Egy Bayern München Blog a sok közül

A tegnapi erőt demonstráló siker után kijelenthető, hogy kedvenc csapatunk ismét ott lesz a BL egyeneskieséses szakaszában. A Manchester City, majd a CSZK Moszkva elleni egygólos siker után néhányan fanyalogni kezdtek, hogy eltűnt a Bayernre mindig is oly jellemző támadójáték, hogy a tiki-takától eltérő játékstílust kellene alkalmazni, ezek a hangok érdekes módon a Róma elleni meccsek (egy időre) elhallgattak,  és csak élvezték csapatunk római és müncheni produkcióját. Az Örök városban tartott "mészárlás" kapcsán összegyűjtöttem  öt olyan csoportmérkőzést, amelyről a legszebb emlékeket őrizhetjük.
A listáról annyit, hogy teljesen szubjektív,  nem feltétlenül a legnagyobb győzelmeket tartalmazza. (Azért döntöttem a 10 éves intervallum mellett, mert ebből az időszakból már szinte valamennyi mérkőzés élő közvetítését láttam.) :)

1. Az AS Roma elleni 7:1 (2014)

Az egyik legfrissebb emlék, amely örökre mély nyomot hagyhat a szurkolók emlékezetében. Amikor lefújták az idei világbajnokság brazil-német elődöntőjét, azt mondtam magamban: "Ilyen produkciót 6-7 évente láthat az ember, egy nagy tétmeccsen!" Tévedtem. Bevallom őszintén kissé tartottam a római csapattól, és őket tartottam klubunk csoportbeli legnagyobb riválisának. Valószínűsítem, hogy megcsípik a kvartett második helyét, ám riválisnak már nem nevezném őket. Oktalan félelmem a 10. perc körül el is múlt, amikor Robben detronizálta a hazaiak védelmét, elindítva a gólfesztivált. Tény, hogy az AS Roma védelme nem állt a helyzet magaslatán, de nem volt kérdés, hogy osztálykülönbség van a két csapat között. Ha a müncheni játékosok akarták volna, 8-9 góllal is nyerhették volna a mérkőzést, ám valószínűleg Gurdiola mester intelmének eleget téve nem akarták megalázni az ellenfelet. (Jellemző kép volt Müller rezignált gólöröme.) A visszaállást követően aztán így is sikerült két védelmi hibát kihasználni, és ezáltal agyonverni a farkasokat.
Számomra a legjellemzőbb kép az volt, amikor Boateng labdát a félpályánál kapott, és jó 4-5 másodpercig csak várt, anélkül, hogy megtámadták volna. Elindult, és simán három rómait kicselezett, a nem éppen cselmesternek nevezhető hátvéd.  

2. A Juventus elleni (2009)

Ezt a mérkőzést nyugodtan tekinthetjük a 2009/2010-es idény fordulópontjának. Az addig botladozó csapatnak Torinóban kellett ki-ki mérkőzést játszania a továbbjutásért. (A Bordeux mindenkit meglepve simán csoportelső lett.) A müncheni sztárgárda nem kezdett túl jól, Treztugget hamar vezetést szerzett, és Robbenék nem találták az ellenszerét a Zebráknak. A 30. percben aztán büntetőt kapott a Bayern, és a labda mögé  a kapus Hans Jörg Butt állt, aki értékesítette a tizenegyest. A világ egyik leggólerősebb hálóőrének ez volt az egyetlen müncheni találata tétmeccsen, ám ez jóval fontosabb volt. Az, hogy pont itt lőtte ő a büntetőt pszichikai okokra vezethető vissza. Az akkori edző Louis Van Gaal az egyik legjobb pedagógus a trénerek között, és tudta, hogy ezzel a megalázó húzással ,hogy egy kapust állít oda lőni, egyszerre tudja aláásni az ellenfél morálját, és növelni csapata harci kedvét.  (Gondolom jól leszidta a mezőnyjátékosokat, hogy a kapusnak kell gólt lőnie, az ellenfél számára pedig froclizás volt, hogy "Ennyit értek a szemünkben." A pedagógia végül hatott, Olic fordítása után már esélye sem volt a Juvénak, Gomez szerencsés gólja volt, az amely megbénította az ellenfelet, Tymoschuk bombája pedig a kivégző golyónak minősült.   A csapatnak így nem kellett a Beckenbauer által csak vesztesek ligájának nevezett Európa Ligában szerepelnie, és a tavaszi menetelés eredménye egy otthoni duplázás, valamint a Bajnokok Ligája döntője lett.

3. Az Internazionale elleni 2:0 (2006)

A nem éppen sikeresnek nevezhető 2006/2007-es szezonból kevés meccsre emlékezhetünk annyira jó szívvel, mint a milánói csoportmeccsre. Az Inter ebben az időszakban verhetetlen volt hazai pályán. uralta az olasz bajnokságot, és a kezdő sípszó előtt inkább számított favoritnak, mint a bajorok. A mérkőzés aztán egy teljesen más képet hozott. Az unalmas találkozón szinte csak Bayern kapuralövést láttunk,  á ma gól sokáig elmaradt. Zlatan kiállítása aztán megtörte a kék-feketék ellenállását, Pizarro, szerencsés góljával eldöntötte a három pont sorsát. A végén aztán az időhúzó cserének beküldött Podolski lőtt egy szédületes gólt, megszerezvén első BL találatát, és a továbbjutás szélére sodorva csapatunkat. A müncheni visszavágón sokáig vezetett a Bayern, ám az Inter egyenlített a 90. percben, ám ez akkor már kevés téttel bírt, mivel addigra mindkét csapat továbblépett.

4. Az Ajax elleni 4:0 (2004)

5. A Manchester City elleni 3:1

 A tavaly őszi győzelmi sorozat egyik fontos állomása volt a manchesteri vendégjáték.  Bár sorra győztek kedvenceink, még mindig kérdéses volt mi lesz, ha egy igazi európai nagycsapat ellen kell bizonyítani. Ez volt az a meccs, amely után ki lehetett jelenteni, hogy a Bayern München és Pep Guardiola végleg egymásra találtak, és a játékosoknak véglegesen sikerült el sajátítani a katalán tréner játékrendszerét. Fél évvel korábban még úgy tűnt a tiki-takát pont csapatunk vonta ki a forgalomból, ám ezen az estén bebizonyosodott, hogy erről szó sincs, és csak a megfelelő képességű játékosok kellenek ehhez a rendszerhez. Érdemes végignézni a mérkőzésről készült videókat, ahogy már-már megalázó az a különbség, amely a bajorok, illetve az angol topcsapat között volt. Bár az egész csapat villogott mégis Arjen Robben produkciója kiemelkedő volt, nemcsak a mérkőzést, de az egész BL idény tekintve.


Valószínűleg még készítek ilyen listákat, az elmúlt évek emlékezetes összecsapásaiból, és nagyon remélem, hogy egy hasonló listában már a Manchester City elleni idegenbeli vagy a CSZKA Moszkva elleni hazai mérkőzés is szerepelhet.