A héten csapatunk kölcsönadta Pierre Hojbjerget, a Schalke04-nek. A transzferrel egyértelmű lehet a vezetők célja, hiszen a mindez a dán játékos fejlődése, és rendszeres játéklehetőséghez jutása érdekében történt. Szinte valamennyi nyilvános platformon ki lett jelentve, hogy a pálya több posztján is bevethető tehetséges ifjú 1 év után azonnal visszatér a Bayernbe. Úgy gondolom, hogy Pierre már ebben az évben klasszissá érhet, és később el fogja foglalni az őt megillető helyet a csapatban. A következő játékosok fiatal reménységként mentek kölcsönbe, és klasszisként tértek vissza Münchenbe.
1. Philipp Lahm (2003-2005 VFB Stuttgart)
Úgy gondolom, hogy a lehető legjobb döntés volt a jelenlegi kapitány 12 évvel ezelőtti kölcsönadása, mind az ő, mind pedig a csapat szempontjából. Kevés 19 évesnek sikerült bejátszania magát azonnal a kezdőbe, így aztán nem is csoda, hogy a BL és a német kupa debütálás után a kölcsönadás mellett döntötték Uli Hoenessék. (A későbbi klubelnök pont kivételt képez.) Lahm 18,5 évesen a Stuttgartban lett Bundesliga játékos, és a svábok azzal a céllal szerezték meg, hogy rutint szerezzen, ám csak szép fokozatosan kerüljön be a kezdőbe. Philipp ehhez képest már az ősz végére stabil kezdővé vált, óriási szerepet játszva abban, hogy a VFB 830 percen keresztül nem kapott gólt, valamint, hogy simán továbblépett a BL-ből. A siker sztori továbbfolytatódott, mikor Lahm bekerült a válogatottba is, ahonnét 10 éven keresztül csak a sérülései tartották távol. Második évét már csapata legjobbjaként futballozta végig, és nem volt kérdés, hogy visszatérhet Münchenbe. Érdekesség, hogy utolsó nem Bayern mezben vívott bajnokiját pont a Bayern München ellen játszotta a 2004/§5-ös idény utolsó fordulójában.
2. Toni Kroos (2009-2010 Bayer Leverkusen)
Mikor 2007-ben a csapathoz került, úgy harangozták be, mint a német futball legnagyobb tehetségét, aki kiemelkedett a korosztályából. Debütálása álomszerűre sikerült: Gólpasszt adott a Cottbus ellen, majd győztes gólt lőtt egy belgrádi UEFA kupa meccsen. Az idény során egyre több lehetőséget kapott, és látszott, hogy egy csiszolatlan gyémántról van szó, aki kinőtte a második csapatot, ám a kellő játéklehetőséget nem kapja meg a nagyoknál. Jürgen Klinsmann csak ímmel-ámmal vetetette be a csiszolatlan gyémántnak tartott játékost. A Bayer Leverkusen másfél évre szerezte meg Toni játékjogát, és az első félév leginkább a beilleszkedésről szólt. (Inkább cserember volt a kupadöntőig jutó gárdában.) A nagy áttörés aztán a 2009/10-es szezonban jött el, mikor is az idény talán legjobb nem Bayern játékosát tisztelhettük a személyében. 20 évesen 9 gólt lőtt és 12 gólpasszt adott, csak a ligában, tehát nem rajta múlott, hogy a gyógyszergyáriak nem jutottak be a BL-be. Januárban különösen szenzációsan teljesített, hiszen ő lett a hónap játékosa 5 góljának is köszönhetően.
Az idény végén természetes volt, hogy bekerült a Nationalelfbe is, és perememberként ott volt a bronzérmes csikócsapatban . A VB után értelemszerű volt, hogy visszatér Münchenbe. Meg kell jegyezni, hogy Jupp Heynckes keze alatt lett igazi sztárjátékos, és számomra nem is kérdéses, hogy a sikeredző volt az aki Münchenben is a legtöbbet tudta kihozni belőle.
3. David Alaba (2011 tavasz Hoffenheim)
Louis Van Gaal mindig is bátran nyúlt a fiatal játékosokra, elég csak a 20 évvel ezelőtti Ajaxra, Badstuberre, vagy éppen Thomas Müllerre gondolnunk. Ha nem a holland tréner akkor a vezetőedző, Müller és talán a német foci sem lenne ugyanaz, de ugyanez igaz az osztrák játékosra is. Alaba nem volt 18 éves amikor bemutatkozhatott a csapatban, és néhány mérkőzésen részese lehetett a duplázásnak, valamint a Fiorentina elleni meccsnek köszönhetően a BL döntőbe vezető útnak is. Mivel kiemelkedett az ifiből és a tartalékok közül is, az ő esetében is szükségszerű volt a kölcsönadás. Míg a 2010/11-es szezonban mindössze 4 meccset játszott Münchenben, addig a komplett tavaszt végigjátszotta Hoffenheimben, kiemelkedvén az akkor közepesen teljesítő csapatából. (Többek között meglőtte első góljait is.) Formáját jól mutatja, hogy addig csak alig hívták meg a válogatottba, ám berobbanása után azonnal ő lett a nemzeti tizenegy vezére. Münchenbe visszatérve magabiztosan foglalta el helyét a kezdőben, és 2012 végére világklasszissá érett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.