Egy Bayern München Blog a sok közül

Eredetileg ez lett volna az utolsó bejegyzés a listáról, ám valamiért az első 10 helyezett adatai eltűntek. Mivel a bejegyzéssel már több napja készülök, így úgy döntöttem, hogy a legjobb hét játékos személyére majd egy következő bejegyzésben derítek fényt.

A listával kapcsolatban még meg kell említenem, hogy a sikerek felsorolásánál a következő szempontokat vettem figyelembe:

- Ha az illető pályára lépett az adott sorozatban, de később eligazolt, külön jelezve lesz.
- Ha a játékos sérülés vagy egyéb okok miatt nem lépett pályára az adott bajnokságban/kupában, akkor a felsorolás nem tartalmazza az adott bajnoki címet. (például Badstuber tavalyi szezonja.)
- Ha a játékos nem lépett pályára a kupadöntőben, de a korábbi mérkőzéseken játszott, azt külön jeleztem a felsorolásban, ha viszont a kupasorozat egyetlen mérkőzés erejéig tartott (pl, szuperkupa döntők, Világkupa döntő) és a játékos nem lépett pályára a fináléban, az eredmény nem kerül a felsorolásba.
-A felsorolás folyamatosan frissül.
- Lehet, hogy sokan úgy érzik, hogy a 2000-es, 2010-es évek játékosai túlsúlyban vannak a listán, de megjegyezném, hogy hiába őket láttam többet játszani, azért igyekeztem fenntartani az egyensúlyt.
- Tudom, hogy 1991-ig nem beszélhetünk egyesített Német bajnokságról, de következetesen Német bajnoknak írom az ezt a címet elnyerő játékosokat.
-A szláv neveket az eredeti írásmódjuk szerint közlöm. (Pl nem Csajkovszki, hanem Cajkovski)

Források a bejegyzéshez: Dénes Tamás: Bayern München című könyve (2001
Egy 2003-as 365 lapos naptár a csapat történelmével.
Wikipedia.com
Youtube.com
Fussballdaten.de
Néhány régi videofelvétel a gyűjteményemből. (Na meg persze a memóriám.)

23. Thomas Müller (csatár, középpályás 2008-)


Sikerei: Német bajnok (2010,2013,2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2010,2013-1 gól a fináléban,2014-1 gól a fináléban, 2016)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010,2012)-1 gól a fináléban
DFB szuperkupa győztes (2010-1 gól a döntőben, 2012-1 gól a döntőben)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
A Bayern játékosaként: világbajnok (2014)
Világbajnoki bronzérmes (2010-a torna gólkirálya)
EB elődöntős (2012)
Európa legjobb 21 év alatti játékosa (2010)

A kedvencem. Tipikusan az a játékos, aki nem ösztönös tehetség, hanem nagyon komoly munka van az eredménye mögött, és emiatt lett a világ egyik legjobbja. Hiába vitatják ezt a titulusát, tény, hogy ő vezette oda a csapatunkat, és a német vágatottat is, ahová valók, vagyis a világ tetejére. A játék iránti alázata példaértékű, csakúgy, mint a pályán kívüli lazasága. Nem hiszem, hogy az elmúlt 115 évben lett volna még egy olyan játékosunk, akiben ilyen szinten lett volna meg a kettősség. (Ő a fő hangadó, a szurkolókkal ő kommunikál a legtöbbet, és már-már bicskanyitó stílusa is emel a müncheni szemekben látott népszerűségén.)
2008-ban debütált a második csapatban, és a 2008/09-es idényben nem kevesebb, mint 15 gólt vágott a Regionálligában. Az idény végére már az első csapat keretében is olvashattuk a nevét.
A Klinsmann érára kevésbé szívesen emlékszem vissza, ám tény, hogy „Klinsi” volt az, aki felhozta Thomast az első csaphoz. Az idény rajtján debütált, és négy alkalommal is szerepet kapott, a bajnoki címre az utolsó fordulóig esélyes gárdában. A Sporting elleni 5:0 után, a müncheni meccskeretben is számítottak rá, és a csereként beálló Müller góllal hálálta meg edzője bizalmát. Riberyt váltva, alakította ki a 7.1-es végeredményt.
Kevés edző bízik úgy a fiatalokban, mint Louis Van Gaal, és számomra nem is kérdés, hogy a kissé antipatikus holland tréner is kellett ahhoz, hogy Müller a világ legjobbjai között legyen számon tartva. Rögtön az első teljes évében! Számomra nem is kérdéses, hogy Paul Breitner óta nem robbant be senki úgy az elitbe, ahogyan azt Müller tette. Ahhoz képest, hogy a vezetők kölcsön akarták adni, ő Van Gaal keze alatt már az első perctől rendszeres lehetőséget kapott. Első nagy mérkőzését a Borussia Dortmund ellen játszotta, és csereként beszállva kétszer is megrezegtette Weidenfeller hálóját. Mikor aztán a Macabi elleni BL meccsen is duplázott, nem volt kérdés, hogy új sztár született, aki képes lehet Klosét, de még Gomezt is kiszorítani a csapatból. Szeptemberben ő lett a hónap játékosa, és kirobbanthatatlan lett a kezdőcsapatból. (Még az sem törte meg a lendületet, hogy a Bordeux elleni vereség során kiállították.) A bajnoki idényben, olyan a bajnoki cím szempontjából fontos találatokat köszönhettünk neki, mint a Werder elleni találat, vagy a Schalke elleni győztes gól. Májusban pedig ,a Freiburg ellen meglőtte első Bundesliga mesterhármasát is. Minden idők egyik legsimább kupagyőzelméből 4 góllal vette ki a részét, a bajnokságban 13-ig jutott. A BL-ben nem szerzett újabb gólokat, de kiválóan játszott a döntőig való menetelés során. Lehetetlen volt kihagyni a válogatottból, az akkor 20 éves (de már nős) fiatalembert, ám nem volt kérdés, hogy el tudja viselni a terhet. Gólt lőtt Ausztráliának, duplájával küldte haza az angolokat, góllal üzent az őt korábban labdaszedőnek csúfoló Maradonnának, (Érdemes megnézni a videót, ahogy Müller kiröhögi „Dundiegot” majd a bronzmeccsen Uruguay kapuját is bevette. 1,5 profi idénnyel a háta mögött, 5 góllal és 3 gólpasszal ő lett VB gólkirálya. A VB után ott folytatta, ahol abba sem hagyta, gólt lőtt a szuperkupán, majd a Wolfsburg ellen ő kezdte meg az idény góltermését, később pedig a Róma ellen is győztes gólt vágott a BL nyitányon. Robben hiányában neki kellett volna átvennie a vezérszerepet, ám amit ma röhögve véghezvisz, akkor még csupán ideig-óráig tudott teljesíteni. Tavasszal aztán ismét jó formába lendült, és végül, hasonlóan az egy évvel korábbi szezonjához 19 gólt lőtt összesen, minden frontot beleértve. (A bajnokságban a Schalke kivégzése, míg a kupában Az Aachen elleni 4:0 során duplázott is.) Számomra nem kérdéses, hogy a 2011/12-es szezonja volt eddig a leggyengébb, nem igazán ment neki a játék (Több fórumon is a távozását követelték, lásd „Ich habe Fertig” Blog), és tény, hogy a 7 bajnoki gól édeskevés, egy Müller kaliberű játékostól. (A 8 gólpassz több. mint rendben van.) Bár a kupában góllal kezdte az idényt, igazán jó formába csupán a szezon legvégén jutott, az utolsó fordulókban rugdosta a gólokat, valamint a BL-ben is meg-meg villant. Legfontosabb gólját, mégis a Chelsea elleni BL döntőben fejelte, mikor is megszerezte csapatunknak a vezetést. Az EB nem róla szólt, ám az azóta eltelt 3 évben magasabban ragyog a csillaga, mint valaha.
2012 augusztusában, eldöntötte a Dortmund elleni szuperkupa finálét, majd 2010-hez (és 2014-hez) hasonlóan ismét ő lőtte a csapat első bajnoki gólját. A Stuttgart és a Düsseldorf elleni duplája során pedig látszott, hogy újra a megismert Müllert láthatjuk a pályán. A mindössze 1 vereséggel behúzott bajnoki címhez 13 góllal járult hozzá. (2012-t leszámítva mindig ennyit lőtt.)A kupában egyetlen egyszer volt eredményes, más kérdés, hogy a Stuttgart elleni kupadöntőn végrehajtott sikeres büntetője elengedhetetlen volt a triplázáshoz. A 12 év után, a BL trónra visszaülő gárdában, valamennyi mérkőzésen játszott, és 8 góljával a csapat házi gólkirályává is vált. Győztes gólt lőtt Lilleben, egalizált Valenciában, a csapat legjobbjaként növelte az előnyt az Arsenal ellen, Londonban, eldöntötte a Juventus elleni hazai meccset, majd 180 perc alatt három gólt lőtt az agyonvert Barcelonának. A londoni fináléban pedig a csapat egyik legjobbjaként, Lahm után másodikként vehette kezébe a BL serleget. Guardiola érkezésével megrendült a helye a kezdőcsapatban, és nem kérdés, hogy időbe telt Thomasnak, amíg elfogadta az új helyzetet. (Meg Pepnek is, hogy rájöjjön Müller bármilyen pozícióban kezdhet.) A katalán tréner első győztes mérkőzésén triplázott, egy alacsonyabb osztályú ellenféllel szemben, és elkezdte páratlan gólsorozatát a kupában. Egyetlen meccset leszámítva, valamennyi ellenfelét mattolta, (Augsburg, Kaiserslautern, Hannover. Utóbbi csapat ellen duplázott is.) A koronát végül a Borussia Dortmund ellen tette fel a kupaidényére, mikor a 120 percben csodálatosa gólt lőtt Weidenfeller kapujába. (Kevés gólt ünnepeltem úgy meg, mint azt.) A bajnokságban viszonylag későn lendült bele, ám ő döntötte el a Wolfsburg elleni rangadót, majd duplájával küldte haza a Mainzot, A bajnokságot végül megint 13 találattal, és bajnoki címmel zárhatta. A BL-ben öt gólig jutott, az angol csapatok ellen különösen remekelve. A klubvébén lőtt góljával összesen 27 találatot jegyezhetett a 10 hónap során, amely pályája eddigi legjobbja. A VB ismét róla szólt, 5 góljával a világbajnok csapat házi gólkirálya lett, triplával homályosította el Cristiano Ronaldot, eldöntötte az amerikaiak elleni Vizi csatát, majd a brazilok elleni gólfesztivált is ő kezdhette.
Számomra nem kérdéses. hogy a nemrég véget rét idényben (Robben sérülése miatt is.) ő volt a csapat legjobb játékosa, aki vezérszerepben is képes nagyot alkotni. Megint a Wolfsburg ellen kezdte az évet, és megint góllal, a Frankfurt ellen triplázott, a tavasz során pedig hálószaggató gólokkal járult hozzá a 3 pontok begyűjtéséhez. (A Werder vagy a Barcelona elleni góljai voltak a legszebbek.)
Az újonnan érkező Robert Lewandowskival, félelmetes kettőssé váltak, Thomas pedig elfogadta, hogy a lengyel a gól gyáros, ő pedig inkább az előkészítésben kap szerepet. 13 bajnoki gólját azért így is meglőtte (Ismét többször duplázott, például a Hannover ellen is a semmiből lőtt kettőt,.) A kupában ezúttal kevésbé ment neki, ám a BL kiírásban a szezon egyik legjobbja volt. 7 góljából, négyet tavasszal szerzett, és a Donyeck (dupla) valamint a Portó kieséséhez, valamint a Barcelona elleni szép búcsúhoz is góllal járult hozzá.
26 évesen nem kérdés, hogy a legnagyobbak egyike, és valószínűsítem, hogy egy napon a klubtörténelem 5 legjobb játékosa között emlegetjük, a világbajnokságok történelmének legeredményesebb és legtöbb meccsen pályára lépő játékosának rekordjára pedig óriási sansza van.




22. Mario Gomez )csatár 2009-2013)

Sikerei: Német bajnok (2010,2013)
DFB kupagyőztes (2010-a döntőben nem játszott, 2013-2 gól a döntőben)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010.2012)
A Bayern játékosaként: világbajnoki bronzérmes (2010)
EB elődöntős (2010)
Német gólkirály (2011)
A Bajnokok Ligája gólkirálya (2012)

A VFB Stuttgartban már élő legendaként bántak vele, ám a 2007-es bajnoki címen, kupadöntőn, és a 2009-es bronzérmen túl nem tudott igazán tudott sikeres lenni a svábokkal. (Egyénileg azért termelte a gólokat.) Négy müncheni idényéből igazából csak kettő sikerült igazán jól (Az ő szempontjából.), ám a 2010 augusztusa és 2012 májusa között eltelt időszak maximum Kalle Rummeniggéhez vagy Gerd Müllerhez mérhető. Számomra nem kérdés, hogy a befejező csatárok kvinteszenciáját Mario Gomeznek hívják, aki a játék egyetlen komponensében tud maximul nyújtani: Góllövésben.
Első évében Klosét ugyan sikeres kiszorította, ám nem számolt Thomas Müller berobbanásával,valamint Olic jó játékával és a megváltóként várt Mario, a kispadon találta magát. Pedig a kupában, rögtön az első meccsén dupláznia sikerült, és első bajnoki gólja azért nem váratott sokat magára, hiszen a Wolfsburg elleni 3:0 során már betalált a kapuba. A bajnoki idényt végül 10 találattal zárta, ami nem rossz teljesítményt, ám egy 30 milliós csatártól azért többet is várt az ember. A BL-ben eldöntötte a Macabi elleni müncheni meccset, majd gólpasszt adott Olicnak a MU elleni legendássá váló mérkőzés során. A világbajnokság, egyetlen gólképtelen német csatáraként tért vissza a nyári szünetről, és olyan volt mintha kicserélték volna. A maga szintjén gyengén teljesítő csapatból egyértelműen emelkedett ki. Első bajnoki gólját októberben szerezte, igaz ekkor triplázni tudott a Hannover ellenében. A Nürnberg ellen majdnem összejött neki a tripla, ám a végén elrontott egy büntetőt, januárban azonban a Kaiserslautern ellen ismét három gólt írhattak a neve mellé. Az idény során még két mesterhármas szerzett, ekkor a ST Pauli és a Bayer Leverkusen szurkolóit szomoríthatta egy 8:1-es és egy 5:1-es siker alkalmával. (Előbbi meccsen úgy tűnt mesternégyest lő, ám egy gólt végül Riberynek írtak be.) A kupában 3, gólt tett hosszá, a bajnokságban (27 meccsen) meglőtt 28 góljához.) A BL-ben a csapat legjobbja volt: A Róma elleni vesztes meccsen duplázott az Olimpicoban, Kolozsvárott klasszikus mesterhármasig jutott, az Inter elleni milánói meccset ő döntötte el, valamint Münchenben is betalált az „olaszok” ellen. (Érdemes rákeresni, szerintem az volt pályafutása legszebb gólja.) Heynckes érkezése nem jelentett számára problémát, és ugyanott folytatta, mint Van Gaalnál és Jonckernél. A Kaiserslautern ellenében még egy kihagyott büntető fosztotta meg a mesternégyestől, ám a Feriburg 7:0-s kiütése alkalmával már Stephan Lehmann négyszer is a szájára vehette a spanyol felmenőkkel rendelkező csatár nevét. A bajnokság során még egy triplát szerzett, mégpedig a Hoffenheim nagyarányú kiütése során. Végül 26 góllal zárta a Bundesligát, ám, Huntelaart nem tudta megelőzni a góllövőlistán. (Nyilvánvalóan jobban idegelte, hogy a Dortmundot sem sikerült befogni a tabellán.) A kupában ismét felejthetően játszott, ám a BL sorozat megint róla szólt. A Zürich elleni selejtezőben eldöntötte a továbbjutás sorsát, majd duplázni tudott a Manchester City elleni hazai meccsen is. A Napoli ellen egy kapufán múlott az újabb mesternégyese, (Félpályáról lőtt kapufát, teszem hozzá.) majd a Villarealnak sem kegyelmezett meg. A 16 között a Bázel ellen ismét négyet vágott, valamint betalált a Marseille és a Real Madrid kapujába is (Utóbbi gól a 90. percben született.) A müncheni döntő azonban nem róla szólt, de 13 góljával így is a legtöbbet tette azért, hogy csapatunknak hazai pályán legyen esélye megmérkőzni a BL serlegért. Az EB-n 3 gólt is szerzett, és úgy várhatta a szezonrajtot, mint a legjobb Bayern csatár. Időközben azonban jött Mario Mandzukic, és mikor Gomez sérüléssel és formahanyatlással bajlódott, elveszítette a helyét a kezdőben. A triplával záruló szezon már egyáltalán nem róla szólt, de19 góllal így is kivette a részét a sikerekből. (A bajnokságban ezúttal „csak” három dupláig, és 11 találatig jutott.) A BL-ben a Barca elleni hazai meccsen ő lőtte a csapat második gólját, de betalált a BATE ellen is. A londoni fináléban 3 másodperccel a lefújás előtt lépett pályára. A legjobb meccseit a kupában játszotta: A Wolfsburg ellen csereként beszállva triplázott, míg a Stuttgart elleni finálé során egy duplát hagyott itt nekünk emlékbe. A döntő után a Fiorentinához szerződött. Firenzében, sérülései miatt nem igazán találja magát, 30 évesen karrierje újraépítésén dolgozik.

21. Roy Makaay (csatár 2003-2007)

Sikerei:Német bajnok (2005,2006)
DFB kupagyőztes (2005-1 gól a fináléban, 2006)
DFB Ligakupa győztes (2004)
A Bayern játékosaként: EB elődöntős (2004)

Ami Mario Gomez ebben az évtizedben, az nem kérdés, hogy a holland sztár volt 10 évvel ezelőtt. 2002-ben nem kisebb tettet vitt véghez, minthogy mesterhármast rúgott Oliver Kahn kapujába, a Bayern München-Deportivo La Couruna BL csoportmeccsen. Galíciában lett világszerte ismert játékos, a Deportivoval bajnokságot (2000) és kupát is nyert (2002), valamint 2003-ban elnyerte az európai aranycipőt is. Az év nyarán érkezett Münchenbe, klubrekordot jelentő összegért, és azonnal kiszorította Elbert a kezdőcsapatból. Uli Hoenessék azt várták, hogy Roy BL győzelemhez segítheti a csapatot, ám az akkori kerettől ez túl nagy elvárás volt. Makaay mindenesetre mindent megtett: a BL-ben duplázott a Celtic ellen, de bevette az Anderlect, a Lyon, (kétszer is)és a Real Madrid kapuját is. A hét müncheni gólból hatot szerezve egyértelműen a csapat legjobbja volt a BL kiírásban, ám a Real elleni visszavágón ő sem segíthetett. Új szerzeményként a bajnokságban is kiválóan játszott, szinte pillanatok alatt beilleszkedve tartotta versenyben az aranyért új csapatát. Azonban ahogy, Makaay nem tudta beérni a Werder játékosát Ailtont, a csapat is úgy bukott el a brémaiakkal szemben a bajnoki hajrában. (23 gólig jutott. ) Egy évvel később 22 bajnoki góljával, alaposan kivette a részét a bajnoki cím visszaszerzéséből, ám a nürnbergi Mintalt nem sikerült megelőznie a góllövőlistán. Az idényben négy mesterhármast szerzett: Szeptemberben az Ajax kiütésében vállalt oroszlánrészt, majd áprilisban, a Borussia Dortmund, Kaiserslautern és a Mainz (Utóbbi triplákat egy héten belül elérte el.) híveit szomorította el háromszor is. A kupában öt gólig jutott, a végül győztes csapatban, a BL-ben inkább Pizarro és Ballack voltak a csapat vezérei ekkortájt.
Kiválóan kezdte a 2005/06-os idényt, hiszen az első három mérkőzés után 6 góllal állt a góllövőlistán. (dupla a Gladbach, tripla a Leverkusen ellen.), ám innentől kezdve közel 800 percig képtelen volt a kapuba találni. Végül 17 góljával így is a bajnokcsapat házi gólkirálya lett, a kupában azonban nem sikerült gólt lőnie. (A győzelem azért így sem maradt el.) A BL-ben a Rapid Wien elleni duplában merült ki góllövőtudománya.
A 2006/07-es volt az egyik leggyengébben szereplő Bayern a történelemben, és Roy sem rugdosta olyan intenzitással a gólokat, mint korábban. Mégis ki tudott emelkedni a gárdából, és igazi vezér tudott lenni néhány nehezebb meccsen, mivel 16 meccsen is gólt tudott lőni. (Összesen 16-ot.) A BL-ben kétszer lőtt gólt, az Inter elleni góljával sikerült bebiztosítani a csoportelsőséget, míg a Real Madrid ellen történelmi találatot ért el.: A kezdőrúgás után 9,1 másodperccel megszerezte a vezetést, a csapat számára, elősegítve a legnagyobb európai riválissal szembeni továbbjutást.
Luca Toni és Miroslav Klose érkezése után feleslegesnek érezte magát, így 2007 nyarán a Feyenordhoz távozott. 2010-ben, Rotterdamból vonult vissza.
Megítélése meglehetősen kettős, hiszen nem sikerült BL győzelemre vezetnie a csapatot, ám nem szabad elfelejteni, hogy maga a garnitúra sem volt eléggé erős ahhoz, hogy a célt véghez vigye. gólkirály ugyan nem lett, de számomra kevés befejező csatár okozott annyi örömöt, mint Makaay.

20. Willy Sagnol (hátvéd 2000-2009)

Sikerei:Német bajnok (2001,2003,2005,2006,2008)
DFB kupagyőztes (2003,2005,2006,2008)
BL győztes (2001)
Világkupa győztes (2001)
A Bayern játékosaként: világbajnoki ezüstérmes (2006)
A Konföderációs kupa győztese (2001,2003)

Újabb példa arra, milyen az, mikro a klubunk megvesz egy formálódó játékost, aki Münchenben érik világklasszissá. 23 éves korában, már közel 120 bajnokit játszott a St Etine és a Moanco csapataiban, valamint a hercegségbeliekkel országos bajnokságot nyert utolsó otthoni idényében. Bajorországban hamar beilleszkedett, és a közönség is szinte azonnal kegyeibe fogadta „Willlyyyyt”. Első idényében 27 bajnokin játszott, többnyire a kezdőcsapatban helyet foglalva. A BL menetelés során, két meccs kivételével pályára lépett, a milánói fináléban egy félidőt kapott. (Helyére a büntetőt összehozó Jancker érkezett.) Az idény végére nemcsak, hogy világklasszis vált belőle, de a válogatottban is egyre több szerepet kapott. 182 centiméteres magassága átlagosnak számít a hátvégek között, ám magasságbeli „hátrányát” simán kompenzálni tudta technikai tudásával. (E téren talán csak Norbert Eder, vagy Philipp Lahm mérhető hozzá a történelemből.) Első bajnoki gólját egy évvel később egy ST Pauli elleni vereség alkalmával szerezte, és utolsó idényét leszámítva valamennyi szezonban legalább egyszer betalált. Az évek során minden sikernek tevékeny részese volt, talán nem is véletlen, hogy 2004-et és 2007-et leszámítva mindig a mi csapatunk kapta a legtöbb gólt. Willy az évek során gyakran küzdött sérüléssel, valamint Hitzfeld is rotálta a csapatát, ám Magathnál nem volt kérdés, hogy ki a legalkalmasabb a jobbhátvéd szerepkörének betöltésére. Legtöbb mérkőzését a 2005/06-os bajnokcsapatban játszotta, mikor is 31 alkalommal léphetett pályára. Ezen a nyáron lett világbajnoki ezüstérmes a franciákkal, és ekkortájt nem lehetett nem a világ legjobbjai között számon tartani, a roppant alázatos és sportszerű játékost. 2006-ban már szinte kész tény volt, hogy a Juventushoz igazol, ám a zebrák kizárása és Uli Hoeness érvei meggyőzték, hogy maradnia kell. (Álíltólag az akkori sportigazgató elvitte Torino külvárosába, megmutatván, hogy hova is akar igazolni.)
2007-ban aztán térdsérülést szenvedett, amely miatt szinte az egész idényt kihagyni kényszerült. (Plusz még Hitzfelddel i állandó jelleggel veszekedett.) Megpróbálkozott a visszatéréssel, ám 2009 februárjában belátta nincs tovább.
Jelenleg a Girondens Bordeaux vezetőedzője.

19. Roland Wolfarth (csatár 1984-1993)

Sikerei: Német bajnok (1985,1986,1987,1989,1990)
DFB kupagyőztes (1986-3 gól a fináléban)
BEK döntős (1987)
DFB szuperkupagyőztes (1987,1990)
A Bayern játékosaként: gólkirály (1989,1991)

Számomra érthetetlen, hogy junior világ és Európa bajnokként, valamint az ország legjobb csapatának játékosaként hogyan is lehetett mindössze kétszeres válogatott. Duisburgban kezdte profi pályafutását, és az MSV játékosaként 1984-ben ő lett a Bundesliga 2 gólkirálya. 24 gólja eléggé jó ajánlólevélnek bizonyulhatott, hiszen a Bayern még azon a nyáron szerződtette. Eredetileg egy cseremberének szánták, ám Roland egy tucat góljával, az év végére bejátszotta magát a bajnokcsapatba. Első szezonjában különösen a hajrában villogott. (8-szor is az utolsó negyedórában ünnepelhetett.) Egy évvel később eggyel sikerült növelnie bajnoki találatai számát, ám ebben at évben kevesebb lehetőséget kapott Udo Lattek vezetőedzőtől. Az idény végére lendült szenzációs formába, a legendás bajnoki hajrában a csapat legeredményesebb góllövője volt (A záró fordulóban duplázott a Gladbach elleni bajnokavatáson.) A kupában négy gólig jutott, ám tegyük hozzá, hogy a Stuttgart elleni fináléban háromszor is mattolta a válogatott Immelt, Münchenbe szállítván a kupát. Kiváló formája azonban nem volt elég, hogy Franz Beckenbauer figyelmét magára vonja, így lemaradt a mexikói világbajnokságról. A 86/87-es idényt már az első percben góllal kezdte, és a bajnokság során további tíz alkalommal ünnepelhették úgy, mint a bajnokcsapat góllövőjét. A Bajnokcsapatok Európa kupájában szintén jól ment neki a játék, a második forduló és az elődöntő közötti időszakban minden ellenfelének beköszönt legalább egyszer. Hughes és Wegmann érkezésével úgy tűnt csökkenhet a szerepe, ám ő valamennyi frontot beleértve 14 góllal helytállt a gárdában. (Ismét egy kupameccsen lőtt mesterhármast.) Lothar Matthus évekig sajátította ki magának, a házi gólkirály szerepét, ám a későbbi magyar kapitány után Roland kifogástalanul vette át a stafétát. 1989 májusában nem csupán bajnoki címet ünnepelhetett, de a bajnokságban sem lőtt nála senki több gólt. Első mesterlövész címét a szezonzárón rúgott, klasszikus mesternégyesével biztosította be. (A kölni illetőségű Thomas Allofssal holtversenyben 17 gól kellett a dicsőséghez.) A 89/90-es idényben többször is sérülés gyötörte (A visszaemlékezések szerint nagyon sérülékeny játékos volt.), de 13 góllal így a bajnoki címet védő csapat legeredményesebbje volt. (A Karlsruhe elleni meccsen ismét három gólt lőtt.) 1991-ben végre nem zavarta semmilyen sérülés, így valamennyi mérkőzésen pályára léphetett, a szezonban, és 21 góljával élete legeredményesebb idényét sikerült teljesítenie. Nem rajta múlott, hogy a 91/92-es szezon a Bayern történelmének fekete lapjaihoz tartozik, 17 góljával sokat tett azért, hogy a gárda ne silányodjon középcsapatnál lejjebb. (Ez volt az az idény, amikor 10. lett a Bayern München.) Ebben az évben a Bochum szurkolói átkozhatták háromszor is a nevét. Utolsó müncheni idénye nem igazán volt méltó a nevéhez (4 találat), de ettől függetlenül korszakos egyéniségnek tekinthetjük Münchenben. 1993 nyarán a St Etine csapatához távozott, ahol újra magára talált, majd Bochumba igazolt ahol 1995-ben fennakadt egy doppingteszten. Amatőr szinten 2000-ig játszott.

18. Arjen Robben (támadó 2009-)
Sikerei: bajnok (2010,2013,2014,2015,2016)
kupagyőztes (2010-1 gól a fináléban.2013.2014-1 gól a fináléban, 2016-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2013-1 gól a fináléban)
BL döntős (2010)
Európai szuperkupa győztes (2013)
DFB szuperkupagyőztes (2012)
A Bayern játékosaként: világbajnoki ezüstérmes (2010)
világbajnoki bronzérmes (2014)

Kevés olyan játékos van, akinek újra fel kellett építenie müncheni karrierjét, és vissza kellett, lopnia magát a szurkolók szívébe. A PSV csapatával, holland (2003), a Chelseavel angol (2005,2006), a Real Madriddal pedig spanyol (2008) bajnoki címet nyert, mikor Münchenbe igazolt. (Plusz kupagyőzelem Angliában. )2007-ben már felmerült, hogy a bajor fővárosba költözik, ám ő lekezelően lenyilatkozta, hogy ő bizony nem fog egy Bayern szintű csapatban játszani. Megjegyzése miatt akkor picit megorrolhattunk rá, és őszintén bennem voltak a szavai, mikor Van Gaal kifejezett kérésére ide érkezett. A csapat ekkoriban botladozott, Robben pedig az ellen a Wolfsburg ellen debütálhatott, akik egy évvel korábban helybenhagyták kedvenceinket. Az öntörvényű, kopaszodó játékos duplájával azonnal feledtette korábbi kijelentését, a csapat pedig elindult a siker útján. Nem kérdés, hogy az ő személye volt az ami átlendítette a csapatot a holtponton. 24 mérkőzésen játszott, és 16 góljával a bajnokcsapat házi gólkirálya lett. A farkasok elleni duplája mellett többek között triplázott a Hannover elleni gálameccsé silányított bajnokin. (7:0) , de a Herha sem úszta meg dupla nélkül. A kupában is villogott, a győzelemig vezető úton, Geiserkirchenben jutatta tovább a csapatot, egy emlékezetes meccsen, majd a Werder elleni döntőben két gólpasszt adott, és belőtt egy büntetőt. A BL-ben fergeteges kettőst alkotott Riberyvel: Oda vissza lőtt gólt a Fiorrentina ellen, győztes gólt lőtt a Lyon elleni első meccsen, és nem utolsó sorban meglőtte az év gólját a Manchester United elleni visszavágón. A duplázás, és a Bl finálé után, sérülten játszotta végig a világbajnokságot, ahol ezüstérmes lett, ám sérülése miatt ki kellet hagynia az idény felét. (Valamelyik derék magyar játék miatt sérült meg egy előkészületi meccsen.) Hiánya meg is látszott, hiszen a keret félkarú óriás volt nélküle. Visszatérése után aztán a csapat ténylegesen összekapta magát, és legalább a bronzérem összejött, amiben Robbennek is óriási szerepe volt. (13/12-es meccs/gól mutatója remek.) Góllal tért vissza, kiválóan játszott az Inter elleni (végül elveszített) BL nyolcaddöntőben, majd triplázott a Hamburg ellen. Tavasszal egyértelműen ő volt a csapat legjobbja. 2011/12 megint róla szólt, hiszen egy újabb sérülésből visszatérve 19 góljával segítette a legvégsőkig harcolni a csapatát. (Ezúttal a Herha volt a szenvedő fél egy Robben mesterhármas által.) A kupadöntőben ő lőtte a csapat első gólját, valamint a BL elődöntő madridi meccsén is az ő sikereses büntetője kellett ahhoz, hogy kedvenceinknek esélye legyen otthon tartani a kupát. Mégis ebből az idényből a Chelsea elleni elrontott tizenegyesét emlegetik fel, amely „miatt” végül büntetőkre került sor, és a londoniak elvitték azt, amiért Münchenbe jöttek. A közkedvelt Robben valóságos közellenség lett néhány szurkoló szemében, egy önző, alibifutballista, akit csak a pénz érdekel. Nyilvánvaló, hogy Arjen idegeinek nem tett jót a folyamatos füttykoncert, (Valamint a hollandok EB-n való leszerelése sem segíthetett neki.) és 2012 őszén alig lehetett ráismerni a csapat fazonszobrászára. Ha játszott nem ment neki a játék, és nyilvánvaló, hogy Jupp Heynckes is csak a sérülések miatt játszatta annyit. Eljött 2013 tavasza, és mindenki azt hitte, hogy Robben menni fog. Ez a tény pedig úgy tűnt, hogy felszabadította hősünket, hiszen eldöntötte a Dortmund elleni kuparangadót, meglőtte a bajnokcsapat utolsó gólját, és a Barceloan elleni 180 perc egyik legjobbjaként tetszeleghetett. A londoni BL fináléban nem igazán ment neki a játék, mígnem a 87. percen Ribery passza után Weidenfellerre vezette a labdát, és a többi már történelem. A kiutált játékosból, Bajorország hőse lett, akit a szurkolók újra bálványozni kezdtek. Pep Guardiola azonnal leszögezte, hogy szüksége van a holland tudására, és köré építette csapatát. A játékos sokat változott, játékfelfogásában valami újat tudott hozzátenni a korábban megismert Robbenhez, sokkal önzetlenebb, és ami fontosabb alázatosabb lett. (Na jó utóbbi alig észrevehető.) A csapat legjobbja volt az elbukott szuperkupa meccsen, és a későbbiekben tovább növelte a csapásszámot. Önmagához képest sérülésmentesen végigjátszotta a szezont, és elfogadta, hogy nem csupán belőle áll a csapat. 11 góllal járult hozzá a bajnoki cím elnyeréséhez, a kupadöntőben jogosnak ítélt gólt szerzett (Nem volt bent a labda.), a BL-ben pedig a csapat legjobbja volt. (Különösen a két manchesteri csapat mesélhetne alanyunk gyorsaságáról.) Egyetlen bánata maximum annyi lehetett, hogy a klubvébén sérült volt.  A világbajnokságon extraklasszis módjára futballozott, és formáját sikerült átmentenie a klubidényre is. A bajnokságban a maga 17 góljával a csapat házi gólkirálya lett (Lewandowskival holtversenyben.), méghozzá úgy, hogy március óta 30 percet tudott játszani. (Három alkalommal is megsérült.) A BL-ben leginkább Rómában tudott vezetője lenni társainak, de több kiváló teljesítmény fűződik a nevéhez. Nyilvánvaló, hogy 31 évesen már nem a legfiatalabb, ám felépülése óriási erősítés lehet majd a csapatnak. Ha most megmondanám, hogy kitől várom a legtöbbet a 15/16-os évben, nyilvánvalóan őt nevezném meg.

17. Klaus Augenthaler (hátvéd,középpályás 1977-1991)

Sikerei: Német bajnok (1980,1981,1985,1986,1987,1989,1990)
DFB kupagyőztes (1982,1984,1986)
DFB szuperkupagyőztes (1990)
BEK döntős (1982,1987)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1990)
világbajnoki ezüstérmes (1986)
EB elődöntős (1988)

Kevés tiszteletreméltóbb játékost tudok a klub történelméből, mint a „Szem” becenévre hallgató egykori kapitányt. 1975-ben, 18 évesen debütált az amatőröknél, hogy aztán Lóránt Gyula keze alatt 1977-ben debütáljon a nagyoknál. 14 év alatt több mint 404 bajnoki mérkőzést játszott, így nyugodtan sorolhatjuk abba a kategóriába, akiknek majdan szobrot fognak emelni. A magyar edzőknél (Lóránt, Csernai) még inkább a középpályán foglalt helyet, és az évek múlásával foglalta el helyét a védelemben. A 77/78-as idény végére sikerült beverekednie magát véglegesen a nagy csapatba.
Hét bajnoki címe 2006-ig rekordnak számított a csapat és értelemszerűen a Bundesliga történelmében, míg Mehmet Scoll begyűjtötte nyolcadik aranyát. 1985-ben, 86-ban,87-ben,89-ben és 90-ben ő vehette át elsőként a salátástálat.
Augenthaller valamennyi bajnoki címéből alaposan kivette a részét, ezekben az években nemcsak a legbiztosabb védelmet irányította, de a kapu előtt is feltalálta magát. A 76/77-es idényt, leszámítva (amelyben csak kupameccsen játszott) valamennyi idényében betalált legalább egyszer. Legeredményesebb éveiben meg sem állt 6 gólig. (1982,1989) Egyik legemlékezetesebb mérkőzése az 1983/84-es idényre datálható, mikor az UEFA kupa első fordulójában a Bayern München 10-0-ra kitömte ciprusi ellenfelét. (Anathortisz Famaguszta.) „Der Auge” azon a meccsen háromszor is megvillant. A felvételeket visszanézve kellő keménységgel látta el a feladatát, ám egy kisebb csapatban nyugodtan játszhatott volna akár támadót is. (Érdemes rákeresni a félpályáról lőtt góljára.)
A válogatottban 27-szer kapott szerepet, utolsó meccsét az argentinok elleni VB döntő jelentette, amelyben csapata egyik legjobbja volt.
Hiába azonban a világbajnoki cím, a mindenkinél több csapatkapitányként elhódított bajnoki cím vagy a két kupagyőzelem, pályafutását a mai napig nem érzi teljesnek. 1982-ben végigjátszotta az Aston Villa ellen meglepetésre elbukott döntőt, a Portó ellen pedig eltiltás miatt nem láthatták a Práter gyepén. (A Real elleni első meccsen gólt lőtt, Madridban viszont kiállították.) A 90/91-es idénynek úgy vágtak neki a csapatnál, hogy Klaus miatt meg fogják nyerni a BEK serleget, és minden szépen is haladt. Belgrádban a Crevena Zvezda ellen ő lőtte a csapat első gólját, és éppen hosszabbításra álltak a felek, mikor megpróbált felszabadítani, ám rúgása áthullott Aumann fölött pont a bajor kapuba. Sajnálatos búcsú egy ekkora klasszistól… A 90/91-es szezon végén csak a profi szintű játékkal hagyott fel, 1996-ig még szolgálta az amatőr csapatot. Franz Beckenbauer második edzői periódusában ő volt a csapat segédedzője, a 95/96-os záró fordulóban ő is ült a Bayern München kispadján.
Edzőként dolgozott a Grazer AK, a Wolfsburg és a Bayer Leverkusen csapatainál is.


16. Bixente Lizarazu (hátvéd 1997-2004, 2005 január-2006)

Sikerei: Német bajnok (1999,2001,2003,2005,2006)
DFB kupagyőztes (1998,2000-a döntőben nem játszott,2003,2005,2006-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999-a döntőben nem játszott)
Világkupa győztes (2001)
Ligakupa győztes (1997)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1998)
Európa bajnok (2000)
A Konföderációs kupa győztese (2001,2003)

Egy elveszített UEFA kupa döntő (96-ban a Bordeaux játékosaként bukott a Bayern ellen.) nevének visszaperelése (Nem voltak hajlandóak Bixentének anyakönyvezni,így évekig Vincent állt az okmányaiban.), valamint az ETA fenyegetése (Játszott Bilbaóban, és a baszkok nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy ő francia válogatott akar lenni.) után érkezett Münchenbe.
1997-ben a Kaiserslautern ellen debütált, és hamar megszerezte első gólját is a csapatában (3 fordulót várt.), a meccsek többségén pályára léphetett, és formája miatt a válogatottban is számítottal rá a hazai rendezésű világbajnokságon. Egy évvel később súlyos sérülést szenvedett, amely miatt nem lehetett ott a barcelonai BL fináléban. Karrierjét tulajdonképpen a sikerek mellett a sérülések is szegélyezték, ha egészséges volt világklasszis módjára futballozott sikert-sikerre halmozva. Az EB győzelem után jött az újabb sérülés, amely miatt a 2000-es év őszét ki is kellett hagynia. Ő azonban nem adta fel, és visszaküzdette magát a kezdőbe, Milánóban a BL döntőt végigrobotolva a maga büntetőjét értékesítve jutott fel a klubfutball csúcsára. Miután Tokióban a csapat elnyerte a Világkupát, Liza egyszerre mondhatta magát világbajnoknak, Európa bajnoknak, Konföderációs kupa győztesnek, Világlupa győztesnek, és országos bajnoknak. 2001-es teljesítményének hála nem volt olyan szaklap, ahol ne került volna szóba, az év csapatának összeállításánál. 34 évesen a csapat egyik legjobbja volt a duplázás során, ebben az évben szinte kivételezett volt a hitzfeldi rotációban is. (4 gólpasszal hálálta meg a bizalmat.) 2004 tavaszán úgy döntött, hogy távozik, és a szezon utolsó mérkőzésén góllal köszönt el Münchentől. A számára rosszul sikerült EB után (Zagorakis átemelése nyilvánvalóan rémálmokat okozhatott neki.) Marseillebe szerződött, ám nem igazán találta a hangot Trussier vezetőedzővel, így fél év után a távozás mellett döntött. Münchenben sem Rau, sem a többi ifjonc nem vált be, így Lizarazu ott folytathatta, ahol abba sem hagyta: Azonnal visszakerült a kezdőbe, és szerepe elengedhetetlen volt a duplázáshoz és az Arsenal kiejtéséhez. Még egy évet maradt, mikro duplázással vonult vissza, idény közben átadván a helyét Philipp Lahmnak.
A rendkívül sportszerű játékos (1-szer állították ki.) szakkommentátor lett, valamint 2009-ben Európa bajnoki címet szerzett Jiu-Jitsuban.

15. Manuel Neuer (kapus, "tiszteletbeli söprögető" 2011-)

Sikerei:Német bajnok (2013,2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2013,2014,2016)
BL győztes (2013)
BL döntős (2012)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
DFB szuperkupagyőztes (2012)
A Bayern játékosaként: világbajnok (2014)
EB elődöntős (2012)
A világ legjobb kapusa (2013,2014)

Kétféle ember van: Aki elismeri, hogy ő a világ jelenlegi legjobb kapusa, valamint az aki azt hazudja, hogy vannak nála jobbak. 2006-ban a Schalke csapatában lett elismert játékos, mikor is simán kiszorította Franck Rostot a kezdőből. A királykékektől kupagyőzelemmel és BL elődöntővel búcsúzott. (2011)
Nem tudom, hogy éreztek-e más iránt is ekkora ellenszenvet egy újonnan érkezett játékos iránt Münchenben, de tény, hogy Manuel nem tette ki az ablakba, amit kapott. Az ok egy 2009-es meccsre (A KLinsmann idény utolsó 90 percére) vezethető vissza, mikor kivédte a bajorok szemét, majd a szurkolók előtt nekiállt gitározni a szögletzászlón. Mindenesetre a bajor szurkolóknak kellett, minimum egy év, mire megszokták, hogy ő áll a kapuban. A 11/12-es szezonban ugyan benne volt az első meccsen elszenvedett vereségben, de a kupadöntőt leszámítva végig magabiztosan őrizhette a csapat kapuját. A Real Madrid elleni büntetőpárbaj során kifogta Cristiano Ronaldo és Káká tizenegyesét is. A döntőben egy tizenegyest megfogott, a sajátját pedig sokunk megrökönyödésére értékesíteni tudta. Egy évvel később 50 mérkőzésen védett a triplázó csapatban, (4 meccset átengedett Starkénak), és döntögette a góltalansági csúcsokat. A BL-ben kapott gól nélkül hozta az Arsenal és a Barcelona elleni párharcot is, valamint a fináléban is csak büntetőből tudták mattolni. (Gündoggan volt az elkövető.) A bajnokságban 18 gólt kapott a csapat, a kupában pedig csak a Stuttgart tudott két gólt lőni neki.
2013 augusztusában a prágai szuperkupa döntőn, kivédte Lukaku büntetőjét, amivel hozzásegítette a csapatot az első Európai szuperkupa győzelemhez, a klubvilágbajnokság meccseit pedig sikerült kapott gól nélkül abszolválnia. A rekordgyorsasággal elnyert bajnoki címben óriási szerepet játszottak az ő bravúrjai. A Dortmund ellen megsérült, de egy kupaelődöntő után összedrótozták a Real ellen, és remekül védett a kapott gólok ellenére is. A világbajnokságon ámulatba ejtett sokakat, ám végül nem nyerte el sem az őt megillető legjobb játékos díját, sem pedig az év végi Aranylabdát. A mögöttünk hagyott idény során 20 meccsen nem kapott gólt a bajnokságot illetően, amivel Oli Kahn rekordját adta át a múltnak. (A komplett őszi szezont 3 kapitulálással zárta.) Olyan meccsek fűződtek a nevéhez, mint a Gladbach elleni pontmentés, a Barcelona elleni első 75 perc vagy éppen a Leverkusen elleni büntető hárítása.
Fontos még beszélni a mezőnyben végzett munkájáról: Emlékszem még azokra az időkre, mikro a labdát eladva kapott gólt, ma ilyenre lehetőség sincsen. Olyan szintre fejlesztette a játéktudását, hogy nem megbántva Tobias Schweinsteigeréket, a Bayern II-ben simán játszhatna középpályást is. A meccsek jelentős részét a tizenhatos előtt tölti.(Ebben persze a támadójátéknak is szerepe van.) Ha ő rosszul játszik az nem azt jelenti, hogy mondjuk 3 potyagólt kapott, hanem azt, hogy gyenge minőségben passzolt. Korából adódóan akár a következő 10 évet is végigvédheti, ás Ulreich leigazolása is maximum annyiban fontos, hogy picit többet tud majd pihenni gyengébb ellenfelek ellenében. (Vagy mehet a középpályára. :D)
4 éve agitáltak az ellen, hogy ő ide jöjjön, ma pedig előbb szabadulna meg mindenki a legbecsesebb szervétől, minthogy elmenjen Münchenből.

14. Mehmet Scholl (Yüzel) (középpályás 1992-2007)



Sikerei: Német bajnok (1992,1997,1999,2000,2001,2003,2005,2006)
DFB kupagyőztes (1998,2000-1 gól a fináléban,2003-nem játszott a döntőben,2005-nem játszott a döntőben,2006)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999)
UEFA kupa győztes (1996)
Ligakupa győztes (1997,1999,2000,)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1996)

A török származású játékos nevelőapja nevén lett világsztár, valamint a német futball egyik apostola. Karrierje, eredményei még úgy is szenzációszámba mennek, hogy tudjuk, sérülései miatt sohasem futhatta be azt a karriert, amit megilletet volna. (Ha ez összejön, ma Figoval, Zidaneval említenénk egy lapon.) Karlsruhéban nevelkedett, a 80-as évek végén együtt lettek első osztályú játékosok Oliver Kahnnal. Mehmet a barcelonai olimpia évében kapta kézhez müncheni szerződését, és nem kevesebb, mint 15 évet játszhatott Németország első számú klubjában. Technikai tudásával fényt hozott az akkoriban szenvedő csapat életébe, és nem számított neki túl nagy ugrásnak, hogy egy kiscsapat után a Bayernben is megállja a helyét. Első évében közel két tucat alkalommal kapott szerepet a kezdőcsapatban,és 7 góllal zárhatta első müncheni idényét. (Legjobb meccsén mesterhármassal vette ki a részét, a Saarbrücken kiejtéséből.) 1994-ben bokafájdalmai miatt 7 mérkőzést is nélküle kellett végigjátszania a csapatnak, ám „Scholli” a maga 11 góljával alaposan részt vállalt a bajnoki cím elnyeréséből. )Különösen fontos volt a Nürnberg elleni duplája, mikor is egy rossz szériát sikerült legyőzni a szomszédvár kiütésével.) Egy évvel később a csapatnak nem sok minden jött össze, ám ő jó szezont futott, a BL-ben négy góllal is segítette a csapatot, hogy a sorozat átnevezése óta először négy közé jusson. Legjobb idénye a 95/96-os volt, ekkoriban nemcsak Németország, de a világ legjobb játékosai között is számon tartották. A bankságban csak Klinsmann lőtt nála több gólt, az UEFA kupa menetelésből pedig nem kevesebb mint 5 találattal vette ki a részét. Nem kegyelmezett a Lokomotiv Moszkva, a Nottingham Forrest, a Barcelona és a Bordeaux kapusainak sem. A katalánok ellen egyértelműen kimagaslott a mezőnyből,a fináléban pedig mindkét meccset góllal zárta. Idényére az Európa bajnokságon tette fel a koronát, ahol az egyenes kieséses szakaszban játszott meghatározó szerepet. Soha nem látott magasságokba jutott, a közvélemény pedig várta, hogy hova futhat ki ennek a hatalmas kaliberű játékosnak a karrierje. Ma már sajnos látjuk, hogy 96 volt számára a csúcspont. Trapattoni nagy szerepet szánt neki, ám az olasz mester második periódusában, gyakran kínozták sérülések, ha játszott azért a sikerekből kivette a részét. (1998-ban a VB előtt szenvedett sérülést, így nem játszhatott Franciaországban.) Csak 1999 tavaszára tudott formába lendülné, és nem sok (konkrétan néhány centiméter) kellett volna ahhoz, hogy hőssé váljék: Ennyin múlott, hogy bevegye Schmeichel kapuját, pontot téve a BL döntő kérdésére. Formája mindenesetre kifogástalan volt, így a címeres mezt is újra magára ölthette. (Bár jól játszott, sem a 99-es Konföderációs kupában, sem a 2000-es EB-ben nem volt köszönet a német futballközeg számára. Utóbbin gólt is lőtt. ) A 99/00-es sikerekből (duplázás, BL elődöntő 10 góllal járult hozzá, különösen a Real Madrid elleni csoportmeccseken villogott. 1996-os formáját leginkább 2001-ben tudta megközelíteni, nem is csoda, hogy a csapat ismét nemzetközi kupát nyert. A BL győzelem és a bajnokság évében 15 gólt lőtt a két bajor győzelemmel záruló sorozatban, amellyel a csapat egyik legeredményesebb játékosává vált. Nem kegyelmezett a Szpartak Moszkva, a Helsingborg, a Rosenborg, valamint az Arsenal csapatának sem, de legfontosabb gólja a MU elleni párharc harmadik bajor találata volt. A döntő nem jött össze neki, gyengén is játszott, és a rendes játékidőben Canizares kifogta a büntetőjét. (Mindenesetre Mehmet nélkül nem jutottunk volna oda, ahová.) A bajnokságban a szezon elején muzsikált jól (Ő lőtte a szezon első gólját is.), de a hajrában is olyan fontos gólokat vágott, mint a Freiburg, a Cottbus, vagy a Frankfurt elleni győztes találatok. 2001-ben szinte a teljes őszt ki kellett hagynia, így aztán nem lehetett ott a Világkupa megnyerésénél sem. Tavasszal aztán újfent formába került, ám nem érezte alkalmasnak magát, hogy játsszon a világbajnokságon. 2003 februárjában mesterhármast rúgott az 1860 ellen, felvillantva tehetségét, ám egy újabb brutális sérülés gyakorlatilag megpecsételte további karrierjét. 2004 márciusában tért vissza, ám már nem volt a régi, és utolsó három évében már inkább egyfajta luxustartalékként, rutinos rókaként tudott a csapat hasznára lenni. (Ebben a szerepkörben is pompásan mozgott, hiszen például győztes gólt lőtt a Chelsea ellen, az Olimpiai stadion utolsó BL meccsén.) 2006 májusában elnyerte 8. bajnoki címét, rekordot felállítva, ám még egy évig a csapatnál maradt. Utolsó bajnokiját Mainz ellen játszotta, és góllal zárhatta le csodálatos müncheni pályafutása érdemi részét. 2007 augusztusában külön barátságos meccset játszottak a tiszteletére, amelyen a Barcelona volt az ellenfél. Mehmet ezen a meccsen hivatalosan is átadta helyét Franck Riberynek. (Ő váltotta a pályán is.) 2008 és 2013 között megszakításokkal dirigálta az egyesület U13-as valamint második csapatát is, jelenleg az ARD szakértője. Fia Lucas az U19-es csapat éke, aki a tavalyi szezonban már a nagy csapat keretében is szerepelt.

13. Giovane Elber (csatér 1997-2003)

Sikerei: Német bajnok (1999.2000,2001,2003)
DFB kupagyőztes (1998, 2000-1 gól a fináléban,2003)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999)
Világkupa győztes (2001)
Ligakupa győztes (1997-1 gól a fináléban, 1998-3 gól a fináléban)

Londrina angyala abba a korba született, mikor Ronaldo, Ricaldo, Romário, Jardel és Ronaldinho küzdöttek a válogatott helyekért, így „mindössze” 15-ször szerelhetett a Selecaoban. Klubszintem egy százszorta sikeresebb karriert tudhat magáénak, hiszen Grashopeprs csapatával valamint a Stuttgarttal is országos kupát nyert. (Svájcban gólkirály is volt.) 1994 és 1997 között a sváboknál valóságos félistenként tekintettek rá, ám ő bajnokságot akart nyerni, így München felé vette az irányt. A Ligakupán mutatkozott be a csapatban, és a Dortmund valamint a Stuttgart ellen sem okozott gondot neki a góllövés. Pazar müncheni karrierjét tekintve az első szezonja hozta a legkevesebb gólt, de a bajnokságban így is berámolt 11-et. A szezon végére azért látszott, hogy van potenciál a Jancker-Elber kettősben. (Az idény során egy mesterhármast lőtt a kupában, bár a DJK Waldberg elleni triplának viszonylag kicsi a sportértéke.) A 98/99-es idényben sérülések miatt csak 21-szer kapott bizalmat, de 13-szor így is eredményes tudott lenni. (Érdekesség, hogy folyamatosan hatékonyabb volt ,mint 1 évvel korábban.) A Ligakupát egyedül nyerte meg a csapatnak, a kupában talán a legjobb volt, a BL-ben pedig olyan fontos gólokat tett be a közösbe, mint a Kaiserslautern vagy a MU elleni csoportmeccsen lőtt gólja. Márciusban aztán megsérült, s lemondhatott a további szerepéről. 1999 késő őszén tudott visszatérni, és egy időre elveszítette helyét a kezdőcsapatban, de így is összejött neki 14 bajnoki gól. (Többek között egy tripla a Wolfsburg ellen.) A BL-bne két alkalommal is bevette a Real Madrid kapuját, ám a visszavágón lőtt gólja ellenére sem jött össze a döntőbe jutás. 2001-ben asszisztált a csapat legnagyobb blamájához, hiszen ő is hibázott a Magdeburg elleni már-már ciki kategóriába tartozó büntetőpárbajban, de fokozatos jó teljesítménye felülírta bakiját. 15 góljával a csapat legeredményesebbje volt a Bundesligában, rangadóakt döntött el (Stuttgart, Wolfsburg, Dortmund), amikor meg kellett műtenie a térdét. 5 gólnál tartott akkor a BL-ben, győztes találatot jegyezhetett az Arsenal ,a Rosenborg, a PSG és az Arsenal valamint a MU elken is, ám úgy tűnt véget ér számára a szezon. 12 nappal a térdműtétje után azonban újra pályán volt és győztes gólt lőtt a madridi BL rangadón. (Jeremies az eklatáns példa, hogy milyen veszélyes egy ilyen visszatérés.) A visszavágón is mattolta Cassilalst, majd a BL döntőben, kedvenc városában, Milánóban ért fel a csúcsra. (Az AC Milan akadémiáján nevelkedett.) Ahogy 2002-ben az utolsó fordulóban maradt el csapatunk a bajnoki címről, úgy maradt le Elber is a gólkirályi címről egyetlen góllal. (Ezúttal is a Stuttgart ellen remekelt leginkább, a BL-ben a Szpartak Moszkva ellen duplázott.) 17 gólja azonban nem volt elég ahhoz, hogy elvigyék a világbajnokságra. (A Copa Americán egy évvel korábban ott volt.) A VB után aztán nem esett depresszióba, mint Jardel, hanem a duplázó csapat legjobbja volt: A bajnoki idény során ellenállhatatlan volt.. Az idegenbeli meccseken szinte semmi nem jött össze neki, (1 gól), de az Olimpiai Stadionban nem kevesebbszer, mint 20-szor ünnepelhették a szurkolók. (A Bielefeld ellen mesternégyest lőtt, de Király Gábor is háromszor nyúlhatott maga mögé, egy Elber lövés után.) A Stuttgart elleni dupla után bizonyos volt, hogy a bochumi Christiansennel szemben ő lesz a Bundesliga mesterlövésze. A kupában a Köln elleni 8:0 során jött ki neki a lépés, leginkább,ekkor szintén triplázott. A 2003/2004-es idényt elsőszámú csatárként kezdte, ám Makaay leigazolását követően eligazolt. (Utolsó meccsén gólt lőtt a Hannover ellen.) A Lyont választotta, és mivel a csapatokat összesorsolták a BL csoportkörben, így a nagy kérdés az volt, hogy vajon gólt tud-e lőni Oli Kahnnak. A válasz igen volt, és vélem, hogy a müncheni közönség nem ünnepelt még úgy kapott gólt, mint ott és akkor. (Giovanne mindenesetre nem repesett, holott 2:1-re nyertek.) Franciaországban két bajnoki címet nyert (2004,2005), ám egy súlyos sérülés miatt már nem tudott a régi lenni. 2005 augusztusában a Borussia Mönchengladbach játékosaként pályára léphetett az Allinaz Aréna első tétmeccsén, majd 2006-ban a Cruzerioból vonult vissza. Jelenleg tévés szakértőként dolgozik.

12. Uli Hoeness (támadó 1970-1979)

Sikerei: Német bajnok (1972,1973,1974)
DFB kupagyőztes (1971)
BEK győztes 1974-2 gól a döntő második mérkőzésén, 1975,1976)
Világkupa győztes (1976)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1976)
Európa bajnok (1972)
EB ezüstérmes (1976)

Akármit is csinált, az nem másítja meg a tényt, hogy közel 45 évig állt a klub szolgálatában. Játékosként, tinédzserkora óta extraklasszisnak számított, hogy aztán a klubtörténelem legkarizmatikusabb sportigazgatójává váljon, hogy aztán elfoglalja helyét az elnöki székben.
Uli 1970 elején került fel a nagycsapathoz, és a 70/71-es szezon elején játszhatta első Bundesliga mérkőzését. A világbajnokság után meglehetősen nehéz dolog volt bekerülni a formálódó, csapatba, ám Ulinak nem kellett sok idő, hogy elfoglalja helyét a szélen. Első góljára novemberig kellett várni, ekkor a Coventry City kapuját vette be egy EVVK mérkőzésen.. Az idény során végül 31 bajnokin játszhatott, valamint a kupagyőztes csapat valamennyi mérkőzését végigjátszhatta. Tény, hogy ebben az időszakban még nem rotáltak úgy az edzők, valamint, hogy kevesebbet is cseréltek a mesterek, ám a tény, hogy az idősebb Hoeness fivér 102 mérkőzésen játszott, mindenképpen imponáló. Mindhárom idényben csapatunk megnyerte a bajnokságot, Uli pedig nem kevesebb, mint 48 gólt vállalt az impozáns góltermésünkből. (13,17,18 gól, valamint közel három tucat gólpassz a három évben.) 1971 ősze egyértelműen róla szólt, sorjázta a gólokat, többek között a Dortmund 11:1-es (Rekord) kiütéséből is egy duplával vette ki a részét. Imponáló formája miatt Helmut Schön behívta a válogatottba, és Uli alig múlt 20 éves, mikor már Európa bajnoknak mondhatta magát. (Hiába beszélt arról, hogy Müllernek vagy Badstubernek nem szabadott volna ott lennie a 2010-es VB-n, mondván az ő idejében más volt.) Az EB után nem rogyott meg a fejlődésben, és mikor Müllernek nem ment a góllövés, akkor ő lépett elő vezérré. (Dupla Hamburgban és Düsseldorfban.) 1972 telén meglőtte első mesterhármasát is, mikro egy kupameccsen, egy alsóbb osztályú csapatot hagytak helyben Udo Lattek tanítványai. Legjobb szezonja a 73/74-es volt, ez kétségtelen, ekkor lőtte a legtöbb bajnoki gólját, valamint ekkor ért fel minden tekintetben a csúcsra. A bajnokcsapatban Müllert leszámítva mindenkinél több gólt lőtt, a BEK döntő talán legértékesebb játékosának szerepét játszhatta, (A menetelés során olyan szorult helyzetekben lőtt gólt, mint a svéd bajnok elleni 0:3-as állás, vagy a fagyos hangulatú drezdai meccs, ahol duplázott.) valamint hazai pályán ért fel a világ tetejére. (A müncheni döntőt végigjátszotta.) A VB után a többi sztárhoz hasonlóan gyengélkedett a bajnokságban, ám a BEK győzelemig vezető úton ismét három gólig jutott. 1975 őszén megsérült, így közel a szezon felét kihagyni kényszerült. Visszatérése után azonban harmadszor is végigjátszhatta a BEK döntőt, valamint a bajnoki bronzéremig jutó csapat egyik legjobbja volt. A jugoszláviai Európa bajnokságon,elvállalta a szétlövés egyik büntetőjét, ám lövése a kapufán csattant, így a németek elbukták a döntőt. (Utána jött Panenka lövése.) A hiba miatt egy életre lemondta a válogatottban való szereplést, és igyekezett a csapatra koncentrálni. A kihagyott büntető azonban nem gyakorolt hatást rá, hiszen a következő két idényben is a csapat legjobbja volt, ebben az időszakban már Rummeniggét is ki kellett szolgálnia, ám ő így is 19 gólig jutott az említett két év során. 1978 őszén térdsérülést szenvedett, és nehezen tudta visszanyerni formáját. 1979 tavaszára a vezetők kölcsönadták a Nürnberghez, ahol újra megsérült, így a visszavonulás mellett döntött.
1979 őszén ő lett a csapat sportigazgatója/menedzsere, a titulust 2009-ig töltötte be, vagyis a lista jelentős részének leigazolásához köze volt. (Vagy együtt játszott velük.) 2009 és 2013 között ő volt az egyesület elnöke, ám ismert okok miatt le kellett mondania.

11. Hans-Georg Schwarzenveck (hátvéd1966-1980)

Sikerei: Német bajnok (1969,1972,1973,1974,1980)
DFB kupagyőztes (1967,1969,1971)
BEK győztes (1974-gól a finálé első meccsén, 1975, 1976)
Világkupa győztes (1976)
KEK győztes (1967-a döntőben nem játszott)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1974)
Európa bajnok (1972)
EB ezüstérmes (1976)

A felvételeket látva, a szürke eminenciások csúcsa volt a Katsche becenévre hallgató játékos.
Már csupán azért a lövésért is helye van a listán, amit 74 májusában a brüsszeli BEK döntő 120. percében leadott, és amellyel sikerült kiegyenlíteni az Atletico Madrid előnyét. Már 1961-ben is a csapatot szolgálta, a juniorok között, hogy aztán a 66-os idény rajtját már a nagyoknál várhassa. Első profi idényében még csak elvétve kapott lehetőséget, de már a későbbi KEK győztes gárdában is kétszer pályára küldték. Az 1967-es idény kezdetétől aztán nem volt megállás, innentől kezdve 12 éven keresztül kirobbanthatatlan volt a hátvédsorban. Tény, hogy nem róla szóltak a hírek, nem ő döntötte el a meccseket (Kivéve Brüsszelben.), de ettől függetlenül nem kérdéses, hogy a klubtörténelem 12 legnagyobb alakja között a helye. Minden sikernek aktív részese volt, ha ő nincs a nyugat-német válogatott nem nyer EB-t és VB-t, Beckenbauerből nem válik mindenidők legjobb (német labdarúgója.), a BEK-ben sem sikerült volna a triplázás, nem is beszélve a hazai frontokról. Komplett szezonokat játszott végig mérkőzések kihagyása nélkül, és hátvédként megkövetelték tőle a keménységet, őt pompás pályafutása során sohasem állították ki! (Sárgát is csak 22 alkalommal kapott.) A góllövés nem volt kenyere, de így is eljutott 21 bajnoki gólig. (1974-ben találatai egyharmadát lőtte, és mint sok müncheninek neki is az volt a legjobb éve.)
A Császár visszavonulása valamint Maier autóbalesete után is a csapat biztos tagjának hihette magát, mikor Achillesz ín szakadást szenvedett a 79/80-as szezon második meccsén. 1981-ig próbálkozott a visszatéréssel (Hivatalosan tagja volt a 81-ben bajnokságot nyert keretnek is.), ám nem tudott visszatérni, így visszavonult.
Játékos korában nem kapta meg a kellő tiszteletet, mivel úgy gondolták, hogy ő pusztán Beckenbauer vízhordója. A vádak ellenére a vízhordó nem kevesebb, mint 420 bajnoki húzott le a Bayernben, nem is beszélve a kupa és a BEK meccsekről.