Friss topikok

HTML

Egy Bayern München Blog a sok közül

Köszöntöm az oldalamon. A honlapom a kedvenc futballcsapatom szolgáltatja a témát. Immár közel 15. éve szurkolok München ékének, és úgy gondoltam itt az ideje egy saját blogot létrehozni, amelyen kifejezem rajongásomat. Mivel azonban rengeteg a csapat körüli aktualitásokkal foglalkozó blog létezik, így én inkább a klub dicsőséges történelmével szeretnék foglalkozni. ez persze nem azt jelenti, hogy néhanapján ne esne szó aktualitásokról. Másik, egyéb témákkal foglalkozó blogom: http://tiborvilaga.blog.hu/

2016.07.08. 21:30 Bruce94

TOP10+1 vezetőedző a klubtörténelemben

A Bayern München kispadján mindig is világklasszis edzők foglaltak helyet, akikkel csapatunk az európai klubfutball meghatározó zászlóshajójává tudott válni. Az ő szubjektív rangsorolásuk következik most. A cikkel egyébként búcsúzik a blog, mivel a 115-ös játékoslistán kívül már csak a tegnapelőtt megírt "Bundesliga éra előtti" Top10-es listát, valamint ezt az edzőket tartalmazó listát szerettem volna prezentálni. További indok, hogy, néhány szurkolótársammal elindítottunk egy új blogot, amely egyszerre foglalkozik a csapat múltjával, jelenével, jövőjével.) Az új blog a linkre kattintva érhető el: http://bayern.blogstar.hu/
Erre a blogra nem tervezek írni a továbbiakban, viszont törölni sem szeretném, mivel ahhoz túl sok munkaóra van benne, így pusztán csak inaktív lesz a felület. :)


1. Jupp Heynckes (1987-1991, 2009, 2011-2013)
1_3.jpgSikerei: német bajnok (1989,1990, 2013)
DFB kupagyőztes (2013)
BL győztes (2013)
Német szuperkupa győztes (1990,2012)
BL döntős (2012)

Ő az egyetlen európai futballista aki mindhárom nagy nemzetközi sorozatban gólkirály lett. Játékos pályája során négy bajnoki címet nyert a Mönchengladbach színeiben, valamint kétszer is ő lett a Bundesliga gólkirálya, valamint világ és Európa bajnoki címmel is büszkélkedhet. Személyében mégis félelmetes, hogy mekkora játékos volt, és mégis mennyivel nagyobb edzőként emlékszünk rá. 8 nagyszerű, a Gladbach padján eltöltött év után, 1987 júliusában szerződött először Münchenbe. Első csapatnál töltött szezonjában ugyan nem nyert semmi a csapattal, de a szezonban aratott fölényes győzelmek már mutatták, hogy kezd összeállni egy ütőképes gárda a keze alatt. A 88/89-es bajnoki győzelmet 4 embernek köszönhette igazán a csapat: A világklasszis Aumannak, az életveszélyesen gólerős Wohlfarth-Wegmann csatárpárosnak, és az ellenállhatatlan taktikát kidolgozó Heynckesnek. Módszereit, gyakran kritizálták, mondván, hogy túlságosan szabadjára engedi a játékosait, és nem követel fegyelmet sokan kritizálták, ám az élet, és a bajnoki cím megvédése végül őt igazolta. (Nem zavarta,ha játékosai isznak, vagy dohányoznak, csak a pályán várta el a maximális teljesítményt.) Éppen emiatt a mentalitás, és a játékosok maximális tisztelete miatt nem okozott gondot, hogy 1991-ben a csapat az utolsó fordulóban elveszítette a bajnokságot. 1991 őszén gyakorlatilag a fele csapat megsérült, és Jupp nem tudta jól kezelni a kialakult helyzetet. A folyamatos vereségek miatt, az egykor imádott szakember közutálat tárgya lett, és a vezetőség 91 októberében engedvén  a szurkolói nyomásnak menesztette őt. A következő 18 évben dolgozott Bilbaóban, Frankfurtban, Tenerifén,Bilbaóban, Mönchengladbachban , a Schalkénál is, ám kétségtelen, hogy legnagyobb sikere az volt amikor 1998-ban Bl győzelemre vezette a Real Madridot. (Madridban aztán összeveszett az akkori klubelnökkel, így nem maradt.) 2009-ben, miután kirúgták Klinsmannt, a Bayern 5 mérkőzésre visszahívta Heynckest, és az idős mester az alatt a néhány meccs alatt bajnokaspiránst faragott a krízisben lévő gárdából, ám végül nem maradt Münchenben. A következő 2 évben a Leverkusenben edzősködött, és egyrészt világklasszist faragott Toni Kroosból, másrészt pedig ezüstérmes lett a gyógyszergyáriakhoz. Utóbbi, jó ajánlólevél volt ahhoz, hogy harmadszor is szerződtessék a Bayern edzőjének, egy 2 éves megállapodást kötve. Az első évben még nem talált rá a nyerő taktikára, ám a tény, hogy mindhárom sorozatban az utolsó akadályt nem tudta venni a csapat, maradásra késztette a közönség által egyébként bírált szakembert. És a 2012 augusztusa és 2013 júniusa közötti időszak úgy vonul be a futballtörténelembe, mint az egyik legtökéletesebb klubszezon valaha, amit maga Jupp Heynckes vezényelt le. Az ő tanácsára vette meg a vezetőség Javi Martinezt és Mario Mandzukicot, valamint ő volt az aki megreformálta a csapat támadójátékát is. (Azáltal, hogy rámutatott, hogy a Gomezek, Pizarrok ideje a fontosabb meccseken lejárt, és olyan támadókra van szükség akik védekezésre is képesek.) A szezon során a csapat mindent megnyert, köztük a Dortmund elleni BL finálét is, ám Jupp nem maradt. Hogy ígéretét betartva csendben nyugdíjba vonult, vagy, hogy Hoenessék egyszerűen a háta mögött kinevezték Guardiolát talán sohasem derül ki, annyi azonban bizonyos, hogy Jupp Heynckesnél méltóbban senki sem fejezte be edzői karrierjét, és, hogy a Bayenr szurkolók akik 25 éve a fejét követelték, ma Istenként tisztelik.

2. Ottmar Hitzfeld (1998-2004, 2007-2008)
2_4.jpgSikerei: Német bajnok (1999,2000,2001,2003,2008)
DFB kupagyőztes (2000,2003,2008)
DFL Ligakupa győztes (1998,1999,2000,2007)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999)
Világkupa győztes (2001)

A korábbi olimpiai válogatott, és svájci gólkirályi címmel is büszkélkedő edző szintén Heynckeshez hasonló utat járt be a szurkolók szívében, vagyis egy bírált valakiből lett, a klubtörténelem hőse. 1983-ban kezdte az edzősködést Svájcban, és két svájci bajnoki cím után az akkoriban éppen padlón lévő Borussia Dortmundhoz szerződött. A Borussiából nemcsak, hogy Németország akkoriban legjobb csapatát faragta (száradjon le a kezem, hogy ezt leírom) két bajnoki címmel, hanem Európában is tényező lett az általa vezetett gárda. Az 1993-as UEFA kupát ugyan még elveszítették a méheket, de 1997-ben a Juventust legyőzve elnyerték a BL serleget. Ő azonban összeveszett a dortmundi vezetőkkel, akik visszaminősítették sportigazgatónak. 1998-ban így aztán nem sokat gondolkodott, hogy elfogadja-e korábbi klubja nagy riválisának ajánlatát. A 98/99-es szezonban hiába nyert bajnokságot a csapat, sokan kritizálták, amiért lehozta Lothar Matthaust a barcelonai BL döntőben, és a Manchester United megfordította a meccset vezér nélkül maradó csapatunkkal szemben. A nyomás a 2000-es év nyarára már enyhülni kezdett a nyomás, majd a kaotikus 2000-es ősz utáni tavaszon már meg is szűnt. A csapat a szezonban megnyerte a Bajnokok ligáját, és a bajnokságot is, Hitzfeld pedig hős lett a nézők szemében. Mindig is jellemző volt rá, hogy rotálja a játékosokat, és ebben a szezonban lehetett leginkább érezni, hogy mennyire rá tud érezni arra, hogy kit kell játszatni. (Például mikor Strunzot kitette a csapatból, vagy a rutinos Fink helyett Hargreavesnek szavazott bizalmat. A 2002-es bajnoki "botlást", és a 2003-as BL blamázst is elnézte neki a csapat, a Világkupa és a duplázás miatt, ám a 2004-es szezon előtt egyértelmű volt a helyzet számára, vagyis Bl-t kell nyernie a csapattal. Végül ez ugye nem jött össze (másnak se nagyon jött volna azzal a garnitúrával), és mivel semmit sem nyert a csapat, így Hitzfeld szerződését nem hosszabbították meg. A tréner úgy hitte, véget vet az edzői pályafutásának, amikor is 2007 januárjában Magath menesztését követően felkérték, hogy interim jeleggel vegye át a csapat vezetését addig, amíg Jürgen Klinsmann nem érkezik haza Amerikából. (A korábbi szövetségi kapitány 2 évet pihent, mielőtt átvette volna a Bayernt.) AZ első, (fél) szezonjában nem tudta stabilizálni a gyengélkedő csapatot, ám továbbra is megkapta a bizalmat. Ha nem nézzük a Zenit elleni fájdalmas UEFA kupa búcsút, akkor a 2007/08-as szezonban megint a régi, jó Hitzfeld féle csapatot láttuk, a trénerre jellemző játékkal, amely esélyt sem hagyva a többieknek méltó módon, duplával búcsúztatta a legendás edzőt. Az Európa bajnokság után, Hitzfeld átvette, "második hazája" Svájc válogatottjának vezetését, és egészen 2014-ig töltötte be ott a szövetségi kapitányi pozíciót. A brazíliai VB után végleg abbahagyta az edzősködést, ám szakértőkén gyakran feltűnik közvetítésekben, é sokszor fogalmaz meg kemény kritikát akár a Bayern Münchennel szemben is.


3. Udo Lattek (1970-1975, 1983-1987)
3_4.jpgSikerei: Német bajnok (1972,1973,1974,1985,1986,1987)
DFB kupagyőztes (1971,1986)
BEK győztes (1974,1975-idény közben elbocsájtva)
BEK döntős (1987)

Minden idők legjobb német klubedzője foglalta el a lista harmadik helyét. Felejthető játékoskarrierje után 5 évig volt Helmut Schön segítője az NSZK válogatottjánál, mire elfogadta a Bayern felkérését. Az első évében  arra ment rá, hogy a csapatba olyan fiatalokat építsen be, mint Breitner, Uli Hoeness, vagy éppen Rainer Zobel, és végül a bajnoki ezüstérme volt a legtöbb, amit kihozhatott a helyzetből.  A várakozás meghozta hatását, 1972-ben minden idők egyik leggólerősebb Bayernjével csúcsra ért a Bundesligába, és a sztárokat olyan jól kovácsolta össze, a vasfegyelmet követelő tréner, hogy ezt a sikert a következő két évben is megismételték Beckenbauerék. Edzői karrierjének csúcsa egyértelműen a brüsszeli BEK döntő volt, melyet 4:0-ra nyert a csapat az Atletico Madrid ellenében. Hiába menetelt azonban a címvédés felé a Bayern, a gyenge bajnoki szereplés, és a klubelnökkel való vitája miatt 1975. január 2-án felbontották a szerződését. Lattek a Mönchengladbachoz igazolt, és két bajnoki címet, valamint egy UEFA kupát nyert a gárdával, amelyet 1977-ben a BEK döntőig is elvezetett. 2-2 Dortmundi és Barcelonai év után azonban 1983--ban visszatért Münchenbe. (A katalánokkal hiába nyert KEK serleget, Maradonna elintézte, hogy leváltsák.) Második müncheni karrierje hasonlóan zajlott, mint az első: Az első szezonban még a nyerő taktikát próbálta összeállítani, hogy aztán három bajnoki címet szerezzen egyhuzamban a klubbal. És ezek a sikerek közül egyik emlékezetesebb, mint a másik: 85-ben az utolsó fordulóban élre állva, 86-ban a szezont végig vezetve, 87-ben pedig rekordot jelentő egy vereséget számlálva került a salátás tál a Säbener Straßéra. A 86/87-es szezont azonban nem sikerült megkoronázni, és a Bayern toronymagas favoritként elbukta a Portó elleni BEK döntőt. A bécsi vereségért a sajtó Latteket okolta, aki lemondott vezetőedzői tisztségéről. Innentől kezdve már csak a beugró edző szerepét vállalta, Kölnben és Dortmundban, valamint a Schalke kispadján sem tudott túl sikeres lenni. 2015 januárjában hunyt el, Kölnben. 80 évet élt.


4. Louis Van Gaal (2009-2011)
4_1.jpgSikerei: Német bajnok (2010)
DFB kupa győztes (2010)
Német szuperkupa győztes (2010)

Egy önvallomással kezdem: Jürgen Kloppot és Jose Mourinhot leszámítva nem utálok úgy edzőt, ahogyan őt, ám mégis megkerülhetetlen a csapat történelmében az öntörvényű holland. Már sztáredzőként érkezett, aki az AZ-val bajnokságot, a Barcelonával KEK-et, az Ajaxal pedig Bajnokok Ligáját nyert. Az első mérkőzések után úgy nézett ki, hogy második barcelonai időszakához hasonlóan ezúttal is megbukhat egy nagy csapat kispadján, hiszen finoman szólva sem kezdett jól a csapat. Aztán a hónapok előrehaladtával, no meg Robben érkezésével minden megváltozott, és a mester elképzelése, valamint a játékosok pályán betöltött szerepe egyensúlyba került. Az eredmény: Duplázás egy szinte siralmas rajt után, és BL döntő azután, hogy a csapat majdnem kiesett az Európa Ligába. Olyan döntéseket hozott, amiket más nem mert volna: Kidobta Luca Tonit a csapatból, elüldözte a messiásként várt Sosát, fiatalokat állított kulcspozícióba, letörte a sztárok egóját (Pl. Ribery), valamitn többször is pszichikai nyomás alá helyezte az ellenfelet. (Például mikor a kapussal rúgatott büntetőt a Juventus ellen.) Nála lett Thomas Müller fix kezdőjátékos, az ő kérésére jött Robben a csapathoz, és nála debütált Holger Badstuber és David Alaba is a csapatban. A világbajnokság utáni második szezonja már közel sem volt ennyire fényes, és miután még az is kérdéses volt, hogy a csapat egyáltalán eléri-e a BL selejtezőt jelentő 3. helyet, 2011 áprilisában menesztették. Bár a második szezon rombol a nimbuszán, nem kérdés, hogy ő tette le, a Heynckes által tökéletessé tett csapat néhány alapkövét. 2012 és 2014 között azt a holland válogatottat vezette, amely a selejtezőben összesen 12 gólt (köztük egy amszterdami 8-ast) lőtt Magyarországnak, majd amelyik veretlenül lett bronzérmes a világbajnokságon. Az elmúlt két évben a Manchester United menedzsere volt, ám szerződése meghosszabbításához még az sem volt elég, hogy májusban FA kupát nyert a "Vörös ördögökkel." Jelenleg még nincs csapata a következő szezonra, lehetséges, hogy 65 évesen abbahagyja az edzősködést.

5. Josep Guardiola (2013-2016)
5_1.jpgSikerei: Német bajnok (2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2014,2016)
klubvilágbajnok (2013)
Európai szuperkupa győztes (2013)

Amíg létezik a Bayern München, a szurkolók addig fognak vitatkozni, hogy Guardiola müncheni évei sikeresek voltak-e, vagy sem. Ha úgy vesszük a végső célt, vagyis a BL győzelmet nem sikerült elérni, viszont Németországban a három bajnoki címet és két kupagyőzelmet azért így is elkönyvelhettek kedvenceink, vagyis az elmúlt három évet inkább nem teljesnek tekinthetjük, mintsem sikertelennek. Mindhárom Pep által fémjelzett szezonban közös, hogy az ősz csodálatos volt, és megvolt a sansz, tavasszal azonban a sérülések, és az apróbb hibák miatt nem jött végül össze a triplázás. A katalánt sokszor bírálják a Bl vereségek miatt, ám szerintem egyedül a Real elleni 0:4 volt az ő sara, a sérülésekkel tűzdelt szezonban nem lehetett megállítani az MSN triót, idén pedig a helyzetkihasználáson múlott, hogy nem jutott be a csapat a BL döntőbe. A tréner nevéhez olyan emlékezetes győzelmek fűződnek, mint a Werder Bremen többszöri kiütése, a Dortmund kiütése a Westfaller Stadionban, a Manchester City lerohanása 2013 őszén, vagy a Wolfsburg elleni Lewandowski showval megspékelt 5:1. Egy dolog azonban bizonyos, hogy Pep csapata, akárcsak az általa vezetett világverő Barcelona (2008-2012) a legtöbb mérkőzésen, a győzelem eldöntése után akár komplett félidőket fullasztott unalomba, ám az eredmények miatt nem róhatjuk fel neki Sokan vádolják őt, hogy "elspanyolosította" a csapat játékát, és tiki-takát játszatott , ám egyrészt valamennyi honfitársa jószolgálatot tett a csapatnak, másrészt amit 2014 és 2016 között játszott a gárda, az már nem is igazán emlékeztetett a Barcelona játékára. Guardiola, mint ismeretes a Manchester Cityhez távozott.


6. Felix Magath (2004-2007)
6_1.jpgSikerei: Német bajnok (2005,2006), DFB kupagyőztes (2005,2006), DFL ligakupa győztes (2004)

A korábbi BEK és EB győztes, VB ezüstérmes középpályásból lett, kegyetlenkedéseiről, és pszichológiai módszereiről ismert edző kupagyőztest faragott Werder Bremenből, és élcsapatot egy gyengélkedő Stuttgartból, mielőtt a csapathoz érkezett volna. A start nem sikerült túl jól, hiszen a Leverkusen elleni kiütéses vereség, majd a Schalke elleni hazai zakó után sokan már menesztették volna Magathot a vezetőség helyében, Hoenessék azonban kitartottak mellette. A bizalom megtette hatását, és a tavaszi menetelés során simán lehajrázta a Bayern a Schalkét, és a kupa is Münchenbe került. Két dologgal azonban gondok volta: Egyrészt a Chelsea elleni első meccsen látszott, hogy a Bayern nem képes 90 percig egy európai topcsapat szintjén focizni, másrészt a játék inkább eredményközpontú volt, mintsem szép. (Bár utóbbi azért nem volt túl nagy probléma az eredmények után.) A 2005/06-os idény tökéletes másolata volt az előzőnek, hiszen Magath és néhány sztárjátékos kezdetben nem értette meg egymást,  majd a duplázás mellett ismét látszott, hogy a szűkebb európai elithez még fejlődni kell. A 2006/07-es szezon azonban nem hozta meg ezt a fejlődést, és mivel a csapat a bajnokságban is bukdácsolt, 2007 januárjának utolsó napján a trénert menesztették. Magath azóta bajnoki címet nyert a Wolfsburggal (2009), ezüstérmes lett a Schalkéval (2010), de dolgozott a Fulhamnél is. Június óta a kínai, Shandong Luneng Taishan F.C. vezetőedzője.


7. Csernai Pál (1979-1983)
7_1.jpgSikerei: Német bajnok (1979,1980)
DFB kupagyőztes (1982)
Német szuperkupa győztes (1983)
BEK döntős (1982)

A korábbi kétszeres válogatott fedezet 1956-ban emigrált az NSZK-ba, ahol a Stuttgarter Kickersben játszott 9 teljes évig. Néhány kisebb szerepvállalás után 1977-ben került a csapathoz, mint Lóránt Gyula pályaedzője. Miután az Aranycsapat egykori sztárját leváltották, Csernait megbízott edzőként foglalkoztatták, ám a játékosok sztrájkja miatt végül véglegesítették a kinevezését. (Neudeker elnököt tulajdonképen ez a sztrájk buktatta meg. Csernai döntéseit a német közvélemény elsőre meg kérdőjelezte, ám mind az akkor már alkoholproblémákkal küzdő Gerd Müller elküldése, mind pedig az, hogy a középcsatárrá előléptetett Rummenigge és Breitner köré szervezte fiatal csapatát meghozta a maga eredményét. A 79/80.-as szezon előtt a csapatot lesajnálták és a középmezőnybe várták, ám Csernai új lendületet adott a gárdának, és végül bajnokot faragott a 6 évig csak szenvedő Bayernből. Az 1980/81-es címvédés már jóval könnyebben ment a csapatnak, ám a klubvezetés elsődleges elvárása a BEK trófea visszahódítása volt. Ehhez 1982-ben került a legközelebb a müncheni csapat, ám az Aston Villa elleni vereség miatt ez az álom meghiúsult. (A vereség oka a helyzetkihasználás és nem Csernai taktikája volt.) Hiába reformálta azonban meg a csapat védelmét, mivel 1983-ban nem nyert semmit, így nem hosszabbítottak vele szerződést, ezután dolgozott a PAOK-nál, a Borussia Dortmundnál, a Benficánál, a Frankfurtnál, a Fenerbahcénál, és Észak Korea válogatottjánál is, mielőtt hazatért volna a Sopronhoz. 2013 szeptember 1-én halt meg, Budapesten. 81 évet élt.



8. Zlatko Cajkovski (1963-1968)
8_1.jpgSikerei: KEK győztes (1967)
DFB kupagyőztes (1966,1967)
A másodosztály bajnoka (1965)

Játékosként a Partizan Belgrádban vált legendává, és szélsőként részt vett az 1950-es és 1954-es világbajnokságon is. 1963-ban a Köln kispadjáról érkezett, és nem kérdés, hogy ő tette le az első Bundesliga bajnokcsapatunk alapköveit. Már 1964-ben is meglehetett volna a feljutás a Bundesligába, ám az utolsó hetek gyengélkedése miatt még egy évet várni kellett arra, hogy a későbbi legsikeresebb klub is az első ligában induljon. A vezetőség bizalmát maximálisan élvező Cajkovski olyan játékosokat épített be a csapatába, mint a tanácsára megszerzett Gerd Müller, a fiatal Franz Beckenbauer, valamint az ő keze alatt lett Sepp Maier is a vitathatatlan első számú kapus. A vasfegyelmet követelő tréner nem rotálta a csapatot, komplett bajnoki szezonokat játszatott végig 14-15 játékossal. A feljutás után kivívott bronzérem, és a két kupagyőzelem mellett egyértelműen a KEK győzelem volt a csúcspont a pályafutásában. 1968-ra a vezetők vagy a Bundesliga megnyerését, vagy a KEK cím megvédését várták el a csapattól, ám mivel ez nem valósult meg, így Cajkovski átadta helyét az első Bundesliga bajnokcsapatot kovácsoló Branko Zebecnek. Később dolgozott a Hannover, az AEK Athén, a Dortmund és a Hamburg csapatainál is. 1988. szeptember 26-án hunyt el, 59 évesen.


9. Dettmar Cramer (1975-1977)
9_1.jpg
Sikerei: BEK győztes (1975,1976)
Világkupa győztes (1976)

Egy bajnoki 10, egy 7. és 3. hellyel, valamint egy szezonközbeni kirúgással nem lehetne itt a listán a kibírhatatlan embernek tartott egykori sikeredző, a három nemzetközi kupagyőzelem miatt viszont mindenképpen meg kell említeni az ő nevét is a nagyok között. Már ült Japán, az Egyesült Államok, Egyiptom, és a német utánpótlás válogatott kispadján is, mikor kinevezték a Bayern élére, Lattek kirúgása után. Nyílt titok volt, hogy kinevezése Beckenbauer nyomására történt, mivel a Császár kedvenc edzőjének tartotta Cramert. Az öntörvényű mester a sztárokat mindig fontosabb embernek tartotta, mint a csapat többi játékosát, és ezt igyekezett is éreztetni a többiekkel. (Rummenigge például lidérces álomnak nevezte azt a 2 évet, amíg vele dolgozott.) Mentalitására továbbá jellemző volt, hogy a BEK serlegen kívül más nem is érdekelte, így a bajnokságban sokszor küldte pályára tartalékosabb összeállításban a csapatot. A BEK győzelmek, valamint a Világkupa siker azonban őt igazolta. Beckenbauer távozása után, a napjai meg voltak számlálva,és 1977 novemberében menesztették is. Később dolgozott a Frankfurtnál, a Levekrusennél és Szaud Arábiában is. 2015 szeptemberében, 90 évesen hunyt el.

10. Giovanni Trapattoni (1994-1995, 1996-1998)
101.jpgSikerei: Német bajnok (1997)
DFB kupagyőztes (1998)

Játékosként 2-szeres BEK győztesnek mondhatta magát az AC Milan játékosaként, majd Münchenbe érkezése előtt megfordult a Milan mellett a Juventus (BEK győzelem, UEFA kupa győzelem, KEK győzelem), az Internazionale (UEFA kupa győzelem), is. Lothar Matthaussal, még az Inter vezetőedzőjeként kötött életre szóló barátságot, és a csapatkapitány szerepet is játszott "Trap" Münchenbe csábításában. Első müncheni szezonjában máris a BL elődöntőbe vezette a csapatot, ám az Ajax elleni kiütéses vereség, valamint a bajnoki leszereplés miatt távozni kényszerült. Egy, a Caglarinál töltött szezon után azonban visszatért Münchenbe, azzal a céllal, hogy megszakítsák a Dortmund hazai uralkodását. A célt végül siker koronázta, és a Bayern simán bajnok lett rögtön az első évben, hála Trapattoni többiektől eltérő felfogásának. A 97/98-as szezonban minden adva volt a címvédéshez, ám a csapat márciusban összeomlott, így végül az is nagy szó, hogy kupagyőzelem
összejött Trapattoni utolsó meccsén. A heves vérmérsékletű szakember egyébként többször is nyíltan kritizálta játékosai, legemlékezetesebb interjúját (Melyben elhangzott a legendás "Ich habe fertig" kifejezés.), pedig a mai napig emlegetik. Azóta dolgozott a Stuttgartnál, a Benficánál, a Salzburgnál, az olasz válogatottnál, valamint a Fiorentinánál is. 2013-ban, mint ír szövetségi kapitány vonult vissza az edzősködéstől.


10+1. Franz Beckenbauer (1994, 1996)
10_1.jpgSikerei: Német bajnok (1994)
UEFA kupa győztes (1996)

Úgy gondoltam, hogy minden idők legnagyobb Bayern játékosa, aki egyben minden idők legjobb "beugró edzője" is a csapatnál nem maradhat le a listáról. Az NSZK válogatottját két VB döntőbe (1 győzelem, 1 vereség), a Marseillet pedig BEK döntőbe vezette (vereség) mielőtt úgy döntött volna, hogy abbahagyja az edzősködést. Történt azonban, hogy Erich Ribbechet kirúgták az 1993-as év végén, és ő elvállalta az edzői teendőket. Az addig botladozó csapat magára talált, és végül az utolsó fordulóban megnyerte a bajnoki címet is. A Császár tovább nem szándékozott ellátni, hiszen 1994 elején őt választották a klub elnökévé. Második beugrására, már elnökként került sor, mikor a bajnoki cím elmaradása miatt kirúgta Otto Rehagelt, és ő ült le a csapat kispadjára a Bordeaux elleni UEFA kupa finálé második mérkőzésén. A csapat győzött, Kaiser Franz viszont végleg visszavonult az edzősködéstől. (Jól jellemzi a helyzetét, hogy a nemzetközi siker utáni tét nélküli bajnokin, segédjét Klaus Augenthallert ültette a kispadra.) 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem edzők Top10


2016.07.06. 19:58 Bruce94

A csapat 10 legjobb játékosa a Bundesliga előtti érából

Egyértelmű, hogy csapatunk dicsőséges történelmének, jelentős része a  Bundesligába való feljutás után lett egyedülálló a német,és ritkaság számba menő az európai futballban. A Bayern München első 65 évem hiába hozott területi bajnoki címeket, bajnoki címet és kupagyőzelmet, inkább a küszködésről szólt, mintsem arról, hogy a csapat sorjázta volna a sikereket, klasszisokat. Listámban azonban ezt a korszakot szeretném felidézni, melyben azért néhány legendás játékos is pályára lépett az évek során. A lista szubjektív, valamint azért rövidebb mondjuk egy Bundesliga időszakot bemutatót TOP10-hez képest, mert ebből a korszakból felvételek szinte nem is maradtak felül, adatokat pedig csak az 50-es évek elejétől lehet igazán találni a játékosokról.A listán nem szerepelnek olyan játékosok, akik már pályára léptek a Bundesliga érában (Borutta, Koulmann, Müller, Beckenbauer, Maier)
Az adatok a fussballdaten.de oldalról, és Dénes Tamás könyvéből származnak.

1.Ludwig Hoffmann (csatár 1916-1932)
1.pngSikerei: Országos bajnok (1932-a döntőben nem játszott)
Délbajor bajnok (1918,1920,1923), Bajor bajnok (1926)

A legtöbb listán, ahol a csapat legnagyobbjait rangsorolják, előkelő helyen találhatjuk az egykori legendás balszélsőt. Ez nem is meglepő tekintve, hogy 16 éves korában már bemutatkozott a csapatban, és egészen haláláig a Bayern München szolgálatában állt. A források szerint 23 éves korára lett alapembere a csapatnak, amelyet gólpasszaival többször is a területi bajnoki címhez, és az országos bajnokságban való induláshoz segített. A klubtörténelem első nagy sikeréből azonban már kevésbé tudta kivenni a részét, mivel az egyik első mérkőzésen megsérült, és így a csapat nélküle vívta meg a Frankfurt ellen 2:0-ra megnyert finálét. A következő szezon elején újabb térdsérülést szenvedett el, és a visszavonulás mellett döntött. Egyike volt a csapat első válogatott játékosainak, 18 meccsen 4 góllal (melyből kettőt Magyarország ellen szerzett segítette a Nationalelfet, mellyel részt vett az amszterdami olimpián. 1933-tól a csapat segédedzője lett, ám romló egészségi állapota miatt 1934 végén lemondott erről a titulusról. 35 éves korában, 1935-ben húnyt el torokrákban.


2. Hans Bauer (hátvéd 1948-1959)
2_3.jpgSikerei: DFB kupagyőztes (1957)

A müncheni származású középhátvéd, a francia hadifogságot is megjárva, előbb az MTV München, majd a Wacker München csapatában rúgta a labdát, mire 21 éves korában a Bayernhez került. Miután egy évet eltöltött a tartalékcsapatban, 1948-ban foglalta el helyét a Bayern hátvédsorában, ahonnét bő egy évtizedig kirobbanthatatlannak számított. (1951 és 1956 között egyetlen mérkőzést sem mulasztott) Amíg a csapat szenvedett, ő szinte folyamatosan kiemelkedett a gárdából, ezért is volt meglepő, hogy 1955-ben mikor a Bayern kiesett az első osztályból, ő nem szerződött el. A második ligából való feljutásból oroszlánrészt vállalt: 1 mérkőzést leszámítva minden meccset végigjátszva 9 góllal segítette a csapatot vissza az Oberligába. Ekkor már ő volt a csapatkapitány, így 1957 decemberében a Düsseldorf elleni győzelem után, ő vehette át elsőként az egyesület történelmében a DFB kupát. Karrierjét végül 1959-ben zárta le, több, mint 220 meccs, és (középhátvédként!) 40 gól után. A német válogatottban ötször lépett pályára, közte az 1954-es világbajnokság magyarok (3:8) és törökök (7:2) elleni mérkőzésen, és így őt tekinthetjük a klubtörténelem első világbajnokának is. A játékosként is láncdohányos Bauer, 1997 október 31-én halt meg, 70 éves korában.


3 . Jakob Streitle (hátvéd 1935-1955)
3_3.jpg
Sikerei: Délbajor bajnok (1944)
Felső Bajorország bajnoka (1945)

19 éves korában kezdett el futballozni profi szinten, és néhány világháború alatti vendégjátékot leszámítva visszavonulásáig hű maradt is a Bayern Münchenhez. 1937-ben lett alapember, a területi bajnokságban harmadik helyen végző csapatban, és formájával szinte azonnal kitűnt a többiek közül. Míg a csapat több tagja is frontszolgálatot teljesített a háború alatt, Sepp Herberger a németek szövetségi kapitánya elintézte, hogy őt ne vigyék el katonának, mivel "futballistaként sokkal nagyobb hasznára volt a III. birodalomnak.) A németek legendás mestere egyébként is kedvenc játékosai között tartotta számon, és még 1954-ben is be akarta válogatni az akkor már 38 éves játékost a válogatottba.(Streitle 1938-ban vett részt a világbajnokságon.) A háború után folytatta pályafutását, és segédkezett a klub újjáépítésében is: Igazi vezére lett a csapatnak, aki oroszlánrészt vállalt a bajnoki alapszakaszban megszerzett harmadik helyben. (1949) A futballtörténészek a 48/49-es évét tartják a legjobbnak, mikor is valamennyi bajnoki mérkőzést végigjátszotta. A játékos végül 38 évesen döntött a visszavonulás mellett, a klub külön búcsúmérkőzést szervezett neki, melyen a Manchester City volt a Bayern ellenfele. 1954 őszén átvette a kiesési gondokkal küzdő csapatot, és hiába tért vissza néhány mérkőzés erejéig a pályára is, nem tudta benntartani a Bayernt. 1982 decemberében hunyt el, 66 éves korában.


4.Josef Pöttinger (csatár 1919-1931)
4.jpg
Sikerei:
Délbajor bajnok (,1923), Bajor bajnok (1926)

1921-ben került a csapat kötelékébe, ám sovány testalkata miatt el akarták tanácsolni a labdarúgástól. 3 évet kellett várnia, hogy fix kezdő legyen a csapatbán, ám ő szinte azonnal élni tudott a bizalommal: Az 1926-os Bajor és Délnémet bajnoki címekből 57 góllal vette ki a részét, amely mai napig rekord a klubtörténelemben. Szívósságára jellemző, hogy az élete egyik legjobb meccsének tartott 1926-os bajnoki negyeddöntő, és első válogatott mérkőzése között 24 óra sem telt el, és ő mindkét mérkőzést gólokkal zárta. Gólérzékenysége nem kopott meg a továbbiakban sem, ám rekordot jelentő teljesítményét már csak megközelíteni tudta. 1931-ben súlyost sérülést szenvedett, így a bajnokságot nyert 1932-es csapatban már nem is kapott szerepet. A német válogatottban 14/9-es meccs/gól mutatóval rendelkezik, részt vett az 1928-as olimpián. 1946 és 1947 között ő volt a Bayern München vezetőedzője. 1970 szeptemberében, 67 évesen hunyt el.



5.Sigmund Haringer (hátvéd 1928-1934, 1943-1944)
5.jpg
Sikerei:Országos bajnok (1932)

1924-ben került a csapat ifijeihez, majd 1927-ben debütált a nagyok között. Rögtön az első, nagyoknál töltött szezonjában beverekedte magát a kezdőcsapatba, és alapember lett a bajnoki elődöntőben búcsúzó gárdának. (A HSV elleni 2:8-as vereség alkalmával ő is gólt szerzett. Alapembere volt a 20-as, 30-as évek, területi szinten verhetetlennek számító csapatának, melyben Ludwig Goldbrunnerrel fantasztikus hátsó sort alkotott. Az országos bajnoki cím idényében nyújtotta legjobb teljesítményét, akkor került be először a német válogatottba is. A 32-es siker után előbb a Wacker Münchenbe szerződött, majd a Nürnbergből vonult vissza 1941-ben. A német válogatottban 15 meccsen játszott, 1934-ben tagja volt a VB bronzérmes csapatnak is. 1975 februárjában hunyt el.

6.Ludwig Goldbrunner (hátvéd 1927-1945)
6.jpg
Sikerei: Országos bajnok (1932)

Nem volt még 10 éves, mikor az ificsapathoz került, ahonnét 20 évesen került fel a nagyokhoz. Már 1927-ben a csapat egyik meghatározó alakja lett, sokak szerint a sikerekben legalább akkora szerepe volt mint a gólvágó Pöttinger-Hoffmann kettősnek. A WM rendszert, a csapatban bevezető magyar szakember Dombi Richárd egyik kedvenc játékosaként játszotta végig a bajnoki címmel záruló 1932-es szezont. A bajnoki elsőség után nem sokkal kinevezték az együttes csapatkapitányának is, és 1941-ig büszkélkedhetett ezzel a titulussal. Időközben 1938 és 1944 között a vezetőedzői teendőket is ellátta. Pályafutása csúcsán az Európa válogatottba is beválogatták. A német válogatottban 39-szer szerepelt, 1936-ban az olimpián, 1938-ban a világbajnokságon vett részt. 1949-ben az 1860 München csapatától vonult vissza, majd visszatért a Bayern Münchenhez, ahol évtizedekig volt a klub játékos megfigyelője. 1975-ben távozott az élők sorából.

7.Josef Bergmaier (csatár 1929-1939)
7.jpg
Sikerei: Országos bajnok (1932)

1928-ból a helyi rivális Wacker Münchenből tette át székhelyét, a Bayernhez, ahol élete legsikeresebb időszakát élte át. Már az első két szezonjában is villogott, ám az 1932-es bajnokság számára is a pályája csúcsát jelentette. A bajnoki döntőig vezető úton valamennyi mérkőzésen betalált, majd a Frankfurt elleni döntőben tette fel a koronát szezonbeli teljesítményére. A mérkőzés után a Kicker a bajnoki cím fő letéteményesének nevezte, aki "bármelyik pillanatban váratlant húzott a frankfurti védőkkel szemben." 1938-ig maradt a csapatnál, majd átigazolt az 1860-hoz, ahonnét 1940-ben vonult vissza. A német válogatottban 8 mérkőzésen 1 gólt szerzett. A II, világháborúban az orosz fronton teljesített szolgálatot, ahonnét nem tért haza. 1943 március 5-én, Orjol közelében esett el. 34 évet élt.


8:Franz Krumm (csatár 1931-1938)
8.jpgSikerei: Országos bajnok (1932)

1930-ban került a csapathoz, ahol vezéralakja volt a zsinórban három területi bajnoki címet nyerő csapatnak. 1932-ben fantasztikus évet futott, az alapszakasz utolsó fordulójában ő lőtte be a Bayern győzelmét bebiztosító gólt, majd a Minerva Berlin elleni negyeddöntőben duplázni tudott. A Frankfurt elleni fináléban ugyan szabályos gólt szerzett, de a játékvezető mégis érvénytelenítette találatát. A későbbiekben is, a rezsim által üldözött bajor csapat éke maradt, és a csapat nemzetközi meccsein is rendre bizonyította tehetségét. A német válogatottban kétszer szerepelt, egy gólt szerzett. Bergmaierrel legendás párost alkottak, és életük tragikus módon össze is fonódott: Előbb együtt szerződtek az 1860 Münchenhez, majd együtt vezényelték őket az orosz frontra is. Krumm négy nappal barátja után, 1943. március 9-én esett el, Orjolnál 34 éves korában.

9.Oskar Rohr (csatár 1930-1933)
9.jpg
Sikerei: Országos bajnok (1932)

A zömök testfelépítésű csatár ugyan, mindössze 3 évet játszott a csapatban, a klubtörténelem első bajnokcsapatában betöltött szerepe miatt mégis megkerülhetetlen egy ilyen listán. Első szezonjában robbant be az elitbe, majd a bajnoki címmel végződő idényben is kifogástalan teljesítménnyel rukkolt ki. 2 gólt szerzett a negyeddöntőben, majd az elődöntőben és a bajnoki döntőben is beköszönt. 20 évesen a csapat egyik legjobbjának számított, ám kevesellte a játéklehetőséget, ezért Franciaországba szerződött. Kalandos életútja során, bizonyos források szerint harcolt a francia idegenlégióban, megjárt egy koncentrációs tábort, mivel kommunistának bélyegezték, majd mikor tisztázta magát az orosz frontot is túlélte. 1942-ig Franciaországban játszott, majd hazatért és 1949-ben a Mannheimből vonult vissza. 1988-ban távozott az élők sorából.



10. Fazekas Árpád (kapus 1957-1961)
10.jpg
Sikerei: DFB kupagyőztes (1957)

Egyike azon magyaroknak, akinek nevét méltatlanul kevés honfitársa ismeri, holott teljesítménye alapján mindezt megérdemelné. 1956-ig a Budapesti Vörös Lobogóban védett, és Grosics Gyula eltiltása után 5 alkalommal a magyar válogatott kapuját is őrizte. Miután a lakásán megtalált 10 dollár miatt eltiltották, néhány hónapra emigrált, ám ekkor még hazatért. Decemberben viszont átszökött az osztrák határon. A kapus gondokkal küzdő Bayern 57 őszén szerződtette, és 4 teljes évig ő volt az első számú kapus a klubban. A korabeli beszámolók úgy írnak róla, mint a kapusról, aki leginkább a hátvédsort egészítette ki. A Düsseldorf elleni kupafináléban ő állt a kapuban, és a kupa történelmében másodikként tudott lehozni egy döntőt kapott gól nélkül. Egészen 1961-ig maradt a csapat kötelékében, ez idő alatt 100 mérkőzésen védett a Bayernben. Végül 1964-ben az Anderlecht csapatából vonult vissza. 2005-ben a klubtörténelem 5. legjobb kapusának választották.Júniusban múlt 86 éves, jelenleg Budapesten él.

Szólj hozzá!

Címkék: Top10 játékosok történelem


2016.05.31. 19:24 Elek Norbert77

Pep Guardiola 3 éve Münchenben!

Pep Guardiola első megbízatása edzőként 2008-ban kezdődött,és mindjárt egy topcsapat élén,a nevelőegyesülete,az FC Barcelonánál.Ahol rögtön első évében triplázott.A következő szezonban bajok lett és spanyol szuperkupagyőztes,a BL elődöntőben a későbbi győztes Inter ejtette ki.Harmadik szezonjában ismét bajnok lett és BL győztes,sőt spanyol szuperkupát nyert az örök rivális Real Madrid ellen.Negyedik és egyben utolsó szezonjában az örök rivális Real Madrid lett a bajnok,Pep Barcelonája a második helyen végzett,a BL elődöntőben pedig a későbbi győztes Chelsea ejtette ki,utolsó mérkőzésén pedig megnyerte a spanyol kupát.Pep Guardiola 4 év alatt 14 trófeát nyert az FC Barcelona edzőjeként,aztán második küldetése szintén egy topcsapat,az FC Bayern München lett,ahol az akkori edző,Jupp Heynckes nem kívánta a szerződését meghosszabítani.
1_1.jpg
Jupp Heynckes viszont utolsó évében triplázott a bajorokkal,így Guardiola számára igen magasra tette a lécet.A Katalán mikor megérkezett,elismerte,hogy egy triplázó csapaton csak finomítani kell,apró változások elegek,és nem is fog nagyon belenyúlni a csapatba.Viszont amit sejteni lehetett,hogy Guardiola a La Masia neveltje,és az az iskola homlokegyenest az ellenkezője annak,amit a Bayern és a német csapatok megszoktak.Így sokakban felmerült,persze jogosan,hogy hogyan is lesz az,hogy Pep csak kicsit nyúl bele a csapatjátékba.Mert a katalánoknál a sok rövid passzos játék volt a jellemző,addig a bajoroknál a szervezett védekezés,és a szélsebes kontrajáték,amiből néhány passz után törtek a kapura,és befejezték azonnal a támadásokat.Nos amitől sok szurkoló tartott,az bekövetkezett,Pep mindjárt  átszervezte játékunkat,és a kontrajátékunkból sokpasszos játék lett.Az első évében érkezett Thiago Alcantara,akit pont a katalánoktól hozott,és Jan Kirchhoff,valamint a rivális Dortmund egyik klasszisa,Mario Götze.De itt hozzá kell tenni,Guardiola kifejezett kívánsága inkább a brazil Neymar lett volna,és ez meg is látszódott Götze játékpercein.A távozók pedig,Luiz Gustavo,Mario Gomez volt,akire nem tartott igényt a katalán mester,sőt a nyáron érkező Kirchhoffot is kölcsönadta télen a Schalkéba.Az első évében azért még akadozott a gépezet,nem igazán ment a bajoroknak a Guardiola által preferált játék,igaz a katalán mester mentségére legyen mondva, rengeteg volt a sérült.A bajnokságot rekordok tömkelegét megdöntve behúzták,rekordpontszámmal,94-23-as gólkülönbséggel,2 vereséggel és mindössze 3 döntetlennel.A BL elődöntöben pedig a későbbi győztes Real Madrid ütötte ki a bajorokat,rendkívül kínos,5-0-ás összesítéssel.Az első meccs Madridban 1-0-ás hazai győzelmet
hozott,még Münchenben 4-0-ra ütötte ki a Madrid a sérülésektől megtizedelt bajorokat.Azt persze hozzáteszem,  
hogy Madridban meg is volt az esély a jobb eredmény elérésére,sajnos nem éltek vele a Müncheniek,még Münchenben esély se mutatkozott rá,hogy ledolgozzák hátrányukat.2 rossz helyezkedés 2 pontrúgás után,és ez meg is pecsételte a bajorok sorsát.Vigaszdíjként azonban a német kupát megnyerték,a riválus Dortmund ellen,igaz 120 perc kellett hozzá.Aztán elhódította még a klub világbajnokságot is,tehát első évét 3 trófeával zárta.Soha rosszabbat.Ám ebből a szezonból kihozta a maximumot,ugyanis ennyi sérülttel,és egy számára idegen országban,idegen csapattal,ebben talán nem is volt több.Sebaj,majd a következő szezonban,gondolhatták a bajor hívek,ugyanis 3 trófeával nyitni, nem rossz kezdés,bármelyik edző dícséretére válna,főleg ennyi sérülttel.És akkor a második évben is átalakult a bajor keret.Elhozták a rivális Dortmundtól a gólkirályt,Robert Lewandowskit,a Real Madridtól Xabi Alonsot,és második számú kapusnak Pepe Reinát,Mehdi Benatiát,Sebastian Rodét és Juan Bernatot a Valenciától.Akikre viszont nem tartott igényt,Daniel Van Buyten,Mario Mandzukic,Toni Kroos,Diego Contento,Xherdan Shaqiri. Aztán a második évében szintén bajnokok lettek,itt már azonban több pontvesztés is becsúszott,ami annak köszönhető,hogy rekordgyorsasággal lettek bajnokok.A rúgott gólok száma is kevesebb lett,viszont a kapott góloké is.A német kupában is vereséget szenvedtek büntetőkkel a nagy rivális Dortmundtól,a BL elődöntőben aztán megint a későbbi győztes búcsúztatta őket,Pep korábbi csapata,a bombaformában lévő FC Barcelona.Itt is az első meccsüket,csakúgy mint tavaly,idegenbe kezdték,Barcelonában.Itt is egy sérülésektől tizedelt Bayernt
láthattunk,amelyik egészen a 77. percig állta a katalánok rohamát,aztán utána 3-0-ás vereség lett a vége.
Aztán hazai közönség előtt a Bayern egy presztízs győzelmet harcolt ki,3-2-re verték a Barcelonát.A második
évet 2 trófeával zárta Guardiola,de a sok sérült miatt,megjegyzem,ebben a szezonban sem volt sokkal több,
maximum kicsit több koncentrációval a német kupa meglehetett volna.Sajnos a sérülések annyira jellemzőek
voltak a bajorokra ebben a 2 évben,hogy már az is csoda,hogy egy csapatot ki tudtak állítani a mérkőzésekre.
Ebben a második évben viszont,valamennyit formálódott az együttes,több volt a kapuralövés,a hosszú passzok
és a keresztlabdák.Itt már valamennyire a csapathoz lett igazítva a játék,Guardiola és Jupp elemeinek a
keveréke,de a gépezet még itt is akadozott,valamelyik fogaskerék még nem került a helyére.
2_2.jpg
Aztán következik Guardiola harmadik,de egyben utolsó idénye,ugyanis a katalán mester 2016 januárjában bejelentette,hogy a szezon végeztével távozni kíván.Az utolsó évében is átalakult a bajorok kerete,érkezett Joshua Kimmich személyében egy fiatal tehetség,aztán megszerezték Arturo Vidalt,a Juventus sztárját,érkezett Douglas Costa személyében egy kiváló brazil szélső,és megszerezték a Juventus ifjú titánját,Kingsley Comant is,a télen pedig kölcsönvették Serdar Tascit,a korábbi Stuttgart védőt.Távozók is voltak,mégpedig sokaknak fájó volt Bastian Schweinsteiger távozása,aki saját nevelés volt,de a távozás mellett döntött Dante,Pepe Reina,aki Neuer mögött csak perceket kapott,és Claudio Pizarro is,aki korábbi játékosunk is volt,és a kevés lehetőséget kapó Mitchell Weiser is a távozás mellett döntött,akit nagy tehetségnek tartottak Münchenben.Az utolsó idényében is elhódította a bajnoki címet,rekordot beállítva 17 kapott góllal,aztán a BL elődöntőben,óriási meccsen,2-2-es összesítéssel,idegenben szerzett góllal búcsúzott a BL-ben.Azért itt óriási szerencse is közrejátszott,mert Madridban 1-0-al maradt alul a kisebbik Madridi csapattal szemben,de hazai pályán 1 hét múlva mindent megtettek a továbbjutás érdekében,ziccerek sokaságát dolgozták ki,szinte felborult a pálya,egyértelmű fölényben játszottak a bajorok.Az azonban,hogy az idegenbeli találkozót ismét gól nélkül zárták,megpecsételte sorsukat.A foci igazságtalan,az megint bebizonyosodott mert a klasszisokkal jobb csapat búcsúzott.A bajorok a játék minden elemében felülmúlták az Atleticot, de a továbbjutás nem jött össze megint,a szerencsével ismét hadilábon álltak.A német kupát azonban megnyerték a rivális Dortmunddal szemben büntetőkkel.A harmadik évében Guardiola mester ismét 2 trófeával zárt.Ebben az évben viszont valamivel több volt,a sérülések elkerülték őket,egy szerencsétlen kiesés a BL-ből,szóval ebben a szezonban megismételhették volna a triplát,ha egy kicsi szerencséjük van.Az utolsó évet 2 hazai sikerrel zárta de a BL-ben a várt áttörés nem történt meg.Összességében a 3 itt töltött idénye alatt 6 trófeát szerzett a
bajoroknak,ami valljuk be,nem rossz teljesítmény.
3_2.jpg
Az első évében rengeteg volt a sérült,de hazai szinten mindkét trófeát megnyerte.A Bl végére viszont,erősen elfogyott a kerete,és a szerencse is elpártolt tőle.A második évében viszont a német kupa kiesés büntetőkkel,ami nehezen megemészthető,viszont a BL-ben egy csúcsformát mutató Barcelona gázolta el őket,ami talán elnézhető,hiszen akkor annyi volt a sérült hogy más eredmény aligha született volna.Ráadásul Lewandowski,a keret egyetlen csatára is sérülten, maszkban vállalta a játékot.Viszont a harmadik és egyben utolsó idényében,csak egy nagyon kicsi szerencse, és persze egy Müller által belőtt büntető elég lett volna a BL döntőbe jutáshoz.Véleményem szerint maradandót alkotott Münchenben,mert hozott egy új játékrendszert a németeknek,akik ebből profitálva lettek világbajnokok.Aztán zsinórba háromszor nyerte meg a bajnokságot,és kétszer lett német kupa győztes. A világ minden topbajnokságában,minden nagy csapat azt hangoztatta,hogy a bajnokság megnyerését nem cserélnék el a BL trófeára.Ebben én egyetértek,mert még a bajnokság 34 vagy van ahol 38 meccsből áll, addig a BL-ben elég egy rossz nap,és máris ki lehet esni.Ha valaki éppen nincs topformában tavaszra, mint jelen esetünkben az FC Barcelona,akik kiestek a BL-ből,és majdnem eladtak hazai szinten 12 pont előnyt.Én azt gondolom,sikeres volt a Pep korszak,aki mást mond hazudik,ugyanis ennyi trófeát nem adnak  ingyen sehol.Guardiolának volt egy elképzelése a játékról,amit forradalmasított,és mind a Barcelonában mind pedig Münchenben,magas szinten játszatta azt.Az elképzelése bárhol a világon megállja a helyét, ha a csapat rendelkezik Xavi vagy Iniesta szintű játékosokkal,akik egy betömörülő védelem ellen,
az utolsó gyilkos passzokat nagyon jól osszák ki.Sajnos Münchenben talán Thiago lehetett volna ilyen,
ha elkerülik a sérülések,esetleg Götze,ha a Dortmundi formáját idézi.Aztán pedig,évről-évre formálta a csapatot,finomított a játékon is.Persze olvasható volt különböző fórumokon hogy, idézem,"Guardiolának különböző agymenései vannak,mert Lahmot a középpályán szerepelteti". Végtére is,egy edző dolga összerakni egy csapatot,aki mindennap látja a játékosait edzés közben,ki és hogyan teljesít.Aztán nem kell messzire menni,volt már a közelmúltban nem is egy olyan edző,akiknek voltak hasonló agymenései,vagyis erőltetett hasonlóan rossz dolgokat. Vagyis butaság azt hinni,hogy Ancelottinak nem lesznek agymenései,és mindig olyan csapatot fog a pályára küldeni,ami mindegyik szurkolónak meg fog felelni,és a vele mutatott játék is
meg fog felelni mindenkinek.A másik dolog volt,idézek megint,"minek kell az ezernyi oldalpassz,
mikor előre is lehetne játszani"? Talán azért kellett a sok oldalpassz,és a mindig emberhez menő
de olykor alibinek tűnő oldalpassz,mert ebben a játékrendszerben,ami ennyire feltolt védelemmel
jár,benne van a hibázás lehetősége.Gondoljunk csak arra,amikor az Atletico elleni meccsen Münchenben Boateng hibázott egy passznál,Griezman lecsapott rá és kiegyenlített.Aztán emlékezzünk rá, hogy a Juventus ellen 2 fejesgóllal jutottak tovább,és ívelgettek,ami szintén nem vall Guardiola játékrendszerére.Összességében a sok sérülés,és a szerencse,amik nem álltak a csapat mellett,mintsem az,hogy a játékrendszer rossz lett volna,vagy a játékfelfogás. A harmadik dolog pedig,ismét idézek,"ilyen kerettel illő bajnoknak lenni,és Pinyő is bajnok lenne ezzel a kerettel".Ha azt nézem,az Angoloknál milyen keretek vannak,és milyen kerettel lett bajnok a Leicester,akkor erre inkább nem is reagálok.Az a Leicester lett az Angol bajnok,méghozzá 10 pont előnnyel,ahol a játékosok értéke csupán font  százezrekben mérhető.Itt megjegyezném,hogy egy Chelsea,Liverpool,Arsenal,Tottenham, vagy éppen a Man City,Man United olyan költségvetéssel dolgozik,hogy kis túlzással a takarítónő drágább náluk,mint bármelyik Leicester játékos.
4.jpeg
Aztán hozzáteszem azt is,hogy példaértékű az is,ahogy az Atletico jóval kisebb költségvetéssel tartja a lépést a Barcelonával és a Reállal hazai szinten,és Európában is bármelyik nagy csapattal. Ezzel csupán azt akarom kifejteni,hogy egyik trófeát se adják ingyen a világ összes táján, és mindegyik csapatnak kőkeményen meg kell harcolni érte.Nem minden a pénz és a keretnek a mélysége azt hiszem,hiszen a mai világban van pénze és bő kerete szinte 10 topcsapatnak
országszerte,de trófeák,eredmények nélkül.Példa rá a Man United,aki a bl szereplést sem tudta kiharcolni az olajmilliókból,de sorolhatnám még,Man City,PSG,Chelsea.Az már csak hab a tortán,hogy még a szurkolók siránkoznak azon, hogy már megint csak a BL elődöntő, addig a végső győztesnek is nagy esélyesnek tartott Barcelona kiesett a 8 között.Az pedig megint csak nagyon igazságtalan dolog,hogy a klub 116 éves történelmében egyszer előforduló triplához méri most már nagyon sok szurkoló minden évben a csapat teljesítményét.Mert ez  egyben azt jelentené,hogy a többi 115 év rossz év volt.A vezetőség tudatosan építkezik,
posztra igazolnak játékosokat,és több mérkőzésen a Bayern cserepad volt a világ legdrágább cserepadja.Ugye nem is olyan rossz egy Ottl,Lell,Breno cserepad után? Szerintem óriási dolog évek óta Európa legjobb 4 csapata között folyamatosan ott lenni,ami az utóbbi években a Bayern-en kívül senkinek sem sikerült,és évről évre erősebb a csapat gazdaságilag,a bevételük minden évben egyre magasabb.Aztán a kiemelkedő utánpótlás nevelésről nem is beszélve.Aztán a csapat úgy van ott az elitben,hogy nincs olyan játékosuk,akit ilyen 80-100 milliós összeg
körül szerződtettek volna.A vezetőség rendkívül tudatosan válassza meg az edző személyét, és rendkívül tudatosan történik a játékos igazolás,és a fiatalok beépítése is.Én a Guardiola korszakot rendkívül sikeresnek ítélem meg,hiszen trófeákat nyert,és ami a legfőbb,egyik évben se maradt a csapat trófea nélkül.És hiszem azt is,hogy Ancelottinak rendkívül nehéz dolga lesz, mert egy kész csapatot kapott,aki minden évben trófeákat nyert,és azt hiszem,ezt nehéz lesz majd überelni, mert ahhoz egy hatalmas szezont kéne futnia,ahol mindennek klappolni kéne.Ugyanis azt a hatalmas mezőnyfölényt,amit mondjuk kialakítottunk az Atletico ellen,ha az kosárlabda meccsen van, akkor 20 ponttal nyerünk,kézilabda meccsen pedig minimum 5 gólos siker jár érte.De a foci igazságtalan játék,amit egyetlen idegenben szerzett gól felborít,lásd Griezman góljánál. Én mindenestre azt üzenem a szurkolóknak,hogy örülni kell minden egyes trófeának, mert nem sok csapat nyer évente 1-2 trófeát,és ha mindig minden szezont a triplához hasonlítjuk,ami irreális elvárás,akkor nagyon sok csalódott szurkolója lesz a csapatnak. Itt vissza kell venni az igényekből,a földön kell járni,és értékelni egy bajnoki címet vagy egy kupát
ugyanúgy,mintha a BL-t nyerték volna meg.


Tisztelettel,egy Bayern Szurkoló véleménye:
Norbert Bayern Elek

https://www.facebook.com/FC-Bayern-M%C3%BCnchen-Hungary-1527836527460249/?fref=ts
https://www.facebook.com/groups/1468532060080513/?fref=ts





1 komment

Címkék: jelen Guardiola 2010-es évek


2016.03.27. 03:17 Bruce94

Emlékezetes meccsek: Bayern-Celtic (2003)

Új sorozatot indítanék, mivel egyrészt nem szeretném, hogy inaktív legyen a blog, másfelől pedig az oldal profiljába bőven beletartozik, hogy olyan mérkőzésekről ejtsünk szót, melyeket 10-15-20 év után is úgy emlegetünk, mint a klubtörténelem emlékezetes estéit. A sorozatban főleg Bajnokok Ligája mérkőzések kerülnek terítékre, mivel ezek sokkal inkább fellelhetőek az interneten.
bayern_celtic.jpg
A 2003/04-es szezon finoman szólva sem tartozik a legemlékezetesebb idényeink közé: Keret erősségéhez képest gyenge szereplés a BL-ben, hazai pályán elbukott bajnoki remények, kiesés egy másodosztályú ellenfél elleni blamázs a DFB kupában, és elbukott pontok tömkelege gyenge játék miatt. Egy valaki miatt viszont mindenképpen jó szívvel emlékezhetünk a szezonra: Roy Makaay úgy jött a csapathoz, mint  a megváltó. A 2002 őszén a Deportivo játékosaként az Olimpiai Stadionban mesterhármasig jutó holland klubrekordot jelentő összegért érkezett, és a vezetők még a klublegendának számító Elbert is elengedték, annyira bíztak a játékos gólérzékenységében. (A brazil elengedése később 1 mérkőzés erejéig vissza is ütött.) Royt azzal a céllal hozták ide, hogy a csapat megnyerje a Bajnokok Ligáját, ám ha nincs a holland csatár, akkor ugyanúgy végezte volna csapatunk, mint egy évvel korábban, vagyis már a csoportkörben oda lettek volna a nemzetközi kupáról szőtt álmok.
3_1.jpg
Az európai Aranycipősként érkező támadó első nagy estélyére 2003. szeptember 17-én került sor, mikor is az UEFA kupa előző évi döntőse a Celtic látogatott az Olimpiai Stadionba. A mérkőzés első félideje csapnivaló játékot hozott, a komolynak tekinthető helyzetek száma 0 volt az első 45 perc végén. A skótok ugyan támadó szellemű játékosok garmadájával léptek fel, de leginkább kontratámadásokkal operált Martin O Neil gárdája. Az első veszélyes helyzet mégis egy pontrúgás után adódott a kelták előtt, Oliver Kahnnak pedig bravúrt kellett bemutatnia, hogy kivédje Balde fejesét. A második veszélyesebb Celtic támadás viszont már góllal járt: Agathe labdáját Thompson fejelte a kapuba, miután Salihamidzic beragadt. A selejtező körben az MTK-t kiejtő skótok (5:0 volt az összesítés) visszahúzódtak, a mieink pedig elkeseredetten kezdtek támadni az egyenlítésért. Salihamidzic kis híján góllal javította hibáját, ám ő fölé lőtt, Ballack lövését pedig az ellenfél kapusa hárította szépen. Makaayt azonban nem lehetett megállítani,  egy kifejelt labdát jó 20 méterről bombázott Hedmann kapujába, visszahozván a reményt. Ottmar Hitzfeld is érezte azonban, hogy a majd 1,5 éves nyeretlenséget meg kell törni ezen az estén, és becserélte Roque Santa Cruzt és Tobias Raut is. A drámát mégsem ők, hanem megint Makaay szállította, aki 4 perccel a vége előtt végzett el egy beadásnak szánt szabadrúgást, amit a vendégek kapusa elnézett, és amely 2002 áprilisa óta az első megnyert Bajnokok Ligája meccset hozta el csapatunknak.
2_1.jpg
Csapatunk végül is megérdemelten zsebelte be, a későbbiekben létfontosságúnak számító 3 pontot, hiszen az utolsó 30 perc már nem szólt másról, mint a Bayern rohamokról. A csapat ászai közül kevesen játszottak nagy meccset a 90 perc alatt, sőt Lizarazu, Pizarro vagy éppen Hargreaves önmagához képest még gyengén is teljesített. Néhányan azonban tényleg villogtak azon az estén is: Willy Sagnol a szükség perceiben kvázi szélső támadóként funkcionált, olyan remekül, hogy két gólban is tevékeny részt vállalt. Zé Roberto a középpályát gyakorlatilag a meccs teljes terjedelmében uralta, de Salihamidzic mezőnymunkája is átlagon felüli volt a felvételek alapján. Makaay a rá jellemző mérkőzést hozta, rá kevésbé jellemző gólokkal, vagyis amennyi helyzete akadt, azokat berúgta, más különben keveset dolgozott, de így is a csapat hősévé vált. Még egy cserét azonban kiemelnék: Ha Tobias Rau nevét halljuk eszünkbe juthat, hogy gyakorlatilag müncheni tartózkodása során folyamatosan sérült volt, ám ezen a mérkőzésen nagyszerűen játszott a nekiszánt negyed óra alatt. A védelmi munkáját remekül látta el, a támadások pedig rajta futottak keresztül az utolsó percekben, így nem csoda, hogy a meccs utáni cikkek is elsők között emelik ki a jelenleg tanári állást betöltő játékost.

A rangadónak is beillő mérkőzés megnyerése, mint említettem kulcsfontosságú volt a továbbjutást illetően, hiszen a Glasgow-i mérkőzésen 0:0-ra végeztek a csapatok, és végül ez a meccs döntötte el, a továbbjutó sorsát. (Meg persze az Anderlecht elleni nyögvenyelős siker.)


A mérkőzés teljes magyar nyelvű közvetítése, amely egy 40 perces összefoglaló volt (Ekkor még nem 2 meccset adott teljesen a Viasat3, hanem a második meccs összefoglaló volt.)megtekinthető az alábbi linken.

Szólj hozzá!

Címkék: meccsek 2000-es évek 2003/§4


2015.12.24. 03:14 Bruce94

5 játékos, aki örök ígéret maradt

Napestig lehetne sorolni azokat a játékosokat Alabától Krooson át egészen Kingsley Comanig akiket az épen aktuális klubvezetés 25 éves koruk előtt nézett ki, és ezek a játékosok szinte azonnal fontos emberré, mi több a község kedvencévé váltak. Szubjektív listámban 5 olyan játékos kapott helyet, akiknél minden adott volt, hogy fontos szerepet játszanak a csapatnál, ám ők nemcsak, hogy nem tudtak élni a lehetőséggel, de saját karrierjüket sem tudták beteljesíteni igazán. A listára való felkerüléshez annyi kellett, hogy 2-nél több idényt ne játsszon a felnőtteknél, nagy ígéretnek legyen beharangozva az illető, illetve, hogy ne töltse be 25. életévét.




1. Jan Schlaudraff (2007-2008)
jan_schlaudraff_2007-2008.jpg

Sikerei a klubbal: Német bajnok és kupagyőztes (2008)

Az első helyezettel kicsit csaltam, hiszen ha megkérdezünk egy átlagos Aachen vagy Hannover szurkolót, nyilvánvalóan szép emlékeket fog táplálni a korábbi szélsőről.
2006-ban jártunk, amikor a csapat sorra bukta el a nyerhető bajnokikat, hogy aztán az Alemania Aachen ellen egy döbbenetes meccsen essen ki a német kupából, a lehető legsimábban. A hazai csapat hősét Jan Schlaudraffnak hívták azon a meccsen, és a fiatal játékos gyakorlatilag hülyét csinált a komplett Bayern védelemből, és az egész meccs róla szólt. Az extratehetségnek kikiáltott játékos kimagaslott a szezont végül kiesőként záró gárdából, mi Bayern szurkolók pedig dörzsölhettük a tenyerünket, hogy mekkora királyt is igazolt csapatunk. Tény, hogy bárkinek nehézséget okozna Kloséval, Podolskival és Luca Tonival versengeni a kezdőbe kerülésért, ám ezt a srácot az új Kar-Heinz Riedlének kiáltották ki, mi pedig vártuk, hogy mit fog nekünk varázsolni. Végül 8 meccsen kapott csak szerepet, és lássuk be mikor kezdett is nem azt bizonyította be, hogy ő a német foci jövője (Közben már válogatottban is szerepelt.), hanem, annyit, hogy nem Bayern szintű játékos.
A szezon végén lejátszott barátságos meccseken nem teljesített rosszul, ám ő is tudta, hogy esélye sem lesz bekerülni a kezdőbe, így továbbállt Hannoverbe. Innen vonult vissza 2015-ben.

2. Thomas Kraft (2008-2011)
thomas_kraft_2008-2011.jpg
Sikerei a klubbal: Német szuperkupa győztes (2010)

„Minek nekünk Neuer, ha velünk van az Erő” volt olvasható a felirat több transzparensen is 2011. februárja körül. Így utólag belegondolva nemcsak az volt óriási döntés, hogy leigazolták vezetőink a geiserkircheni csodakapust, és eltávolították Kraftot, de még az is, hogy alanyunk helyett meggyőzték Buttot, hogy maradjon még egy évig. Rensing távozása után (Felvetődött a négyszeres bajnok kapus neve is a listán, ám rá kellett jönnöm, hogy neki kevesebb gyenge meccse volt 6 év alatt, mint Kraftnak fél szezonban.) Thomas megkapta a lehetőséget a második számú kapus posztjának betöltésére, sőt kapott gól nélkül hozta le a szuperkupa döntőt is, ami jó indulásnak bizonyult. Louis Van Gaal mindig is jól nyúlt a fiatalokhoz, és egy gyengébb mérkőzés után eldöntötte, hogy új kapust állít klubunk kapujába. Kraft az első meccseken nem is okozott csalódást, hogy aztán olyan vereségekben legyen sáros, mint az Inter elleni összeomlás, a Schalke elleni kupakiesés, vagy a Hannover elleni érthetetlen zakó. Van Gaal bukása és pozíciójának elvesztése után Kraft a szezon végén a Herthához került, ahol az idei szezon elejéig őrizte stabil pozícióját. Nem lehet véletlen, hogy mikor Dárdai huzamosabb időre lecserélte portását, akkor kezdett felemelkedni a berliniek csillaga.

3. Tobias Rau (2003-2005)
tobias_rau_2003-2005.jpg
Sikerei a klubnál: Német bajnok (2005)

A tanári diplomával is rendelkező korábbi hátvéd a Wolfsburgban lett elismert játékos, és a német futball jövőjének egyik letéteményesét látták személyében. (Emlékszem néhányan Christian Wörnshöz hasonlították.) 2003 nyarán jött a csapathoz, és az első félévben súlyosan megsérült. Nem volt elég, hogy lemaradt az EB-ről, vagy a csapatnak sem tudott hasznára lenni, de soha többé nem tudta visszanyerni korábbi formáját. 2005-ben visszatért néhány meccsre, de mint kiderült jó döntés volt, hogy a csapat visszahozta Lizarazut Marseilleből. (Nem titkoltan a minden megnyerő baszk helyére kívánták beépíteni Raut.) Tény, hogy a sérülése miatt nem tudott kiteljesedni, de sokak szerint sohasem vált volna meghatározóvá a csapatnál. Még próbálkozott néhány évig a Bielefeldnél, de be kellett látnia, hogy a lába nem alkalmas a profi futballra. 2012 óta viszont amatőr szinten rúgja a labdát immáron csatárként.


4. Markus Feulner (2001-2003)
markus_feulner_2001-2004.jpg
Sikerei a klubnál: Német bajnok és kupagyőztes (2003)

Emlékszem mikor felkerült az első csapathoz hangoztatták, hogy a jövő legnagyobb ígérete, aki majd átveszi Effenberg örökségét. Nos a Tigris visszavonulása után ténylegesen maradt a csapat kötelékében, sőt 10-szer lépett pályára minden idők egyik legjobb (hazai frontot értem) Bayern Münchenjében, ám körülbelül 2003 októberére látszott, hogy kortársai közül mind Schweinsteiger, mind a totál más poszton játszó Lahm keresztülugrotta őt. Lehetne védeni azzal, hogy a Kölnbe való átadása tette eb a kaput klasszassá válásának, ám évekkel később a Borussia Dortmundban sem tudta megállni a helyét. Ugyan messze nem lett akkora kaliberű játékos, mint mondták róla, de azt el kell ismerni, hogy rutinja rengeteget segít az Augsburgnak a minél jobb szereplésben.


5. Andreas Ottl (2004-2009, 2010-2011)
andreas_ottl_2005-2011.jpg
Sikerei a klubnál: Német bajnok és kupagyőztes (2006,2008,2010)
A lista utolsó helyénél felvetődött Christian Lell, Andreas Görliz és Alexander Baumjohann neve is, ám utóbbi két játékos olyan sérülékeny volt, hogy hozzájuk képest Robbennek titánból vannak a csontjai, Lell pedig azért mégiscsak fontos szerepet játszott a 2008-as bajnoki sikerben. Andreas játékát egyébként személy szerint kedveltem, ám ő soha sem tudott kilépni az örök csereember szerepköréből, mert mikor megnyílt volna előtte az első csapat kapuja szinte rögtön kijátszotta valaki a kezdőből. Pedig az debütáló szezonja nem volt semmi: Rögtön a Leverkusn kiütése során a mezőny egyik legjobbja volt, a szezon végéig pedig élt azzal a kevés lehetőséggel amit Hitzfeldtől kapott. (Sőt a bajnokságot eldöntő gólt is ő szerezte.) A 2006/07-es év aztán november körül úgy tűnt, meghozza számára az áttörést, ám tavaszra hanyatlani kezdett a formája. A bajnokcsapatban és Klinsmannál sem jutott tovább a peremember szerepénél, és szinte sohasem ő játszotta a főszerepet. Félév nürnbergi kölcsönjáték után ugyan visszatért, de végül Van Gaalt sem tudta meggyőzni arról, hogy helye lenen az egyre erősödő kezdőben. A Herthához távozott, akikkel azonnal visszajutott az első szezonba, majd az Augsburgnál próbálkozott, ahol újfent a Bundesliga 2 feljutója lett, ám egy sérülés miatt befejezte pályafutását.

Szólj hozzá!

Címkék: TOP5 2000-es évek


2015.10.10. 02:07 Bruce94

5 játékos akitől sokkal többet vártak a klubnál

Luca Toni, Arjen Robben, Manuel Neuer. csak néhány név azon világsztárok közül, akit a csapat leigazolt, és a klasszisok szinte azonnal beilleszkedve kezdték el pályán nyújtott teljesítményükkel megszolgálni vételárukat. Ha a Bayern sztárjátékost igazol akkor az általában 1 idény után bejátssza magát a klub legnagyobbjai közé, és éveket tölt el Münchenben a közönség szeretetét, valamint az edző bizalmát élvezve. A következő 5 játékos nem ilyen, hiszen nem vitás, hogy  klasszisokról beszélünk, akik azonban, ha tehetnék elfelejtenék müncheni karrierjüket. A lista természetesen szubjektív.

1. Lukas Podolski (2006-2009)
lukas_podolski_2006-2009.jpg
Sikerei a csapattal: Német bajnok (2008)
DFB kupagyőztes (2008)
A klub játékosaként: EB ezüstérmes (2008)

2004-ben egymaga képviselte a Bundesliga szintjét a Köln csapatában, ám az idény végét mindenkit meglepve követte a kecskéseket a második ligába. (Ahol bajnok és gólkirály lett.) Egy újabb kieséssel és jó Podoslki játékkal tarkított idény, valamint egy számára kimagaslóan sikerülő világbajnokság után azonban már nem volt kérdés, hogy a rekordbajnokhoz kerül. Mindenki úgy várta, mint a messiást, ám a „Herceg” nem pusztán csalódást okozott, hanem egyenesen totális csődnek minősült. A kapura szinte totálisan veszélytelen volt klubszinten, sőt akadtak meccsek, amikor még a gyengélkedő gárdából is lefelé tűnt ki. (Az Inter elleni győztes gólja azért emlékezetes volt.)
Luca Toni, valamint Miroslav Klose érkezése egyértelmű üzenet volt Poldinak, hogy alapjáraton a kispadon van a helye, és ő nem is nagyon tudott kitörni a szárnyaló riválisok árnyékból. Az igazságnak azért annyival tartozok, hogy elmondjam, hogy az UEFA kupában volt néhány egészen jó meccse, valamint a válogatottban is mutatta, hogy mekkora klasszis ő valójában.. (Főleg a Bolton és az Aberdeen ellen nyújtott maradandót.) Végül nem távozott a duplázás után, ám nyílt titok volt, hogy 2009 őszét már újra Kölnben fogja kezdeni. Utolsó évében már 6 gólig is eljutott a bajnokságban, ám legtöbbször ekkor is a cserepadról beszállva tudott segíteni a klubon. A 3 év alatt szerzett 26 gól inkább közepesre hozza a mérleget, ám mivel olyan elvárásokkal érkezett, amelyekkel senki a klub históriájában, így első helye a listán értelemszerű. 2011 és 2014 között élete formájában játszott a Kölnben, majd az Arsenalban, ám a legutóbbi londoni fél éve, valamint az Internél töltött kölcsönidőszaka megint árnyalja a róla kialakított képet. Most éppen a Galatasaarayban játszik, egyelőre egész jól teljesítve.

2. Jean-Pierre Papin (1994-1996)
jean_pierre_papin_1994-1996.jpg
Sikerei a csapattal: UEFA kupa győztes (1996)

Világbajnoki bronzérem, BL győzelem, Aranylabda, gólkirályi és bajnoki címek tömkelege, és 2 pocsék müncheni év fémjelzi minden idők egyik legjobb francia labdarúgójának pályafutását.
Tény, hogy a Milanóból érkezett csatár 1994-re messze volt csúcsformájától, de mégis mindenki arra számított, hogy Németországban is szárnyalni fog. Első évére azonban rányomta a bélyegét makacs térdsérülése, amely miatt szinte az egész idényt ki kellett hagynia, ám a második idényére kevés mentsége lehet. Befejező csatárként 2 gólt sikerült jegyeznie a Bundesliga szezonban, valamint az UEFA kupa sikerhez is csak 1 találattal tudott hozzájárulni. A Bordeaux elleni döntő 70 perc jelentette számára a búcsút, és kissé meglepő módon a legyőzött csapathoz igazolt. Hogy nem felejtett el futballozni az a következő idényben bizonyította, mikor a francia bajnokság egyik legeredményesebb támadójaként tündökölt.

3. Mark Hughes (1987-1988)
mark_hughes_1987-1988.jpg
Sikerei a csapattal:-

A walesi futball egyik nagy legendája ismert játékosa a MU egyik legnagyobb reménysége volt, mikor 1986-ban leigazolta a Barcelona. Katalóniában aztán teljes csőd volt a játéka, így a gránátvörös-kékek kölcsönadták Münchenbe. Bajorországi karrierje leginkább arról a tényről emlékezetes, hogy 87 novemberében egy napon két mérkőzésen is pályára lépett. (Más kérdés, hogy mindkettőn vereséget szenvedett a csapata.) Egy sérülés miatt viszonylag keveset játszott (20 meccs), ám Uli Hoenessék nem titkoltak sokat vártak a brit futball szupertehetségétől. Hughes végül 6 gólt lőtt, közte egy mesterhármast a Homborg ellenében, ám a menedzserek nem formáltak igényt az opciós joggal való megszerzésére. A támadó végül visszament a Manchester Unitedhez, és egyike lett annak a csapatnak, amely hallhatatlanná tette Alex Fergusson nevét. Későbbi pályafutása során végül azzá a játékossá vált, akinek predesztinálták, és végül két bajnoki címet, és két KEK győzelmet is fel tudott mutatni. (Utóbbiból egyiket a Chelseavel érte el.) Jelenleg a Stoke City menedzsere.

4. Ali Daei (1998-1999)
ali_daie_1998-1999.jpg
Sikerei a csapattal: Német bajnok (1999)
BL döntős (1999)

Az iráni igazolásokkal valahogy mindig félrenyúlnak a klub vezetői: Karimi és Haschemian sem vált be, de az első nemzetet képviselő játékos is bizony csalódást okozott. Hoenessék a támadósor erősítése végett hozták, hogy esetlegesen tudja pótolni Elberéket. Az első hetekben egy Hamburg elleni duplával hívta fel magára a figyelmet, ám a HSV elleni jó játékot nem követték az újabb kiváló egyéni teljesítmények. Miután a csatár beleszürkült a mezőnybe, még akkor sem tudott előtérbe kerülni, mikor Elber megsérült.
A rossz forma azonban nem volt elég, Daie többször is nemtetszését hangoztatta a csapatban betöltött szerepével kapcsolatban: Ha játszott nem tetszett neki a posztja, ha csereként számítottak rá kevesellte a játékidőt, és az idény végére bizony a kedvét is elveszítette a játékkal kapcsolatban.
Az idény végén végül a Hetha BSC-hez távozott. Nem szabad elsiklanunk a tény felett, hogy személyében minden idők legeredményesebb válogatott góllövőjéről beszélünk, ami még akkor is megsüvegelendő, ha góljai nagy részét Laosz és Srí Lanka kaliberű ellenfeleknek lőtte.

5. Massimo Oddo (2008-2009)
massimo_oddo_2008-2009.jpg
Gondolkodtam, hogy Kostadinov kerüljön a lista utolsó helyére ám, a bolgár legendát végül az UEFA kupa döntőben lőtt gólja miatt kihagytam.
Világbajnok és BL győztes hátvédként érkezett kölcsönbe 2008 nyarán, miután létszámfelettivé vált az AC Milannal. (Milánóban amúgy is kezdett lehanyatlani a karrierje.) Az ősz első meccsei során úgy nézett ki, hogy kezdőjátékos válhat belőle, ám ahogy haladtunk előre, és jöttek a bajnoki vereségek, Massimo szép lassan perifériára került. Az idény végére már alig került számításba, és a klubvezetők nem szándékoztak élni opciós jogukkal. A hátvéd még 2012-ig marad Milánóban, ahol azonban csak elvétve kapott lehetőséget.
A szakmáját tekintve fodrász Oddo jelenleg a Pescara vezetőedzője.

Szólj hozzá!

Címkék: játékosok TOP4


2015.08.29. 18:03 Bruce94

3 kölcsönadás a csapat történelmében, amely a lehető legjobban sült el.

A héten csapatunk kölcsönadta Pierre Hojbjerget, a Schalke04-nek. A transzferrel egyértelmű lehet a vezetők célja, hiszen a mindez a dán játékos fejlődése, és rendszeres játéklehetőséghez jutása érdekében történt. Szinte valamennyi nyilvános platformon ki lett jelentve, hogy a pálya több posztján is bevethető tehetséges ifjú 1 év után azonnal visszatér a Bayernbe. Úgy gondolom, hogy Pierre már ebben az évben klasszissá érhet, és később el fogja foglalni az őt megillető helyet a csapatban.  A következő játékosok fiatal reménységként mentek kölcsönbe, és klasszisként tértek vissza Münchenbe.




1. Philipp Lahm (2003-2005 VFB Stuttgart)

1.jpg

Úgy gondolom, hogy a lehető legjobb döntés volt a jelenlegi kapitány 12 évvel ezelőtti kölcsönadása, mind az ő, mind pedig a csapat szempontjából. Kevés 19 évesnek sikerült bejátszania magát azonnal a kezdőbe, így aztán nem is csoda, hogy a BL és a német kupa debütálás után a kölcsönadás mellett döntötték Uli Hoenessék. (A későbbi klubelnök pont kivételt képez.) Lahm 18,5 évesen a Stuttgartban lett Bundesliga játékos, és a svábok azzal a céllal szerezték meg, hogy rutint szerezzen, ám csak szép fokozatosan kerüljön be a kezdőbe. Philipp ehhez képest már az ősz végére stabil kezdővé vált, óriási szerepet játszva abban, hogy a VFB 830 percen keresztül nem kapott gólt, valamint, hogy simán továbblépett  a BL-ből. A siker sztori továbbfolytatódott, mikor Lahm bekerült a válogatottba is, ahonnét 10 éven keresztül csak a sérülései tartották távol. Második évét már csapata legjobbjaként futballozta végig, és nem volt kérdés, hogy visszatérhet Münchenbe.  Érdekesség, hogy utolsó nem Bayern mezben vívott bajnokiját pont a Bayern München ellen játszotta a 2004/§5-ös idény utolsó fordulójában.

2. Toni Kroos (2009-2010 Bayer Leverkusen)

2.jpg

Mikor 2007-ben a csapathoz került, úgy harangozták be, mint a német futball legnagyobb tehetségét, aki kiemelkedett a korosztályából. Debütálása álomszerűre sikerült: Gólpasszt adott a Cottbus ellen, majd győztes gólt lőtt egy belgrádi UEFA kupa meccsen. Az idény során egyre több lehetőséget kapott, és látszott, hogy egy csiszolatlan gyémántról van szó, aki kinőtte a második csapatot, ám a kellő játéklehetőséget nem kapja meg a nagyoknál. Jürgen Klinsmann csak ímmel-ámmal vetetette be a csiszolatlan gyémántnak tartott játékost. A Bayer Leverkusen másfél évre szerezte meg Toni játékjogát, és az első félév leginkább a beilleszkedésről szólt. (Inkább cserember volt a kupadöntőig jutó gárdában.) A nagy áttörés aztán a 2009/10-es szezonban jött el, mikor is az idény talán legjobb nem Bayern játékosát tisztelhettük a személyében. 20 évesen 9 gólt lőtt és 12 gólpasszt adott, csak a ligában, tehát nem rajta múlott, hogy a  gyógyszergyáriak nem jutottak be a BL-be. Januárban különösen szenzációsan  teljesített, hiszen ő lett a hónap játékosa 5 góljának is köszönhetően.
Az idény végén természetes volt, hogy bekerült a Nationalelfbe is, és perememberként ott volt a bronzérmes csikócsapatban . A VB után értelemszerű volt, hogy visszatér Münchenbe. Meg kell jegyezni, hogy Jupp Heynckes keze alatt lett igazi sztárjátékos, és számomra nem is kérdéses, hogy a sikeredző volt az aki Münchenben is a legtöbbet tudta kihozni belőle.


3. David Alaba (2011 tavasz Hoffenheim)

3.jpgLouis Van Gaal mindig is bátran nyúlt a fiatal játékosokra, elég csak a 20 évvel ezelőtti Ajaxra, Badstuberre, vagy éppen Thomas Müllerre gondolnunk. Ha nem a holland tréner akkor a vezetőedző, Müller és talán a német foci sem lenne ugyanaz, de ugyanez igaz az osztrák játékosra is. Alaba nem volt 18 éves amikor bemutatkozhatott a csapatban, és néhány mérkőzésen részese lehetett a duplázásnak, valamint a Fiorentina elleni meccsnek köszönhetően a BL döntőbe vezető útnak is. Mivel kiemelkedett az ifiből és a tartalékok közül is, az ő esetében is szükségszerű volt a kölcsönadás. Míg a 2010/11-es szezonban mindössze 4 meccset játszott Münchenben, addig a komplett tavaszt végigjátszotta Hoffenheimben, kiemelkedvén az akkor közepesen teljesítő csapatából. (Többek között meglőtte első góljait is.) Formáját jól mutatja, hogy addig csak alig hívták meg a válogatottba, ám  berobbanása után azonnal ő lett  a nemzeti tizenegy vezére. Münchenbe visszatérve magabiztosan foglalta el helyét a kezdőben, és 2012 végére világklasszissá érett.




Szólj hozzá!

Címkék: 2010-es évek TOP3


2015.08.06. 04:29 Bruce94

5 olyan játékos aki a csapattól való eligazolása után futott be

Ha valaki egy picit is járatos a klub történelmében, az tudja, hogy mit is jelent az FC Hollywood jelző a Bayern Münchennel kapcsolatban. Világsztárok tömkelege fordult meg a csapatban, és érte el legnagyobb sikereit a bajor fővárosban. A következőkben a maguk jogán befutott futballistákról lesz szó, akik azonban éppen a Bayerntől való távozásnak köszönhetően lettek a futballélet fontos szereplői. A lista szubjektív.

1, Mats Hummels  (hátvéd 2006-2007)

mats_hummels_2006-2008.jpg

Nincs semmi bajom az elmúlt évek müncheni védelmeivel, sőt, de úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb felelőtlenség volt, hogy egy ekkora értékről ilyen könnyen lemondtak Uli Hoenessék. 2005 és 2007 között óriási értéke volt a második csapatnak, amelyet körülbelül az első idény végére ki is nőtt. A 2006/07-es idény utolsó frankfurti meccsén bemutatkozhatott a Bundesligában. A következő idényben azonban nem jött az áttörés, valamint a fiatal Mats sem tudott megbirkózni a konkurenciával. 2008 telén a vezetők másfél évre kölcsönadták a Borussia Dortmundnak, amely alapjában véve nem lenne gond, hiszen számtalan olyan példát tudok mondani, aki kölcsönből való visszatérése után lett a csapat egyik legjobbja. (Lesz egy ilyen toplista is.) Az igazi probléma az volt, hogy a kölcsönszerződésbe egy opciós jogot is belefoglaltak, és ezzel éltek is a daraszak. A többit már ismerjük: Hummels vezére lett  a két bajnokságot nyerő, Klopp által felfuttatott csapatnak, valamint ma már a válogatott sem képzelhető el nélküle. A Bayern München azóta is ostromolja a játékost, ám ő nem hajlandó visszajönni, a Borussia pedig kifejezetten megmondta, hogy Hummelst nem adják oda a legnagyobb riválisuknak.

2. Bernd Förster (hátvéd 1974-1976)

bernd_forster_1974-1976.jpg
Sikerei a csapattal: BEK győztes (1975-nem játszó tartalék), 1976)

A német válogatott és a VFB Stuttgart történelmének egyik leghíresebb testvérpárja a Förster, Bernd és Kalheinz együtt küzdöttek a svábok és a NAtionalelf sikereiért, ám a történet majdhogynem máshogy alakult. Bernd 18 évesen a liga egyik legtehetségesebb fiatal hátvédjének számított, és a Mannheim nem tudta visszautasítani a bajor csapat ajánlatát. A bivalyerős csapat  hátvédsora ugyan nem minden bajnokin működött tökéletesen, ám ahhoz eléggé jó volt, hogy Förster csak elvétve kapjon lehetőséget Dietmar Caramertől. (A „Napóleon” becenevű vezetőedző amúgy is lekezelően bánt a fiatalokkal.) A játékos végül 6 bajnoki szerepléssel zárta első müncheni idényét, ám a BEK-ben nem kapott lehetőséget. Egy évvel később már csak kétszer kapott lehetőséget, ám mivel két meccsen is becserélték a BEK sorozatban, így hivatalosan ő is BEK győztesnek mondhatja magát.
1976 nyarán a Saar vidékére távozott, majd két évvel később megkezdte a karrierét a VFB-nél. A klub élő legendája lett a következő 8 évben, óriási szerepet játszva a csapat felfutásában. (7 évvel a feljutás után bajnokok lettek.) Végül 30 évesen döntött a visszavonulás mellett, utolsó meccsét a Bayern elleni elbukott kupadöntő jelentette. A válogatottal Európa bajnokságot (1980) és világbajnoki ezüstérmet nyert (1982)


3. Zvejezdan Misimovic (középpályás 2002-2004)

zvezdan_misimovic_2002-2004.jpg
Sikerei a csapattal: Német bajnok (2003)

2000 és 2004 között a második csapat egyik legjobbja volt, aki szélsőként is képes volt ontani a gólokat. (Utolsó idényében Guerreroval holtversenyben ők lettek a RegionalLiga gólkirályai.) Bár Bastian Schweinsteigerrel kórtársak,nem tudta ugyanazt az utat bejárni, mint a Manchester Unitedhez távozó klublegenda sőt. Míg Bastian rögtön az első profi idényében megkapta a nagy lehetőséget, addig Misimovicot csak elvétve küldték pályára. Végül hiába volt kúlcszereplő a tartalékok flejutásában, 4 mérkőzéssel (Ebből 1 bajnoki) zárult le müncheni pályafutása, mivel Felix Magath nem tartott igényt szolgálataira. Bochumba igazolt, ahol stabil élvonalbeli játékossá vált, majd sikerült kitűnnie a Nürnberg kieső csapatából is. A 2008/09-es szezon rajtja előtt szerződtette a Wolfsburg, és legalább akkora szerepe volt a bajnokság megnyerésében, mint a Dzeko-Grafite duónak. 2 remek idényt töltött a farkasoknál, majd a Galatasaray és a Dinamo Moszkva következett számára. 2014 óta Kínában, a Guizhou Renhe csapatában keresi kenyerét.
10 évig volt a bosnyák válogatott oszlopos tagja, a brazíliai világbajnokság egyfajta megkoronázása volt pályafutásának. A torna után elköszönt a nemzeti csapattól.


4. Piotr Trochowski (középpályás 2002-2004)
piotr_trochowski_2002-2005.jpg
Sikerei a csapattal: Német bajnok (2003)

Misimovichoz hasonlóan a második csapat egyik legjobbjaként került fel a nagyokhoz a 2002/03-as bajnokság hajrájában. Első idényében 3 bajnokin járult hozzá a bajnoki cím elhódításához, és ekkoriban benne látták a csapat következő nagy ászát. Ebben a tézisben  a következő idény még inkább megerősített bennünket, hiszen immáron 10 meccsen is játszhatott a nagyok között, valamint meglőtte élete első Bundesliga gólját is. A Hitzfeld/Magath cserét sokan megsínylették, köztük Piotr is, hiszen a vasfegyelmű mester előbb visszaküldte a második csapathoz, majd beleegyezett abba, hogy távozzon Hamburgba. Az AOL Arénában igazi közönség kedvenc lett, a bombagóljairól is híres játékos (Többek között Oliver Kahnank is lőtt egyet.) és bekerült a válogatottba is. (VB bronzérem 2010-ben, EB ezüst 2008-ban)  5 év után távozott a csapattól, mégpedig a Sevillához, ám bármennyire is jól futballozott a Primera Division egyik élcsapatában sérülései rányomták a bélyegét az ottani karrierjére. Sérülése miatt nemcsak a csapat sikerével záruló 2014-es Európa liga finálét, de a tavalyi idényt is ki kellett hagynia. (Nem talált csapatot magának.) AZ FTC-vel is szóba hozott játékos most térhet vissza a Bundesligába, hiszen az Augsburg 2 éves szerződést kötött vele. 31 évesen még futhat néhány jó szezont, ám formája mindenképpen kérdéses.

5. Emre Can (hátvéd 2012-2013)
emre_can_2009-2013.jpg
Sikerei a csapattal: Német bajnok (2013)
DFB kupagyőztes (2013)
A BL győztes csapat nem játszó tartalékja (2013)
DFL szuperkupa győztes (2012)

Ez inkább egyfajta megelőlegezett bizalom a török származású játékosnak. A frankfurti nevelésű ifjú titán 2009-ben került a korosztályos csapathoz, majd a szamárlétrát végigjárva 2012-ben került az első csapathoz. Nagy csapatban való debütálása a szuperkupa döntőn történt meg, ám egészen áprilisig a második csapatban csipogtathatta tudását.  Jupp Heynckes aztán az idény utolsó bajnoki meccseire felhívta a nagy keretbe, és Emre nem okozott csalódást. Freiburgban kezdett, és rögtön győztes gólt lőtt, majd a kupa elődöntőjében is szerepet kapott. Az idény végén aztán meglepetésre távozott, és 4 éves szerződést kötött a Bayer Leverkusen csapatával. A 2013/14-es idényben a gyógyszergyáriak egyik legjobbja volt, aki meghatározó szerepet játszott a BL selejtezős hely elcsípésében. Az idény végén ismét klubot váltott, a Liverpool 12 millió Eurót sem sajnált kiadni az aláírásáért. A Mersey parton nem jó szívvel emlegetik a tavalyi idényt, ám Emre többnyire jól játszott, és fix helye van a csapatban. Egyelőre még csak az U21-es válogatottban kapott lehetőséget, de nem lennék meglepődve, ha az EB után már a felnőtteknél is szerepelne. (Nagy esély van továbbá arra, hogy az olimpián is lássuk.)

A következő bejegyzés ennek a listának az ellentettje lesz, amelyben olyan befutott futballistákról esik szó, akik leégtek Münchenben.



1 komment

Címkék: játékosok TOP5


2015.07.09. 02:56 Bruce94

A Csapat 115 legjobb Bundesliga játékosa (10-1)

Mindenféle rongyrázás nélkül szeretném bejelenteni minden idők 10 legjobb Bayern München játékosát. 

A listával kapcsolatban még meg kell említenem, hogy a sikerek felsorolásánál a következő szempontokat vettem figyelembe:

- Ha az illető pályára lépett az adott sorozatban, de később eligazolt, külön jelezve lesz.
- Ha a játékos sérülés vagy egyéb okok miatt nem lépett pályára az adott bajnokságban/kupában, akkor a felsorolás nem tartalmazza az adott bajnoki címet. (például Badstuber tavalyi szezonja.)
- Ha a játékos nem lépett pályára a kupadöntőben, de a korábbi mérkőzéseken játszott, azt külön jeleztem a felsorolásban, ha viszont a kupasorozat egyetlen mérkőzés erejéig tartott (pl, szuperkupa döntők, Világkupa döntő) és a játékos nem lépett pályára a fináléban, az eredmény nem kerül a felsorolásba.
-A felsorolás folyamatosan frissül.
- Lehet, hogy sokan úgy érzik, hogy a 2000-es, 2010-es évek játékosai túlsúlyban vannak a listán, de megjegyezném, hogy hiába őket láttam többet játszani, azért igyekeztem fenntartani az egyensúlyt.
- Tudom, hogy 1991-ig nem beszélhetünk egyesített Német bajnokságról, de következetesen Német bajnoknak írom az ezt a címet elnyerő játékosokat.
-A szláv neveket az eredeti írásmódjuk szerint közlöm. (Pl nem Csajkovszki, hanem Cajkovski)

Források a bejegyzéshez: Dénes Tamás: Bayern München című könyve (2001
Egy 2003-as 365 lapos naptár a csapat történelmével.
Wikipedia.com
Youtube.com
Fussballdaten.de
Néhány régi videofelvétel a gyűjteményemből. (Na meg persze a memóriám.)

10. Sepp Maier (kapus 1962-1979)
10_sepp_maier_1962-1979_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1969,1972,1973,1974,)
DFB kupagyőztes (1966, 1967,1969,1971)
BEK győztes (1974 1975, 1976)
Világkupa győztes (1976)
KEK győztes (1967)
A másodosztály bajnoka (1965)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1974)
VB ezüstérmes (1966)
Európa bajnok (1972)
EB ezüstérmes (1976)



Az elmúlt 105 helyezet során sokszor puffogtattam a „korszakos egyéniség” jelzőt, ám senki sem szolgált rá erre a jelzőre úgy, mint Sepp Maier. Sepp 1959-ben került a csapathoz, és már 1963-ban bemutatkozhatott a felnőttek között. Első évében még meg kellett küzdenie Fritz Kosarral, ám a Bundesligába való feljutást követően kisajátította helyét a kapuban. 1966 és 1979 között nem védte más a csapat kapuját, csak ő. (Egy korábbi cikkben összeírtam, hogy kik voltak a padra kárhoztatva miatta.) Egyedül Manfred Seifert volt az aki lehetőséget kapott, de ő is pusztán egyfajta gesztusként védhetett Maier cseréjeként. A Bayern kapuját mindig egy karizmatikus egyéniségnek kell védeni, és nyilvánvaló, hogy a lazaságáról híres kapuvédő megfelelt ennek a feltételnek. Gól nélkül hozott le egy KEK és három BEK döntőt, valamint egy komplett Világkupa párharcot. Hasznosságát mutatja, hogy a 69-es és a 73-as bajnoki cím során is a legkevesebb gólt kapta az egész ligában. (Utóbbi évben csak 29 gólt kapott.) Az angliai világbajnokságon még a dortmundi Tilkowski mögött ült a padon, ám onnantól kezdve a Nationalelfben sem volt több vetélytársa.  A VB legjobb kapusteljesítményét nyújtotta 1970-ben és 1974-ben is, valamint kapott gól nélkül hozta le az 1972-es Európa bajnokság mérkőzéseit is. A nagy tornákon egyetlen meccsen nem ő védett, csak a mexikói VB bronzmeccsén adta át  a helyét. Bundesliga pályafutása során sok zakóban volt része (0:7, 1:6, 0:4), de egy pillanatra sem merült fel, hogy mást kellene a lécek közé állítani. Nyilvánvaló, ha már akkor is kihirdették volna a világ legjobb kapusa díjat, Sepp fél tucat ilyen elismeréssel lenne ma gazdagabb. Végigvédte az 1979-es szezont is, és készült a következő  idényre, valamint az olaszországi Európa bajnokságra, mikor autóbaleset érte. Megpróbálkozott a visszatéréssel is (1979/80-ban nevezve is volt),de be kellett fejeznie a pályafutását. Évekig dolgozott a Bayern München és a német válogatott kapusedzőjeként.


9. Oliver Kahn (kapus 1994-2008)

9_oliver_kahn_1994-2008_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1997,1999,2000,2001,2003,2005,2006,2008)
DFB kupagyőztes (1998,2000,2003,2005,2006,2008)
BL győztes (2001)
Világkupa győztes (2001)
UEFA kupa győztes (2001)
DFB Ligkaupa győztes (1997,1999,2000,2001,2004,2007)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1996)
VB ezüstérmes (2002)-a torna legjobb játékosa
A Világ legjobb kapusa (1999,2001,2002)
VB bronzérmes (2006)
Konföderációs kupa bronzérmes (2005)

Ha meg kellene neveznem azt az embert, aki miatt megszerettem a Bayern Münchent és a német válogatottat akkor „VulKahnt” említeném elsőként. Magabiztossága, elementáris erejű karizmája, és nem utolsó sorban a bravúrjai egy életre meghatározták, hogy melyik csapat szimpatizánsa leszek, és melyik klubért lennék hajlandó véremet áldozni. Oli személyisége olyan volt, hogy a többiek tűzbe mentek volna érte, és ő ezt meg is követelte Sagnoléktól. Ha a védelem kapitulált, nem volt kegyelem, ha a hátvédek jól dolgoztak nem volt dicséret, de legalább nem vonták magukra egy bombaként robbanó kapus haragját. 1987 és 1994 között a Karlsruhe hálóját őrizte, és óriási szerepet játszott abban, hogy a kiscsapat az UEFA kupa elődöntőjébe jutott. A Bayern vezetőire nyilvánvalóan 93 decemberében tett nagy hatást, amikor valósággal kivédte a későbbi bajnokok szemét. Első müncheni idényében magabiztosan védett, ám keresztszalagszakadás miatt nem lehetett ott a BL elődöntőjében, így a csapat simán kiesett. Az idény utolsó meccseire azért már felépült, és 1995 júniusában már a válogatottban is bemutatkozott. (Andy Köpke miatt azonban egészen a 2000-es EB-ig nem ő számított az első számú német kapusnak, így két világbajnokságot, és egy megnyert EB-t kellett a padról figyelnie, úgy, hogy a 99-es Konföderációs kupán ott sem volt.) A 95/96-os szezon sokat tett azért, hogy legendaként tekintsenek rá Bajorországban , hiszen az UEFA kupa menetelés során, szinte alig kapott gólt, a bajnokságban pedig szintén a legjobb hálóőrök között tartották számon. A következő 12 évben egyetlen Ligakupa döntőt leszámítva nem volt olyan döntőfontosságú mérkőzése, amelyen ne ő védte volna a csapat kapuját. Földöntúli bravúrjaival, és a büntetők hatékony hárításával óriási szolgálatot tett az egész egyesület számára, a szurkolók szemében pedig valóságos istenné nemesült. Legjobb időszaka kétségtelenül a 1998 és 2002 közötti periódusa volt, ebben az időben sorban nyerte a világ legjobb kapusa címeket. Ha nem volt sérült, nem dobták meg golflabdával, vagy nem állították ki, valóságos ihletett formában védett. A 2000/2001-es idényben kevés embernek köszönhettünk annyit, mint Olinak, ő pedig a szeretet 3 megfogott büntetővel viszonozta a milánói BL döntőben. (Plusz még a nagyképűnek bélyegzett kapusfenomén utána látványosan vigasztalta Santi Canizarest.) Ebben az időszakban kapott gól nélkül hozott le egy kupadöntőt, egy angol-német rangadót, több bajnokit, mint bárki más, nem kapott gólt a Bernabeuban és az Old Traffordon sem, valamint a Világkupa döntőben sem fogtak ki rajta a Boca Juniors játékosai. A világbajnokságon a hátán cipelte a döntőbe a németeket, ám felháborító módon szinte csak a döntőbeli hibáját emlegetik fel a sajtóorgánumok. Véleményem szerint nettó hülyeség, hogy Rivaldo kiejtett lövése miatt nem nyerte vissza a formáját, hiszen ezt követően felállított egy 836 perces rekordot a Bundesligában. Mélyponton 2004-ben volt, mikor a REAL, a Werder Bremen valamint a Juventus ellen is bakizott, ám 2005 őszére visszanyerte formáját. A válogatottban azonban elveszítette helyét, és a Konföderációs kupán csak kettő, a világbajnokságon pedig egy mérkőzést védett. (A Portugália elleni bronzmeccs volt az ő hattyúdala. A Vb egyik legszebb pillanatai is hozzáköthető, mikor sok sikert kívánt az általa gyűlölt Lehmannak az argentinok elleni büntetőpárbaj előtt.) Úgy tervezte, hogy a 2006/07-es lesz az utolsó idénye, ám a gyenge bajnoki szereplése miatt még egy évet ráhúzott. Bár nemzetközi búcsúja nem sikerült túl szépre (0:4 a Zenit ellen), de utolsó idényében nevéhez méltóan végezte a dolgát a duplázó csapatban. Utolsó bajnokiját a Hertha ellen játszotta és végleg átadta helyét Rensingnek. (Az akkor a jövő Bayern kapusának titulált hálóőr egyébként ekkor már egyre többször jutott szóhoz.) 2008 szeptember másodikán külön búcsúmeccset szerveztek neki, ahol meglehetősen megható körülmények között köszönt el Oliver Kahn, a világtörténelem legnagyszerűbb kapusa.




8. Franck Ribery (középpályás 2007-)

8_frank_ribery_2007-_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (2008,2010,2013,2014,2015)
DFB kupagyőztes (2008,2010-1 gól a fináléban,2013,2014)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010-a döntőben nem játszott,2012)
Klubvilágbajnok (2013)
Európai szuperkupa győztes (2013-1 gól a döntőben)
DFB Ligakupa győztes (2007-a döntőben nem játszott )
DFB Szuperkupa győztes (2012)

Ha az Aranylabdát nem úgy osztogatnák, mint az Oscar díjat,és nem két emberre szűkítenék, a versengést most egy ilyen díj ott díszeleghetne a klubtörténelem legjobb légiósának vitrinjében is. (Nem mintha az ilyen díjak érnének is valamit!) A gyermekkora óta arcsérült Ribery megjárta a Galatasaray és a Marseille csapatait is, mikro világbajnoki ezüstérmesként 2007 nyarán aláírta müncheni szerződését. Uli Hoenessék terve az volt, hogy új fejezet kezdődjék a klubtörténelmében, és ez sikerült, ráadásul Franck élete is megváltozott az óta. (Ma már Münchenben képzeli el a jövőjét, kisfia pedig már német állampolgár.) Sokak szerint a Klose-Toni csatárkettős felelős a 2007/08-as idény kirobbanó produkciójáért, ám nem szabad elfeledkezni Ribery játékáról sem. Debütálásként duplájával rendezte le a Werder Bremen elleni szuperkupa párharcot, majd a brémaiakat az augusztusi bajnokin is gólokkal kárhoztatta. A bajnoki idényben 11-szer köszönthették társai, mint a csapat aktuális góljának szerzőjét, ám több mint egy tucat asszisztja is mutatja, hogy neki sikerült megszabnia a Bayern támadások új fazonját. A kupában, a 120. percben harcolt ki büntetőt az 1860 München ellen, amelyet rétékesített, majd a Wolfsburg ellen belőtte csapatát a berlini fináléba. (Hozzáteszem el akart esni a rivális ellen.) Az UEFA kupában „csak” egy hőstett fűződik a nevéhez, ám tény, hogy a Getafe ellen az ő góljával sikerült kiharcolni a hosszabbítást.) Az EB után sérüléssel bajlódott, és bár a csapat morálja a béka bizonyos testrészei alatt volt a 2008/09-es idény javarészében, Franck teljesítményén ez cseppet sem látszott. (Bár Schweinsteigerrel azért így is összeveszett nyilvánosan.) A BL-ben duplázott a lisszaboni gálaelőadáson (5:0 a Sporting ellen), valamint a bajnokságban is 9 gólig jutott. A majdnem tökéletes 2009/10-es idényben súlyos sérüléssel bajlódott, és formáját csupán a szezon végén tudta visszanyerni. Az idény pozitív és negatív emléke is hozzáköthető, hiszen gólt lőtt a kupadöntőn, ám a Lyon elleni jogos kiállítása miatt nem játszhatott a madridi BL fináléban. (Hiánya meg is látszott.) Jól kezdte a 2010/11-es szezont is, ám egy újabb sérülés miatt megint 2 hónapig nélkülözni kellett. Bár messze nem ez volt a csapat történelmének legerősebb szezonja, ő mégis 20 pontot ért el a Bundesliga kanadai táblázatán. (9 gól+11 gólpassz.) Ha a legerősebb időszakát kellene megjelölnöm, akkor a 2011. szeptember és a 2014. május közötti intervallumot említeném. Az ezüstérmekkel terhelt szezonban karriercsúcsot döntve 12 gólt lőtt, valamint senki nem adott nála több aszisztot az idény során. (Egy tucatszor volt előkészítő.) Ősszel nem volt nála jobb játékos az egész ligában, duplázott a Freiburg valamint a Werder Bremen ellen is valamint ritka volt, mikor nem a maximumot nyújtotta a pályán. A kupában ő szépített a Dortmund elleni fináléban, a BL-ben pedig bevette a Vilalreal, valamint a Real Madrid kapuját is. (Az első gólt szerezte ő A BL döntőben sérülést szenvedett, holott valószínű, hogy ő végezte volna a buktatásáért megítélt büntetőt, a többit tudjuk.
Egy évvel később nemcsak a ligában, de a kontinensen nem volt hozzáfogható játékos: 15 gólpassza mellett 10 góllal járult hozzá a klubtörténelem egyik legsimább bajnoki címéhez. (Duplázott a Hoffenheim és a Mönchengladbach ellen, valamint több mérkőzést is az ő villanásával sikerült abszolválni. A kupaküzdelmek során inkább a háttérben maradt, a BL-ben viszont az ő passza kellett ahhoz, hogy csapatunk 12 év után felérjen a csúcsra.
2013 augusztusában megválasztották a BL szezon legjobbjának, ő pedig góllal indította a szezont. A Stuttgart szenvedett el egy Ribery lövését.) A Chelsea sem úszta meg gól nélkül, valamint a klubvébén is döntőbe rúgta a Bayernt. A szezonban ismét sérülések gyötörték, ám mikor játszott, nem volt gond: Nem adta 10 gól alá, és megint egy tucatszor gólt érő labdát tálalt valamelyik társa elé. A szezon végén több sérülés is gyötörte, így a Dortmund elleni kupadöntőt is csak csereként kezdte, ám pályára lépése után megsérült. Ez a sérülése alapjában határozta meg a tavalyi idényét: Kihagyta a világbajnokságot, valamint az egész szezonban alig játszott. Mikor pályán volt , jöttek a gólok:Többek között a Róma, a Leverkusen, és a Stuttgart is kapitulált ellene. A Shaktar elleni márciusi meccsen aztán újra megsérült, és visszatérésére azóta várunk. Állapotával szemben nincs semmi konkrétum, ám úgy tűnik, hogy októberben visszatérhet. Várjuk vissza.



7. Paul Breitner (középpályás, hátvéd 1970-1974, 1978-1983)

7_pail_breitner_1970-1974_1978-1983_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1972,1973,1974)
DFB kupa győztes (1971,1982-1 gól a döntőben)
BEK győztes (1974)
BEK döntős (1982)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1972)
Világbajnok (1974-1 gól a döntőben)
VB ezüstérmes (1982-1 gól a döntőben)

A szalonkommunizmusáról ismert „Vörös Paul” nem volt még 20 éves, mikor debütált a Bayern Münchenben. (Uli Hoenessel egy évben.) Első profi évében 21 bajnokin lépett pályára, amelyeken négy gólt lőtt. Az idény végére bejátszotta magát a csapatba, így 71 júniusában végigjátszotta a kupadöntő 120 percét. A következő idényben már stabil klubjátékosnak, és válogatott labdarúgónak mondhatta magát. A következő három bajnoki szezonban kulcsjátékosnak számított, utolsó évét leszámítva 30 fölötti meccsszámmal abszolválta a szezonokat. Első müncheni korszakának legsikeresebb idénye a 73/74-es volt, végigjátszotta valamennyi BEK meccsét a csapatnak, 7 gólt lőtt a bajnokságban (védőként), majd a világbajnoki döntő egyik góllövőjeként zárta le az idényét. Nem érezte jól magát Münchenben, mivel csapattársai kiközösítették világnézete miatt, így nem csupán Bajorországtól, de a válogatottól is búcsút vett. 3 évet töltött el a Real Madridban, majd 1977-ban az Eintracht Braunschweig mezét öltötte fel. 1978-ban aztán visszatért Münchenbe, és az egykori hátvédből a csapat játékmestere, valamint egyik legnagyobb sztárja lett egyszemélyiben. (Két időszaka közül ez a látványosabb, így helyezése is inkább ennek köszönhető.) Rögtön első szezonjában egy tucat bajnoki találattal vetette magát észre, első hazai bajnokiján góllal tért vissza. (A Gladbach valamint a Braunschweig kiütésében is főszerepet játszott.) A 80/81-es bajnokcsapatban 10 gólt lőtt, míg egy évvel később 17-ig jutott a Salátástálért folytatott küzdelemben. (Góljainak nagy részét büntetőből lőtte ezekben az években. A játék ezen szegmensében mindig is kimagaslott társai közül, 95 százalékos hatékonysági mutatójával.
Olyan formában játszott, hogy bár korábban kiutálták a válogatottból, és ő sem kívánt játszani a Nationalelfben, ám 1981 őszére mindkettejüknek szüksége lett a másikra. Duplával nyitotta a szezont a Leverkusen ellen, majd csak a bajnoki idényben még 16-szor volt eredményes! A BEK-ben a Benfica, az Universitatea Crtaiova valamint a CSZKA Szófia ellen is betalált (duplázott.) A kupában az utolsó három meccsen villogott: A Werder ellen duplázott, a Bochum ellen győztes gólt lőtt, a Nürnberg elleni finálét pedig az ő góljával fordította meg a csapat.
Utolsó szezonjában 9 gólt lőtt, ám áprilisban sérülést szenvedett, és nem tudott visszatérni, így 32 évesen bejelentette visszavonulását a profi focitól. Amatőr szintén azonban még mindig aktív, ugyanis a legendák meccsén továbbra is pályára lép.
A néhány sörmeccs mellett televíziós szakértőként is aktív.


6. Bastian Schweinsteiger (középpályás 2002-)
6_bastian_schweinsteiger_2002-_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (2003,2005.2006.2008,2010,2013,2014,2015)
DFB kupagyőztes (2003-a döntőben nem játszott,2005,2006-a döntőben nem játszott,2008,2010-1 gól a fináléban,2013-,2014-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010,2012)
Német Ligakupa győztes (2004,2007)
Német Szuperkupa győztes (2010,2012)
A Bayern játékosaként: Világbajnok (2014)
VB bronzérmes (2006,2010)
EB döntős (2008)
EB elődöntős (2012)

Ha a Bayern Münchent és magát Németországot definiálni lehet egyetlen emberben, akkor az Bastian Schweinsteiger. 14 évesen került a csapathoz, és 2001 végén már a második csapatban is helyet kapott. Egy évvel később felkerült a nagycsapathoz, és első profi idénye után bajnoknak és kupagyőztesnek mondhatta magát. A bajnokságban 14 meccset játszott jobbára csereként, a BL-ben a Lens ellen a mezőny egyik legjobbja volt, egyetlen kupameccsén pedig duplázni tudott a Köln nyolcgólos eltiprása során. Egy évvel később már 26 bajnokin játszhatott, és hamar túl volt első bajnoki gólján is. (A Wolfsburg elleni vesztes meccsről van szó.) Az idény végére alaptag lett a csapatban, valamint a portugáliai EB-re utazó keretbe is bekerült. (A Real Madrid elleni visszavágón kiválóan játszott, és szerintem ott lett Európa szerteismert játékos.) Felix Magathtal való munkakapcsolata nem tartozik a legjobb időszakai közé, hiszen a vasszigoráról ismert tréner még a második csapatba is visszairányította a „Schweini” becenevet rühellő játékost. Mikro azonban az egykori BEK győztes bizalmat szavazott hősünknek, egy ébredező világklasszist láttunk, aki olyan csapatok ellen élt a bizalommal, mint a Chelsea, a Juventus vagy éppen az Arsenal ellen. (A londoniak ellen gólt lőtt.) Érdekesség, hogy míg a válogatottban támadót játszott, Magath többször is a hátvédsorba vezényelte a játékost. (Például a Juventus ellen) 2006 nyarán a hazai rendezésű VB-n aztán világklasszissá érett: a portugálok elleni bronzmeccsen 2 gólt lőtt, valamint Petit öngóljában is főszerepet játszott.) Ősszel már kirobbanthatatlan volt a kezdőcsapatból,góllal nyitott és a Sporting ellen meglőtte az évtized egyik legszebb gólját. (Aztán kiállították.) Ottmar Hitzfeld visszatérése után találták meg a helyét a középpálya védekező részlegében. Ennek a váltásnak köszönhetően ugyan kevesebb gólt lőtt, de hasznosabban játszott mint valaha. (Az Európa bajnokságon ismét remekelt.) Azon kevesek közé tartozott, akik jól játszottak a Klinsmann keze alatt, a bajnokságban több gólpasszt adott, mint előtte bármikor, valamint 5 gólt is vállalt az ezüstérmes csapatban. (Élete egyik legjobb meccsét is ekkor játszotta, mikro főszerepet vállalt a Stuttgart kiütéséből.) Van Gaal idejében ismét a mezőnymunkában erősködött, és a holland trénerre olyan benyomást tett, hogy jelenlegisi mindent megtesz a megszerzésérért.(Hiába) Az újabb világbajnoki bronzéremből oroszlánrészt válalt, Argentína ellen a mezőny legjobbját ismertük meg személyében. Robben érkezésével kevesebb teher hárult rá, ám mikor a holland sérült volt 2010 őszén, Bastiannak nem okozott gondot a vezérszerep. A 2011/12-es idényben sérülésekkel küzdött, ám a döntőkre felépülvén fontos szerepet játszott: Madridban milliókat juttatott földöntúli örömhöz az utolsó belőtt büntetőjével, majd a Chelsea ellen ő lőtte kapufára a saját kísérletét. Más ember összeroppant volna ekkora trauma után, ám ő csodálatosan játszott az Európa bajnokságon is, majd az egész triplázó csapat egyik legnagyobb értékeként robotolt végig egy komplett szezont. Minden addiginál több gólt lőtt a bajnokságban (7), Javi Martinezzel való párosuk pedig finoman szólva is fenomenális volt. (Tulajdonképpen az ő Leverkusen elleni kapufájával kezdődött a csapat 1,5 éves Bundesliga veretlenségi sorozata.) A BL szezonban két góllal járult hozzá a győzelemhez, és nem mellékesen a Valencia elleni góljával ő tette rá a csapatot Londonig tartó sínre. 2013 őszén ambivalens érzései lehettek, hiszen ő lett az év játékosa, ám sérülése miatt meccseket ki kellett hagynia. (Többek között a komplett klubvébét.) Tavasszal aztán nem volt nála jobb a csapatban, szenzációsan játszott az Arsenal, a Manchester United elleni BL meccseke, valamint a Kaiserslautern elleni kupaelődöntőn is. (A MU ellen gólt lőtt, majd kiállították.) A világbajnokságon szédületesen játszott, Argentína elleni produkcióját pedig szavakkal le sem lehet írni. (Elég annyi, hogy a vérét adta a világbajnoki kupáért.)
A döntőben, majd az MLS All Stars elleni meccsen is megsérült, így csupán decemberben tudott visszatérni. (Gólpasszal a Hoffenheim ellen.) Formáját nehezen nyerte vissza, ám az idény végére újra a régi Bastian Schweinsteigert láttuk, aki a csapat szíve és lelke. 500 mérkőzést játszott a csapatban, és hiába a MU udvarlása, nagyon úgy tűnik, hogy még legalább egy évig csodálhatjuk a Futballistent.



5. Lothar Matthaus (védő, középpályás 1984-1988, 1992-2000)

5_lothar_mattheus_1984-1988_1992-2000_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1985,1986,1987,1994,1997,1999,2000-a bajnoki cím bebiztosításánál már nem volt a csapat tagja)
DFB kupagyőztes (1986,1998,2000-a döntőben nem játszott)
BEK/BL döntős döntős (1987,1999)
Német szuperkupa győztes (1987)
Német Ligakupa győztes (1997,1998,1999)
A Bayern játékosaként: VB ezüstérmes (1986)
EB elődöntős (1988)

Hogy mekkora intervallumot töltött be a német labdarúgásban jól példázza, hogy talán ő az egyetlen ezen a világon, aki játszott Beckenbauer és Klose ellen is. 150-szer szerepelt a Nationalelfben, ám legnagyobb sikereit nem a Bayern színeiben érte el: Európa bajnok (1980), Világbajnok és Aranylabdás (1990). Mindezektől függetlenül nem lehet egy ilyen kaliberű játékost a legjobb ötbe nevezni, már csak azért sem mert két müncheni időszakában két komplett karriert futott be.
Formálódó világsztárként az 1984-es kupadöntő után került először Münchenbe. (A Mönchengladbach játékosaként ő rontotta el a sorsdöntő büntetőt.) Első idényében egyetlen bajnokit mulasztott, és valamennyi müncheninél több gólt szerzett. (16) Az egész pályát felszántó Lothar hamar közönség kedvencé vált az Olimpiai Stadionban, és ő alaposan meghálálta a bizalmat. Rögtön az első meccsén betalált a Bielefeld ellenében, győztes gólt lőtt a Dortmund és a Frankfurt, a Köln és a Kaiserslautern elleni rangadókon, tehát kijelenthető, hogy letéteményese volt a bajnoki elsőségnek. A mexikói világbajnokság előtti idényben sérülése miatt kevesebbszer volt a csapat tagja, de 10 góllal így is hozzájárult a duplázáshoz. (A sokat emlegetett szezonfináléban az első percben szerzett vezetést a csapat számára, argó ő lőtte a bajnokságot eldöntő gólt. (6:0 lett a vége) A világbajnokságot végigjátszotta, Marokkó ellen betalált, ám az argentinok az ő szabálytalansága után szerzeték meg a vezetést. (1982-ben is ezüstérmes lett a nemzeti csapattal.) A 86/97-es idényben újra ő lett a csapat házi gólkirálya, a bajnokságban valamint a BEK szériában összesen 19 gólt vágott. Kiválóan játszott a teljes szezonban, és csapatkapitányként vezethette ki a Bayernt a bécsi döntő gyepére. (A fináléban azonban nem játszott túl jól.) 1987/88-ban nem nyert semmit, ám mind a Bundesliga (17), mind a komplett szezont (21) tekintve karriercsúcsot állított be a rúgott gólok számát tekintve. Az egész idényt óriási formában játszotta végig: Dupla a Hamburg ellen, győztes gól a Gladbach ellen, majd mesterhármas a Schalke 8:1-es legyőzése során. Első korszakát egy Leverkusen elleni góllal zárta le.
1988 és 1992 között a milánói Internazionaléban játszott, a kék feketékkel bajnokságot (1989) és UEFA kupát nyert (1991), valamint a világ legjobb játékosává érett. (Valamint találkozott Giovanni Trapattonival, akire egyfajta mentorként tekintett mindig is.)
1992 tavaszán súlyos sérülést szenvedett, amely miatt lemaradt az Európa bajnokságról, valamint Olaszországban is kegyvesztetté vált. Münchenben talált újra otthonra, és 8 góllal segítette a csapatot a bajnoki ezüstéremhez. Visszatérése utáni első gólját szintén a Bayer Leverkusen ellenében szerezte. (Tavaszra visszanyerte korábbi formáját.) Az amerikai világbajnokságot sérülten játszotta végig, így a 94/95-ös idényt sérülten kezdte. Ekkor már egyre többet vett részt a védőmunkából, és az egykori támadó középpályásból szép lassan hátvéddé, vagyis inkább liberóvá vált. (Talán ő volt ennek a posztnak az utolsó klasszisa.) Aumann visszavonulása után újra felvehette a csapatkapitányt megillető karszalagot, ám sérülése miatt kevésszer viselhette azt. (Sérülékenysége, valamint kora miatt nem vehetett részt az Euro96-on.) Az UEFA kupa döntő szakaszára felépült, és elsőként lökhette magasba a serleget. Sokan leírták, ám 1997-re új szerepkörében is a maximumon pörgött, így újra tényező lett a válogatottban, valamint csapatkapitányként nyerte el ötödik bajnoki címét. Nem kerülték el a botrányok, Jürgen Klinsmannal konkrétan egy életre ellenségek lettek, mivel Lothar fogadni is hajlandó volt, hogy riválisa (Már az Interben is gyűlölték egymást.) nem jut el 15 gólig. Beckenbauer a fejét követelte, ám hála Trapattoninak, csupán a kapitányi karszalagot veszítette el. A 98-as kupagyőzelem és VB-n való viszonylagos gyengébb szereplése után nem gondolkodott el a visszavonuláson, hanem ismét a csapat egyik legjobbjává vált. Úgy tűnt 1999-ben felérhet a csúcsra, hiszen a BL döntőben, még Bayern vezetésnél jött le, ám a MU végül megfordította a meccset. (Plusz 3 nappal később ő rontotta el a mindent eldöntő büntetőt a Werder Bremen ellen.) 1999 őszén kijelentette, hogy távozni fog, és három „utolsó meccs” után végül 2000 márciusában egy Real Madrid elleni győzelemmel mondott istenhozzádot Münchennek. (Társai már nélküle dupláztak.) New Yorkba szerződése után még részt vett a belgiumi Európa bajnokságon (méltatlanul búcsúzva.) 2001 őszétől edzőként és szakértőként próbál érvényesülni, nem túl sok sikerrel, játékos karrierjét azonban ez nem nullázza le.

4. Philipp Lahm (hátvéd, középpályás 2002-2003, 2005-)

4_philip_lahm_2002-2003_2005-_1.jpg
Sikerei: Német bajnok (2005,2006,2008,2010,2013,2014,2015)
DFB kupagyőztes (2003-a döntőben nem játszott,2006,2008,2010,2013,2014)
BL győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Német szuperkupa győztes (2010,2012)
Német LIgakupa győztes (2007)
A Bayern játékosaként: Világbajnok (2014)
VB bronzérmes (2006,2010)
EB döntős (2008)
EB elődöntős (2012)

Ha meg kellene választanom minden idők legszimpatikusabb csapatkapitányát, Philipp Lahm mindenkit legyőzne. Igazi vezér, akiért tűzbe mennének a társai, ő pedig 0 perc alatt tudja feltüzelni a társakat és ami a legcsodálatosabb Matthaus féle arrogancia, vagy a Kahn féle ultrafanatizmus nélkül teszi mindezt. (Hogy egy példával éljek félezer meccse során sohasem állították ki.)
1995-ben került Münchenbe, és 2001-ben már ő is a második csapat alapjátékosának számított. 2002/03-ban bemutatkozhatott a felnőttek között, a Lens ellen debütált a BL-ben majd csereként való pályára lépése után kupagyőztesnek mondhatta magát. (A bajnokságban nem játszott, így ez nincs is feltüntetve itt.) Az idény végén kölcsönadták Stuttgartba, azzal a céllal, hogy Bayern kompatibilis játékossá váljon. Ő azonban mindenkit ledöbbentett, mikor két év múlva válogatott játékosként, és világklasszisként tért vissza. (Utolsó stuttgarti meccsét Sammer keze alatt éppen a Bayern München ellen játszotta.) Első évében még kevéssé élvezte Felix Magath bizalmát, ám az idény végére sikerült stabil szereplővé válnia a csapatban, és nyugdíjazta Bixente Lizarazut.
A 2006-os VB első gólját ő lőtte, Costa Rica elleni találata a torna egyik leggyönyörűbb gólja volt, a torna végén pedig jogosan került be a világbajnokság álomcsapatába. Egyetlen Bayern játékosként játszotta végig a 2006/07-es idényt, és nem vallott szégyent a nem túl szép emlékű szezonban. 2008-ban Hitzfeld kevesebbet kívánta játszatni Jansen és Sagnol érkezésével, ám mivel riválisai sérülékenyek voltak, így Lahm több szerepet kapott. Szinte kész tény volt, hogy az EB után (Törökország ellen győztes gólt lőtt az utolsó percben.) Barcelonába szerződik, ám szerencsére inkább maradt, és nagy korszakát is innen számíthatjuk. A következő idényben karriercsúcsot jelentő 3 gólt lőtt a Bundesligába, ám a legszédületesebb teljesítményére még egy évet kellett várnia. 2009/10-ben a csapat 52 mérkőzést játszott, ő pedig valamennyi mérkőzésen játszani tudott, a világbajnokságon pedig csapatkapitányként vezette bronzéremre övéit. (Plusz még meg is házasodott, nyugodtan mondhatom, hogy ő volt az élet királya ekkortájt.) Van Bommel távozása után méltónak találták a kapitányi karszalagra, ő pedig teljesítményével támasztotta alá a döntés helyességét. 2012-ben bár kihagyta a maga büntetőjét a Real Madrid ellenében, mégis a csapat legjobbja volt a 120 perc során, létrehozva, hogy esélyünk legyen otthon BL-t nyerni. Az Európa bajnokságon, Görögország kapuját vette be. Egy évvel később 47 meccsen játszott a triplázó csapatban, és valamennyi kupát ő emelhette elsőként magasba. (A menetelés során nem lőtt gólt, de csak a Bundesligában 11-szer jegyzett gólpasszt. Ebben az évben fejlesztette tökélyre magát a játék ezen komponensében.)
Guardiola koncepciója az volt, hogy világéletében hátvédet játszó Lahmból középpályást farag, és bár szerintem egyértelműen eredeti pozíciójában, az eredeti pozíciójában igazi a kapitány játéka, finoman szólva sem vallott szégyent középűen. (Remélhetőleg Pep is belátja azért, hogy Lahm hátul az igazi.) A katalán tréner első idényében kiválóan játszott, ám a kupadöntőben megsérült. Sokan mérgelődhettek a Dortmund elleni lecserélése után, ám mint kiderült, semmi baja sem volt, és csapatkapitányként vezette világbajnoki címre a Nationalelfet. A világbajnokság után lemondta a válogatottságot, és kijelentette, hogy a csapatnak szeretne élni. (Azért pedzegetik, hogy az olimpiai válogatottban majd láthatjuk.) A legutóbbi idényre rányomta bélyegét a novemberben elszenvedett bokatörése, ám az idény végére ő is kezdte visszanyerni a formáját. Májusban újra átvehette a bajnoki trófeát, és a következő 5-6 évben, még élvezhetjük a játékát, gyakran láthatjuk ezt a mozdulatot tőle.



3. Gerd Müller (csatár 1964-1979)
3_gerd_muller_1964-1979_1.jpg

 Sikerei: Német bajnok (1969,1972,1973,1974)
DFB kupa győztes (1966,1967-2 gól a döntőben,1969-2 gól a döntőben,1971)
BEK győztes (1974-2 gól a döntő második meccsén,1975-1 gól,1976-1 gól)
Világkupa győztes (1976-1 gól a döntő második meccsén)
KEK győztes (1967)
A Bayern játékosaként: Világbajnok (1974)
VB bronzérmes (1970)
Európa bajnok (1972)
Német gólkirály (1967,1969,1870,1972,1973,1974,1978)
Európai aranycipős (1970,1972)
Aranylabdás (1970)
VB gólkirály (1970)
BEK gólkirály  (1973,1974,1975,1977)

427 bajnoki mérkőzése a Bundesligában alapjában megsüvegelendő teljesítmény, de az a 365 gól, amit a bajnokságban lőtt már-már a felülmúlhatatlan kategóriába tartozik. Az a fajta gólérzékenyég, amellyel ő rendelkezett a 2010-es évekig úgy tűnt, hogy kiveszett a futballból. Sokan vádolják Müllert azzal, hogy nem volt más mint egy droid, aki begyötörte a labdát az ötösről. Ok. legyen igaza ezeknek az embereknek, de azt ne feledjék, hogy ezt a műveletet tökéletesen hajtotta végig, s így a harmadik helye a legkevesebb ezen a listán.
Az egykori molnár a területi ligás Nördlingenben hívta fel magára a figyelmet, mikro is félszáz góljával lett a bajnokság gólkirálya. 19 évesen igazolt Münchenbe, és rögtön első évében 33 góljával segítette feljutáshoz a csapatot. (Mindezt 26 meccsen!) Lőtt ugyan mesterhármasokat, de ebben az időszakban még Ohlhauser volt az igazi sztár, Gerd még a háttérben húzódott meg.
A csapat első Bundesliga szezonjában még nem igazán látszott, hogy ő lesz a jövő gólgépe, bár 15 gólja szép teljesítménynek minősül, mint kiderült ez volt a leggyengébb teljes idénye a csapat színeiben. Első Bundesliga gólját a Braunschweig elleni idegenbeli meccsen lőtte, és rögtön duplázni tudott. A kupagyőzelemhez 1 góllal járult hozzá, a Dortmund elleni fejese, győztes találatnak minősült. Ha úgy veszsük a Nemzet bombázójává válása 1966 őszén kezdődött: Góllal nyitotta a szezont, majd decemberben (immáron válogatott játékosként)a Kaiserslautern ellen meglőtte Bundesliga pályafutása első mesternégyesét. (Az Essen ellen is tripláig jutott.) Az idény végén 28 góllal megszerezte első gólkirályi címét. A kupában és a KEK-ben is remekelt, előbbiben szinte egyedül rugdosta el a döntőig a csapatot (A Hertha ellen például 3 perc alatt fordított meg egy meccset.), míg a csapat első nemzetközi sikeréhez 8 góllal járult hozzá. (Főleg a Standard Liege ellen ment neki, mikor triplázott Belgiumban.) Nem kezdte jól a 67/68-as idényt, de végül így is 19 bajnoki találatig sikerült eljutni ekkor is. (Tripláznia az Alemania Aachen, a KEK-ben a Vitoria SC ellen sikerült.)
1968-ban négy mérkőzésről eltiltották, mivel összeverekedett Jupp Heynckessel (Korának másik legnagyobb gólvadászával.), ám azon a 30 bajnokin, amit játszott, megvalósította a meccs/gól átlagos szezont. Mesternégyes a Hamburg 5:1-es elpáholása során, klasszikus mesterhármas a területi rivális Nürnberg ellenében, egy újabb tripla a Kickers Offembach ellenében, valamint fél tucat dupla szegélyezte gólkirállyá és bajnokká válását. A kupában is remekelt, konkrétan az utolsó három meccs Müller duplával zárult. (Hozzáteszem a Bayern valamennyi meccsen két gólt lőtt.) 1970-ben nem nyert semmit, de nem lehetett másnak adni az Aranylabdát, a bajnokságban 38, a mexikói világbajnokságon 10 góllal zárt. (Az Essen, a Borussia Dortmund, az alacsonyabbosztályú Wattenscheid valamint Peru és Bulgária kapuját vette be háromszor, a Werder Bremen és az Oberhausen pedig nem úszta meg 4 Müller gól nélkül.) A világbajnokságon fontos gólt lőtt az angolok ellen, de az Évszázad mérkőzésének tartott olasz-német elődöntőn is duplázott. 1971-ben 22 góljával is a csapat házi gólkirálya lett a bajnokságban, de a kupában és a VVK-ban is villogott. A kupagyőzelemig vezető út ezúttal is Müller gólokkal volt kikövezve, a Kaiserslautern elleni 5:0-s meccsen nem lőtt rajta kívül senki sem gólt. Ha nincs a „Császár” nyilvánvaló, hogy 1972-ben is ő kapta volna az Európa legjobb játékosát kitüntető címet, hiszen a 71/72-es szezonban megdönthetetlennek tűnő csúcsot állított fel az egy szezonban szerzett bajnoki gólokat illetően. (40-szer adhatta elő, jellegzetes ugrálós gólörömét. Nem úszta meg tripla nélkül a Hamburg, a Borussia Dortmund 11:1-es legyőzéséből négy góllal vállat szerepet, a Rot Weiss Essen pedig öt gólt kapott csak Müllertől. (További három bajnoki mesterhármasát a Werder, a Frankfurt és a Bochum ellen jegyezte.) Az idény végén elnyerte az európai Aranycipőt, majd Brüsszelben győzelemre vezette a válogatottat is az Európa bajnokságon. (Dupla a döntőben.) Nem lehet azt írni róla, hogy ott folytatta, ahol abbahagyta, hiszen a 67 és 78 közötti korszaka egy merő góltermés volt. Az 1972/73-as idényben két mesternégyest, két mesterötöst (Az egyiket egy AC Omnia elleni BEK meccsetn), valamint egy mesterhármassal abszolválta, a bajnoki cím mellé pedig begyűjtötte a BEK, a Bundesliga és Európa gólkirályi címét. 1973/74-ben összesen 5 mesterhármast lőtt a Bundesligában, de egy kupameccsen is sikerült tripláznia. A leghasznosabban azonban kétségtelenül a BEK győzelemig vezető szériában termelte a gólokat, hiszen 8 találatából kettőt is a fináléban vágott. A világbajnokságon négy gólig jutott, eldöntötte a lengyelek elleni elődöntőt, valamint a hollandok elleni finálét is. A torna után összeveszett a szövetség embereivel, így visszavonult a válogatottól. (62/68 a csodálatos meccs/gól mutatója) 1974 és 75 között kevésbé ment neki a játék, (Ezt értsék úgy, hogy 23 gólt lőtt, és két mesterhármast.) A BEK-ben azért így is 5 góllal segítette címvédéshez a Bayernt. 1975 őszén saroksérülést szenvedett (Hozzáteszem végigjátszotta azt a meccset, ahol az eset történt.), így egy tucat meccsről is hiányzott, ám a bajnokságban így is ismét 23-szor jegyezhették fel a nevét. (A Duisburg ellen háromszor, a Hertha ellen ötször volt eredményes.) A kupában az elődöntőig jutott a csapattal, itt a Köln ellen lőtt hármat. A BEK-ben a Real elleni duplája volt a döntőbe jutás kulcsa, de az elveszített Európai szuperkupa párharcban is háromszor volt eredményes az Anderlecht kárára.(Senki nem lőtt nála több nemzetközi kupadöntőn gólt, a csapatot illetően.) A Világkupa siker évében mesterötöst vágott a Tennis Berlinnel (9:0), és egy alacsonyabb osztályú kupaellenfelének is, (4/11-es gólmutató a kupaidényben.), de az Essennek és a Hamburgnak is négyszer köszönt be. Müller utolsó nagy szezonját 1978-ban játszotta, mikor is a csapat gyenge szereplése ellenére is eljutott 24 gólig, megszerezvén pályafutása utolsó gólkirályi címét. (Egy mesterhármast lőtt a ST Pauli elleni szezonnyitón, valamint a csapat első UEFA kupa meccsét is mesterhármassal zárta.) 1979 telén nem ment neki a játék, és Csernai Pál lecserélte az egyik mérkőzés közben, miután a vezetők kritizálták a játékát, idény közben távozott. (Utolsó szezonjában egy Onansbrück elleni triplát, és 9 bajnoki gólt tudott felmutatni.) 1979 és 1981 között a Fort Launderdale Striekers csapatában vezetett le. Az évek során kigyógyult akolizmusából, és 1992 óta több periódusban is szolgálta a klubot, mint pályaedző.

2. Karl-Heinz Rummenigge (csatár 1974-1984)2_karl-heinz_rummenigge_1974-1984_1.jpg

Sikerei: Német bajnok (1980,1981)
DFB kupagyőztes (1982-1 gól a döntőben,1984)
BEK győztes (1975,1976)
BEK döntős (1982)
Világkupa győztes (1976)
Német szuperkupa győztes (1983)
A Bayern játékosaként: Német gólkirály (1980,1981,1984)
Aranylabdás (1980,1981)
Európa bajnok (1980)
VB ezüstérmes (1982)

Gondolkodtam, hogy őt vagy Müllert tegyem-e a második helyre, ám úgy döntöttem, hogy „Kalle” töltse eb ezt a pozíciót, mivel egy jól képzettebb játékos volt, mint a gólvágó Müller. 1974-ben került fel a csapathoz, ám Dietmar Cramer vezetőedző, valamint a sztárok nem igazán fogadták be a feltörekvő tehetséget. (Érdemes utána olvasni, milyen sértéseket kellett elviselnie mesterétől.) Első profi idényében főként csereként szerepelt, de így is eljutott 5 bajnoki gólig, valamint már 20 éves kora előtt BEK győztesnek mondhatta magát. (Első gólját 74 októberében a Köln elleni 6:3 során lőtte.) A 75/76-os szezonban már valamennyi BEK meccsen csatába szállt, és három góllal tett azért, hogy a csapat megvédje a címét. Bár klubszinten ezek voltak a legsikeresebb idényei, az igazi áttörést 1977 hozta meg a számára. végleg alapemberré vált, elnyerte a Világkupát, a bajnokságban pedig csak Ger Müller lőtt nála több gólt, valamint a válogatottban is bemutatkoztott. (A Müllernél is említett Tennis Berlin elleni meccsen meglőtte pályafutása első mesterhármasát is.) A 77/78-as idényben leginkább az UEFA kupa meccseken villogott (8 gólig így is eljutott a ligában), a Mjöndalen ellen 3, a Sztanke Dimitrov nevü bolgár csapat ellen pedig 2 góllal vonta magára a figyelmet. (A Frankfurt ellen pedig 1 perc után szerzete meg a vezetést a csapatnak.) Az argentínai világbajnokság egyik legnagyobb sztárjának számított, és Müller kiöregedése után kezdte átvenni a csapat vezető szerepét. Csernai Pál volt az, aki tulajdonképpen kitalálta, hogy a „pirospozsgás” becenévre hallgató játékost lehet ékként is játszatni, s ennek az együttműködésnek a jelei már 1979-ben megmutatkoztak.(14 gólt lőtt a szezonban, ebből hármat a 7:1-re kiütött Gladbachnak. plusz még adott 10 gólpasszt is) Rummenigge volt az egyik, aki legjobban kiállt a magyar vezetőedző mellett, és együttműködésük csodálatosnak bizonyult a következő években. 1980 és 1982 között konkrétan nem volt jobb játékos nála a világon. (Tudom, hogy 82-ben Rossi nyerte az Aranylabdát, de az a VB-n való játékának szólt.)
1980-ban 26, (Mesterhármas a Düsseldorf ellen.) egy évvel később 29 góllal lett a Bundesliga gólkirálya, valamint minkét évben bajnoki címet ünnepelhetett, és elnyerte az Aranylabdát is. Első díjajzását nagyban köszönhette annak, hogy az olaszországi EB-n csapatkapitányként vezette győzelemre a Nationalelfet. Az utóbbi évében pedig két mesterhármasának, és egy Duisburg elleni mesternégyesnek köszönhetően lett európai bronzcipős (Nyilasi Tibor mögött.) A BEK-ben 6 gólt vállalt, az elődöntőig vezető úton. A 81/82-es idényben a bajnokságban 14 gólnál állt meg, a BEK-ben és a kupában viszont mindenkinél több gólt szerzett. A nemzetközi kupában 6 góllal döntőig, az országos kupasorozatban 7 találattal győzelemig segítette a csapatát. (A döntőben a szépítő gólt lőtte ő.) A világbajnokságon apróbb sérülése ellenére is a Nationalelf vezére volt, Chile ellen triplázott, a franciák ellen pedig az ő szépítő gólja hozta vissza a meccsbe a németeket. (Csereként szállt be, és 3 percen belül bevette Ettori kapuját.) A 82/83-as szezonban ismét a csapat leggólerősebb játékosa volt, a maga 20 találatával, majd egy év múlva begyűjtötte a harmadik gólkirályi címét is. (ezúttal 26-szor szerzett gólt a ligában.) Utolsó müncheni évének egyik nagy meccsét a Waldhof Manheim ellen játszotta, mikor klasszikus mesternégyest lőtt, ugyanezt a teljesítményét megismételte a Kickers Offenbach ellen is. (Plusz még egy mesterhármast is betett a közösbe.) A kupagyőztes alakulatban négyig jutott, hogy aztán a Gladbach elleni döntőt követően búcsút mondjon Bajorországnak. 1984 és 1987 között a milánói Internazionaléban játszott, (1986-ban ismét elbukott egy VB döntőt, pedig gólt is lőtt az argentinoknak) majd a svájci Servette csapatában töltött el két évet. (1989-ben gólkirály lett.) 1990-ben a szakkommentátorként követhette végig a VB döntőt, majd egy évvel később beválasztották a Bayern München elnöki tanácsába. Jelenleg ügyvezetőként szolgálja a klubot.


1. Franz Beckenbauer (középpályás, hátvéd 1962-1977)

1_francz_becenbauer_1963-1977_1.jpg
Sikerei: Német bajnok (1969,1972,1973,1974)
DFB kupagyőztes (1966-1 gól a döntőben,1967,1969,1971-1 gól a döntőben )
BEK győztes (1974,1975,1976)
Világkupa győztes (1976)
KEK győztes (1967)
A Bayern játékosaként: Aranylabdás (1972,1976)
Világbajnok (1974)
VB ezüstérmes (1966)
VB bronzérmes (1970)
Európa bajnok (1972)
EB ezüstérmes (1976)

A legnagyobb, nemcsak a csapatnál, de Németországban, sőt az egész világon is. Magában hordozza mindazt, amit egy vezetőről gondolunk, olyan karizmával rendelkezik, amivel képes bármiről meggyőzni az embert,( Nem is csoda, hogy Monty Pythonék bevállogatták a német filozófusválogatottba.) ő maga egy személyben ő maga a Bayern München történelme. A majdani Kaiser Franz 5 ifiként eltöltött év után1962 őszén került fel a nagycsapathoz, és 1 évbe tellett, mire állandó helyet követelt magának. A Regionalligás időszakban még nemcsak, hogy középen játszott, de leginkább a támadások megszervezése volt a feladata. (A feljutás során 17 gólt lőtt. Ennek a számnak későbbi hátravonása miatt a közelébe sem jutott el.) A Bundesligában való debütálása során már inkább védekező középpályást játszott, majd 1967-ben foglalta el helyét a hátvédsorban. (Hogy aztán utolsó éveire liberóvá vájjon.) Már válogatott játékosként várta a Bundesliga startot, és az újoncként bronzérmet és kupát nyert csapat egyik legjobbjaként futballozta végig a szezont. Első Bundesliga gólját a Karlsruhe elleni 5:1-es győzelem során szerzete, karrierje során még további 65 gólt szerzett a bajnokságban. (Hátvédként a legtöbbet a Bundesliga történelmében.) A júniusi kupadöntőn ő lőtte a negyedik bajor gólt. Kiválóan futballozott az angliai világbajnokságon is, Svájc ellen a világbajnokság legszebb gólját szerzete. A 66/67-es szezonban a hasznosságát inkább hátul kamatoztatta, és fontos szerepe volt a Rangers elleni KEK győzelemben. (22 évesen, veteránokat megszégyenítve vezényelte a védelmet.) Egy évvel később egy apróbb sérülés miatt néhány meccsre a lelátóra kényszerült, ám ebben az évben szerzete meg az első nemzetközi kupagólját. (A Panathinaikosz volt a szenvedő alany.) 1969-ben elnyerte első bajnoki címét, a bajnoki menetelés során, mindössze egy mérkőzésről hiányzott. Werner Olk távozása után megörökölte a kapitányi karszalagot, és már az első szezonjában ő lett a csapat vezéregyénisége a pályán és a pályán kívül is. (A 69/70-es idényben volt a leggólerősebb a Bundesligát illetően.) A mexikói világbajnokságon a bronzmeccs kivételével végigjátszotta a németek valamennyi meccsét, Anglia ellen gólt lőtt, az olaszok ellen pedig kiugrott válla sem zavartatta a játékban. (Utólag rájöttem, hogy az ilyen pillanatok formálták identitásomat.) A világbajnokság után már a Nationalelf kapitányát is Franz Beckenbauernek hívták. A 70/71-es szezonban egyetlen gólt lőtt az egész kupaszezonban, ám a Köln elleni találata döntő fontosságúnak bizonyult, hiszen a Császár góljával sikerült kiharcolni a hosszítást. 1972 és 74 között nemcsak, hogy nem mulasztott bajnokit, de még csak le sem cserélték ebben az időben, így kevesen voltak olyan szintén részesei a bajnoki triplázásnak, mint ő. A 102 mérkőzésen összesen 17-szer köszönt be. Az 1972-es év végén megkapta első Aranylabdáját, majd 4 évvel később ismét őt díjazták. (1974-ben Cruyff nyert.) Ekkoriban nem igazán karizomra edzenie, hiszen 4 év lefolyása alatt átvehetett egy Európa bajnoki, egy világbajnoki, három BEK, egy Világkupa, és három Bundesliga trófeát is, mint az együttesek csapatkapitánya. A BEK győzelmek során csak a gyengébb ellenfelek elleni meccseket hagyta ki, különben nem volt kérdés a szereplése. (1974-ben a CSZK Szófia, míg 1975-ben a ST Etine ellen villogtathatta góllövő tudományát, előbbivel kvázi döntőbe rúgta a csapatot. ) 1976-ban az Európa bajnokság döntőjében ő lőtte volna az utolsó német tizenegyest, ám ahogyan állítja „Uli Hoeness elintézte, hogy erre ne kerüljön sor.” (Érdekes módon egy korábbi hibája miatt nemigen mert büntetőt vállalni, így Gerd Müller számított elsőszámú ítéletvégrehajtónak.) 1979-ig szerződés kötötte a Bayernhez, és a német válogatottban is számítottak rá, hogy ott lesz Argentínában, ám egyszerre csak elege lett abból, hogy mindenki tőle várja a csapat kátyúból való kihúzását, a vezetőkkel való tárgyalást, plusz még a játékosok ügyeinek intézését is. 1977 februárjában bejelentett, hogy az idény végén az Egyesült Államokba távozik. Az elnök árulónak nevezte, a szövetség be akarta perelni, játékostársai pedig elfordultak tőle. (Kivéve Sepp Maiert.) 1977 és 1980 között a New York Cosmosban játszott, hogy aztán hazatérje az NSZK-ba. Óriási meglepetésre azonban Hamburgba szerződött, ahol 1982-ben bajnoki címet nyert. (Ez volt az a csapat, amely 1 évvel később BEK-et nyert.) Pályáját végül 1983-ban a Cosmosban zárta le.
1984-ben mindenféle edzői képzettség nélkül ő lett a válogatott szövetségi kapitánya, és világbajnoki címre (1990), VB döntőbe (1986) és EB elődöntőbe (1988) vezényelte a Nationalelfet. (Ő az egyetlen aki csapatkapitányként és szövetségi kapitányként is felért a világ tetejére.) 1991-ben az Olempic Marseille csapatát a BEK döntőbe vezette. 1994-ben ő lett a Bayern München elnöke, és időközben a csapat irányítását is átvette, és bajnoki címre vezette a gárdát 94 májusában. 1996-ban megreszkírozta, hogy egy UEFA kupa finálé előtt kirúgja Otto Rehagelt, és végül ő dirigálta a győztes csapatot a Bordeaux ellen fináléban. 2009-ig töltötte be az elnöki pozíciót, ám jelenleg is ő a csapat tiszteletbeli elnöke. Jelenleg legendaként éli életét, televíziós szakértőként, valamint a német futball nagyköveteként tevékenykedik.

Kedves látogatók, közel 2 éve foglalkozom azzal, hogy véleményt írok általam érdekesnek talált témákban, ám ilyen méretű projektbe, mint ez a lista még soha sem fogtam bele. A játékosok kiválasztása és rangsorolása már február elején megkezdődött, a lista pedig március óta frissült. (Éppen ezért lehet kissé furcsa az utolsó rész, az idény további történéseinek függvényében.)(További platformokon való ténykedésem miatt általában havi 1 cikkel.) Köszönöm mindazoknak akik felkeresték a blogot ebben az időszakban. Az oldalt tulajdonképpen emiatt a lista miatt tartottam életben, ám mielőtt befejezném az erre a platformra való irkálást, még két plusz listát készítenék, a klubtörténelem első 65 évének legjobb játékosaiból, és legjobb vezetőedzőiből. Miután ezek a listák elkészülnek, a blog valószínűleg (Lehet, hogy 1-2 cikk majd olvasható lesz, de ez függ majd az időm beosztásától is.) befejezi működését, ám (Szó sincs arról, hogy törlésre kerülne!) a Fecebook oldal, amely terveim szerint egy kisebb adatbázisként fog funkcionálni a csapatról, továbbra is aktív lesz. A linkekre kattintva a lista további helyezettjei láthatóak.

115-93: http://egybayernblog.blog.hu/2015/03/03/a_csapat_115_legjobb_jatekosa_115
92-70: http://egybayernblog.blog.hu/2015/03/13/a_csapat_115_legjobb_bundesliga_jatekosa_92
69-47: http://egybayernblog.blog.hu/2015/04/26/a_csapat_115_legjobb_bundesliga_jatekosa_69
46-24:http://egybayernblog.blog.hu/2015/05/23/a_csapat_115_legjobb_bundesliga_jatekosa_46
23-10: http://egybayernblog.blog.hu/2015/07/04/a_csapat_115_legjobb_bundesliga_jatekosa_23
Aktuális meccsekről szóló írásaim: Nssppress.hu/Bruce94

 

11 komment

Címkék: történelem játékosok TOP115


2015.07.04. 00:15 Bruce94

A Csapat 115 legjobb Bundesliga játékosa (23-11)

Eredetielg ez lett volna az utolsó bejegyzés a listáról, ám valamiért az első 10 helyezett adatai eltűntek. Mivel a bejegyzéssel már több napja készülök, így úgy döntöttem, hogy a legjobb hét játékos személyére majd egy következő bejegyzésben derítek fényt.

A listával kapcsolatban még meg kell említenem, hogy a sikerek felsorolásánál a következő szempontokat vettem figyelembe:

- Ha az illető pályára lépett az adott sorozatban, de később eligazolt, külön jelezve lesz.
- Ha a játékos sérülés vagy egyéb okok miatt nem lépett pályára az adott bajnokságban/kupában, akkor a felsorolás nem tartalmazza az adott bajnoki címet. (például Badstuber tavalyi szezonja.)
- Ha a játékos nem lépett pályára a kupadöntőben, de a korábbi mérkőzéseken játszott, azt külön jeleztem a felsorolásban, ha viszont a kupasorozat egyetlen mérkőzés erejéig tartott (pl, szuperkupa döntők, Világkupa döntő) és a játékos nem lépett pályára a fináléban, az eredmény nem kerül a felsorolásba.
-A felsorolás folyamatosan frissül.
- Lehet, hogy sokan úgy érzik, hogy a 2000-es, 2010-es évek játékosai túlsúlyban vannak a listán, de megjegyezném, hogy hiába őket láttam többet játszani, azért igyekeztem fenntartani az egyensúlyt.
- Tudom, hogy 1991-ig nem beszélhetünk egyesített Német bajnokságról, de következetesen Német bajnoknak írom az ezt a címet elnyerő játékosokat.
-A szláv neveket az eredeti írásmódjuk szerint közlöm. (Pl nem Csajkovszki, hanem Cajkovski)

Források a bejegyzéshez: Dénes Tamás: Bayern München című könyve (2001
Egy 2003-as 365 lapos naptár a csapat történelmével.
Wikipedia.com
Youtube.com
Fussballdaten.de
Néhány régi videofelvétel a gyűjteményemből. (Na meg persze a memóriám.)



23. Thomas Müller (csatár, középpályás 2008-)

23_thomas_muller_2008-.jpg
Sikerei: Német bajnok (2010,2013,2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2010,2013-1 gól a fináléban,2014-1 gól a fináléban, 2016)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010,2012)-1 gól a fináléban
DFB szuperkupa győztes (2010-1 gól a döntőben, 2012-1 gól a döntőben)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
A Bayern játékosaként: világbajnok (2014)
Világbajnoki bronzérmes (2010-a torna gólkirálya)
EB elődöntős (2012)
Európa legjobb 21 év alatti játékosa (2010)


A kedvencem. Tipikusan az a játékos, aki nem ösztönös tehetség, hanem nagyon komoly munka van az eredménye mögött, és emiatt lett a világ egyik legjobbja. Hiába vitatják ezt a titulusát, tény, hogy ő vezette oda a csapatunkat, és a német vágatottat is, ahová valók, vagyis a világ tetejére. A játék iránti alázata példaértékű, csakúgy, mint a pályán kívüli lazasága. Nem hiszem, hogy az elmúlt 115 évben lett volna még egy olyan játékosunk, akiben ilyen szinten lett volna meg a kettősség. (Ő a fő hangadó, a szurkolókkal ő kommunikál a legtöbbet, és már-már bicskanyitó stílusa is emel a müncheni szemekben látott népszerűségén.)
2008-ban debütált a második csapatban, és a 2008/09-es idényben nem kevesebb, mint 15 gólt vágott a Regionálligában. Az idény végére már az első csapat keretében is olvashattuk a nevét.
A Klinsmann érára kevésbé szívesen emlékszem vissza, ám tény, hogy „Klinsi” volt az, aki felhozta Thomast az első csaphoz. Az idény rajtján debütált, és négy alkalommal is szerepet kapott, a bajnoki címre az utolsó fordulóig esélyes gárdában. A Sporting elleni 5:0 után, a müncheni meccskeretben is számítottak rá, és a csereként beálló Müller góllal hálálta meg edzője bizalmát. Riberyt váltva, alakította ki a 7.1-es végeredményt.
Kevés edző bízik úgy a fiatalokban, mint Louis Van Gaal, és számomra nem is kérdés, hogy a kissé antipatikus holland tréner is kellett ahhoz, hogy Müller a világ legjobbjai között legyen számon tartva. Rögtön az első teljes évében! Számomra nem is kérdéses, hogy Paul Breitner óta nem robbant be senki úgy az elitbe, ahogyan azt Müller tette. Ahhoz képest, hogy a vezetők kölcsön akarták adni, ő Van Gaal keze alatt már az első perctől rendszeres lehetőséget kapott. Első nagy mérkőzését a Borussia Dortmund ellen játszotta, és csereként beszállva kétszer is megrezegtette Weidenfeller hálóját. Mikor aztán a Macabi elleni BL meccsen is duplázott, nem volt kérdés, hogy új sztár született, aki képes lehet Klosét, de még Gomezt is kiszorítani a csapatból. Szeptemberben ő lett a hónap játékosa, és kirobbanthatatlan lett a kezdőcsapatból. (Még az sem törte meg a lendületet, hogy a Bordeux elleni vereség során kiállították.) A bajnoki idényben, olyan a bajnoki cím szempontjából fontos találatokat köszönhettünk neki, mint a Werder elleni találat, vagy a Schalke elleni győztes gól. Májusban pedig ,a Freiburg ellen meglőtte első Bundesliga mesterhármasát is. Minden idők egyik legsimább kupagyőzelméből 4 góllal vette ki a részét, a bajnokságban 13-ig jutott. A BL-ben nem szerzett újabb gólokat, de kiválóan játszott a döntőig való menetelés során. Lehetetlen volt kihagyni a válogatottból, az akkor 20 éves (de már nős) fiatalembert, ám nem volt kérdés, hogy el tudja viselni a terhet. Gólt lőtt Ausztráliának, duplájával küldte haza az angolokat, góllal üzent az őt korábban labdaszedőnek csúfoló Maradonnának, (Érdemes megnézni a videót, ahogy Müller kiröhögi „Dundiegot” majd a bronzmeccsen Uruguay kapuját is bevette. 1,5 profi idénnyel a háta mögött, 5 góllal és 3 gólpasszal ő lett VB gólkirálya. A VB után ott folytatta, ahol abba sem hagyta, gólt lőtt a szuperkupán, majd a Wolfsburg ellen ő kezdte meg az idény góltermését, később pedig a Róma ellen is győztes gólt vágott a BL nyitányon. Robben hiányában neki kellett volna átvennie a vezérszerepet, ám amit ma röhögve véghezvisz, akkor még csupán ideig-óráig tudott teljesíteni. Tavasszal aztán ismét jó formába lendült, és végül, hasonlóan az egy évvel korábbi szezonjához 19 gólt lőtt összesen, minden frontot beleértve. (A bajnokságban a Schalke kivégzése, míg a kupában Az Aachen elleni 4:0 során duplázott is.) Számomra nem kérdéses, hogy a 2011/12-es szezonja volt eddig a leggyengébb, nem igazán ment neki a játék (Több fórumon is a távozását követelték, lásd „Ich habe Fertig” Blog), és tény, hogy a 7 bajnoki gól édeskevés, egy Müller kaliberű játékostól. (A 8 gólpassz több. mint rendben van.) Bár a kupában góllal kezdte az idényt, igazán jó formába csupán a szezon legvégén jutott, az utolsó fordulókban rugdosta a gólokat, valamint a BL-ben is meg-meg villant. Legfontosabb gólját, mégis a Chelsea elleni BL döntőben fejelte, mikor is megszerezte csapatunknak a vezetést. Az EB nem róla szólt, ám az azóta eltelt 3 évben magasabban ragyog a csillaga, mint valaha.
2012 augusztusában, eldöntötte a Dortmund elleni szuperkupa finálét, majd 2010-hez (és 2014-hez) hasonlóan ismét ő lőtte a csapat első bajnoki gólját. A Stuttgart és a Düsseldorf elleni duplája során pedig látszott, hogy újra a megismert Müllert láthatjuk a pályán. A mindössze 1 vereséggel behúzott bajnoki címhez 13 góllal járult hozzá. (2012-t leszámítva mindig ennyit lőtt.)A kupában egyetlen egyszer volt eredményes, más kérdés, hogy a Stuttgart elleni kupadöntőn végrehajtott sikeres büntetője elengedhetetlen volt a triplázáshoz. A 12 év után, a BL trónra visszaülő gárdában, valamennyi mérkőzésen játszott, és 8 góljával a csapat házi gólkirályává is vált. Győztes gólt lőtt Lilleben, egalizált Valenciában, a csapat legjobbjaként növelte az előnyt az Arsenal ellen, Londonban, eldöntötte a Juventus elleni hazai meccset, majd 180 perc alatt három gólt lőtt az agyonvert Barcelonának. A londoni fináléban pedig a csapat egyik legjobbjaként, Lahm után másodikként vehette kezébe a BL serleget. Guardiola érkezésével megrendült a helye a kezdőcsapatban, és nem kérdés, hogy időbe telt Thomasnak, amíg elfogadta az új helyzetet. (Meg Pepnek is, hogy rájöjjön Müller bármilyen pozícióban kezdhet.) A katalán tréner első győztes mérkőzésén triplázott, egy alacsonyabb osztályú ellenféllel szemben, és elkezdte páratlan gólsorozatát a kupában. Egyetlen meccset leszámítva, valamennyi ellenfelét mattolta, (Augsburg, Kaiserslautern, Hannover. Utóbbi csapat ellen duplázott is.) A koronát végül a Borussia Dortmund ellen tette fel a kupaidényére, mikor a 120 percben csodálatosa gólt lőtt Weidenfeller kapujába. (Kevés gólt ünnepeltem úgy meg, mint azt.) A bajnokságban viszonylag későn lendült bele, ám ő döntötte el a Wolfsburg elleni rangadót, majd duplájával küldte haza a Mainzot, A bajnokságot végül megint 13 találattal, és bajnoki címmel zárhatta. A BL-ben öt gólig jutott, az angol csapatok ellen különösen remekelve. A klubvébén lőtt góljával összesen 27 találatot jegyezhetett a 10 hónap során, amely pályája eddigi legjobbja. A VB ismét róla szólt, 5 góljával a világbajnok csapat házi gólkirálya lett, triplával homályosította el Cristiano Ronaldot, eldöntötte az amerikaiak elleni Vizi csatát, majd a brazilok elleni gólfesztivált is ő kezdhette.
Számomra nem kérdéses. hogy a nemrég véget rét idényben (Robben sérülése miatt is.) ő volt a csapat legjobb játékosa, aki vezérszerepben is képes nagyot alkotni. Megint a Wolfsburg ellen kezdte az évet, és megint góllal, a Frankfurt ellen triplázott, a tavasz során pedig hálószaggató gólokkal járult hozzá a 3 pontok begyűjtéséhez. (A Werder vagy a Barcelona elleni góljai voltak a legszebbek.)
Az újonnan érkező Robert Lewandowskival, félelmetes kettőssé váltak, Thomas pedig elfogadta, hogy a lengyel a gól gyáros, ő pedig inkább az előkészítésben kap szerepet. 13 bajnoki gólját azért így is meglőtte (Ismét többször duplázott, például a Hannover ellen is a semmiből lőtt kettőt,.) A kupában ezúttal kevésbé ment neki, ám a BL kiírásban a szezon egyik legjobbja volt. 7 góljából, négyet tavasszal szerzett, és a Donyeck (dupla) valamint a Portó kieséséhez, valamint a Barcelona elleni szép búcsúhoz is góllal járult hozzá.
26 évesen nem kérdés, hogy a legnagyobbak egyike, és valószínűsítem, hogy egy napon a klubtörténelem 5 legjobb játékosa között emlegetjük, a világbajnokságok történelmének legeredményesebb és legtöbb meccsen pályára lépő játékosának rekordjára pedig óriási sansza van.




22. Mario Gomez )csatár 2009-2013)

22_mario_gomez_2009-2013.jpgSikerei: Német bajnok (2010,2013)
DFB kupagyőztes (2010-a döntőben nem játszott, 2013-2 gól a döntőben)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010.2012)
A Bayern játékosaként: világbajnoki bronzérmes (2010)
EB elődöntős (2010)
Német gólkirály (2011)
A Bajnokok Ligája gólkirálya (2012)

A VFB Stuttgartban már élő legendaként bántak vele, ám a 2007-es bajnoki címen, kupadöntőn, és a 2009-es bronzérmen túl nem tudott igazán tudott sikeres lenni a svábokkal. (Egyénileg azért termelte a gólokat.) Négy müncheni idényéből igazából csak kettő sikerült igazán jól (Az ő szempontjából.), ám a 2010 augusztusa és 2012 májusa között eltelt időszak maximum Kalle Rummeniggéhez vagy Gerd Müllerhez mérhető. Számomra nem kérdés, hogy a befejező csatárok kvinteszenciáját Mario Gomeznek hívják, aki a játék egyetlen komponensében tud maximul nyújtani: Góllövésben.
Első évében Klosét ugyan sikeres kiszorította, ám nem számolt Thomas Müller berobbanásával,valamint Olic jó játékával és a megváltóként várt Mario, a kispadon találta magát. Pedig a kupában, rögtön az első meccsén dupláznia sikerült, és első bajnoki gólja azért nem váratott sokat magára, hiszen a Wolfsburg elleni 3:0 során már betalált a kapuba. A bajnoki idényt végül 10 találattal zárta, ami nem rossz teljesítményt, ám egy 30 milliós csatártól azért többet is várt az ember. A BL-ben eldöntötte a Macabi elleni müncheni meccset, majd gólpasszt adott Olicnak a MU elleni legendássá váló mérkőzés során. A világbajnokság, egyetlen gólképtelen német csatáraként tért vissza a nyári szünetről, és olyan volt mintha kicserélték volna. A maga szintjén gyengén teljesítő csapatból egyértelműen emelkedett ki. Első bajnoki gólját októberben szerezte, igaz ekkor triplázni tudott a Hannover ellenében. A Nürnberg ellen majdnem összejött neki a tripla, ám a végén elrontott egy büntetőt, januárban azonban a Kaiserslautern ellen ismét három gólt írhattak a neve mellé. Az idény során még két mesterhármas szerzett, ekkor a ST Pauli és a Bayer Leverkusen szurkolóit szomoríthatta egy 8:1-es és egy 5:1-es siker alkalmával. (Előbbi meccsen úgy tűnt mesternégyest lő, ám egy gólt végül Riberynek írtak be.) A kupában 3, gólt tett hosszá, a bajnokságban (27 meccsen) meglőtt 28 góljához.) A BL-ben a csapat legjobbja volt: A Róma elleni vesztes meccsen duplázott az Olimpicoban, Kolozsvárott klasszikus mesterhármasig jutott, az Inter elleni milánói meccset ő döntötte el, valamint Münchenben is betalált az „olaszok” ellen. (Érdemes rákeresni, szerintem az volt pályafutása legszebb gólja.) Heynckes érkezése nem jelentett számára problémát, és ugyanott folytatta, mint Van Gaalnál és Jonckernél. A Kaiserslautern ellenében még egy kihagyott büntető fosztotta meg a mesternégyestől, ám a Feriburg 7:0-s kiütése alkalmával már Stephan Lehmann négyszer is a szájára vehette a spanyol felmenőkkel rendelkező csatár nevét. A bajnokság során még egy triplát szerzett, mégpedig a Hoffenheim nagyarányú kiütése során. Végül 26 góllal zárta a Bundesligát, ám, Huntelaart nem tudta megelőzni a góllövőlistán. (Nyilvánvalóan jobban idegelte, hogy a Dortmundot sem sikerült befogni a tabellán.) A kupában ismét felejthetően játszott, ám a BL sorozat megint róla szólt. A Zürich elleni selejtezőben eldöntötte a továbbjutás sorsát, majd duplázni tudott a Manchester City elleni hazai meccsen is. A Napoli ellen egy kapufán múlott az újabb mesternégyese, (Félpályáról lőtt kapufát, teszem hozzá.) majd a Villarealnak sem kegyelmezett meg. A 16 között a Bázel ellen ismét négyet vágott, valamint betalált a Marseille és a Real Madrid kapujába is (Utóbbi gól a 90. percben született.) A müncheni döntő azonban nem róla szólt, de 13 góljával így is a legtöbbet tette azért, hogy csapatunknak hazai pályán legyen esélye megmérkőzni a BL serlegért. Az EB-n 3 gólt is szerzett, és úgy várhatta a szezonrajtot, mint a legjobb Bayern csatár. Időközben azonban jött Mario Mandzukic, és mikor Gomez sérüléssel és formahanyatlással bajlódott, elveszítette a helyét a kezdőben. A triplával záruló szezon már egyáltalán nem róla szólt, de19 góllal így is kivette a részét a sikerekből. (A bajnokságban ezúttal „csak” három dupláig, és 11 találatig jutott.) A BL-ben a Barca elleni hazai meccsen ő lőtte a csapat második gólját, de betalált a BATE ellen is. A londoni fináléban 3 másodperccel a lefújás előtt lépett pályára. A legjobb meccseit a kupában játszotta: A Wolfsburg ellen csereként beszállva triplázott, míg a Stuttgart elleni finálé során egy duplát hagyott itt nekünk emlékbe. A döntő után a Fiorentinához szerződött. Firenzében, sérülései miatt nem igazán találja magát, 30 évesen karrierje újraépítésén dolgozik.

21. Roy Makaay (csatár 2003-2007)

21_roy_makaay_2003-2007.jpg
Sikerei:Német bajnok (2005,2006)
DFB kupagyőztes (2005-1 gól a fináléban, 2006)
DFB Ligakupa győztes (2004)
A Bayern játékosaként: EB elődöntős (2004)

Ami Mario Gomez ebben az évtizedben, az nem kérdés, hogy a holland sztár volt 10 évvel ezelőtt. 2002-ben nem kisebb tettet vitt véghez, minthogy mesterhármast rúgott Oliver Kahn kapujába, a Bayern München-Deportivo La Couruna BL csoportmeccsen. Galíciában lett világszerte ismert játékos, a Deportivoval bajnokságot (2000) és kupát is nyert (2002), valamint 2003-ban elnyerte az európai aranycipőt is. Az év nyarán érkezett Münchenbe, klubrekordot jelentő összegért, és azonnal kiszorította Elbert a kezdőcsapatból. Uli Hoenessék azt várták, hogy Roy BL győzelemhez segítheti a csapatot, ám az akkori kerettől ez túl nagy elvárás volt. Makaay mindenesetre mindent megtett: a BL-ben duplázott a Celtic ellen, de bevette az Anderlect, a Lyon, (kétszer is)és a Real Madrid kapuját is. A hét müncheni gólból hatot szerezve egyértelműen a csapat legjobbja volt a BL kiírásban, ám a Real elleni visszavágón ő sem segíthetett. Új szerzeményként a bajnokságban is kiválóan játszott, szinte pillanatok alatt beilleszkedve tartotta versenyben az aranyért új csapatát. Azonban ahogy, Makaay nem tudta beérni a Werder játékosát Ailtont, a csapat is úgy bukott el a brémaiakkal szemben a bajnoki hajrában. (23 gólig jutott. ) Egy évvel később 22 bajnoki góljával, alaposan kivette a részét a bajnoki cím visszaszerzéséből, ám a nürnbergi Mintalt nem sikerült megelőznie a góllövőlistán. Az idényben négy mesterhármast szerzett: Szeptemberben az Ajax kiütésében vállalt oroszlánrészt, majd áprilisban, a Borussia Dortmund, Kaiserslautern és a Mainz (Utóbbi triplákat egy héten belül elérte el.) híveit szomorította el háromszor is. A kupában öt gólig jutott, a végül győztes csapatban, a BL-ben inkább Pizarro és Ballack voltak a csapat vezérei ekkortájt.
Kiválóan kezdte a 2005/06-os idényt, hiszen az első három mérkőzés után 6 góllal állt a góllövőlistán. (dupla a Gladbach, tripla a Leverkusen ellen.), ám innentől kezdve közel 800 percig képtelen volt a kapuba találni. Végül 17 góljával így is a bajnokcsapat házi gólkirálya lett, a kupában azonban nem sikerült gólt lőnie. (A győzelem azért így sem maradt el.) A BL-ben a Rapid Wien elleni duplában merült ki góllövőtudománya.
A 2006/07-es volt az egyik leggyengébben szereplő Bayern a történelemben, és Roy sem rugdosta olyan intenzitással a gólokat, mint korábban. Mégis ki tudott emelkedni a gárdából, és igazi vezér tudott lenni néhány nehezebb meccsen, mivel 16 meccsen is gólt tudott lőni. (Összesen 16-ot.) A BL-ben kétszer lőtt gólt, az Inter elleni góljával sikerült bebiztosítani a csoportelsőséget, míg a Real Madrid ellen történelmi találatot ért el.: A kezdőrúgás után 9,1 másodperccel megszerezte a vezetést, a csapat számára, elősegítve a legnagyobb európai riválissal szembeni továbbjutást.
Luca Toni és Miroslav Klose érkezése után feleslegesnek érezte magát, így 2007 nyarán a Feyenordhoz távozott. 2010-ben, Rotterdamból vonult vissza.
Megítélése meglehetősen kettős, hiszen nem sikerült BL győzelemre vezetnie a csapatot, ám nem szabad elfelejteni, hogy maga a garnitúra sem volt eléggé erős ahhoz, hogy a célt véghez vigye. gólkirály ugyan nem lett, de számomra kevés befejező csatár okozott annyi örömöt, mint Makaay.



20. Willy Sagnol (hátvéd 2000-2009)

20_willy_sagnol_2000-2009.jpg

Sikerei:Német bajnok (2001,2003,2005,2006,2008)
DFB kupagyőztes (2003,2005,2006,2008)
BL győztes (2001)
Világkupa győztes (2001)
A Bayern játékosaként: világbajnoki ezüstérmes (2006)
A Konföderációs kupa győztese (2001,2003)

Újabb példa arra, milyen az, mikro a klubunk megvesz egy formálódó játékost, aki Münchenben érik világklasszissá. 23 éves korában, már közel 120 bajnokit játszott a St Etine és a Moanco csapataiban, valamint a hercegségbeliekkel országos bajnokságot nyert utolsó otthoni idényében. Bajorországban hamar beilleszkedett, és a közönség is szinte azonnal kegyeibe fogadta „Willlyyyyt”. Első idényében 27 bajnokin játszott, többnyire a kezdőcsapatban helyet foglalva. A BL menetelés során, két meccs kivételével pályára lépett, a milánói fináléban egy félidőt kapott. (Helyére a büntetőt összehozó Jancker érkezett.) Az idény végére nemcsak, hogy világklasszis vált belőle, de a válogatottban is egyre több szerepet kapott. 182 centiméteres magassága átlagosnak számít a hátvégek között, ám magasságbeli „hátrányát” simán kompenzálni tudta technikai tudásával. (E téren talán csak Norbert Eder, vagy Philipp Lahm mérhető hozzá a történelemből.) Első bajnoki gólját egy évvel később egy ST Pauli elleni vereség alkalmával szerezte, és utolsó idényét leszámítva valamennyi szezonban legalább egyszer betalált. Az évek során minden sikernek tevékeny részese volt, talán nem is véletlen, hogy 2004-et és 2007-et leszámítva mindig a mi csapatunk kapta a legtöbb gólt. Willy az évek során gyakran küzdött sérüléssel, valamint Hitzfeld is rotálta a csapatát, ám Magathnál nem volt kérdés, hogy ki a legalkalmasabb a jobbhátvéd szerepkörének betöltésére. Legtöbb mérkőzését a 2005/06-os bajnokcsapatban játszotta, mikor is 31 alkalommal léphetett pályára. Ezen a nyáron lett világbajnoki ezüstérmes a franciákkal, és ekkortájt nem lehetett nem a világ legjobbjai között számon tartani, a roppant alázatos és sportszerű játékost. 2006-ban már szinte kész tény volt, hogy a Juventushoz igazol, ám a zebrák kizárása és Uli Hoeness érvei meggyőzték, hogy maradnia kell. (Álíltólag az akkori sportigazgató elvitte Torino külvárosába, megmutatván, hogy hova is akar igazolni.)
2007-ban aztán térdsérülést szenvedett, amely miatt szinte az egész idényt kihagyni kényszerült. (Plusz még Hitzfelddel i állandó jelleggel veszekedett.) Megpróbálkozott a visszatéréssel, ám 2009 februárjában belátta nincs tovább.
Jelenleg a Girondens Bordeaux vezetőedzője.




19. Roland Wolfarth (csatár 1984-1993)

24_roland_wohlfarth_1984-1993.jpg
Sikerei: Német bajnok (1985,1986,1987,1989,1990)
DFB kupagyőztes (1986-3 gól a fináléban)
BEK döntős (1987)
DFB szuperkupagyőztes (1987,1990)
A Bayern játékosaként: gólkirály (1989,1991)

Számomra érthetetlen, hogy junior világ és Európa bajnokként, valamint az ország legjobb csapatának játékosaként hogyan is lehetett mindössze kétszeres válogatott. Duisburgban kezdte profi pályafutását, és az MSV játékosaként 1984-ben ő lett a Bundesliga 2 gólkirálya. 24 gólja eléggé jó ajánlólevélnek bizonyulhatott, hiszen a Bayern még azon a nyáron szerződtette. Eredetileg egy cseremberének szánták, ám Roland egy tucat góljával, az év végére bejátszotta magát a bajnokcsapatba. Első szezonjában különösen a hajrában villogott. (8-szor is az utolsó negyedórában ünnepelhetett.) Egy évvel később eggyel sikerült növelnie bajnoki találatai számát, ám ebben at évben kevesebb lehetőséget kapott Udo Lattek vezetőedzőtől. Az idény végére lendült szenzációs formába, a legendás bajnoki hajrában a csapat legeredményesebb góllövője volt (A záró fordulóban duplázott a Gladbach elleni bajnokavatáson.) A kupában négy gólig jutott, ám tegyük hozzá, hogy a Stuttgart elleni fináléban háromszor is mattolta a válogatott Immelt, Münchenbe szállítván a kupát. Kiváló formája azonban nem volt elég, hogy Franz Beckenbauer figyelmét magára vonja, így lemaradt a mexikói világbajnokságról. A 86/87-es idényt már az első percben góllal kezdte, és a bajnokság során további tíz alkalommal ünnepelhették úgy, mint a bajnokcsapat góllövőjét. A Bajnokcsapatok Európa kupájában szintén jól ment neki a játék, a második forduló és az elődöntő közötti időszakban minden ellenfelének beköszönt legalább egyszer. Hughes és Wegmann érkezésével úgy tűnt csökkenhet a szerepe, ám ő valamennyi frontot beleértve 14 góllal helytállt a gárdában. (Ismét egy kupameccsen lőtt mesterhármast.) Lothar Matthus évekig sajátította ki magának, a házi gólkirály szerepét, ám a későbbi magyar kapitány után Roland kifogástalanul vette át a stafétát. 1989 májusában nem csupán bajnoki címet ünnepelhetett, de a bajnokságban sem lőtt nála senki több gólt. Első mesterlövész címét a szezonzárón rúgott, klasszikus mesternégyesével biztosította be. (A kölni illetőségű Thomas Allofssal holtversenyben 17 gól kellett a dicsőséghez.) A 89/90-es idényben többször is sérülés gyötörte (A visszaemlékezések szerint nagyon sérülékeny játékos volt.), de 13 góllal így a bajnoki címet védő csapat legeredményesebbje volt. (A Karlsruhe elleni meccsen ismét három gólt lőtt.) 1991-ben végre nem zavarta semmilyen sérülés, így valamennyi mérkőzésen pályára léphetett, a szezonban, és 21 góljával élete legeredményesebb idényét sikerült teljesítenie. Nem rajta múlott, hogy a 91/92-es szezon a Bayern történelmének fekete lapjaihoz tartozik, 17 góljával sokat tett azért, hogy a gárda ne silányodjon középcsapatnál lejjebb. (Ez volt az az idény, amikor 10. lett a Bayern München.) Ebben az évben a Bochum szurkolói átkozhatták háromszor is a nevét. Utolsó müncheni idénye nem igazán volt méltó a nevéhez (4 találat), de ettől függetlenül korszakos egyéniségnek tekinthetjük Münchenben. 1993 nyarán a St Etine csapatához távozott, ahol újra magára talált, majd Bochumba igazolt ahol 1995-ben fennakadt egy doppingteszten. Amatőr szinten 2000-ig játszott.



18. Arjen Robben (támadó 2009-)
18_arjen_robben_2009-.jpgSikerei: bajnok (2010,2013,2014,2015,2016)
kupagyőztes (2010-1 gól a fináléban.2013.2014-1 gól a fináléban, 2016-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2013-1 gól a fináléban)
BL döntős (2010)
Európai szuperkupa győztes (2013)
DFB szuperkupagyőztes (2012)
A Bayern játékosaként: világbajnoki ezüstérmes (2010)
világbajnoki bronzérmes (2014)

Kevés olyan játékos van, akinek újra fel kellett építenie müncheni karrierjét, és vissza kellett, lopnia magát a szurkolók szívébe. A PSV csapatával, holland (2003), a Chelseavel angol (2005,2006), a Real Madriddal pedig spanyol (2008) bajnoki címet nyert, mikor Münchenbe igazolt. (Plusz kupagyőzelem Angliában. )2007-ben már felmerült, hogy a bajor fővárosba költözik, ám ő lekezelően lenyilatkozta, hogy ő bizony nem fog egy Bayern szintű csapatban játszani. Megjegyzése miatt akkor picit megorrolhattunk rá, és őszintén bennem voltak a szavai, mikor Van Gaal kifejezett kérésére ide érkezett. A csapat ekkoriban botladozott, Robben pedig az ellen a Wolfsburg ellen debütálhatott, akik egy évvel korábban helybenhagyták kedvenceinket. Az öntörvényű, kopaszodó játékos duplájával azonnal feledtette korábbi kijelentését, a csapat pedig elindult a siker útján. Nem kérdés, hogy az ő személye volt az ami átlendítette a csapatot a holtponton. 24 mérkőzésen játszott, és 16 góljával a bajnokcsapat házi gólkirálya lett. A farkasok elleni duplája mellett többek között triplázott a Hannover elleni gálameccsé silányított bajnokin. (7:0) , de a Herha sem úszta meg dupla nélkül. A kupában is villogott, a győzelemig vezető úton, Geiserkirchenben jutatta tovább a csapatot, egy emlékezetes meccsen, majd a Werder elleni döntőben két gólpasszt adott, és belőtt egy büntetőt. A BL-ben fergeteges kettőst alkotott Riberyvel: Oda vissza lőtt gólt a Fiorrentina ellen, győztes gólt lőtt a Lyon elleni első meccsen, és nem utolsó sorban meglőtte az év gólját a Manchester United elleni visszavágón. A duplázás, és a Bl finálé után, sérülten játszotta végig a világbajnokságot, ahol ezüstérmes lett, ám sérülése miatt ki kellet hagynia az idény felét. (Valamelyik derék magyar játék miatt sérült meg egy előkészületi meccsen.) Hiánya meg is látszott, hiszen a keret félkarú óriás volt nélküle. Visszatérése után aztán a csapat ténylegesen összekapta magát, és legalább a bronzérem összejött, amiben Robbennek is óriási szerepe volt. (13/12-es meccs/gól mutatója remek.) Góllal tért vissza, kiválóan játszott az Inter elleni (végül elveszített) BL nyolcaddöntőben, majd triplázott a Hamburg ellen. Tavasszal egyértelműen ő volt a csapat legjobbja. 2011/12 megint róla szólt, hiszen egy újabb sérülésből visszatérve 19 góljával segítette a legvégsőkig harcolni a csapatát. (Ezúttal a Herha volt a szenvedő fél egy Robben mesterhármas által.) A kupadöntőben ő lőtte a csapat első gólját, valamint a BL elődöntő madridi meccsén is az ő sikereses büntetője kellett ahhoz, hogy kedvenceinknek esélye legyen otthon tartani a kupát. Mégis ebből az idényből a Chelsea elleni elrontott tizenegyesét emlegetik fel, amely „miatt” végül büntetőkre került sor, és a londoniak elvitték azt, amiért Münchenbe jöttek. A közkedvelt Robben valóságos közellenség lett néhány szurkoló szemében, egy önző, alibifutballista, akit csak a pénz érdekel. Nyilvánvaló, hogy Arjen idegeinek nem tett jót a folyamatos füttykoncert, (Valamint a hollandok EB-n való leszerelése sem segíthetett neki.) és 2012 őszén alig lehetett ráismerni a csapat fazonszobrászára. Ha játszott nem ment neki a játék, és nyilvánvaló, hogy Jupp Heynckes is csak a sérülések miatt játszatta annyit. Eljött 2013 tavasza, és mindenki azt hitte, hogy Robben menni fog. Ez a tény pedig úgy tűnt, hogy felszabadította hősünket, hiszen eldöntötte a Dortmund elleni kuparangadót, meglőtte a bajnokcsapat utolsó gólját, és a Barceloan elleni 180 perc egyik legjobbjaként tetszeleghetett. A londoni BL fináléban nem igazán ment neki a játék, mígnem a 87. percen Ribery passza után Weidenfellerre vezette a labdát, és a többi már történelem. A kiutált játékosból, Bajorország hőse lett, akit a szurkolók újra bálványozni kezdtek. Pep Guardiola azonnal leszögezte, hogy szüksége van a holland tudására, és köré építette csapatát. A játékos sokat változott, játékfelfogásában valami újat tudott hozzátenni a korábban megismert Robbenhez, sokkal önzetlenebb, és ami fontosabb alázatosabb lett. (Na jó utóbbi alig észrevehető.) A csapat legjobbja volt az elbukott szuperkupa meccsen, és a későbbiekben tovább növelte a csapásszámot. Önmagához képest sérülésmentesen végigjátszotta a szezont, és elfogadta, hogy nem csupán belőle áll a csapat. 11 góllal járult hozzá a bajnoki cím elnyeréséhez, a kupadöntőben jogosnak ítélt gólt szerzett (Nem volt bent a labda.), a BL-ben pedig a csapat legjobbja volt. (Különösen a két manchesteri csapat mesélhetne alanyunk gyorsaságáról.) Egyetlen bánata maximum annyi lehetett, hogy a klubvébén sérült volt.  A világbajnokságon extraklasszis módjára futballozott, és formáját sikerült átmentenie a klubidényre is. A bajnokságban a maga 17 góljával a csapat házi gólkirálya lett (Lewandowskival holtversenyben.), méghozzá úgy, hogy március óta 30 percet tudott játszani. (Három alkalommal is megsérült.) A BL-ben leginkább Rómában tudott vezetője lenni társainak, de több kiváló teljesítmény fűződik a nevéhez. Nyilvánvaló, hogy 31 évesen már nem a legfiatalabb, ám felépülése óriási erősítés lehet majd a csapatnak. Ha most megmondanám, hogy kitől várom a legtöbbet a 15/16-os évben, nyilvánvalóan őt nevezném meg.



17. Klaus Augenthaler (hátvéd,középpályás 1977-1991)

17_klaus_augenthallerr_1977-1991.jpg

Sikerei: Német bajnok (1980,1981,1985,1986,1987,1989,1990)
DFB kupagyőztes (1982,1984,1986)
DFB szuperkupagyőztes (1990)
BEK döntős (1982,1987)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1990)
világbajnoki ezüstérmes (1986)
EB elődöntős (1988)

Kevés tiszteletreméltóbb játékost tudok a klub történelméből, mint a „Szem” becenévre hallgató egykori kapitányt. 1975-ben, 18 évesen debütált az amatőröknél, hogy aztán Lóránt Gyula keze alatt 1977-ben debütáljon a nagyoknál. 14 év alatt több mint 404 bajnoki mérkőzést játszott, így nyugodtan sorolhatjuk abba a kategóriába, akiknek majdan szobrot fognak emelni. A magyar edzőknél (Lóránt, Csernai) még inkább a középpályán foglalt helyet, és az évek múlásával foglalta el helyét a védelemben. A 77/78-as idény végére sikerült beverekednie magát véglegesen a nagy csapatba.
Hét bajnoki címe 2006-ig rekordnak számított a csapat és értelemszerűen a Bundesliga történelmében, míg Mehmet Scoll begyűjtötte nyolcadik aranyát. 1985-ben, 86-ban,87-ben,89-ben és 90-ben ő vehette át elsőként a salátástálat.
Augenthaller valamennyi bajnoki címéből alaposan kivette a részét, ezekben az években nemcsak a legbiztosabb védelmet irányította, de a kapu előtt is feltalálta magát. A 76/77-es idényt, leszámítva (amelyben csak kupameccsen játszott) valamennyi idényében betalált legalább egyszer. Legeredményesebb éveiben meg sem állt 6 gólig. (1982,1989) Egyik legemlékezetesebb mérkőzése az 1983/84-es idényre datálható, mikor az UEFA kupa első fordulójában a Bayern München 10-0-ra kitömte ciprusi ellenfelét. (Anathortisz Famaguszta.) „Der Auge” azon a meccsen háromszor is megvillant. A felvételeket visszanézve kellő keménységgel látta el a feladatát, ám egy kisebb csapatban nyugodtan játszhatott volna akár támadót is. (Érdemes rákeresni a félpályáról lőtt góljára.)
A válogatottban 27-szer kapott szerepet, utolsó meccsét az argentinok elleni VB döntő jelentette, amelyben csapata egyik legjobbja volt.
Hiába azonban a világbajnoki cím, a mindenkinél több csapatkapitányként elhódított bajnoki cím vagy a két kupagyőzelem, pályafutását a mai napig nem érzi teljesnek. 1982-ben végigjátszotta az Aston Villa ellen meglepetésre elbukott döntőt, a Portó ellen pedig eltiltás miatt nem láthatták a Práter gyepén. (A Real elleni első meccsen gólt lőtt, Madridban viszont kiállították.) A 90/91-es idénynek úgy vágtak neki a csapatnál, hogy Klaus miatt meg fogják nyerni a BEK serleget, és minden szépen is haladt. Belgrádban a Crevena Zvezda ellen ő lőtte a csapat első gólját, és éppen hosszabbításra álltak a felek, mikor megpróbált felszabadítani, ám rúgása áthullott Aumann fölött pont a bajor kapuba. Sajnálatos búcsú egy ekkora klasszistól… A 90/91-es szezon végén csak a profi szintű játékkal hagyott fel, 1996-ig még szolgálta az amatőr csapatot. Franz Beckenbauer második edzői periódusában ő volt a csapat segédedzője, a 95/96-os záró fordulóban ő is ült a Bayern München kispadján.
Edzőként dolgozott a Grazer AK, a Wolfsburg és a Bayer Leverkusen csapatainál is.


16. Bixente Lizarazu (hátvéd 1997-2004, 2005 január-2006)

16_bixente_lizarazu_1997-2004_2005-2006.jpg

Sikerei: Német bajnok (1999,2001,2003,2005,2006)
DFB kupagyőztes (1998,2000-a döntőben nem játszott,2003,2005,2006-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999-a döntőben nem játszott)
Világkupa győztes (2001)
Ligakupa győztes (1997)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1998)
Európa bajnok (2000)
A Konföderációs kupa győztese (2001,2003)

Egy elveszített UEFA kupa döntő (96-ban a Bordeaux játékosaként bukott a Bayern ellen.) nevének visszaperelése (Nem voltak hajlandóak Bixentének anyakönyvezni,így évekig Vincent állt az okmányaiban.), valamint az ETA fenyegetése (Játszott Bilbaóban, és a baszkok nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy ő francia válogatott akar lenni.) után érkezett Münchenbe.
1997-ben a Kaiserslautern ellen debütált, és hamar megszerezte első gólját is a csapatában (3 fordulót várt.), a meccsek többségén pályára léphetett, és formája miatt a válogatottban is számítottal rá a hazai rendezésű világbajnokságon. Egy évvel később súlyos sérülést szenvedett, amely miatt nem lehetett ott a barcelonai BL fináléban. Karrierjét tulajdonképpen a sikerek mellett a sérülések is szegélyezték, ha egészséges volt világklasszis módjára futballozott sikert-sikerre halmozva. Az EB győzelem után jött az újabb sérülés, amely miatt a 2000-es év őszét ki is kellett hagynia. Ő azonban nem adta fel, és visszaküzdette magát a kezdőbe, Milánóban a BL döntőt végigrobotolva a maga büntetőjét értékesítve jutott fel a klubfutball csúcsára. Miután Tokióban a csapat elnyerte a Világkupát, Liza egyszerre mondhatta magát világbajnoknak, Európa bajnoknak, Konföderációs kupa győztesnek, Világlupa győztesnek, és országos bajnoknak. 2001-es teljesítményének hála nem volt olyan szaklap, ahol ne került volna szóba, az év csapatának összeállításánál. 34 évesen a csapat egyik legjobbja volt a duplázás során, ebben az évben szinte kivételezett volt a hitzfeldi rotációban is. (4 gólpasszal hálálta meg a bizalmat.) 2004 tavaszán úgy döntött, hogy távozik, és a szezon utolsó mérkőzésén góllal köszönt el Münchentől. A számára rosszul sikerült EB után (Zagorakis átemelése nyilvánvalóan rémálmokat okozhatott neki.) Marseillebe szerződött, ám nem igazán találta a hangot Trussier vezetőedzővel, így fél év után a távozás mellett döntött. Münchenben sem Rau, sem a többi ifjonc nem vált be, így Lizarazu ott folytathatta, ahol abba sem hagyta: Azonnal visszakerült a kezdőbe, és szerepe elengedhetetlen volt a duplázáshoz és az Arsenal kiejtéséhez. Még egy évet maradt, mikro duplázással vonult vissza, idény közben átadván a helyét Philipp Lahmnak.
A rendkívül sportszerű játékos (1-szer állították ki.) szakkommentátor lett, valamint 2009-ben Európa bajnoki címet szerzett Jiu-Jitsuban.

15. Manuel Neuer (kapus, "tiszteletbeli söprögető" 2011-)

14_manuel_neuer_2011-.jpg

Sikerei:Német bajnok (2013,2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2013,2014,2016)
BL győztes (2013)
BL döntős (2012)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
DFB szuperkupagyőztes (2012)
A Bayern játékosaként: világbajnok (2014)
EB elődöntős (2012)
A világ legjobb kapusa (2013,2014)

Kétféle ember van: Aki elismeri, hogy ő a világ jelenlegi legjobb kapusa, valamint az aki azt hazudja, hogy vannak nála jobbak. 2006-ban a Schalke csapatában lett elismert játékos, mikor is simán kiszorította Franck Rostot a kezdőből. A királykékektől kupagyőzelemmel és BL elődöntővel búcsúzott. (2011)
Nem tudom, hogy éreztek-e más iránt is ekkora ellenszenvet egy újonnan érkezett játékos iránt Münchenben, de tény, hogy Manuel nem tette ki az ablakba, amit kapott. Az ok egy 2009-es meccsre (A KLinsmann idény utolsó 90 percére) vezethető vissza, mikor kivédte a bajorok szemét, majd a szurkolók előtt nekiállt gitározni a szögletzászlón. Mindenesetre a bajor szurkolóknak kellett, minimum egy év, mire megszokták, hogy ő áll a kapuban. A 11/12-es szezonban ugyan benne volt az első meccsen elszenvedett vereségben, de a kupadöntőt leszámítva végig magabiztosan őrizhette a csapat kapuját. A Real Madrid elleni büntetőpárbaj során kifogta Cristiano Ronaldo és Káká tizenegyesét is. A döntőben egy tizenegyest megfogott, a sajátját pedig sokunk megrökönyödésére értékesíteni tudta. Egy évvel később 50 mérkőzésen védett a triplázó csapatban, (4 meccset átengedett Starkénak), és döntögette a góltalansági csúcsokat. A BL-ben kapott gól nélkül hozta az Arsenal és a Barcelona elleni párharcot is, valamint a fináléban is csak büntetőből tudták mattolni. (Gündoggan volt az elkövető.) A bajnokságban 18 gólt kapott a csapat, a kupában pedig csak a Stuttgart tudott két gólt lőni neki.
2013 augusztusában a prágai szuperkupa döntőn, kivédte Lukaku büntetőjét, amivel hozzásegítette a csapatot az első Európai szuperkupa győzelemhez, a klubvilágbajnokság meccseit pedig sikerült kapott gól nélkül abszolválnia. A rekordgyorsasággal elnyert bajnoki címben óriási szerepet játszottak az ő bravúrjai. A Dortmund ellen megsérült, de egy kupaelődöntő után összedrótozták a Real ellen, és remekül védett a kapott gólok ellenére is. A világbajnokságon ámulatba ejtett sokakat, ám végül nem nyerte el sem az őt megillető legjobb játékos díját, sem pedig az év végi Aranylabdát. A mögöttünk hagyott idény során 20 meccsen nem kapott gólt a bajnokságot illetően, amivel Oli Kahn rekordját adta át a múltnak. (A komplett őszi szezont 3 kapitulálással zárta.) Olyan meccsek fűződtek a nevéhez, mint a Gladbach elleni pontmentés, a Barcelona elleni első 75 perc vagy éppen a Leverkusen elleni büntető hárítása.
Fontos még beszélni a mezőnyben végzett munkájáról: Emlékszem még azokra az időkre, mikro a labdát eladva kapott gólt, ma ilyenre lehetőség sincsen. Olyan szintre fejlesztette a játéktudását, hogy nem megbántva Tobias Schweinsteigeréket, a Bayern II-ben simán játszhatna középpályást is. A meccsek jelentős részét a tizenhatos előtt tölti.(Ebben persze a támadójátéknak is szerepe van.) Ha ő rosszul játszik az nem azt jelenti, hogy mondjuk 3 potyagólt kapott, hanem azt, hogy gyenge minőségben passzolt. Korából adódóan akár a következő 10 évet is végigvédheti, ás Ulreich leigazolása is maximum annyiban fontos, hogy picit többet tud majd pihenni gyengébb ellenfelek ellenében. (Vagy mehet a középpályára. :D)
4 éve agitáltak az ellen, hogy ő ide jöjjön, ma pedig előbb szabadulna meg mindenki a legbecsesebb szervétől, minthogy elmenjen Münchenből.


14. Mehmet Scholl (Yüzel) (középpályás 1992-2007)

15_mehmet_scholl_1992-2007.jpg

Sikerei: Német bajnok (1992,1997,1999,2000,2001,2003,2005,2006)
DFB kupagyőztes (1998,2000-1 gól a fináléban,2003-nem játszott a döntőben,2005-nem játszott a döntőben,2006)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999)
UEFA kupa győztes (1996)
Ligakupa győztes (1997,1999,2000,)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1996)

A török származású játékos nevelőapja nevén lett világsztár, valamint a német futball egyik apostola. Karrierje, eredményei még úgy is szenzációszámba mennek, hogy tudjuk, sérülései miatt sohasem futhatta be azt a karriert, amit megilletet volna. (Ha ez összejön, ma Figoval, Zidaneval említenénk egy lapon.) Karlsruhéban nevelkedett, a 80-as évek végén együtt lettek első osztályú játékosok Oliver Kahnnal. Mehmet a barcelonai olimpia évében kapta kézhez müncheni szerződését, és nem kevesebb, mint 15 évet játszhatott Németország első számú klubjában. Technikai tudásával fényt hozott az akkoriban szenvedő csapat életébe, és nem számított neki túl nagy ugrásnak, hogy egy kiscsapat után a Bayernben is megállja a helyét. Első évében közel két tucat alkalommal kapott szerepet a kezdőcsapatban,és 7 góllal zárhatta első müncheni idényét. (Legjobb meccsén mesterhármassal vette ki a részét, a Saarbrücken kiejtéséből.) 1994-ben bokafájdalmai miatt 7 mérkőzést is nélküle kellett végigjátszania a csapatnak, ám „Scholli” a maga 11 góljával alaposan részt vállalt a bajnoki cím elnyeréséből. )Különösen fontos volt a Nürnberg elleni duplája, mikor is egy rossz szériát sikerült legyőzni a szomszédvár kiütésével.) Egy évvel később a csapatnak nem sok minden jött össze, ám ő jó szezont futott, a BL-ben négy góllal is segítette a csapatot, hogy a sorozat átnevezése óta először négy közé jusson. Legjobb idénye a 95/96-os volt, ekkoriban nemcsak Németország, de a világ legjobb játékosai között is számon tartották. A bankságban csak Klinsmann lőtt nála több gólt, az UEFA kupa menetelésből pedig nem kevesebb mint 5 találattal vette ki a részét. Nem kegyelmezett a Lokomotiv Moszkva, a Nottingham Forrest, a Barcelona és a Bordeaux kapusainak sem. A katalánok ellen egyértelműen kimagaslott a mezőnyből,a fináléban pedig mindkét meccset góllal zárta. Idényére az Európa bajnokságon tette fel a koronát, ahol az egyenes kieséses szakaszban játszott meghatározó szerepet. Soha nem látott magasságokba jutott, a közvélemény pedig várta, hogy hova futhat ki ennek a hatalmas kaliberű játékosnak a karrierje. Ma már sajnos látjuk, hogy 96 volt számára a csúcspont. Trapattoni nagy szerepet szánt neki, ám az olasz mester második periódusában, gyakran kínozták sérülések, ha játszott azért a sikerekből kivette a részét. (1998-ban a VB előtt szenvedett sérülést, így nem játszhatott Franciaországban.) Csak 1999 tavaszára tudott formába lendülné, és nem sok (konkrétan néhány centiméter) kellett volna ahhoz, hogy hőssé váljék: Ennyin múlott, hogy bevegye Schmeichel kapuját, pontot téve a BL döntő kérdésére. Formája mindenesetre kifogástalan volt, így a címeres mezt is újra magára ölthette. (Bár jól játszott, sem a 99-es Konföderációs kupában, sem a 2000-es EB-ben nem volt köszönet a német futballközeg számára. Utóbbin gólt is lőtt. ) A 99/00-es sikerekből (duplázás, BL elődöntő 10 góllal járult hozzá, különösen a Real Madrid elleni csoportmeccseken villogott. 1996-os formáját leginkább 2001-ben tudta megközelíteni, nem is csoda, hogy a csapat ismét nemzetközi kupát nyert. A BL győzelem és a bajnokság évében 15 gólt lőtt a két bajor győzelemmel záruló sorozatban, amellyel a csapat egyik legeredményesebb játékosává vált. Nem kegyelmezett a Szpartak Moszkva, a Helsingborg, a Rosenborg, valamint az Arsenal csapatának sem, de legfontosabb gólja a MU elleni párharc harmadik bajor találata volt. A döntő nem jött össze neki, gyengén is játszott, és a rendes játékidőben Canizares kifogta a büntetőjét. (Mindenesetre Mehmet nélkül nem jutottunk volna oda, ahová.) A bajnokságban a szezon elején muzsikált jól (Ő lőtte a szezon első gólját is.), de a hajrában is olyan fontos gólokat vágott, mint a Freiburg, a Cottbus, vagy a Frankfurt elleni győztes találatok. 2001-ben szinte a teljes őszt ki kellett hagynia, így aztán nem lehetett ott a Világkupa megnyerésénél sem. Tavasszal aztán újfent formába került, ám nem érezte alkalmasnak magát, hogy játsszon a világbajnokságon. 2003 februárjában mesterhármast rúgott az 1860 ellen, felvillantva tehetségét, ám egy újabb brutális sérülés gyakorlatilag megpecsételte további karrierjét. 2004 márciusában tért vissza, ám már nem volt a régi, és utolsó három évében már inkább egyfajta luxustartalékként, rutinos rókaként tudott a csapat hasznára lenni. (Ebben a szerepkörben is pompásan mozgott, hiszen például győztes gólt lőtt a Chelsea ellen, az Olimpiai stadion utolsó BL meccsén.) 2006 májusában elnyerte 8. bajnoki címét, rekordot felállítva, ám még egy évig a csapatnál maradt. Utolsó bajnokiját Mainz ellen játszotta, és góllal zárhatta le csodálatos müncheni pályafutása érdemi részét. 2007 augusztusában külön barátságos meccset játszottak a tiszteletére, amelyen a Barcelona volt az ellenfél. Mehmet ezen a meccsen hivatalosan is átadta helyét Franck Riberynek. (Ő váltotta a pályán is.) 2008 és 2013 között megszakításokkal dirigálta az egyesület U13-as valamint második csapatát is, jelenleg az ARD szakértője. Fia Lucas az U19-es csapat éke, aki a tavalyi szezonban már a nagy csapat keretében is szerepelt.




13. Giovane Elber (csatér 1997-2003)

13_giovanni_elber_1997-2003.jpg
Sikerei: Német bajnok (1999.2000,2001,2003)
DFB kupagyőztes (1998, 2000-1 gól a fináléban,2003)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999)
Világkupa győztes (2001)
Ligakupa győztes (1997-1 gól a fináléban, 1998-3 gól a fináléban)

Londrina angyala abba a korba született, mikor Ronaldo, Ricaldo, Romário, Jardel és Ronaldinho küzdöttek a válogatott helyekért, így „mindössze” 15-ször szerelhetett a Selecaoban. Klubszintem egy százszorta sikeresebb karriert tudhat magáénak, hiszen Grashopeprs csapatával valamint a Stuttgarttal is országos kupát nyert. (Svájcban gólkirály is volt.) 1994 és 1997 között a sváboknál valóságos félistenként tekintettek rá, ám ő bajnokságot akart nyerni, így München felé vette az irányt. A Ligakupán mutatkozott be a csapatban, és a Dortmund valamint a Stuttgart ellen sem okozott gondot neki a góllövés. Pazar müncheni karrierjét tekintve az első szezonja hozta a legkevesebb gólt, de a bajnokságban így is berámolt 11-et. A szezon végére azért látszott, hogy van potenciál a Jancker-Elber kettősben. (Az idény során egy mesterhármast lőtt a kupában, bár a DJK Waldberg elleni triplának viszonylag kicsi a sportértéke.) A 98/99-es idényben sérülések miatt csak 21-szer kapott bizalmat, de 13-szor így is eredményes tudott lenni. (Érdekesség, hogy folyamatosan hatékonyabb volt ,mint 1 évvel korábban.) A Ligakupát egyedül nyerte meg a csapatnak, a kupában talán a legjobb volt, a BL-ben pedig olyan fontos gólokat tett be a közösbe, mint a Kaiserslautern vagy a MU elleni csoportmeccsen lőtt gólja. Márciusban aztán megsérült, s lemondhatott a további szerepéről. 1999 késő őszén tudott visszatérni, és egy időre elveszítette helyét a kezdőcsapatban, de így is összejött neki 14 bajnoki gól. (Többek között egy tripla a Wolfsburg ellen.) A BL-bne két alkalommal is bevette a Real Madrid kapuját, ám a visszavágón lőtt gólja ellenére sem jött össze a döntőbe jutás. 2001-ben asszisztált a csapat legnagyobb blamájához, hiszen ő is hibázott a Magdeburg elleni már-már ciki kategóriába tartozó büntetőpárbajban, de fokozatos jó teljesítménye felülírta bakiját. 15 góljával a csapat legeredményesebbje volt a Bundesligában, rangadóakt döntött el (Stuttgart, Wolfsburg, Dortmund), amikor meg kellett műtenie a térdét. 5 gólnál tartott akkor a BL-ben, győztes találatot jegyezhetett az Arsenal ,a Rosenborg, a PSG és az Arsenal valamint a MU elken is, ám úgy tűnt véget ér számára a szezon. 12 nappal a térdműtétje után azonban újra pályán volt és győztes gólt lőtt a madridi BL rangadón. (Jeremies az eklatáns példa, hogy milyen veszélyes egy ilyen visszatérés.) A visszavágón is mattolta Cassilalst, majd a BL döntőben, kedvenc városában, Milánóban ért fel a csúcsra. (Az AC Milan akadémiáján nevelkedett.) Ahogy 2002-ben az utolsó fordulóban maradt el csapatunk a bajnoki címről, úgy maradt le Elber is a gólkirályi címről egyetlen góllal. (Ezúttal is a Stuttgart ellen remekelt leginkább, a BL-ben a Szpartak Moszkva ellen duplázott.) 17 gólja azonban nem volt elég ahhoz, hogy elvigyék a világbajnokságra. (A Copa Americán egy évvel korábban ott volt.) A VB után aztán nem esett depresszióba, mint Jardel, hanem a duplázó csapat legjobbja volt: A bajnoki idény során ellenállhatatlan volt.. Az idegenbeli meccseken szinte semmi nem jött össze neki, (1 gól), de az Olimpiai Stadionban nem kevesebbszer, mint 20-szor ünnepelhették a szurkolók. (A Bielefeld ellen mesternégyest lőtt, de Király Gábor is háromszor nyúlhatott maga mögé, egy Elber lövés után.) A Stuttgart elleni dupla után bizonyos volt, hogy a bochumi Christiansennel szemben ő lesz a Bundesliga mesterlövésze. A kupában a Köln elleni 8:0 során jött ki neki a lépés, leginkább,ekkor szintén triplázott. A 2003/2004-es idényt elsőszámú csatárként kezdte, ám Makaay leigazolását követően eligazolt. (Utolsó meccsén gólt lőtt a Hannover ellen.) A Lyont választotta, és mivel a csapatokat összesorsolták a BL csoportkörben, így a nagy kérdés az volt, hogy vajon gólt tud-e lőni Oli Kahnnak. A válasz igen volt, és vélem, hogy a müncheni közönség nem ünnepelt még úgy kapott gólt, mint ott és akkor. (Giovanne mindenesetre nem repesett, holott 2:1-re nyertek.) Franciaországban két bajnoki címet nyert (2004,2005), ám egy súlyos sérülés miatt már nem tudott a régi lenni. 2005 augusztusában a Borussia Mönchengladbach játékosaként pályára léphetett az Allinaz Aréna első tétmeccsén, majd 2006-ban a Cruzerioból vonult vissza. Jelenleg tévés szakértőként dolgozik.



12. Uli Hoeness (támadó 1970-1979)

11_uli_hoeness_1970-1978.jpg

Sikerei: Német bajnok (1972,1973,1974)
DFB kupagyőztes (1971)
BEK győztes 1974-2 gól a döntő második mérkőzésén, 1975,1976)
Világkupa győztes (1976)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1976)
Európa bajnok (1972)
EB ezüstérmes (1976)

Akármit is csinált, az nem másítja meg a tényt, hogy közel 45 évig állt a klub szolgálatában. Játékosként, tinédzserkora óta extraklasszisnak számított, hogy aztán a klubtörténelem legkarizmatikusabb sportigazgatójává váljon, hogy aztán elfoglalja helyét az elnöki székben.
Uli 1970 elején került fel a nagycsapathoz, és a 70/71-es szezon elején játszhatta első Bundesliga mérkőzését. A világbajnokság után meglehetősen nehéz dolog volt bekerülni a formálódó, csapatba, ám Ulinak nem kellett sok idő, hogy elfoglalja helyét a szélen. Első góljára novemberig kellett várni, ekkor a Coventry City kapuját vette be egy EVVK mérkőzésen.. Az idény során végül 31 bajnokin játszhatott, valamint a kupagyőztes csapat valamennyi mérkőzését végigjátszhatta. Tény, hogy ebben az időszakban még nem rotáltak úgy az edzők, valamint, hogy kevesebbet is cseréltek a mesterek, ám a tény, hogy az idősebb Hoeness fivér 102 mérkőzésen játszott, mindenképpen imponáló. Mindhárom idényben csapatunk megnyerte a bajnokságot, Uli pedig nem kevesebb, mint 48 gólt vállalt az impozáns góltermésünkből. (13,17,18 gól, valamint közel három tucat gólpassz a három évben.) 1971 ősze egyértelműen róla szólt, sorjázta a gólokat, többek között a Dortmund 11:1-es (Rekord) kiütéséből is egy duplával vette ki a részét. Imponáló formája miatt Helmut Schön behívta a válogatottba, és Uli alig múlt 20 éves, mikor már Európa bajnoknak mondhatta magát. (Hiába beszélt arról, hogy Müllernek vagy Badstubernek nem szabadott volna ott lennie a 2010-es VB-n, mondván az ő idejében más volt.) Az EB után nem rogyott meg a fejlődésben, és mikor Müllernek nem ment a góllövés, akkor ő lépett elő vezérré. (Dupla Hamburgban és Düsseldorfban.) 1972 telén meglőtte első mesterhármasát is, mikro egy kupameccsen, egy alsóbb osztályú csapatot hagytak helyben Udo Lattek tanítványai. Legjobb szezonja a 73/74-es volt, ez kétségtelen, ekkor lőtte a legtöbb bajnoki gólját, valamint ekkor ért fel minden tekintetben a csúcsra. A bajnokcsapatban Müllert leszámítva mindenkinél több gólt lőtt, a BEK döntő talán legértékesebb játékosának szerepét játszhatta, (A menetelés során olyan szorult helyzetekben lőtt gólt, mint a svéd bajnok elleni 0:3-as állás, vagy a fagyos hangulatú drezdai meccs, ahol duplázott.) valamint hazai pályán ért fel a világ tetejére. (A müncheni döntőt végigjátszotta.) A VB után a többi sztárhoz hasonlóan gyengélkedett a bajnokságban, ám a BEK győzelemig vezető úton ismét három gólig jutott. 1975 őszén megsérült, így közel a szezon felét kihagyni kényszerült. Visszatérése után azonban harmadszor is végigjátszhatta a BEK döntőt, valamint a bajnoki bronzéremig jutó csapat egyik legjobbja volt. A jugoszláviai Európa bajnokságon,elvállalta a szétlövés egyik büntetőjét, ám lövése a kapufán csattant, így a németek elbukták a döntőt. (Utána jött Panenka lövése.) A hiba miatt egy életre lemondta a válogatottban való szereplést, és igyekezett a csapatra koncentrálni. A kihagyott büntető azonban nem gyakorolt hatást rá, hiszen a következő két idényben is a csapat legjobbja volt, ebben az időszakban már Rummeniggét is ki kellett szolgálnia, ám ő így is 19 gólig jutott az említett két év során. 1978 őszén térdsérülést szenvedett, és nehezen tudta visszanyerni formáját. 1979 tavaszára a vezetők kölcsönadták a Nürnberghez, ahol újra megsérült, így a visszavonulás mellett döntött.
1979 őszén ő lett a csapat sportigazgatója/menedzsere, a titulust 2009-ig töltötte be, vagyis a lista jelentős részének leigazolásához köze volt. (Vagy együtt játszott velük.) 2009 és 2013 között ő volt az egyesület elnöke, ám ismert okok miatt le kellett mondania.



11. Hans-Georg Schwarzenveck (hátvéd1966-1980)

12_georg_schwarzenbeck_1966-1980.jpg
Sikerei: Német bajnok (1969,1972,1973,1974,1980)
DFB kupagyőztes (1967,1969,1971)
BEK győztes (1974-gól a finálé első meccsén, 1975, 1976)
Világkupa győztes (1976)
KEK győztes (1967-a döntőben nem játszott)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1974)
Európa bajnok (1972)
EB ezüstérmes (1976)

 

A felvételeket látva, a szürke eminenciások csúcsa volt a Katsche becenévre hallgató játékos.
Már csupán azért a lövésért is helye van a listán, amit 74 májusában a brüsszeli BEK döntő 120. percében leadott, és amellyel sikerült kiegyenlíteni az Atletico Madrid előnyét. Már 1961-ben is a csapatot szolgálta, a juniorok között, hogy aztán a 66-os idény rajtját már a nagyoknál várhassa. Első profi idényében még csak elvétve kapott lehetőséget, de már a későbbi KEK győztes gárdában is kétszer pályára küldték. Az 1967-es idény kezdetétől aztán nem volt megállás, innentől kezdve 12 éven keresztül kirobbanthatatlan volt a hátvédsorban. Tény, hogy nem róla szóltak a hírek, nem ő döntötte el a meccseket (Kivéve Brüsszelben.), de ettől függetlenül nem kérdéses, hogy a klubtörténelem 12 legnagyobb alakja között a helye. Minden sikernek aktív részese volt, ha ő nincs a nyugat-német válogatott nem nyer EB-t és VB-t, Beckenbauerből nem válik mindenidők legjobb (német labdarúgója.), a BEK-ben sem sikerült volna a triplázás, nem is beszélve a hazai frontokról. Komplett szezonokat játszott végig mérkőzések kihagyása nélkül, és hátvédként megkövetelték tőle a keménységet, őt pompás pályafutása során sohasem állították ki! (Sárgát is csak 22 alkalommal kapott.) A góllövés nem volt kenyere, de így is eljutott 21 bajnoki gólig. (1974-ben találatai egyharmadát lőtte, és mint sok müncheninek neki is az volt a legjobb éve.)
A Császár visszavonulása valamint Maier autóbalesete után is a csapat biztos tagjának hihette magát, mikor Achillesz ín szakadást szenvedett a 79/80-as szezon második meccsén. 1981-ig próbálkozott a visszatéréssel (Hivatalosan tagja volt a 81-ben bajnokságot nyert keretnek is.), ám nem tudott visszatérni, így visszavonult.
Játékos korában nem kapta meg a kellő tiszteletet, mivel úgy gondolták, hogy ő pusztán Beckenbauer vízhordója. A vádak ellenére a vízhordó nem kevesebb, mint 420 bajnoki húzott le a Bayernben, nem is beszélve a kupa és a BEK meccsekről.

 

Szólj hozzá!

Címkék: játékosok TOP115