket játszottak végig sárgalapok nélkül.
Már komplex játékosként érkezett a Nürnberg csapatától (10 év alatt 300 mérkőzést játszott az akkoriban épp kieső gárdában.), és négy nagyszerű szezonban erősítette a Bayernt.
1984 és 1986 között nem játszottak olyan tétmeccset a Bayern München részvételével, ahol a nagy munkabírása miatt igen közkedvelt Eder ne lépett volna pályára. (Ez a széria ma már szinte példa nélküli a mezőnyjátékosok között.) Első mérkőzését 1986 őszén mulasztotta, ekkor két mérkőzésen nem tudott Udo Lattek segítségére lenni az egyetlen vereséggel bajnoki címet nyerő gárdában. A bécsi BEK döntőben a szakírók szerint Kögl mellett az egyetlen Bayern játékos volt, aki a finálé nívójának megfelelő teljesítményt nyújtott.
Az 1987/88.-as szezon után búcsúzott (ebben a szezonban is két meccset mulasztott). egy évvel később Zürichből vonult vissza.