Friss topikok

HTML

Egy Bayern München Blog a sok közül

Köszöntöm az oldalamon. A honlapom a kedvenc futballcsapatom szolgáltatja a témát. Immár közel 15. éve szurkolok München ékének, és úgy gondoltam itt az ideje egy saját blogot létrehozni, amelyen kifejezem rajongásomat. Mivel azonban rengeteg a csapat körüli aktualitásokkal foglalkozó blog létezik, így én inkább a klub dicsőséges történelmével szeretnék foglalkozni. ez persze nem azt jelenti, hogy néhanapján ne esne szó aktualitásokról. Másik, egyéb témákkal foglalkozó blogom: http://tiborvilaga.blog.hu/

2015.07.09. 02:56 Kálovics Tibor

A Csapat 115 legjobb Bundesliga játékosa (10-1)

Mindenféle rongyrázás nélkül szeretném bejelenteni minden idők 10 legjobb Bayern München játékosát. 



A listával kapcsolatban még meg kell említenem, hogy a sikerek felsorolásánál a következő szempontokat vettem figyelembe:

- Ha az illető pályára lépett az adott sorozatban, de később eligazolt, külön jelezve lesz.
- Ha a játékos sérülés vagy egyéb okok miatt nem lépett pályára az adott bajnokságban/kupában, akkor a felsorolás nem tartalmazza az adott bajnoki címet. (például Badstuber tavalyi szezonja.)
- Ha a játékos nem lépett pályára a kupadöntőben, de a korábbi mérkőzéseken játszott, azt külön jeleztem a felsorolásban, ha viszont a kupasorozat egyetlen mérkőzés erejéig tartott (pl, szuperkupa döntők, Világkupa döntő) és a játékos nem lépett pályára a fináléban, az eredmény nem kerül a felsorolásba.
-A felsorolás folyamatosan frissül.
- Lehet, hogy sokan úgy érzik, hogy a 2000-es, 2010-es évek játékosai túlsúlyban vannak a listán, de megjegyezném, hogy hiába őket láttam többet játszani, azért igyekeztem fenntartani az egyensúlyt.
- Tudom, hogy 1991-ig nem beszélhetünk egyesített Német bajnokságról, de következetesen Német bajnoknak írom az ezt a címet elnyerő játékosokat.
-A szláv neveket az eredeti írásmódjuk szerint közlöm. (Pl nem Csajkovszki, hanem Cajkovski)

Források a bejegyzéshez: Dénes Tamás: Bayern München című könyve (2001
Egy 2003-as 365 lapos naptár a csapat történelmével.
Wikipedia.com
Youtube.com
Fussballdaten.de
Néhány régi videofelvétel a gyűjteményemből. (Na meg persze a memóriám.)

10. Sepp Maier (kapus 1962-1979)
10_sepp_maier_1962-1979_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1969,1972,1973,1974,)
DFB kupagyőztes (1966, 1967,1969,1971)
BEK győztes (1974 1975, 1976)
Világkupa győztes (1976)
KEK győztes (1967)
A másodosztály bajnoka (1965)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1974)
VB ezüstérmes (1966)
Európa bajnok (1972)
EB ezüstérmes (1976)



Az elmúlt 105 helyezet során sokszor puffogtattam a „korszakos egyéniség” jelzőt, ám senki sem szolgált rá erre a jelzőre úgy, mint Sepp Maier. Sepp 1959-ben került a csapathoz, és már 1963-ban bemutatkozhatott a felnőttek között. Első évében még meg kellett küzdenie Fritz Kosarral, ám a Bundesligába való feljutást követően kisajátította helyét a kapuban. 1966 és 1979 között nem védte más a csapat kapuját, csak ő. (Egy korábbi cikkben összeírtam, hogy kik voltak a padra kárhoztatva miatta.) Egyedül Manfred Seifert volt az aki lehetőséget kapott, de ő is pusztán egyfajta gesztusként védhetett Maier cseréjeként. A Bayern kapuját mindig egy karizmatikus egyéniségnek kell védeni, és nyilvánvaló, hogy a lazaságáról híres kapuvédő megfelelt ennek a feltételnek. Gól nélkül hozott le egy KEK és három BEK döntőt, valamint egy komplett Világkupa párharcot. Hasznosságát mutatja, hogy a 69-es és a 73-as bajnoki cím során is a legkevesebb gólt kapta az egész ligában. (Utóbbi évben csak 29 gólt kapott.) Az angliai világbajnokságon még a dortmundi Tilkowski mögött ült a padon, ám onnantól kezdve a Nationalelfben sem volt több vetélytársa.  A VB legjobb kapusteljesítményét nyújtotta 1970-ben és 1974-ben is, valamint kapott gól nélkül hozta le az 1972-es Európa bajnokság mérkőzéseit is. A nagy tornákon egyetlen meccsen nem ő védett, csak a mexikói VB bronzmeccsén adta át  a helyét. Bundesliga pályafutása során sok zakóban volt része (0:7, 1:6, 0:4), de egy pillanatra sem merült fel, hogy mást kellene a lécek közé állítani. Nyilvánvaló, ha már akkor is kihirdették volna a világ legjobb kapusa díjat, Sepp fél tucat ilyen elismeréssel lenne ma gazdagabb. Végigvédte az 1979-es szezont is, és készült a következő  idényre, valamint az olaszországi Európa bajnokságra, mikor autóbaleset érte. Megpróbálkozott a visszatéréssel is (1979/80-ban nevezve is volt),de be kellett fejeznie a pályafutását. Évekig dolgozott a Bayern München és a német válogatott kapusedzőjeként.


9. Oliver Kahn (kapus 1994-2008)

9_oliver_kahn_1994-2008_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1997,1999,2000,2001,2003,2005,2006,2008)
DFB kupagyőztes (1998,2000,2003,2005,2006,2008)
BL győztes (2001)
Világkupa győztes (2001)
UEFA kupa győztes (2001)
DFB Ligkaupa győztes (1997,1999,2000,2001,2004,2007)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1996)
VB ezüstérmes (2002)-a torna legjobb játékosa
A Világ legjobb kapusa (1999,2001,2002)
VB bronzérmes (2006)
Konföderációs kupa bronzérmes (2005)

Ha meg kellene neveznem azt az embert, aki miatt megszerettem a Bayern Münchent és a német válogatottat akkor „VulKahnt” említeném elsőként. Magabiztossága, elementáris erejű karizmája, és nem utolsó sorban a bravúrjai egy életre meghatározták, hogy melyik csapat szimpatizánsa leszek, és melyik klubért lennék hajlandó véremet áldozni. Oli személyisége olyan volt, hogy a többiek tűzbe mentek volna érte, és ő ezt meg is követelte Sagnoléktól. Ha a védelem kapitulált, nem volt kegyelem, ha a hátvédek jól dolgoztak nem volt dicséret, de legalább nem vonták magukra egy bombaként robbanó kapus haragját. 1987 és 1994 között a Karlsruhe hálóját őrizte, és óriási szerepet játszott abban, hogy a kiscsapat az UEFA kupa elődöntőjébe jutott. A Bayern vezetőire nyilvánvalóan 93 decemberében tett nagy hatást, amikor valósággal kivédte a későbbi bajnokok szemét. Első müncheni idényében magabiztosan védett, ám keresztszalagszakadás miatt nem lehetett ott a BL elődöntőjében, így a csapat simán kiesett. Az idény utolsó meccseire azért már felépült, és 1995 júniusában már a válogatottban is bemutatkozott. (Andy Köpke miatt azonban egészen a 2000-es EB-ig nem ő számított az első számú német kapusnak, így két világbajnokságot, és egy megnyert EB-t kellett a padról figyelnie, úgy, hogy a 99-es Konföderációs kupán ott sem volt.) A 95/96-os szezon sokat tett azért, hogy legendaként tekintsenek rá Bajorországban , hiszen az UEFA kupa menetelés során, szinte alig kapott gólt, a bajnokságban pedig szintén a legjobb hálóőrök között tartották számon. A következő 12 évben egyetlen Ligakupa döntőt leszámítva nem volt olyan döntőfontosságú mérkőzése, amelyen ne ő védte volna a csapat kapuját. Földöntúli bravúrjaival, és a büntetők hatékony hárításával óriási szolgálatot tett az egész egyesület számára, a szurkolók szemében pedig valóságos istenné nemesült. Legjobb időszaka kétségtelenül a 1998 és 2002 közötti periódusa volt, ebben az időben sorban nyerte a világ legjobb kapusa címeket. Ha nem volt sérült, nem dobták meg golflabdával, vagy nem állították ki, valóságos ihletett formában védett. A 2000/2001-es idényben kevés embernek köszönhettünk annyit, mint Olinak, ő pedig a szeretet 3 megfogott büntetővel viszonozta a milánói BL döntőben. (Plusz még a nagyképűnek bélyegzett kapusfenomén utána látványosan vigasztalta Santi Canizarest.) Ebben az időszakban kapott gól nélkül hozott le egy kupadöntőt, egy angol-német rangadót, több bajnokit, mint bárki más, nem kapott gólt a Bernabeuban és az Old Traffordon sem, valamint a Világkupa döntőben sem fogtak ki rajta a Boca Juniors játékosai. A világbajnokságon a hátán cipelte a döntőbe a németeket, ám felháborító módon szinte csak a döntőbeli hibáját emlegetik fel a sajtóorgánumok. Véleményem szerint nettó hülyeség, hogy Rivaldo kiejtett lövése miatt nem nyerte vissza a formáját, hiszen ezt követően felállított egy 836 perces rekordot a Bundesligában. Mélyponton 2004-ben volt, mikor a REAL, a Werder Bremen valamint a Juventus ellen is bakizott, ám 2005 őszére visszanyerte formáját. A válogatottban azonban elveszítette helyét, és a Konföderációs kupán csak kettő, a világbajnokságon pedig egy mérkőzést védett. (A Portugália elleni bronzmeccs volt az ő hattyúdala. A Vb egyik legszebb pillanatai is hozzáköthető, mikor sok sikert kívánt az általa gyűlölt Lehmannak az argentinok elleni büntetőpárbaj előtt.) Úgy tervezte, hogy a 2006/07-es lesz az utolsó idénye, ám a gyenge bajnoki szereplése miatt még egy évet ráhúzott. Bár nemzetközi búcsúja nem sikerült túl szépre (0:4 a Zenit ellen), de utolsó idényében nevéhez méltóan végezte a dolgát a duplázó csapatban. Utolsó bajnokiját a Hertha ellen játszotta és végleg átadta helyét Rensingnek. (Az akkor a jövő Bayern kapusának titulált hálóőr egyébként ekkor már egyre többször jutott szóhoz.) 2008 szeptember másodikán külön búcsúmeccset szerveztek neki, ahol meglehetősen megható körülmények között köszönt el Oliver Kahn, a világtörténelem legnagyszerűbb kapusa.




8. Franck Ribery (középpályás 2007-)

8_frank_ribery_2007-_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (2008,2010,2013,2014,2015)
DFB kupagyőztes (2008,2010-1 gól a fináléban,2013,2014)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010-a döntőben nem játszott,2012)
Klubvilágbajnok (2013)
Európai szuperkupa győztes (2013-1 gól a döntőben)
DFB Ligakupa győztes (2007-a döntőben nem játszott )
DFB Szuperkupa győztes (2012)

Ha az Aranylabdát nem úgy osztogatnák, mint az Oscar díjat,és nem két emberre szűkítenék, a versengést most egy ilyen díj ott díszeleghetne a klubtörténelem legjobb légiósának vitrinjében is. (Nem mintha az ilyen díjak érnének is valamit!) A gyermekkora óta arcsérült Ribery megjárta a Galatasaray és a Marseille csapatait is, mikro világbajnoki ezüstérmesként 2007 nyarán aláírta müncheni szerződését. Uli Hoenessék terve az volt, hogy új fejezet kezdődjék a klubtörténelmében, és ez sikerült, ráadásul Franck élete is megváltozott az óta. (Ma már Münchenben képzeli el a jövőjét, kisfia pedig már német állampolgár.) Sokak szerint a Klose-Toni csatárkettős felelős a 2007/08-as idény kirobbanó produkciójáért, ám nem szabad elfeledkezni Ribery játékáról sem. Debütálásként duplájával rendezte le a Werder Bremen elleni szuperkupa párharcot, majd a brémaiakat az augusztusi bajnokin is gólokkal kárhoztatta. A bajnoki idényben 11-szer köszönthették társai, mint a csapat aktuális góljának szerzőjét, ám több mint egy tucat asszisztja is mutatja, hogy neki sikerült megszabnia a Bayern támadások új fazonját. A kupában, a 120. percben harcolt ki büntetőt az 1860 München ellen, amelyet rétékesített, majd a Wolfsburg ellen belőtte csapatát a berlini fináléba. (Hozzáteszem el akart esni a rivális ellen.) Az UEFA kupában „csak” egy hőstett fűződik a nevéhez, ám tény, hogy a Getafe ellen az ő góljával sikerült kiharcolni a hosszabbítást.) Az EB után sérüléssel bajlódott, és bár a csapat morálja a béka bizonyos testrészei alatt volt a 2008/09-es idény javarészében, Franck teljesítményén ez cseppet sem látszott. (Bár Schweinsteigerrel azért így is összeveszett nyilvánosan.) A BL-ben duplázott a lisszaboni gálaelőadáson (5:0 a Sporting ellen), valamint a bajnokságban is 9 gólig jutott. A majdnem tökéletes 2009/10-es idényben súlyos sérüléssel bajlódott, és formáját csupán a szezon végén tudta visszanyerni. Az idény pozitív és negatív emléke is hozzáköthető, hiszen gólt lőtt a kupadöntőn, ám a Lyon elleni jogos kiállítása miatt nem játszhatott a madridi BL fináléban. (Hiánya meg is látszott.) Jól kezdte a 2010/11-es szezont is, ám egy újabb sérülés miatt megint 2 hónapig nélkülözni kellett. Bár messze nem ez volt a csapat történelmének legerősebb szezonja, ő mégis 20 pontot ért el a Bundesliga kanadai táblázatán. (9 gól+11 gólpassz.) Ha a legerősebb időszakát kellene megjelölnöm, akkor a 2011. szeptember és a 2014. május közötti intervallumot említeném. Az ezüstérmekkel terhelt szezonban karriercsúcsot döntve 12 gólt lőtt, valamint senki nem adott nála több aszisztot az idény során. (Egy tucatszor volt előkészítő.) Ősszel nem volt nála jobb játékos az egész ligában, duplázott a Freiburg valamint a Werder Bremen ellen is valamint ritka volt, mikor nem a maximumot nyújtotta a pályán. A kupában ő szépített a Dortmund elleni fináléban, a BL-ben pedig bevette a Vilalreal, valamint a Real Madrid kapuját is. (Az első gólt szerezte ő A BL döntőben sérülést szenvedett, holott valószínű, hogy ő végezte volna a buktatásáért megítélt büntetőt, a többit tudjuk.
Egy évvel később nemcsak a ligában, de a kontinensen nem volt hozzáfogható játékos: 15 gólpassza mellett 10 góllal járult hozzá a klubtörténelem egyik legsimább bajnoki címéhez. (Duplázott a Hoffenheim és a Mönchengladbach ellen, valamint több mérkőzést is az ő villanásával sikerült abszolválni. A kupaküzdelmek során inkább a háttérben maradt, a BL-ben viszont az ő passza kellett ahhoz, hogy csapatunk 12 év után felérjen a csúcsra.
2013 augusztusában megválasztották a BL szezon legjobbjának, ő pedig góllal indította a szezont. A Stuttgart szenvedett el egy Ribery lövését.) A Chelsea sem úszta meg gól nélkül, valamint a klubvébén is döntőbe rúgta a Bayernt. A szezonban ismét sérülések gyötörték, ám mikor játszott, nem volt gond: Nem adta 10 gól alá, és megint egy tucatszor gólt érő labdát tálalt valamelyik társa elé. A szezon végén több sérülés is gyötörte, így a Dortmund elleni kupadöntőt is csak csereként kezdte, ám pályára lépése után megsérült. Ez a sérülése alapjában határozta meg a tavalyi idényét: Kihagyta a világbajnokságot, valamint az egész szezonban alig játszott. Mikor pályán volt , jöttek a gólok:Többek között a Róma, a Leverkusen, és a Stuttgart is kapitulált ellene. A Shaktar elleni márciusi meccsen aztán újra megsérült, és visszatérésére azóta várunk. Állapotával szemben nincs semmi konkrétum, ám úgy tűnik, hogy októberben visszatérhet. Várjuk vissza.



7. Paul Breitner (középpályás, hátvéd 1970-1974, 1978-1983)

7_pail_breitner_1970-1974_1978-1983_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1972,1973,1974)
DFB kupa győztes (1971,1982-1 gól a döntőben)
BEK győztes (1974)
BEK döntős (1982)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1972)
Világbajnok (1974-1 gól a döntőben)
VB ezüstérmes (1982-1 gól a döntőben)

A szalonkommunizmusáról ismert „Vörös Paul” nem volt még 20 éves, mikor debütált a Bayern Münchenben. (Uli Hoenessel egy évben.) Első profi évében 21 bajnokin lépett pályára, amelyeken négy gólt lőtt. Az idény végére bejátszotta magát a csapatba, így 71 júniusában végigjátszotta a kupadöntő 120 percét. A következő idényben már stabil klubjátékosnak, és válogatott labdarúgónak mondhatta magát. A következő három bajnoki szezonban kulcsjátékosnak számított, utolsó évét leszámítva 30 fölötti meccsszámmal abszolválta a szezonokat. Első müncheni korszakának legsikeresebb idénye a 73/74-es volt, végigjátszotta valamennyi BEK meccsét a csapatnak, 7 gólt lőtt a bajnokságban (védőként), majd a világbajnoki döntő egyik góllövőjeként zárta le az idényét. Nem érezte jól magát Münchenben, mivel csapattársai kiközösítették világnézete miatt, így nem csupán Bajorországtól, de a válogatottól is búcsút vett. 3 évet töltött el a Real Madridban, majd 1977-ban az Eintracht Braunschweig mezét öltötte fel. 1978-ban aztán visszatért Münchenbe, és az egykori hátvédből a csapat játékmestere, valamint egyik legnagyobb sztárja lett egyszemélyiben. (Két időszaka közül ez a látványosabb, így helyezése is inkább ennek köszönhető.) Rögtön első szezonjában egy tucat bajnoki találattal vetette magát észre, első hazai bajnokiján góllal tért vissza. (A Gladbach valamint a Braunschweig kiütésében is főszerepet játszott.) A 80/81-es bajnokcsapatban 10 gólt lőtt, míg egy évvel később 17-ig jutott a Salátástálért folytatott küzdelemben. (Góljainak nagy részét büntetőből lőtte ezekben az években. A játék ezen szegmensében mindig is kimagaslott társai közül, 95 százalékos hatékonysági mutatójával.
Olyan formában játszott, hogy bár korábban kiutálták a válogatottból, és ő sem kívánt játszani a Nationalelfben, ám 1981 őszére mindkettejüknek szüksége lett a másikra. Duplával nyitotta a szezont a Leverkusen ellen, majd csak a bajnoki idényben még 16-szor volt eredményes! A BEK-ben a Benfica, az Universitatea Crtaiova valamint a CSZKA Szófia ellen is betalált (duplázott.) A kupában az utolsó három meccsen villogott: A Werder ellen duplázott, a Bochum ellen győztes gólt lőtt, a Nürnberg elleni finálét pedig az ő góljával fordította meg a csapat.
Utolsó szezonjában 9 gólt lőtt, ám áprilisban sérülést szenvedett, és nem tudott visszatérni, így 32 évesen bejelentette visszavonulását a profi focitól. Amatőr szintén azonban még mindig aktív, ugyanis a legendák meccsén továbbra is pályára lép.
A néhány sörmeccs mellett televíziós szakértőként is aktív.


6. Bastian Schweinsteiger (középpályás 2002-)
6_bastian_schweinsteiger_2002-_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (2003,2005.2006.2008,2010,2013,2014,2015)
DFB kupagyőztes (2003-a döntőben nem játszott,2005,2006-a döntőben nem játszott,2008,2010-1 gól a fináléban,2013-,2014-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010,2012)
Német Ligakupa győztes (2004,2007)
Német Szuperkupa győztes (2010,2012)
A Bayern játékosaként: Világbajnok (2014)
VB bronzérmes (2006,2010)
EB döntős (2008)
EB elődöntős (2012)

Ha a Bayern Münchent és magát Németországot definiálni lehet egyetlen emberben, akkor az Bastian Schweinsteiger. 14 évesen került a csapathoz, és 2001 végén már a második csapatban is helyet kapott. Egy évvel később felkerült a nagycsapathoz, és első profi idénye után bajnoknak és kupagyőztesnek mondhatta magát. A bajnokságban 14 meccset játszott jobbára csereként, a BL-ben a Lens ellen a mezőny egyik legjobbja volt, egyetlen kupameccsén pedig duplázni tudott a Köln nyolcgólos eltiprása során. Egy évvel később már 26 bajnokin játszhatott, és hamar túl volt első bajnoki gólján is. (A Wolfsburg elleni vesztes meccsről van szó.) Az idény végére alaptag lett a csapatban, valamint a portugáliai EB-re utazó keretbe is bekerült. (A Real Madrid elleni visszavágón kiválóan játszott, és szerintem ott lett Európa szerteismert játékos.) Felix Magathtal való munkakapcsolata nem tartozik a legjobb időszakai közé, hiszen a vasszigoráról ismert tréner még a második csapatba is visszairányította a „Schweini” becenevet rühellő játékost. Mikro azonban az egykori BEK győztes bizalmat szavazott hősünknek, egy ébredező világklasszist láttunk, aki olyan csapatok ellen élt a bizalommal, mint a Chelsea, a Juventus vagy éppen az Arsenal ellen. (A londoniak ellen gólt lőtt.) Érdekesség, hogy míg a válogatottban támadót játszott, Magath többször is a hátvédsorba vezényelte a játékost. (Például a Juventus ellen) 2006 nyarán a hazai rendezésű VB-n aztán világklasszissá érett: a portugálok elleni bronzmeccsen 2 gólt lőtt, valamint Petit öngóljában is főszerepet játszott.) Ősszel már kirobbanthatatlan volt a kezdőcsapatból,góllal nyitott és a Sporting ellen meglőtte az évtized egyik legszebb gólját. (Aztán kiállították.) Ottmar Hitzfeld visszatérése után találták meg a helyét a középpálya védekező részlegében. Ennek a váltásnak köszönhetően ugyan kevesebb gólt lőtt, de hasznosabban játszott mint valaha. (Az Európa bajnokságon ismét remekelt.) Azon kevesek közé tartozott, akik jól játszottak a Klinsmann keze alatt, a bajnokságban több gólpasszt adott, mint előtte bármikor, valamint 5 gólt is vállalt az ezüstérmes csapatban. (Élete egyik legjobb meccsét is ekkor játszotta, mikro főszerepet vállalt a Stuttgart kiütéséből.) Van Gaal idejében ismét a mezőnymunkában erősködött, és a holland trénerre olyan benyomást tett, hogy jelenlegisi mindent megtesz a megszerzésérért.(Hiába) Az újabb világbajnoki bronzéremből oroszlánrészt válalt, Argentína ellen a mezőny legjobbját ismertük meg személyében. Robben érkezésével kevesebb teher hárult rá, ám mikor a holland sérült volt 2010 őszén, Bastiannak nem okozott gondot a vezérszerep. A 2011/12-es idényben sérülésekkel küzdött, ám a döntőkre felépülvén fontos szerepet játszott: Madridban milliókat juttatott földöntúli örömhöz az utolsó belőtt büntetőjével, majd a Chelsea ellen ő lőtte kapufára a saját kísérletét. Más ember összeroppant volna ekkora trauma után, ám ő csodálatosan játszott az Európa bajnokságon is, majd az egész triplázó csapat egyik legnagyobb értékeként robotolt végig egy komplett szezont. Minden addiginál több gólt lőtt a bajnokságban (7), Javi Martinezzel való párosuk pedig finoman szólva is fenomenális volt. (Tulajdonképpen az ő Leverkusen elleni kapufájával kezdődött a csapat 1,5 éves Bundesliga veretlenségi sorozata.) A BL szezonban két góllal járult hozzá a győzelemhez, és nem mellékesen a Valencia elleni góljával ő tette rá a csapatot Londonig tartó sínre. 2013 őszén ambivalens érzései lehettek, hiszen ő lett az év játékosa, ám sérülése miatt meccseket ki kellett hagynia. (Többek között a komplett klubvébét.) Tavasszal aztán nem volt nála jobb a csapatban, szenzációsan játszott az Arsenal, a Manchester United elleni BL meccseke, valamint a Kaiserslautern elleni kupaelődöntőn is. (A MU ellen gólt lőtt, majd kiállították.) A világbajnokságon szédületesen játszott, Argentína elleni produkcióját pedig szavakkal le sem lehet írni. (Elég annyi, hogy a vérét adta a világbajnoki kupáért.)
A döntőben, majd az MLS All Stars elleni meccsen is megsérült, így csupán decemberben tudott visszatérni. (Gólpasszal a Hoffenheim ellen.) Formáját nehezen nyerte vissza, ám az idény végére újra a régi Bastian Schweinsteigert láttuk, aki a csapat szíve és lelke. 500 mérkőzést játszott a csapatban, és hiába a MU udvarlása, nagyon úgy tűnik, hogy még legalább egy évig csodálhatjuk a Futballistent.



5. Lothar Matthaus (védő, középpályás 1984-1988, 1992-2000)

5_lothar_mattheus_1984-1988_1992-2000_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1985,1986,1987,1994,1997,1999,2000-a bajnoki cím bebiztosításánál már nem volt a csapat tagja)
DFB kupagyőztes (1986,1998,2000-a döntőben nem játszott)
BEK/BL döntős döntős (1987,1999)
Német szuperkupa győztes (1987)
Német Ligakupa győztes (1997,1998,1999)
A Bayern játékosaként: VB ezüstérmes (1986)
EB elődöntős (1988)

Hogy mekkora intervallumot töltött be a német labdarúgásban jól példázza, hogy talán ő az egyetlen ezen a világon, aki játszott Beckenbauer és Klose ellen is. 150-szer szerepelt a Nationalelfben, ám legnagyobb sikereit nem a Bayern színeiben érte el: Európa bajnok (1980), Világbajnok és Aranylabdás (1990). Mindezektől függetlenül nem lehet egy ilyen kaliberű játékost a legjobb ötbe nevezni, már csak azért sem mert két müncheni időszakában két komplett karriert futott be.
Formálódó világsztárként az 1984-es kupadöntő után került először Münchenbe. (A Mönchengladbach játékosaként ő rontotta el a sorsdöntő büntetőt.) Első idényében egyetlen bajnokit mulasztott, és valamennyi müncheninél több gólt szerzett. (16) Az egész pályát felszántó Lothar hamar közönség kedvencé vált az Olimpiai Stadionban, és ő alaposan meghálálta a bizalmat. Rögtön az első meccsén betalált a Bielefeld ellenében, győztes gólt lőtt a Dortmund és a Frankfurt, a Köln és a Kaiserslautern elleni rangadókon, tehát kijelenthető, hogy letéteményese volt a bajnoki elsőségnek. A mexikói világbajnokság előtti idényben sérülése miatt kevesebbszer volt a csapat tagja, de 10 góllal így is hozzájárult a duplázáshoz. (A sokat emlegetett szezonfináléban az első percben szerzett vezetést a csapat számára, argó ő lőtte a bajnokságot eldöntő gólt. (6:0 lett a vége) A világbajnokságot végigjátszotta, Marokkó ellen betalált, ám az argentinok az ő szabálytalansága után szerzeték meg a vezetést. (1982-ben is ezüstérmes lett a nemzeti csapattal.) A 86/97-es idényben újra ő lett a csapat házi gólkirálya, a bajnokságban valamint a BEK szériában összesen 19 gólt vágott. Kiválóan játszott a teljes szezonban, és csapatkapitányként vezethette ki a Bayernt a bécsi döntő gyepére. (A fináléban azonban nem játszott túl jól.) 1987/88-ban nem nyert semmit, ám mind a Bundesliga (17), mind a komplett szezont (21) tekintve karriercsúcsot állított be a rúgott gólok számát tekintve. Az egész idényt óriási formában játszotta végig: Dupla a Hamburg ellen, győztes gól a Gladbach ellen, majd mesterhármas a Schalke 8:1-es legyőzése során. Első korszakát egy Leverkusen elleni góllal zárta le.
1988 és 1992 között a milánói Internazionaléban játszott, a kék feketékkel bajnokságot (1989) és UEFA kupát nyert (1991), valamint a világ legjobb játékosává érett. (Valamint találkozott Giovanni Trapattonival, akire egyfajta mentorként tekintett mindig is.)
1992 tavaszán súlyos sérülést szenvedett, amely miatt lemaradt az Európa bajnokságról, valamint Olaszországban is kegyvesztetté vált. Münchenben talált újra otthonra, és 8 góllal segítette a csapatot a bajnoki ezüstéremhez. Visszatérése utáni első gólját szintén a Bayer Leverkusen ellenében szerezte. (Tavaszra visszanyerte korábbi formáját.) Az amerikai világbajnokságot sérülten játszotta végig, így a 94/95-ös idényt sérülten kezdte. Ekkor már egyre többet vett részt a védőmunkából, és az egykori támadó középpályásból szép lassan hátvéddé, vagyis inkább liberóvá vált. (Talán ő volt ennek a posztnak az utolsó klasszisa.) Aumann visszavonulása után újra felvehette a csapatkapitányt megillető karszalagot, ám sérülése miatt kevésszer viselhette azt. (Sérülékenysége, valamint kora miatt nem vehetett részt az Euro96-on.) Az UEFA kupa döntő szakaszára felépült, és elsőként lökhette magasba a serleget. Sokan leírták, ám 1997-re új szerepkörében is a maximumon pörgött, így újra tényező lett a válogatottban, valamint csapatkapitányként nyerte el ötödik bajnoki címét. Nem kerülték el a botrányok, Jürgen Klinsmannal konkrétan egy életre ellenségek lettek, mivel Lothar fogadni is hajlandó volt, hogy riválisa (Már az Interben is gyűlölték egymást.) nem jut el 15 gólig. Beckenbauer a fejét követelte, ám hála Trapattoninak, csupán a kapitányi karszalagot veszítette el. A 98-as kupagyőzelem és VB-n való viszonylagos gyengébb szereplése után nem gondolkodott el a visszavonuláson, hanem ismét a csapat egyik legjobbjává vált. Úgy tűnt 1999-ben felérhet a csúcsra, hiszen a BL döntőben, még Bayern vezetésnél jött le, ám a MU végül megfordította a meccset. (Plusz 3 nappal később ő rontotta el a mindent eldöntő büntetőt a Werder Bremen ellen.) 1999 őszén kijelentette, hogy távozni fog, és három „utolsó meccs” után végül 2000 márciusában egy Real Madrid elleni győzelemmel mondott istenhozzádot Münchennek. (Társai már nélküle dupláztak.) New Yorkba szerződése után még részt vett a belgiumi Európa bajnokságon (méltatlanul búcsúzva.) 2001 őszétől edzőként és szakértőként próbál érvényesülni, nem túl sok sikerrel, játékos karrierjét azonban ez nem nullázza le.

4. Philipp Lahm (hátvéd, középpályás 2002-2003, 2005-)

4_philip_lahm_2002-2003_2005-_1.jpg
Sikerei: Német bajnok (2005,2006,2008,2010,2013,2014,2015)
DFB kupagyőztes (2003-a döntőben nem játszott,2006,2008,2010,2013,2014)
BL győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Német szuperkupa győztes (2010,2012)
Német LIgakupa győztes (2007)
A Bayern játékosaként: Világbajnok (2014)
VB bronzérmes (2006,2010)
EB döntős (2008)
EB elődöntős (2012)

Ha meg kellene választanom minden idők legszimpatikusabb csapatkapitányát, Philipp Lahm mindenkit legyőzne. Igazi vezér, akiért tűzbe mennének a társai, ő pedig 0 perc alatt tudja feltüzelni a társakat és ami a legcsodálatosabb Matthaus féle arrogancia, vagy a Kahn féle ultrafanatizmus nélkül teszi mindezt. (Hogy egy példával éljek félezer meccse során sohasem állították ki.)
1995-ben került Münchenbe, és 2001-ben már ő is a második csapat alapjátékosának számított. 2002/03-ban bemutatkozhatott a felnőttek között, a Lens ellen debütált a BL-ben majd csereként való pályára lépése után kupagyőztesnek mondhatta magát. (A bajnokságban nem játszott, így ez nincs is feltüntetve itt.) Az idény végén kölcsönadták Stuttgartba, azzal a céllal, hogy Bayern kompatibilis játékossá váljon. Ő azonban mindenkit ledöbbentett, mikor két év múlva válogatott játékosként, és világklasszisként tért vissza. (Utolsó stuttgarti meccsét Sammer keze alatt éppen a Bayern München ellen játszotta.) Első évében még kevéssé élvezte Felix Magath bizalmát, ám az idény végére sikerült stabil szereplővé válnia a csapatban, és nyugdíjazta Bixente Lizarazut.
A 2006-os VB első gólját ő lőtte, Costa Rica elleni találata a torna egyik leggyönyörűbb gólja volt, a torna végén pedig jogosan került be a világbajnokság álomcsapatába. Egyetlen Bayern játékosként játszotta végig a 2006/07-es idényt, és nem vallott szégyent a nem túl szép emlékű szezonban. 2008-ban Hitzfeld kevesebbet kívánta játszatni Jansen és Sagnol érkezésével, ám mivel riválisai sérülékenyek voltak, így Lahm több szerepet kapott. Szinte kész tény volt, hogy az EB után (Törökország ellen győztes gólt lőtt az utolsó percben.) Barcelonába szerződik, ám szerencsére inkább maradt, és nagy korszakát is innen számíthatjuk. A következő idényben karriercsúcsot jelentő 3 gólt lőtt a Bundesligába, ám a legszédületesebb teljesítményére még egy évet kellett várnia. 2009/10-ben a csapat 52 mérkőzést játszott, ő pedig valamennyi mérkőzésen játszani tudott, a világbajnokságon pedig csapatkapitányként vezette bronzéremre övéit. (Plusz még meg is házasodott, nyugodtan mondhatom, hogy ő volt az élet királya ekkortájt.) Van Bommel távozása után méltónak találták a kapitányi karszalagra, ő pedig teljesítményével támasztotta alá a döntés helyességét. 2012-ben bár kihagyta a maga büntetőjét a Real Madrid ellenében, mégis a csapat legjobbja volt a 120 perc során, létrehozva, hogy esélyünk legyen otthon BL-t nyerni. Az Európa bajnokságon, Görögország kapuját vette be. Egy évvel később 47 meccsen játszott a triplázó csapatban, és valamennyi kupát ő emelhette elsőként magasba. (A menetelés során nem lőtt gólt, de csak a Bundesligában 11-szer jegyzett gólpasszt. Ebben az évben fejlesztette tökélyre magát a játék ezen komponensében.)
Guardiola koncepciója az volt, hogy világéletében hátvédet játszó Lahmból középpályást farag, és bár szerintem egyértelműen eredeti pozíciójában, az eredeti pozíciójában igazi a kapitány játéka, finoman szólva sem vallott szégyent középűen. (Remélhetőleg Pep is belátja azért, hogy Lahm hátul az igazi.) A katalán tréner első idényében kiválóan játszott, ám a kupadöntőben megsérült. Sokan mérgelődhettek a Dortmund elleni lecserélése után, ám mint kiderült, semmi baja sem volt, és csapatkapitányként vezette világbajnoki címre a Nationalelfet. A világbajnokság után lemondta a válogatottságot, és kijelentette, hogy a csapatnak szeretne élni. (Azért pedzegetik, hogy az olimpiai válogatottban majd láthatjuk.) A legutóbbi idényre rányomta bélyegét a novemberben elszenvedett bokatörése, ám az idény végére ő is kezdte visszanyerni a formáját. Májusban újra átvehette a bajnoki trófeát, és a következő 5-6 évben, még élvezhetjük a játékát, gyakran láthatjuk ezt a mozdulatot tőle.



3. Gerd Müller (csatár 1964-1979)
3_gerd_muller_1964-1979_1.jpg

 Sikerei: Német bajnok (1969,1972,1973,1974)
DFB kupa győztes (1966,1967-2 gól a döntőben,1969-2 gól a döntőben,1971)
BEK győztes (1974-2 gól a döntő második meccsén,1975-1 gól,1976-1 gól)
Világkupa győztes (1976-1 gól a döntő második meccsén)
KEK győztes (1967)
A Bayern játékosaként: Világbajnok (1974)
VB bronzérmes (1970)
Európa bajnok (1972)
Német gólkirály (1967,1969,1870,1972,1973,1974,1978)
Európai aranycipős (1970,1972)
Aranylabdás (1970)
VB gólkirály (1970)
BEK gólkirály  (1973,1974,1975,1977)

427 bajnoki mérkőzése a Bundesligában alapjában megsüvegelendő teljesítmény, de az a 365 gól, amit a bajnokságban lőtt már-már a felülmúlhatatlan kategóriába tartozik. Az a fajta gólérzékenyég, amellyel ő rendelkezett a 2010-es évekig úgy tűnt, hogy kiveszett a futballból. Sokan vádolják Müllert azzal, hogy nem volt más mint egy droid, aki begyötörte a labdát az ötösről. Ok. legyen igaza ezeknek az embereknek, de azt ne feledjék, hogy ezt a műveletet tökéletesen hajtotta végig, s így a harmadik helye a legkevesebb ezen a listán.
Az egykori molnár a területi ligás Nördlingenben hívta fel magára a figyelmet, mikro is félszáz góljával lett a bajnokság gólkirálya. 19 évesen igazolt Münchenbe, és rögtön első évében 33 góljával segítette feljutáshoz a csapatot. (Mindezt 26 meccsen!) Lőtt ugyan mesterhármasokat, de ebben az időszakban még Ohlhauser volt az igazi sztár, Gerd még a háttérben húzódott meg.
A csapat első Bundesliga szezonjában még nem igazán látszott, hogy ő lesz a jövő gólgépe, bár 15 gólja szép teljesítménynek minősül, mint kiderült ez volt a leggyengébb teljes idénye a csapat színeiben. Első Bundesliga gólját a Braunschweig elleni idegenbeli meccsen lőtte, és rögtön duplázni tudott. A kupagyőzelemhez 1 góllal járult hozzá, a Dortmund elleni fejese, győztes találatnak minősült. Ha úgy veszsük a Nemzet bombázójává válása 1966 őszén kezdődött: Góllal nyitotta a szezont, majd decemberben (immáron válogatott játékosként)a Kaiserslautern ellen meglőtte Bundesliga pályafutása első mesternégyesét. (Az Essen ellen is tripláig jutott.) Az idény végén 28 góllal megszerezte első gólkirályi címét. A kupában és a KEK-ben is remekelt, előbbiben szinte egyedül rugdosta el a döntőig a csapatot (A Hertha ellen például 3 perc alatt fordított meg egy meccset.), míg a csapat első nemzetközi sikeréhez 8 góllal járult hozzá. (Főleg a Standard Liege ellen ment neki, mikor triplázott Belgiumban.) Nem kezdte jól a 67/68-as idényt, de végül így is 19 bajnoki találatig sikerült eljutni ekkor is. (Tripláznia az Alemania Aachen, a KEK-ben a Vitoria SC ellen sikerült.)
1968-ban négy mérkőzésről eltiltották, mivel összeverekedett Jupp Heynckessel (Korának másik legnagyobb gólvadászával.), ám azon a 30 bajnokin, amit játszott, megvalósította a meccs/gól átlagos szezont. Mesternégyes a Hamburg 5:1-es elpáholása során, klasszikus mesterhármas a területi rivális Nürnberg ellenében, egy újabb tripla a Kickers Offembach ellenében, valamint fél tucat dupla szegélyezte gólkirállyá és bajnokká válását. A kupában is remekelt, konkrétan az utolsó három meccs Müller duplával zárult. (Hozzáteszem a Bayern valamennyi meccsen két gólt lőtt.) 1970-ben nem nyert semmit, de nem lehetett másnak adni az Aranylabdát, a bajnokságban 38, a mexikói világbajnokságon 10 góllal zárt. (Az Essen, a Borussia Dortmund, az alacsonyabbosztályú Wattenscheid valamint Peru és Bulgária kapuját vette be háromszor, a Werder Bremen és az Oberhausen pedig nem úszta meg 4 Müller gól nélkül.) A világbajnokságon fontos gólt lőtt az angolok ellen, de az Évszázad mérkőzésének tartott olasz-német elődöntőn is duplázott. 1971-ben 22 góljával is a csapat házi gólkirálya lett a bajnokságban, de a kupában és a VVK-ban is villogott. A kupagyőzelemig vezető út ezúttal is Müller gólokkal volt kikövezve, a Kaiserslautern elleni 5:0-s meccsen nem lőtt rajta kívül senki sem gólt. Ha nincs a „Császár” nyilvánvaló, hogy 1972-ben is ő kapta volna az Európa legjobb játékosát kitüntető címet, hiszen a 71/72-es szezonban megdönthetetlennek tűnő csúcsot állított fel az egy szezonban szerzett bajnoki gólokat illetően. (40-szer adhatta elő, jellegzetes ugrálós gólörömét. Nem úszta meg tripla nélkül a Hamburg, a Borussia Dortmund 11:1-es legyőzéséből négy góllal vállat szerepet, a Rot Weiss Essen pedig öt gólt kapott csak Müllertől. (További három bajnoki mesterhármasát a Werder, a Frankfurt és a Bochum ellen jegyezte.) Az idény végén elnyerte az európai Aranycipőt, majd Brüsszelben győzelemre vezette a válogatottat is az Európa bajnokságon. (Dupla a döntőben.) Nem lehet azt írni róla, hogy ott folytatta, ahol abbahagyta, hiszen a 67 és 78 közötti korszaka egy merő góltermés volt. Az 1972/73-as idényben két mesternégyest, két mesterötöst (Az egyiket egy AC Omnia elleni BEK meccsetn), valamint egy mesterhármassal abszolválta, a bajnoki cím mellé pedig begyűjtötte a BEK, a Bundesliga és Európa gólkirályi címét. 1973/74-ben összesen 5 mesterhármast lőtt a Bundesligában, de egy kupameccsen is sikerült tripláznia. A leghasznosabban azonban kétségtelenül a BEK győzelemig vezető szériában termelte a gólokat, hiszen 8 találatából kettőt is a fináléban vágott. A világbajnokságon négy gólig jutott, eldöntötte a lengyelek elleni elődöntőt, valamint a hollandok elleni finálét is. A torna után összeveszett a szövetség embereivel, így visszavonult a válogatottól. (62/68 a csodálatos meccs/gól mutatója) 1974 és 75 között kevésbé ment neki a játék, (Ezt értsék úgy, hogy 23 gólt lőtt, és két mesterhármast.) A BEK-ben azért így is 5 góllal segítette címvédéshez a Bayernt. 1975 őszén saroksérülést szenvedett (Hozzáteszem végigjátszotta azt a meccset, ahol az eset történt.), így egy tucat meccsről is hiányzott, ám a bajnokságban így is ismét 23-szor jegyezhették fel a nevét. (A Duisburg ellen háromszor, a Hertha ellen ötször volt eredményes.) A kupában az elődöntőig jutott a csapattal, itt a Köln ellen lőtt hármat. A BEK-ben a Real elleni duplája volt a döntőbe jutás kulcsa, de az elveszített Európai szuperkupa párharcban is háromszor volt eredményes az Anderlecht kárára.(Senki nem lőtt nála több nemzetközi kupadöntőn gólt, a csapatot illetően.) A Világkupa siker évében mesterötöst vágott a Tennis Berlinnel (9:0), és egy alacsonyabb osztályú kupaellenfelének is, (4/11-es gólmutató a kupaidényben.), de az Essennek és a Hamburgnak is négyszer köszönt be. Müller utolsó nagy szezonját 1978-ban játszotta, mikor is a csapat gyenge szereplése ellenére is eljutott 24 gólig, megszerezvén pályafutása utolsó gólkirályi címét. (Egy mesterhármast lőtt a ST Pauli elleni szezonnyitón, valamint a csapat első UEFA kupa meccsét is mesterhármassal zárta.) 1979 telén nem ment neki a játék, és Csernai Pál lecserélte az egyik mérkőzés közben, miután a vezetők kritizálták a játékát, idény közben távozott. (Utolsó szezonjában egy Onansbrück elleni triplát, és 9 bajnoki gólt tudott felmutatni.) 1979 és 1981 között a Fort Launderdale Striekers csapatában vezetett le. Az évek során kigyógyult akolizmusából, és 1992 óta több periódusban is szolgálta a klubot, mint pályaedző.

2. Karl-Heinz Rummenigge (csatár 1974-1984)2_karl-heinz_rummenigge_1974-1984_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1980,1981)
DFB kupagyőztes (1982-1 gól a döntőben,1984)
BEK győztes (1975,1976)
BEK döntős (1982)
Világkupa győztes (1976)
Német szuperkupa győztes (1983)
A Bayern játékosaként: Német gólkirály (1980,1981,1984)
Aranylabdás (1980,1981)
Európa bajnok (1980)
VB ezüstérmes (1982)

Gondolkodtam, hogy őt vagy Müllert tegyem-e a második helyre, ám úgy döntöttem, hogy „Kalle” töltse eb ezt a pozíciót, mivel egy jól képzettebb játékos volt, mint a gólvágó Müller. 1974-ben került fel a csapathoz, ám Dietmar Cramer vezetőedző, valamint a sztárok nem igazán fogadták be a feltörekvő tehetséget. (Érdemes utána olvasni, milyen sértéseket kellett elviselnie mesterétől.) Első profi idényében főként csereként szerepelt, de így is eljutott 5 bajnoki gólig, valamint már 20 éves kora előtt BEK győztesnek mondhatta magát. (Első gólját 74 októberében a Köln elleni 6:3 során lőtte.) A 75/76-os szezonban már valamennyi BEK meccsen csatába szállt, és három góllal tett azért, hogy a csapat megvédje a címét. Bár klubszinten ezek voltak a legsikeresebb idényei, az igazi áttörést 1977 hozta meg a számára. végleg alapemberré vált, elnyerte a Világkupát, a bajnokságban pedig csak Ger Müller lőtt nála több gólt, valamint a válogatottban is bemutatkoztott. (A Müllernél is említett Tennis Berlin elleni meccsen meglőtte pályafutása első mesterhármasát is.) A 77/78-as idényben leginkább az UEFA kupa meccseken villogott (8 gólig így is eljutott a ligában), a Mjöndalen ellen 3, a Sztanke Dimitrov nevü bolgár csapat ellen pedig 2 góllal vonta magára a figyelmet. (A Frankfurt ellen pedig 1 perc után szerzete meg a vezetést a csapatnak.) Az argentínai világbajnokság egyik legnagyobb sztárjának számított, és Müller kiöregedése után kezdte átvenni a csapat vezető szerepét. Csernai Pál volt az, aki tulajdonképpen kitalálta, hogy a „pirospozsgás” becenévre hallgató játékost lehet ékként is játszatni, s ennek az együttműködésnek a jelei már 1979-ben megmutatkoztak.(14 gólt lőtt a szezonban, ebből hármat a 7:1-re kiütött Gladbachnak. plusz még adott 10 gólpasszt is) Rummenigge volt az egyik, aki legjobban kiállt a magyar vezetőedző mellett, és együttműködésük csodálatosnak bizonyult a következő években. 1980 és 1982 között konkrétan nem volt jobb játékos nála a világon. (Tudom, hogy 82-ben Rossi nyerte az Aranylabdát, de az a VB-n való játékának szólt.)
1980-ban 26, (Mesterhármas a Düsseldorf ellen.) egy évvel később 29 góllal lett a Bundesliga gólkirálya, valamint minkét évben bajnoki címet ünnepelhetett, és elnyerte az Aranylabdát is. Első díjajzását nagyban köszönhette annak, hogy az olaszországi EB-n csapatkapitányként vezette győzelemre a Nationalelfet. Az utóbbi évében pedig két mesterhármasának, és egy Duisburg elleni mesternégyesnek köszönhetően lett európai bronzcipős (Nyilasi Tibor mögött.) A BEK-ben 6 gólt vállalt, az elődöntőig vezető úton. A 81/82-es idényben a bajnokságban 14 gólnál állt meg, a BEK-ben és a kupában viszont mindenkinél több gólt szerzett. A nemzetközi kupában 6 góllal döntőig, az országos kupasorozatban 7 találattal győzelemig segítette a csapatát. (A döntőben a szépítő gólt lőtte ő.) A világbajnokságon apróbb sérülése ellenére is a Nationalelf vezére volt, Chile ellen triplázott, a franciák ellen pedig az ő szépítő gólja hozta vissza a meccsbe a németeket. (Csereként szállt be, és 3 percen belül bevette Ettori kapuját.) A 82/83-as szezonban ismét a csapat leggólerősebb játékosa volt, a maga 20 találatával, majd egy év múlva begyűjtötte a harmadik gólkirályi címét is. (ezúttal 26-szor szerzett gólt a ligában.) Utolsó müncheni évének egyik nagy meccsét a Waldhof Manheim ellen játszotta, mikor klasszikus mesternégyest lőtt, ugyanezt a teljesítményét megismételte a Kickers Offenbach ellen is. (Plusz még egy mesterhármast is betett a közösbe.) A kupagyőztes alakulatban négyig jutott, hogy aztán a Gladbach elleni döntőt követően búcsút mondjon Bajorországnak. 1984 és 1987 között a milánói Internazionaléban játszott, (1986-ban ismét elbukott egy VB döntőt, pedig gólt is lőtt az argentinoknak) majd a svájci Servette csapatában töltött el két évet. (1989-ben gólkirály lett.) 1990-ben a szakkommentátorként követhette végig a VB döntőt, majd egy évvel később beválasztották a Bayern München elnöki tanácsába. Jelenleg ügyvezetőként szolgálja a klubot.


1. Franz Beckenbauer (középpályás, hátvéd 1962-1977)

1_francz_becenbauer_1963-1977_1.jpg
Sikerei: Német bajnok (1969,1972,1973,1974)
DFB kupagyőztes (1966-1 gól a döntőben,1967,1969,1971-1 gól a döntőben )
BEK győztes (1974,1975,1976)
Világkupa győztes (1976)
KEK győztes (1967)
A Bayern játékosaként: Aranylabdás (1972,1976)
Világbajnok (1974)
VB ezüstérmes (1966)
VB bronzérmes (1970)
Európa bajnok (1972)
EB ezüstérmes (1976)

A legnagyobb, nemcsak a csapatnál, de Németországban, sőt az egész világon is. Magában hordozza mindazt, amit egy vezetőről gondolunk, olyan karizmával rendelkezik, amivel képes bármiről meggyőzni az embert,( Nem is csoda, hogy Monty Pythonék bevállogatták a német filozófusválogatottba.) ő maga egy személyben ő maga a Bayern München történelme. A majdani Kaiser Franz 5 ifiként eltöltött év után1962 őszén került fel a nagycsapathoz, és 1 évbe tellett, mire állandó helyet követelt magának. A Regionalligás időszakban még nemcsak, hogy középen játszott, de leginkább a támadások megszervezése volt a feladata. (A feljutás során 17 gólt lőtt. Ennek a számnak későbbi hátravonása miatt a közelébe sem jutott el.) A Bundesligában való debütálása során már inkább védekező középpályást játszott, majd 1967-ben foglalta el helyét a hátvédsorban. (Hogy aztán utolsó éveire liberóvá vájjon.) Már válogatott játékosként várta a Bundesliga startot, és az újoncként bronzérmet és kupát nyert csapat egyik legjobbjaként futballozta végig a szezont. Első Bundesliga gólját a Karlsruhe elleni 5:1-es győzelem során szerzete, karrierje során még további 65 gólt szerzett a bajnokságban. (Hátvédként a legtöbbet a Bundesliga történelmében.) A júniusi kupadöntőn ő lőtte a negyedik bajor gólt. Kiválóan futballozott az angliai világbajnokságon is, Svájc ellen a világbajnokság legszebb gólját szerzete. A 66/67-es szezonban a hasznosságát inkább hátul kamatoztatta, és fontos szerepe volt a Rangers elleni KEK győzelemben. (22 évesen, veteránokat megszégyenítve vezényelte a védelmet.) Egy évvel később egy apróbb sérülés miatt néhány meccsre a lelátóra kényszerült, ám ebben az évben szerzete meg az első nemzetközi kupagólját. (A Panathinaikosz volt a szenvedő alany.) 1969-ben elnyerte első bajnoki címét, a bajnoki menetelés során, mindössze egy mérkőzésről hiányzott. Werner Olk távozása után megörökölte a kapitányi karszalagot, és már az első szezonjában ő lett a csapat vezéregyénisége a pályán és a pályán kívül is. (A 69/70-es idényben volt a leggólerősebb a Bundesligát illetően.) A mexikói világbajnokságon a bronzmeccs kivételével végigjátszotta a németek valamennyi meccsét, Anglia ellen gólt lőtt, az olaszok ellen pedig kiugrott válla sem zavartatta a játékban. (Utólag rájöttem, hogy az ilyen pillanatok formálták identitásomat.) A világbajnokság után már a Nationalelf kapitányát is Franz Beckenbauernek hívták. A 70/71-es szezonban egyetlen gólt lőtt az egész kupaszezonban, ám a Köln elleni találata döntő fontosságúnak bizonyult, hiszen a Császár góljával sikerült kiharcolni a hosszítást. 1972 és 74 között nemcsak, hogy nem mulasztott bajnokit, de még csak le sem cserélték ebben az időben, így kevesen voltak olyan szintén részesei a bajnoki triplázásnak, mint ő. A 102 mérkőzésen összesen 17-szer köszönt be. Az 1972-es év végén megkapta első Aranylabdáját, majd 4 évvel később ismét őt díjazták. (1974-ben Cruyff nyert.) Ekkoriban nem igazán karizomra edzenie, hiszen 4 év lefolyása alatt átvehetett egy Európa bajnoki, egy világbajnoki, három BEK, egy Világkupa, és három Bundesliga trófeát is, mint az együttesek csapatkapitánya. A BEK győzelmek során csak a gyengébb ellenfelek elleni meccseket hagyta ki, különben nem volt kérdés a szereplése. (1974-ben a CSZK Szófia, míg 1975-ben a ST Etine ellen villogtathatta góllövő tudományát, előbbivel kvázi döntőbe rúgta a csapatot. ) 1976-ban az Európa bajnokság döntőjében ő lőtte volna az utolsó német tizenegyest, ám ahogyan állítja „Uli Hoeness elintézte, hogy erre ne kerüljön sor.” (Érdekes módon egy korábbi hibája miatt nemigen mert büntetőt vállalni, így Gerd Müller számított elsőszámú ítéletvégrehajtónak.) 1979-ig szerződés kötötte a Bayernhez, és a német válogatottban is számítottak rá, hogy ott lesz Argentínában, ám egyszerre csak elege lett abból, hogy mindenki tőle várja a csapat kátyúból való kihúzását, a vezetőkkel való tárgyalást, plusz még a játékosok ügyeinek intézését is. 1977 februárjában bejelentett, hogy az idény végén az Egyesült Államokba távozik. Az elnök árulónak nevezte, a szövetség be akarta perelni, játékostársai pedig elfordultak tőle. (Kivéve Sepp Maiert.) 1977 és 1980 között a New York Cosmosban játszott, hogy aztán hazatérje az NSZK-ba. Óriási meglepetésre azonban Hamburgba szerződött, ahol 1982-ben bajnoki címet nyert. (Ez volt az a csapat, amely 1 évvel később BEK-et nyert.) Pályáját végül 1983-ban a Cosmosban zárta le.
1984-ben mindenféle edzői képzettség nélkül ő lett a válogatott szövetségi kapitánya, és világbajnoki címre (1990), VB döntőbe (1986) és EB elődöntőbe (1988) vezényelte a Nationalelfet. (Ő az egyetlen aki csapatkapitányként és szövetségi kapitányként is felért a világ tetejére.) 1991-ben az Olempic Marseille csapatát a BEK döntőbe vezette. 1994-ben ő lett a Bayern München elnöke, és időközben a csapat irányítását is átvette, és bajnoki címre vezette a gárdát 94 májusában. 1996-ban megreszkírozta, hogy egy UEFA kupa finálé előtt kirúgja Otto Rehagelt, és végül ő dirigálta a győztes csapatot a Bordeaux ellen fináléban. 2009-ig töltötte be az elnöki pozíciót, ám jelenleg is ő a csapat tiszteletbeli elnöke. Jelenleg legendaként éli életét, televíziós szakértőként, valamint a német futball nagyköveteként tevékenykedik.

Kedves látogatók, közel 2 éve foglalkozom azzal, hogy véleményt írok általam érdekesnek talált témákban, ám ilyen méretű projektbe, mint ez a lista még soha sem fogtam bele. A játékosok kiválasztása és rangsorolása már február elején megkezdődött, a lista pedig március óta frissült. (Éppen ezért lehet kissé furcsa az utolsó rész, az idény további történéseinek függvényében.)(További platformokon való ténykedésem miatt általában havi 1 cikkel.) Köszönöm mindazoknak akik felkeresték a blogot ebben az időszakban. Az oldalt tulajdonképpen emiatt a lista miatt tartottam életben, ám mielőtt befejezném az erre a platformra való irkálást, még két plusz listát készítenék, a klubtörténelem első 65 évének legjobb játékosaiból, és legjobb vezetőedzőiből. Miután ezek a listák elkészülnek, a blog valószínűleg (Lehet, hogy 1-2 cikk majd olvasható lesz, de ez függ majd az időm beosztásától is.) befejezi működését, ám (Szó sincs arról, hogy törlésre kerülne!) a Fecebook oldal, amely terveim szerint egy kisebb adatbázisként fog funkcionálni a csapatról, továbbra is aktív lesz. A linkekre kattintva a lista további helyezettjei láthatóak.

115-93: http://egybayernblog.blog.hu/2015/03/03/a_csapat_115_legjobb_jatekosa_115
92-70: http://egybayernblog.blog.hu/2015/03/13/a_csapat_115_legjobb_bundesliga_jatekosa_92
69-47: http://egybayernblog.blog.hu/2015/04/26/a_csapat_115_legjobb_bundesliga_jatekosa_69
46-24:http://egybayernblog.blog.hu/2015/05/23/a_csapat_115_legjobb_bundesliga_jatekosa_46
23-10: http://egybayernblog.blog.hu/2015/07/04/a_csapat_115_legjobb_bundesliga_jatekosa_23
Aktuális meccsekről szóló írásaim: Nssppress.hu/Bruce94

 

11 komment

Címkék: történelem játékosok TOP115


A bejegyzés trackback címe:

https://egybayernblog.blog.hu/api/trackback/id/tr577594538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hefe 2015.07.09. 18:27:58

Csak az elso par arcot futottam at. Ha a blogiro nem ert a focihoz, akkor tobb Google-t kellene forgatnia. Maier, Schweinsteiger, Mattheus vilagbajnokok. Ez valahogy lemaradt. A tobbit nem nezegettem, ezek utan.

Rudi Kató 2015.07.09. 19:08:04

Az biztos, hogy hülye a focihoz az aki a riberyt a Bayern korszakos focistái közé teszi!

Kálovics Tibor 2015.07.09. 19:58:49

Pedig árgusabb szemekkel kellett volna á a soraimat, mivel Schweininél és Maiernél is megtalálható a titulusok között a világbajnoki cím. Lotharnál említve van, de a sikereknél csak azok vannak külön kigyűjtve, amit Bayern játékosként ért el!! (1990-ben az Interben játszott.)
Ha a hozzászólónak igaza van, megadom neki, de baromságokkal azért nem kellene gyanúsítani a másikat.

Kató: Maga pedig biztosan nem hallott még szubjektivitásról. Különben is Ribery miért ne lenen korszakos egyéniség? 8 éve itt húzza az igát.

Kálovics Tibor 2015.07.09. 20:20:38

Ha ez első hozzászóló a blog első cikkét értette ez alatt, annak tessék megnézni a dátumát! (1 éve még nem voltak világbajnokok Schweiniék, Lotharról pedig már leírtam, hogy akkor Interes votl.)

Leonard Zelig 2015.07.09. 20:50:48

Olempique az se nem fonetikus, se nem grammatikus, viszont vicces.

Kálovics Tibor 2015.07.09. 21:10:37

@Leonard Zelig: Javítva. :)

Kálovics Tibor 2015.07.10. 03:12:48

@A megvalósult amerikai ólom..:

Köszi. :) Ez igazából egy 6 részből álló 115-ös lista utolsó része, és Effe a kettővel korábbi felsorolásban(A 25. helyen.)

Nagyon kedveltem a Tigrist, igazi vezér volt, a legjobb 25 elosztásával volt a "legnagyobb gondom," és és végül őt tettem az élmezőny utolsó helyére.

Hefe 2015.07.10. 07:10:26

@Bruce94:
"Pedig árgusabb szemekkel kellett volna á a soraimat, mivel Schweininél és Maiernél is megtalálható a titulusok között a világbajnoki cím."

Te ne viccelj mar! Tobb oldalnyi szoveget szerkesztetlenul odalokni az ember ele a XXI. szazadban, hogy olvassa vegig a neten, az pofatlansag.

franta 2015.07.10. 08:29:16

Gerd Müller azért elég korszakos volt.

Lucius Flavius Arrianus 2015.07.10. 09:56:00

Valamint Saint-Étienne, vagy St-Étienne.
süti beállítások módosítása