Egy Bayern München Blog a sok közül

Új sorozatot indítanék, mivel egyrészt nem szeretném, hogy inaktív legyen a blog, másfelől pedig az oldal profiljába bőven beletartozik, hogy olyan mérkőzésekről ejtsünk szót, melyeket 10-15-20 év után is úgy emlegetünk, mint a klubtörténelem emlékezetes estéit. A sorozatban főleg Bajnokok Ligája mérkőzések kerülnek terítékre, mivel ezek sokkal inkább fellelhetőek az interneten.

A 2003/04-es szezon finoman szólva sem tartozik a legemlékezetesebb idényeink közé: Keret erősségéhez képest gyenge szereplés a BL-ben, hazai pályán elbukott bajnoki remények, kiesés egy másodosztályú ellenfél elleni blamázs a DFB kupában, és elbukott pontok tömkelege gyenge játék miatt. Egy valaki miatt viszont mindenképpen jó szívvel emlékezhetünk a szezonra: Roy Makaay úgy jött a csapathoz, mint  a megváltó. A 2002 őszén a Deportivo játékosaként az Olimpiai Stadionban mesterhármasig jutó holland klubrekordot jelentő összegért érkezett, és a vezetők még a klublegendának számító Elbert is elengedték, annyira bíztak a játékos gólérzékenységében. (A brazil elengedése később 1 mérkőzés erejéig vissza is ütött.) Royt azzal a céllal hozták ide, hogy a csapat megnyerje a Bajnokok Ligáját, ám ha nincs a holland csatár, akkor ugyanúgy végezte volna csapatunk, mint egy évvel korábban, vagyis már a csoportkörben oda lettek volna a nemzetközi kupáról szőtt álmok.

Az európai Aranycipősként érkező támadó első nagy estélyére 2003. szeptember 17-én került sor, mikor is az UEFA kupa előző évi döntőse a Celtic látogatott az Olimpiai Stadionba. A mérkőzés első félideje csapnivaló játékot hozott, a komolynak tekinthető helyzetek száma 0 volt az első 45 perc végén. A skótok ugyan támadó szellemű játékosok garmadájával léptek fel, de leginkább kontratámadásokkal operált Martin O Neil gárdája. Az első veszélyes helyzet mégis egy pontrúgás után adódott a kelták előtt, Oliver Kahnnak pedig bravúrt kellett bemutatnia, hogy kivédje Balde fejesét. A második veszélyesebb Celtic támadás viszont már góllal járt: Agathe labdáját Thompson fejelte a kapuba, miután Salihamidzic beragadt. A selejtező körben az MTK-t kiejtő skótok (5:0 volt az összesítés) visszahúzódtak, a mieink pedig elkeseredetten kezdtek támadni az egyenlítésért. Salihamidzic kis híján góllal javította hibáját, ám ő fölé lőtt, Ballack lövését pedig az ellenfél kapusa hárította szépen. Makaayt azonban nem lehetett megállítani,  egy kifejelt labdát jó 20 méterről bombázott Hedmann kapujába, visszahozván a reményt. Ottmar Hitzfeld is érezte azonban, hogy a majd 1,5 éves nyeretlenséget meg kell törni ezen az estén, és becserélte Roque Santa Cruzt és Tobias Raut is. A drámát mégsem ők, hanem megint Makaay szállította, aki 4 perccel a vége előtt végzett el egy beadásnak szánt szabadrúgást, amit a vendégek kapusa elnézett, és amely 2002 áprilisa óta az első megnyert Bajnokok Ligája meccset hozta el csapatunknak.

Csapatunk végül is megérdemelten zsebelte be, a későbbiekben létfontosságúnak számító 3 pontot, hiszen az utolsó 30 perc már nem szólt másról, mint a Bayern rohamokról. A csapat ászai közül kevesen játszottak nagy meccset a 90 perc alatt, sőt Lizarazu, Pizarro vagy éppen Hargreaves önmagához képest még gyengén is teljesített. Néhányan azonban tényleg villogtak azon az estén is: Willy Sagnol a szükség perceiben kvázi szélső támadóként funkcionált, olyan remekül, hogy két gólban is tevékeny részt vállalt. Zé Roberto a középpályát gyakorlatilag a meccs teljes terjedelmében uralta, de Salihamidzic mezőnymunkája is átlagon felüli volt a felvételek alapján. Makaay a rá jellemző mérkőzést hozta, rá kevésbé jellemző gólokkal, vagyis amennyi helyzete akadt, azokat berúgta, más különben keveset dolgozott, de így is a csapat hősévé vált. Még egy cserét azonban kiemelnék: Ha Tobias Rau nevét halljuk eszünkbe juthat, hogy gyakorlatilag müncheni tartózkodása során folyamatosan sérült volt, ám ezen a mérkőzésen nagyszerűen játszott a nekiszánt negyed óra alatt. A védelmi munkáját remekül látta el, a támadások pedig rajta futottak keresztül az utolsó percekben, így nem csoda, hogy a meccs utáni cikkek is elsők között emelik ki a jelenleg tanári állást betöltő játékost.

A rangadónak is beillő mérkőzés megnyerése, mint említettem kulcsfontosságú volt a továbbjutást illetően, hiszen a Glasgow-i mérkőzésen 0:0-ra végeztek a csapatok, és végül ez a meccs döntötte el, a továbbjutó sorsát. (Meg persze az Anderlecht elleni nyögvenyelős siker.)

A mérkőzés teljes magyar nyelvű közvetítése, amely egy 40 perces összefoglaló volt (Ekkor még nem 2 meccset adott teljesen a Viasat3, hanem a második meccs összefoglaló volt.)megtekinthető az alábbi linken.