A labdarúgásban kevés olyan ország van, amely annyi kapusklasszist "termelt volna ki", mint Németország. Az immáron négyszeres világbajnok nemzet hálóőrei azonban abban is különlegesek, hogy a saját portájukon nyújtott extraklasszis teljesítményen kívül az ellenfél térfelén sem jönnek zavarba. (Különösen Manuel Neuer) Az utóbbi bő két évtizedben is olyan gólszerző kapusokat tudott a német futball felmutatni, mint Jens Lehmann, vagy, hogy hazai példákat említsek a Juve ellen 2009-ben betaláló Hans Jörg Butt, vagy a 2012-es Bl fináléjában a maga büntetőjét értékesítő, Manuel Neuer.
Minden idők legjobb kapusa Oliver Kahn nem tartozott ebbe a kasztba. VulKahn megmaradt a saját kapuja előtt, ahol 21 (csapatunknál 14) idényen keresztül mutatta be a nagyobbnál-nagyobb bravúrokat, elmebaj közeli állapotba hozva az ellenfél játékosait. Mégis azonban volt két mérkőzés, amelyen Olinak reális esélye volt a gólszerzésre.
A csodálatosan záruló 2000/2001-es szezon mélypontja február/márciusban jött el, amikor krízisről lehetett beszélni a Bayern München háza táján. A csapat olyan vereségeket szenvedett el, mint az SpVgg Unterhaching elleni idegenbeli pofon, a Hansa Rostock elleni zakó, vagy a Lyon elleni kudarc. A középső mérkőzésen a 90. percben 3:2-re vezetett az ellenfél, ám a csapat szöglethez jutott. A beívelés utána előrehúzódó kapus nem tudta fejjel levenni a labdát, így kézzel ütötte a játékszert a hálóba. Oli többször is heves kirohanásokat intézett az ellenfél, a hibázó csapattársak vagy a játékvezetők ellen, ám ez más volt. Itt bizony leszállt az agyára a lila köd, és nem törődött a következményekkel. Természetesen a "gólt" nem adták meg, Kahn előbb mehetett zuhanyozni, mint társai, és ráadásul a csapat is kikapott. Hogy a morál milyen mélyen lehetett ekkortájt, jól példázza, hogy néhány játékos csak derült a kapus megmozdulásán, nem is törődve az újabb vereséggel. Kahn ekkor mondhatta el legendás idézetét, amely szerint "A kapusnak a 16-oson belül joga van kézzel érni a labdához". :)
A második alkalom, amikor Oliver közel állt a góllövéshez, egy jóval sikertelenebb idény, jóval szebb emlékű találkozóján történt meg. A csapat már 6:0-ra vezetett a magyar légiósok garmadáját soraiban tudó Energie Cotbus ellen, amikor tizenegyest kaptak a bajorok. Az Oimpiai stadion egy emberként követelte, hogy a kapusfenomén hajtsa végre az ítéletet. Nem volt ez egy rosszul elvégzett büntető, Kahn bivalyerősen rúgta el a labdát, ám végül csak a kapufát találta telibe.
Ez volt az egyetlen alkalom, hogy megpróbálkozott büntetőt lőni, a rá következő 6 évben maradt annál, amit igazán tudott: a tizenegyesek hárításánál.
Érdekességnek azért megjegyezném, hogy a német sikerrel záruló angliai EB-n (1996) a Nationalelfet olyan sérüléshullám sújtotta, hogy Berti Vogts kapitány komolyan elgondolkodott azon, hogy a tartalékkapusként a keretben lévő Olit, mezőnyjátékosként nevezi az egyenes kieséses szakaszra, ám mint tudjuk ez nem következett be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.