Egy Bayern München Blog a sok közül

A lista utolsó előtti részével már tényleg növeljük azt a bizonyos csapásszámot. Igazi klublegendák, gólkirályok, egykori csapatkapitányok és a jelen fénylő csillagai is szerepet kapnak az aktuális bejegyzésben. 23 olyan játékosról beszélünk már most, akik korszakos egyéniségnek minősülnek a klubhistóriában, és akiket bármelyik csapat szívesen tudott volna a soraiban pályafutásuk során.

A lista természetesen szubjektív.

A listával kapcsolatban még meg kell említenem, hogy a sikerek felsorolásánál a következő szempontokat vettem figyelembe:

- Ha az illető pályára lépett az adott sorozatban, de később eligazolt, külön jelezve lesz.
- Ha a játékos sérülés vagy egyéb okok miatt nem lépett pályára az adott bajnokságban/kupában, akkor a felsorolás nem tartalmazza az adott bajnoki címet. (például Badstuber tavalyi szezonja.)
- Ha a játékos nem lépett pályára a kupadöntőben, de a korábbi mérkőzéseken játszott, azt külön jeleztem a felsorolásban, ha viszont a kupasorozat egyetlen mérkőzés erejéig tartott (pl, szuperkupa döntők, Világkupa döntő) és a játékos nem lépett pályára a fináléban, az eredmény nem kerül a felsorolásba.
-A felsorolás folyamatosan frissül.
- Lehet, hogy sokan úgy érzik, hogy a 2000-es, 2010-es évek játékosai túlsúlyban vannak a listán, de megjegyezném, hogy hiába őket láttam többet játszani, azért igyekeztem fenntartani az egyensúlyt.
- Tudom, hogy 1991-ig nem beszélhetünk egyesített Német bajnokságról, de következetesen Német bajnoknak írom az ezt a címet elnyerő játékosokat.
-A szláv neveket az eredeti írásmódjuk szerint közlöm. (Pl nem Csajkovszki, hanem Cajkovski)

Források a bejegyzéshez: Dénes Tamás: Bayern München című könyve (2001
Egy 2003-as 365 lapos naptár a csapat történelmével.
Wikipedia.com
Youtube.com
Fussballdaten.de
Néhány régi videofelvétel a gyűjteményemből. (Na meg persze a memóriám.)

46.Soren Lerby ( középpályás1983-1986)

Sikerei:Német bajnok (1985,1986)
DFB kupagyőztes (1984, 1986)
A Bayern játékosaként: EB elődöntős (1984)

Ötszörös holland bajnokként, valamint a dán válogatott ikonjaként érkezett a csapathoz, és három éves müncheni tartózkodása is elég volt hozzá, hogy a szurkolók egyik legnagyobb kedvencévé vájjon. Pedig nem úgy indult Lerby bajorországi karrierje, mint valami tündérmese: A vezetők benne látták Paul Breiner utódát, ám ő kezdetben nem felet meg a feladatnak. (Udo Lattek el is akarta adni, ám nem talált vevőt.) Második évében azonban úgy játszott, mintha kicserélték volna. 11 góljával a csapat egyik abszolút vezére volt, aki méltó lett „Vörös Paul” utódlására. Teljesítményének javulását sokan azzal magyarázzák, hogy Lattek megtalálta számára az ideális helyet a csapatban, ahol játékmesterré tudott válni. Míg első szezonjában szenvedett, és mindössze három bajnoki gólt lőtt, a háromgólos penzumot már a 84/85-ös szezon második meccsén elérte, mikor egymaga verte meg az első szánú rivális Werder Brement. (Mesterhármast rúgott.) 1 évvel később ismét bajnoki címet ünnepelhetett, ezúttal 8 góllal járult hozzá, hogy a salátástál Münchenbe kerüljön. Utolsó mérkőzést 1986 májusában a Stuttgart ellen játszotta a kupadöntőben, majd a Monacóba szerződött. A hercegségben eltöltött egy idénye után a PSV-hez szerződött. Az eindhoveni csapattal 1988-ban BEK győztes lett. 1990-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól.
A Bayern szurkolók rendkívüli munkabírása miatt kedvelték leginkább, 1985-ben egy napon két mérkőzést is játszott, egyetlen nap leforgása alatt. (Egy VB selejtezőt, és egy DFB kupameccset.)
Egyetlen klubnál edzősödött, 1991 és 1992 a csapatunkat dirigálta.

45. Michael Tarnat (hátvéd 1997-2003)

Sikerei:Német bajnok (1999.2000.2001.2003)
DFB kupagyőztes (1998,2000,2003)
BL győztes (2001-a döntőben nem játszott)
Ligakupa győztes ( 1997-a döntőben nem játszott 1998,1999-1 gól a döntőben,2000)
BL döntős (1999)

A „fenyőfának” is becézett játékos 28 évesen a Karlsruhe csapatától érkezett Münchenbe, és Lizarazuval egyetemben rögtön fix kezdőjátékosnak számított. Az idényben kupagyőztes csapat egyik legjobbjaként játszhatott a franciaországi világbajnokságon. Ottmar Hitzfeld gyakran rotálta a csapatot, ám Michael így is szinte állandó résztvevőnek mondhatta magát. 1999-ben sérülése valamint a rotálás miatt kevesebb lehetőséget kapott, viszont végig pályán volt a drámai barcelonai BL fináléban. Az évek folyamán bevetették középpályásként illetve hátvédként is, ám 1999/00-ben egyszer még a kapuban is láthattuk őt. (Kahn és Dreher megsérültek, így Hitzfeld őt küldte be a lécek közé, és ő a kapuban is helytállt.) 2001-ben 1 góllal járult hozzá a Bajnokok Ligája győzelemhez (Az Arsenal ellen vette be a kaput Londonban.), ám a döntőben nem játszott.
Utolsó két idényében már csak elvétve kapott lehetősége, így 2003 nyarán a Manchester Cityhez szerződött. Utolsó müncheni évének legemlékezetesebb megmozdulása a Milan ellen lőtt bombagólja volt.
1 év manchesteri játék után Hannoverbe szerződött, ahonnét 2009-ben vonult vissza.

44. Luca Toni (csatár 2007-2010 január)

Sikerei: Német bajnok (2008,2010)
DFB kupagyőztes (2008-2 gól a döntőben, 2010-a döntőben nem játszott)
BL döntős (2010-a döntőben nem játszott)
Ligakupa győztes (2007)
A Bayern játékosaként: gólkirály (2008)
Az UEFA jupa gólkirálya (2008)

Ha nem lett volna az utolsó müncheni fél éve, valószínűsítem, hogy még 10 hellyel előrébb is végezne egy ilyen listán. Meglehetősen későn lett ismert játékos, hiszen már 27 éves is elmúlt, mikor a Palermo színeiben a Serie B gólkirályává vált. 2005-ben a Fiorentinához szerződött, ahol 31 góljával, európai aranycipős lett. (31 góllal) Az idény végén világbajnoki címet ünnepelhetett az olasz válogatottal.
2007-ben úgy vártuk Münchenben, mint a messiást, hiszen a 2006/07-es szezonban finoman szólva is gyenge volt csapatunk támadójátéka. A szezon elején ki kellett hagynia a Ligakupa sorozatot, ám a bajnokságban hamar formába lendült. (Rögtön az első bajnokiján eredményes volt.) Első müncheni idényét bajnoki címmel, kupagyőzelemmel, és UEFA kupa elődöntővel zárta, amelyhez 39 góllal járult hozzá. Olyan nagy meccseket játszott, mint a Hertha elleni záró forduló, mikor triplázott, (Hasonlóan a Hannover elleni meccshez.). az Aris Szaloniki elleni nemzetközi kupameccs, ahol klasszikus mesternégyest lőtt, vagy a Getafe elleni UEFA kupa negyeddöntő visszavágó. Utóbbi meccsen egymaga tartotta versenyben a Bayernt. (5 perccel a vége előtt még 3:1-re vezettek a spanyolok, Toni azonban duplázott a hajrában.) A legfontosabb meccse azonban a Dortmund elleni kupadöntő volt, ahol a hosszabbításban lőtt második góljával nyerte meg a kupát a csapatnak.
A következő idényében összesen 18 gólt lőtt, de csupán a bajnokságban tudott a csapat vezére lenni, a Bajnokok Ligája küzdelmeiben nem igazán játszott jól.
Louis Van Gaal érkezése valósággal megpecsételte az olasz támadó németországi karrierjét, a holland trénerrel ki nem állhatták egymást, és Toni számára az tette be a kaput, hogy egy Schalke elleni mérkőzésen lecserélése után elhagyta a stadiont. Utolsó gólját a Frankfurt elleni kupameccsen szerezte 2009 októberében. A csapat kölcsönadta az AS Rómának, ahol bajnoki ezüstérmes lett a tavasz folyamán. A főváros után játszott Genovában, a Juventusban, a Közel Keleten, majd újra a Fiorrentinánál. 2013-ban a Hellas Verona csapatához szerződött, és közel a 40-hez is az egyik leggólerősebb olasz támadó a Serie A küzdelmeiben.

43. Raimond Aumann (kapus 1984-1994)

Sikerei:Német bajnok (1985, 1986,1989,1990,1991,1994)
DFB kupagyőztes (1986-a döntőben nem játszott)
DFB szuperkupagyőztes (1987, 1990)
A Bayern játékosaként: világbajnok (1990)

A mackós termete miatt Balunak nevezett kapus1980-ban került a klub akadémiájára, és 1982-ben került fel a felnőtt keretbe. Első két évében Pfaff mögött nem jutott lehetőséghez, ám mikor belga riválisa sérüléssel bajlódott, élt a lehetőséggel, és 84-es debütálása után egészen 1986 márciusában bekövetkezett sérülése miatt első számú alternatívának számított a posztján. (Udo Lattek ezért így is rotálta kapusait, tehát belga vetélytársa is fontos szerepet kapott.) Keresztszalag szakadás miatt közel másfél évig nem tudott pályára lépni, így hiányzott a 87-es bajnokcsapatból, valamint a BEK döntős gárdából is. (Ezeket a sikereket nem is jelöltem nála.) 1987 októberétől azonban már ismét az ő nevével kezdődött a Bayern összeállítása, és Balu világklasszissá érett. Legjobb mérkőzésének „A milánói csoda” néven elhíresült találkozót tartják, ahol valósággal kivédte az Inter játékosok szemét. Formája miatt bekerült a világbajnok válogatottba is, ám Bodo Ilgner mellett nem juthatott szóhoz. A 89-es illetve 90-es bajnoki menetelés során egyértelműen egyike volt a Bundesliga legjobb kapusainak. (Ezért is lehet fájó számára a Crevena Zvezda elleni potyája 91-ből, amely a csapat kiesését eredményezte.) 1991 októberében újfent megsérült, és csupán 1993 elején tudta visszanyerni korábbi formáját. Mikor megtudta, hogy Oliver Kahn Münchenbe szerződik, érezte, hogy kevés esélye maradt arra, hogy továbbra is rendszeresen védjen, így a bajnoki cím elnyerése után távozott. A Besiktashoz szerződött, ahol török bajnoki címet nyert, majd 1995-ben visszavonult.

42. Jerome Boateng (hátvéd 2011-)

Sikerei:Német bajnok (2013,2014, 2015,2016)
BL győztes (2013)
BL döntős (2012)
DFB kupagyőztes (2013,2014,2016)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
Szuperkupagyőztes (2012)

Reménykedem benne, hogy az összes Trollfoci , valamint az ilyen oldalakat komolyan vevő egyének valamennyien nézték a Barca elleni elődöntő visszavágóját, ahol Jerome leradírozta Messit a pályáról, helyreállítván a becsületét.
A Herthában lett ismert Bundesliga játékos, majd a Hamburgból került be a válogatottba, a 2010-es VB után a Manchester Cityhez került. A manchesteriekkel megnyerte az FA kupát, ám nem igazán játszott jól, és a botrányok sem kerülték el (Balotellivel verekedett is), így inkább hazaszerződött, Németország legjobb csapatához.
Első meccsén nagyot hibázott a Mönchengladbach ellen, ám a szezon végére egyre inkább javuló formát mutatott. Végigjátszotta a csapat valamennyi BL találkozóját, de csalódás lehetett számára, hogy minden fronton ezüstérmes lett. A 2012/13-as idényben rátett még egy lapáttal a teljesítményére, és az év végén alappillére volt a trófeahalmozó gárdának. Ebben az idényben végre megszerezte első Bundesliga góljait is.
A 13/14-es évadban a csapat egyik legjobbja volt, ám a Real elleni kiütéses vereség során nem igazán ment neki a játék. A világbajnokságon kiválóan játszott, a fináléban levegőhöz sem engedte Messit.
Az idei szezonban meglehetősen ambivalens formát nyújt, hiszen a Barcelona vagy a Manxhester City elleni meccseken hibázott, ám a City elleni müncheni meccsen, vagy a Portó kiütése alkalmával létfontosságú gólokat lőtt, és általában hibátlanul látja el feladatát.
Ha valamiben fejlődnie kell akkor az annyi, hogy le kellene higgadnia, mivel több meccsről is nélkülözni kellett már eltiltásai miatt.

41. Christian Ziege (hátvéd 1990-1997)

Sikerei:Német bajnok (1994,1997)
UEFA kupa győztes (1996)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1996)

A védőnek, illetve védekező középpályásnak is kiváló Ziege 1990-ben került a bajnokcsapat keretébe, és Jupp Heynckes bizalmat szavazott a tinédzserkorban lévő játékosnak. Neve 1991 tavaszán robbant be a köztudatba, az év végén már a csapat egyik alapemberének mondhatta magát. Első profi idényének legszebb pillanata a Portó elleni győztes gólja volt a BEK negyeddöntőjében.
1992-ban Erich Ribbeck találta meg a helyét a csapatban, és Ziege innentől kezdve baloldali középpályásként lett fontos láncszeme a Bayern játékának. A 92/93-as szezonban 10 góljával a csapat egyik legeredményesebb bajnoki góllövője volt. A 94-es bajnokcsapatnak 29 meccsen volt tagja, ebben a szezonban 3 gólt szerzett. (Az UEFA kupában a Twente ellen remekelt, és az utolsó percben nyerte meg a csapatnak a meccset.) 1 évvel később megint nem ment a gárdának, ő viszont valósággal szárnyalt: 13 góllal olyan egyéni csúcsot állított fel magának, amit később megközelíteni sem tudott. Góljait általában jól „beosztotta”, ugyanis egyetlen duplát leszámítva, egyesével termelte a gólokat a szezonban.
Az UEFA kupa győzelemből 1 góllal vette ki a részét, és 10 alkalommal került pályára a 20 év után nemzetközi trófeát nyerő bajoroknál. Utolsó szezonjában ismét nagyszerűen futballozott, és 7 góllal járult hozzá karrierje második bajnoki címéhez.
A salátástál elnyerése után az AC Milanhoz szerződött, ahol olasz bajnok lett (199), majd Liverpoolban nyerte meg az FA kupát, a Carling kupát, valamint az UEFA kupát (2001.) Megfordult a Tottenham csapatában is, végül 2005-ben a Borussia Mönchengladbach csapatától vonult vissza.
2002-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett.



40. Toni Kroos (középpályás 2007-2009, 2010-2014)

Sikerei: Német bajnok (2008,2013,2014)
DFB kupagyőztes (2008-a döntőben nem játszott, 2013-a döntőben nem játszott,2014
BL győztes (2013-a döntőben nem játszott)
BL döntős (2012)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
DFB szuperkupagyőztes (2012)

Kevés ex-Bayern játékost kedvelek kevésbé, mint Tonit, de az igazságnak tartozom azzal, hogy a legjobb 40 közé beválasztom őt. 2006-ban került a csapathoz, és nemcsak a bajor, de a komplett U17-es mezőnyből kitűnt már az első meccsei alapján. 2007-ben konkrétan őt tartották a jövő legjobb német labdarúgójának, és úgy vélekedtek róla, hogy a csapat nagy sztárja lehet majd. Még ebben az évben debütált is a csapatban, és a Cottbus elleni mérkőzésen két gólpasszt is adott Klosénak. Az ősszel még egy remek teljesítményt lehet kiemelni a részéről, hiszen a Crevena Zvezda elleni belgrádi meccsen győztes gólt rúgott a hosszabbításban. (Plusz még egy gólpasszt is jegyzett.) Már ekkor meglőtte első Bundesliga gólját is, a Stuttgart volt a szenvedő fél.
Klinsmann nem igazán számolt vele, így 2009 januárjában másfél évre kölcsönbe került a Bayer Leverkusenhez. Utólag mondhatjuk, hogy hála az égnek, hiszen bár lemaradt a BL döntőről, vagy a duplázásról, de Jupp Heynckes keze alatt lett világklasszis, valamint válogatott labdarúgó. (Vb bronzérem 2010)
Müncheni visszatérése nem sikerült zökkenőmentesre, ő több játéklehetőséget akart, és nem igazán ment neki a játék. Heynckes visszatérése után azonban olyan volt, mint akit kicseréltek volna. Közel félszáz meccset játszott az ezüstcsapatban, és Schweinsteigerrel kiváló duót alkotott a középpályán.
2012 őszén bombaformában futballozott, az első mérkőzések során háromszor is betalált, valamint a BL-ben is két gólt lőtt. Tavasszal az Arsenal elleni londoni mérkőzésen mindenkit elhomályosított, ám a Juventus elleni mérkőzésen megsérült, így a csapat nélküle nyerte el trófeáit.
Utolsó müncheni idényében is fontos láncszem volt, ám kevésbé volt jó, mint a triplázó csapatban. Az Arsenal elleni meccsen azért ismét mindenkinél jobban futballozott.
A kupadöntő, valamint a világbajnoki cím után (Brazília kivégezéséhez 2 góllal járult hozzá.) a Real Madridhoz szerződött. A királyiaknak titulált gárdával úgy tűnik, az Európai szuperkupa illetve a klubvilágbajnokság kivételével semmit sem nyer az idén, holott a szezon közben lenyilatkozta, hogy ilyen jó csapatban még nem játszott. Szavait maximum a visszatérésével, és a 2012-ben mutatott formájával tudná semmissé tenni.
Ősszel úgy tűnt, hogy Xabi Alonso pótolhatja, ám most már látszik, hogy Toni jobb, mint spanyol kollégája.

39. Zé Roberto (középpályás 2002-2006, 2007-2009)

Sikerei:Német bajnok (2003,2005,2006,2008)
DFB kupagyőztes (2003,2005,2006,2008)
DFB Ligakupa győztes (2004,2007)
A Bayern játékosaként: a Konföderációs kupa győztese (2005)

Játszott Bl győztes (1998 Real Madrid), VB ezüstérmes (1998) illetve BL döntős (2002 Bayer Leverkusen) csapatban is, de a brazilt egyetlen helyen sem imádták úgy, mint Münchenben.
28 évesen komplex játékosként érkezett, és rögtön alapember lett a hazai fronton duplázó, a BL-ben viszont leszerepelő gárdában. Bár védekező középpályásként számoltak legtöbbször vele, a csapat egész játékában fontos szerepe játszott, a Bayern támadásainak jelentős százaléka az ő labdaszerzéseiből indult. Nem igazán a góllövés volt az ő feladata, de azért legjobb szezonjában így is eljutott 6 bajnoki találatig.
Legjobb szezonja a 2004/05-ös volt, amelyben Felix Magath folyamatosan játszatta, és ő kivételes részt vállalt a bajnoki cím, valamint a kupagyőzelem megszerzésében. Ekkoriban került vissza a válogatott keretébe is.
2005 nyarán több klub közeledését is visszautasított, mondván imád Münchenben játszani, ám 1 évvel később távoznia kellett a Santoshoz. Távozásának okát a Magathtal megromló viszonya jelentette, ám amint az egykori BEK győztes elzavarták Münchenből, visszatért. Ottmar Hitzfeldnél ugyanúgy alapemberré vált, és nemcsak szavaival igazolta, hogy „úgy érzi el sem ment soha Münchenből.” Még két évet játszott, ám Louis Van Gaal nem tartott igényt a szolgálataira, így a Hamburg csapatához szerződött. 2011-ben távozott a kikötővárosból, jelenleg (41 évesen) a Palmeiras játékosa.
Kétszeres Copa America és Konföderációs kupa győztes.

 38. Hasan Salihamidzic (középpályás 1998-2007)

Sikerei: Német bajnok (1999,2000,2001,2003,2005,2006)
DFB kupagyőztes: (2000.2003-a döntőben nem játszott.2005-1 gól a döntőben,2006)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999)
DFB Ligakupa győztes (1998,1999,2000,2004)

Kevés Bayern játékos eligazolásánál voltam olyan szomorú, mint mikor megtudtam, hogy a „Kölyök” eligazol.
1998-ban a Hamburgtól került a Bayernhez, és első évében, jobbára csereként lépett pályára. (Többek között a Bl fináléban is.) Ottmar Hitzfeld azonban bízott a bosnyák játékosban, aki a 99/2000-es szezontól kezdett meghatározó játékosa lenni a csapatnak. A fáradhatatlan játékos nagy előny e volt brutális gyorsasága, képesvolt 90 vagy akár 120 percet is olyan tempóban végigrobotolni, hogy más már rég kikészült volna tőle. Mikor a csapathoz érkezett, még többnyire támadó középpályást kellett játszania (Sőt volt olyan, hogy a csatársorban találtuk a nevét.), a remek 2000/01-es szezonban azonban egyre inkább hátrébb került a felállásban. A milánói BL győzelemig vezető úton két gólt szerzett (A Psg és a Helsinborg volt a szenvedő alany.) valamint a Valencia elleni szétlövésben értékesítette a saját büntetőjét is. Ottmar Hitzfeld a BL győztes csapat egyik legjobb mezőnyjátékosának nevezte. A vereséggel záruló Európai szuperkupa fináléban ő lőtte a csapat egyik gólját. 1 évvel később megsérült, és egészen 2003 őszéig nem tudta visszanyerni régi formáját.(A Világkupa döntőn sem játszott például.) Ekkor azonban nemcsak, hogy visszakerült a kezdőbe, de jobb volt, mint valaha. A visszatérése utáni idény mérkőzéseinek közel 90 százalékán pályára lépett.
Fontos szerepet játszott a 2005-ös valamint a 2006-os duplázás során is.(A Schalke elleni kupafináléban győztes gólt lőtt, 60 másodperccel a becserélése után.)
Utolsó müncheni szezonjának legszebb pillanata a Real Madrid elleni gólpassza volt, amellyel Makaay történelmi góljához asszisztált.
Klubikonként köszönt el a Bayerntől 2007-ben, és a Juventushoz szerződött. 2012-ben a Wolfsburg labdarúgójaként vonult vissza.

37. Mario Mandzukic (csatár 2012-2014)

Sikerei: Német bajnok (2013,2014)
DFB kupagyőztes (2013,2014-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2013-1 gól a döntőben)
Európai szuperkupa győztes (2013)
klubvilágbajnok (2013)
DFB szuperkupagyőztes (2012-1 gól a döntőben)

A 2012-es EB egyik gólkirályaként érkezett a Wolfsburg csapatától. Bár, már a Farkasok csapatában is jó teljesítményt nyújtott, nem hiszem, hogy sokan számítottak arra, hogy mit fog produkálni Münchenben. Mikor ide érkezett, Mario Gomez volt a csapat első számú csatára, az ősz végére azonban kiszorította az előző két idényben gólokat ontó csapattársát. Mandzukic előnye az volt druszájával szemben, hogy a védekezésből is alaposan kivette a részét, míg riválisa „csak” a befejezésben jeleskedett. Rögtön első tétmeccsén betalált, hiszen a Dortmund elleni szuperkupa fináléban ő szerezte meg a vezetést jelentő találatot. A Bundesligában hasonlóképen cselekedett a Fürth ellenében. Majd a másik két további ligameccsén is betalált) A bajnokságban végül 15 gólt szerzett. A kupamenetelés során inkább Gomez és Müller jeleskedtek, de Mario azért így is három gólt tett be a közösbe. A BL-ben három gólt szerzett, bevette az Arsenal, a Juventus, és a londoni döntő során a Dortmund kapuját is. Első müncheni idényében a csapat egyik legjobbja volt, aki oroszlánrészt vállalt a triplázásból.
Ha választanom kellene, hogy Mandzukic vagy a csapat sínylette-e meg jobban Heynckes távozását, habozás nélkül mutatnék a horvátra. Guardioal gyakran rotálta a csapatot, így az addig kiskirályként élő Mario gyakran a padon találta magát, amit egy hozzáhasonló egóval bíró játékos nehezen bír elviselni. Őszi teljesítményén még nem látszottak a katalán trénerrel való vitái, hiszen folyamatosan termelte a gólokat. Februárban mesterhármast rúgott a HSV elleni kupameccsen, és a Bundesliga góllövőlistáján is az élen tartózkodott. Számára fontos volt a gólkirályi cím, Guardiola azonban ezt nem vette figyelembe. Kettejük kapcsolata, Lewandowski érkezésének bejelentésével pecsételődött meg. Mario dúl-fúlt, és a tréner már a kupadöntőre sem nevezte be.
A világbajnokság után az Atletico Madridhoz igazolt. A jelenlegi szezonban a matracosok egyik legjobbja.

36. Mario Basler ( középpályás 1996-1999)

Sikerei: Német bajnok (1997,1999,2000-az idény első két meccse után eligazolt)
DFB kupagyőztes (1998-1 gól a döntőben)
BL döntős (1999-1 gól a döntőben)
Ligakupa győztes (1997-1 gól a döntőben,1998,1999-a döntőben nem játszott)

Zidane mellett a másik nagy ellenpéldája annak, hogy a dohányzás nem fér össze a dohányzással. (Napi 2 doboz cigarettát szívott aktív korában.) Sokan azonban éppen a szenvedélyét, valamint a botrányait okolják, hogy nem lett akkora játékos a német futballon belül, mint amire tehetséges predesztinálta volna.
A Kaiserslauternben lett első osztályú játékos, ám a Werder Bremen csapatában teljesedett ki igazán, a zöld-fehéreknél kupagyőzelmet, valamint gólkirályi címet is szerzett. (Valamint tagja volt az Európa bajnok német válogatottnak is.)
Az EB után 4 millió Eurónak megfelelő összeg után érkezett Münchenbe, és semmilyen gondja sem volt a beilleszkedéssel. Ő lett a csapat vezére a pályán, és 8 góllal segítette klubját a bajnoki címhez. (Első gólját rögtön a szezonnyitón meglőtte.) Trapattoni az egyik legmegbízhatóbb játékosának tartotta, aki minden meccsen képes a jó teljesítményre. A következő szezonban sérülések gyötörték, és hiánya a sorozatos vereségekben is megérződött. A szezon legfontosabb meccsére a Duisburg elleni kupadöntőre azonban újra formába lendült, és végül ő lőtte a csapat győztes gólját.
Vezérszerepet játszott a 98/99-es idényben is, a bajnokcsapatban kevésbé villogott, ám a BL-ben ő volt a meghatározó ember. A Bröndby elleni gólja még csupán a csoportból való továbbjutást jelentette, de a Kaiserslautern valamint a Dinamo Kijev ellenében azonban már létfontosságú gólokat lőtt a továbbjutást illetően. (Az ukrán bajnok ellen konkrétan ő lőtte a müncheni meccs egyetlen gólját.) Kivételes specialitásai voltak a szabadrúgásai is, a barcelonai döntőben, egy ilyen pontrúgásból lőtte a Bayern vezető gólját. (Schmeichelt alaposan becsapta.) A fináléban a csapat legjobbja is ő volt. (Állítólag a 80. percben már a szurkolókat vezényelte az ünnepléshez.)
Játszott a 99/00-es szezon első két meccsén is, ám meglepetésre távozott. Visszaigazolt a Kaiserslauternhez, ahol további 4 évet töltött. A Vörös ördögöknél utolsó meccsét a Bayern München elleni kupadöntő jelentette.
2004-ben az Al-Rayyan nevű csapatból vonult vissza.

35. Jean-Marie Pfaff (kapus 1982-1988)

Sikerei:Német bajnok (1985,1986,1987,)
DFB kupagyőztes (1984,1986)
BEK döntős (1987)
A Bayern játékosaként: világbajnoki 4. (1986)
A világ legjobb kapusa (1987)

Nem mondom, hogy nehezebb dolgom volt, mint annak idején Udo Latteknek, de azért el kellett gondolkodnom, hogy a az egykori artistát vagy Aumannt nevezzem-e előrébb, végül a belga kapus mellett döntöttem.
Az artistaévek nem csupán a ruganyosságán (Érdemes visszanézni egy-két bravúrját.) de viselkedésén is meglátszódtak, hiszen néha úgy tűnt, mintha nem is venné igazán komolyan a mérkőzést, csupán bohóckodni akar.
Mikor a csapathoz került, belga bajnoknak és kupagyőztesnek valamint Európa bajnoki ezüstérmesnek mondhatta magát.
Első meccse egy Werder Bremen elleni rangadó volt, ahol megkapta müncheni pályafutása legnagyobb potyagólját, ám ettől kezdve azt a kapust láthatták a szurkolók, aki nélkül a belga labdarúgás sem képviselte volna ugyanazt az erőt. (Michell Preud’ homme volt a válogatottbeli bravúrjainak az áldozata.)
Remek teljesítményt nyújtott az 1984-es kupa fináléban is, többek között Matthaus tizenegyesét is sikerült hárítania. Csapaton belüli pozícióját azonban mégis kezdte elveszíteni, és csupán Aumann sérülése miatt lett ő a fix első számú hálóőr. (Riválisa 1,5 évet hagyott ki, a későbbi milliárdos üzletember Robert Dekayser pedig nem az ő színje volt.)
Legjobb formáját az 1987-es bajnokcsapatban mutatta, 33 mérkőzésén, 31 gólt kapott, és a BEK döntőig vezető úton is kiválóan védett. (Különösen Madridban, a Real ellenében.) Még egy évet maradt a bajor fővárosban, hogy aztán a Lirse csapatához szerződjék. 1990-ben a Trabzonspornál hagyott fel a futballal.

34. Lucio (2004-2009)

Sikerei:Német bajnok (2005,2006,2008)
DFB kupagyőztes (2005,3006,2008)
DFB Ligakupa győztes (2004,2007)
A Bayern játékosaként: A Konföderációs kupa győztese (2005)

A klubtörténelem egyik legszebb képe, mikor a 2010-es madridi BL finálé után az Inter játékos Lúció megcsókolt egy Bayern München sálat. Számomra ez a gesztus is bizonyítja, hogy aki egyszer felöltötte a csapat mezét, az mindig kötődni fog a Bayernhez.
2 évvel a világbajnoki címe, valamint a BL döntőben szerzett gólja(2002) után érkezett, kifejezetten Felix Magath kérésére. A Leverkusen elleni 1:4 során úgy tűnt alaposan melléfogtak vele a vezetők, hiszen pocsékul játszott volt klubja ellenében, ám hetekkel később már ő volt a csapat egyik legjobbja. Kiváló formában futballozta végig az első szezonját, mindössze 2 bajnokit mulasztva, valamint 3 gólt szerezve. Játékának egyetlen hibapontja azonban így is volt: Szinte folyamatosan támadójátékost akart játszani, így előretöréseiből nem egyszer labdát vesztett, és a csapat maximum Oli Kahn reflexeiben bízhatott. (A Chelsea elleni hibája számomra a mai napig emlékezetes.) Ezt az egy „apróságot” leszámítva azonban nem lehetett kivetni valót találni a játékában.
1 évvel későbbi idényében, valósággal lekopírozta előző szezonban nyújtott teljesítményét.
Bár Hitzfeld rotációjának, valamint apró sérülésének köszönhetően a kétszeres BL győztes mester alatt kevesebbet játszott, mint Magathnál, mégis úgy érzem, hogy Hitzdeldnél teljesedett ki igazán a csapatnál. Nem voltak többé vakmerőfelfutásai, és egy beton biztos hátvéddé vált, aki kulcsfontosságú a BL győzelemhez.
A következő szezonban is így játszott, ám Louis Van Gaal nem tartott igényt a szolgálataira, így az Interhez szerződött, ahol megnyerte a Bl-t, éppen a Bayern ellenében. Milánóban nyert klubvilágbajnokságot, bajnokságot, és két olasz kupát is, majd a Juventus játékosaként is szerepelt bajnokcsapatban.
Az idén vonult vissza a Palmeiras csapatától.

33. Thomas Helmer (hátvéd 1992-1999)

Sikerei:Német bajnok (1994,1997,1999)
DFB kupagyőztes (1998)
UEFA kupa győztes (1996-1 gól a döntő első meccsén)
BL döntős (1999-a döntőben nem játszott)
Ligakupa győztes (1997,1998)
A Bayern játékosaként: Európa bajnok (1996)

Az idén 50 éves egykori kiváló hátvéd, valaha a Bayern München történelmének legdrágább játékosának is mondhatta magát. Első szezonjában valamennyi bajnoki mérkőzésen pályára lépett az utolsó fordulóig bajnokaspiráns gárdában, és 7 góljával ő lett a csapat történelmének harmadik leg gólerősebb játékosa. (Rögtön az első bajnokiján gólt szerzett.) 7 találatából a legfontosabbat a Nürnberg elleni utolsó perces győztes gólja jelentette. A következő idényben egy kisebb sérülés miatt nem tudott minden mérkőzésen játszani, ám megbízhatóságából cseppet sem veszített. Az idény egyik legemlékezetesebb momentumát ő produkálta, hiszen a Nürnberg ellen a kiszakadó hálónak köszönhetően lőtt győztes gólt. (Fantomgólja miatt végül újrajátszották a meccset.) 1995-re már ő lett a csapatkapitány helyettes, ám sérülése miatt ismét nem tudott minden mérkőzésen Trapattoni mester segítségére lenni. 10 meccsről való hiányát leginkább a bajnoki 6 hely mutatja. Egy évvel később újra formába lendült, és a komplett szezont végigfutballozta, az UEFA kupában, valamennyi játékperc során edzői segítségére volt. Ő lőtte a Bordeaux elleni finálé első meccsén a csapat vezető gólját. A Matthaus-Klinsmann balhé után megörökölte a csapatkapitányi karszalagot is, így 1997-ben ő lökhette elsőként magasba a bajnoki trófeát, valamint 1998-ban a DFB kupát is.
Utolsó szezonjában többet volt sérült, mint egészséges, így a pályán túlról nézhette, hogyan is jut el a csapat a BL fináléba. (2 meccsen játszott a sorozatban.)
A bajnoki cím megnyerése után a Sunderlandhez igazolt, ahonnét 2000-ben vonult vissza.

32. Thomas Linke (hátvéd 1998-2005)

Sikerei:bajnok (1999,2000,2001,2003,2005)
kupagyőztes (2000-a döntőben nem játszott,2003,2005-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2001)
Ligakupa győztes (1999,20000, 2004)
A Bayern játékosaként: világbajnoki ezüstérmes (2002)

Egy Schalkéval foglalkozó oldalon is simán ott lenne a TOP35-ben, hiszen a királykékek UEFA kupa győzelmének is részese volt. 1998-ban érkezett Münchenbe és bár, már Geiserkirchenben is világklasszis módjára játszott, itt teljesedett ki igazán.
Első évében máris kulcsszerepet kapott, hiszen Helmert gyakran kínozták sérülések, ő pedig élt is a bizalommal, és az egyik legjobbja volt a végsőkig harcban lévő gárdának. Második idényére az egyik legjobb emberfogóvá vált a Bundesligában, fejjátékát pedig akár a csatárok is megirigyelték volna. 2000-ben a bajnoki címből vállalt nagyobb részt, (A kupában csak egyszer küldték pályára.), de a csapat a BL elődöntőjéig sem jutott volna el nélküle. Nem éppen a góllövés volt a feladata, de a Portó elleni negyeddöntő müncheni meccsének utolsó percében győztes gólt bólintott a portugál bajnok hálójába, megakadályozván a hosszítást.
A Bajnokok Ligája győzelemhez is hozzátette a magáét, a MU, a Real, majd a Valencia legjobb támadóját sem engedte levegőhöz jutni, büntetőjével pedig a csapat átvette a vezetést a szétlövésben. A világbajnokság idényében sérülést szenvedett, ám felépülvén a Nationaelf egyik legjobbja volt az Ázsiában rendezett VB-n. Az utolsó idény, amelyben kulcsszereplő volt, a 2002/03-as szezon volt, amelyben 32 bajnokin járult hozzá, a rekordgyorsaságú bajnoki címhez.
Robert Kovac, valamint az évek múlása miatt kissé meginogott a kezdőpozíciója, Felix Magathnál pedig csak elvétve kapott már lehetőséget. A 2005-ös duplázás után a Salzburghoz szerződött, ahol két osztrák bajnoki címet is begyűjtött. (Zickler társaságában), 2007 és 2009 között visszatért Münchenbe, hogy a második csapatban vezessen le, kivételes pályája végén.

31. David Alaba (középpályás 2010-)

Sikerei:Német bajnok (2010,2013,2014,2015,2016)
DFB kupagyőztes (2010-a döntőben nem játszott 2013,2014-a döntőben nem játszott,2016)
BL győztes (2013)
BL döntős (2010-a döntőben nem játszott,2012-a döntőben nem játszott)
Európai szuperkupa győztes (2013)
Klubvilágbajnok: (2013)

Vallom, hogy az ide szezonban az ő kidőlése nagyobb gondot jelentett, mint Javi Martinez vagy Ribery hiányzása. Az a játékos, aki nemcsak a csapaton belül, de a világon is párját ritkítja, hiszen nemcsak, hogy kiváló hátvéd/középpályás, de a kontinens legjobb szabadrúgáslövője is egyben, aki a támadásoknál sem jön zavarba.S tegyük hozzá, hogy 3 esztendeje nem kapott sárgát védő létére!
Ha ilyen tempóban fejlődik, nem kétséges, hogy egyike lesz a történelem legjobb Bayern München játékosainak.( Már most is csak 30-an vannak előtte.)
Louis Van Gaal személyéről van egy negatív véleményem, ám arról nem szabad megfeledkezni, hogy az egykori BL győztes vezetőedzőnek köszönhetjük Badstubert, Müllert, és nem utolsó sorban David Alabát is. Ekicivel és Contentovel együtt került fel a felnőtt keretbe, és látszott is, hogy többet, tud, mint kortársai. 17 éves múlt, mikor bemutatkozott a bajnokságban, a kupában és a BL-ben is, már ekkor úgy tűnt, hogy ő lehet a jövő nagy ígérete.
2011 tavaszán a Hoffenheimhez távozott kölcsönbe, és a kiscsapatnál eltöltött fél éve alatt lett azzá az Alabává, akit megismertünk. 2011 őszén már kirobbanthatatlan volt a kezdőcsapatból, is, és októberben megszerezte élete első Bundesliga gólját. Nagyszerűen teljesített a BL döntőig vezető meccseken is, a Real Madrid ellen például álomszerűen homályosította el a madridi ászokat. A szétlövésben értékesítette a maga büntetőjét (Például CR7-el ellentétben.), ám sárgái miatt nem játszhatott a müncheni fináléban.  A triplázó idényben kisebb sérülései miatt kevesebb lehetőséget kapott, ám mikor játszott, egy világklasszist láthattunk. A Juventus elleni 25 másodperc alatt lőtt gólját pedig a mai napig emlegethetjük. (Közel fél pályáról emelt Gigi Buffon hálójába.)
Az edzőváltásból semmit nem vett észre, Guardiola ugyanúgy számít rá, végigjátszotta többek között a klubvilágbajnokságot, valamint az Európai szuperkupa finálét is. Az idő múlásával hazájában Ausztriában is egyre inkább elismerik a tehetségét, ő országa legjobb labdarúgója, és az ország legjobb sportolójának is megválasztották.
Idén két nagyszerű gólt is szerzett a Bayern München mezében, a Stuttgart elleni dugója akár az év találata díjra is joggal pályázhat. Március végén egy barátságos meccsen súlyos sérülést szenvedett, így azóta lábadozott, egészen tegnapig, mikor is újra a csapattal edzhetett. Nem hinném, hogy a Mainz ellen játszana, de a következő idényben ismét el fog kápráztatni bennünket, mert hiába akarja a Real vagy a Barca, Ő NEM ELADÓ!

30. Michael Ballack (középpályás 2002-2006)

Sikerei: Német bajnok (2003,2005,2006)DFB
kupagyőztes (2003-2 gól a döntőben.2005,2006)
DFB Ligakupa győztes (2004-1 gól a döntőben)
A Bayern játékosaként: a Konföderációs kupa bronzérmese (2005)

A német válogatott egykori vezérét sem igazán szívlelem viselt dolgai miatt. (Homofóbia, Chelseahez való szerződés, szurkolók uszítása., stb), de nem lehet elvitatni, hogy egy kivételes játékos volt a maga idejében, akit élmény volt nézni. Mindössze azért végzett ilyen pozícióban, mert 4 éve kevésnek bizonyult az előrelépéshez, illetve, mert Londonban jobban teljesített.
A chemitzi ezüstfiú négy ezüstéremmel (BL DFB kupa, VB, Bundesliga) érkezett a Bayer Leverkusen csapatától.
Első évében roppant jól teljesített, 2002 végén megválasztották az év német játékosának is. A bajnokcsapatban 10 gólt szerzett, (Háromszor duplázott is.), de a legjobban a német kupagyőzelemig vezető úton teljesített: A Kaiserslautern elleni döntőt 10 perc alatt döntötte el csapatunk javára. (Ballack egyébként itt volt csapata ellen remekelt, hiszen 1998-ban a Lauternnél lett ismert játékos.)
Második idényében ahogyan a csapat, úgy az ő teljesítménye is visszaesett. 7 bajnoki gólja nem számított rossznak, ám például a BL-ben nem tudta hozni a tőle várt jó játékot.
A portugáliai EB után azonban élete formájába lendült: Felix Magath rábízta a vezérszerepet, ő pedig folyamatosan extraklasszis módjára futballozott. Nem kevesebb, mint 13 meccsen talált a kapuba, a bajnok menetelés során, olyan rangadókat nyert meg a csapatnak, mint a Hamburg, a Werder Bremen vagy éppen Stuttgart elleni meccsek. (Nevéhez fűződik a bajnoki szezon első Bayern gólja is.) Az idény végül minden frontot beleértve 20 találattal zárta. Ebben az időszakban olyan nagy presztízzsel bírt a csapaton belül, hogy ő volt a csapatkapitány helyettes, ám ő távozni akart. A 2005/06-os szezon előtt már tudni lehetett, hogy elhagyja Münchent. Távozni akarása, azonban nem látszott meg a formáján., és ismét 14 góllal járult hozzá a Salátástál elnyeréséhez. Több nagyszerű meccset játszott, ekkor is,: A Frankfurt kiütéséből 2 góllal vette ki a részét, de a Leverkusen ellen rangadón is ő lőtte a csapat győztes gólját. Utolsó meccsét Bayern mezben a Dortmund ellen játszotta, és góllal búcsúzott az Allianz Arénától. A világbajnokságon csapatkapitánya volt a bronzérmes Natioanalelfnek, ekkor azonban már tudni lehetett, hogy a Chelsea csapatánál kezdi a következő idényt. A kéknél BL döntőt játszott (2008), de nyert bajnokságot (2010) és FA kupát is (2007,2009,2010) 2008-ban az Európa bajnokságon ezüstérmes lett. 2012-ben hagyott fel a futballal, utolsó két szezonjában a Bayer Leverkusenben játszott.

29. Franz Roth (középpályás 1966-1978)

Sikerei: bajnok (1972,1973,1974)
kupagyőztes (1967,1969,1971)
BEK győztes (1974,1975-1 gól a döntőben, 1976-1 gól a döntőben)
KEK győztes (1967-1 gól a döntőben)

Nem is értem, hogy a „Bika” becenévre hallgató játékos miért nem kapta meg azt a megbecsülést világszerte, amit megérdemelt volna. Már az a tény is, hogy három nemzetközi kupában szerzett győzelmet jelentő gólt is, a párját ritkítja. (Gerd Müller volt erre képes a csapaton belül.)
20 évesen debütált a csapatban, első mérkőzését a 66/67-es idény második fordulójában játszotta, és első gólját két fordulóval később, a Nürnberg ellenében érte el. A területi rivális stadionja amúgy is fontos szerepet játszott Roth életében, hiszen 1967 május 31-én itt játszották a Rangers elleni KEK döntőt, amely az ő góljával nyert meg a csapat. (A KEK menetelés is az ő góljával kezdődött.) Első idényét 20 bajnokival és 7 Bundesliga találattal, kupa és KEK győzelemmel, valamint válogatott kerettagsággal zárta. Viszont pont rossz korba született, és mindössze négy alkalommal találkoztattak nevével az összeállításban a Nationalelf rajongói. Ha a válogatottban nem is, de a klubjában egyre többet számoltak vele, és az átalakuló félben lévő gárda minden jelentős sikeréből alaposan kivette a részét. A bajnokcsapatokból 2, 12, 5 illetve 8 találattal vette ki a részét. Az 1971/72-ben szerzett egy tucat találata egyéni legjobbjának számít. Mivel Gerd Müller ebben az évben elrontott egy büntetőt, így Roth lett a csapat ítéletvégrehajtója. A háromszoros BEK győztes gárdában összesen 23 meccsen játszott, ezeken a találkozókon 3 gólt ért el. A Dinaomo Drezden elleni 74-es gólja még csak egy lábjegyzet volt a Leeds valamint a ST Etienne elleni fináléban lőtt góljaihoz képest. 1976-ban Achillesz ín sérülést szenvedett, és ki keleltt hagynia a Világkupa döntőt, valamint már soha snem is nyerte vissza régi formáját. 1978-ban szerződése lejárta után Salzburgba szerződött, ahonnét egy év múlva vonult vissza a profi futballtól.
A Bayern München színeiben több, mint 350 mérkőzésen játszott.

28. Dieter Hoeness (csatár 1979-1987)

Sikerei:Német  bajnok (1980,1981,1985,1986,1987)
DFBkupagyőztes (1982,-1 gól a fináléban 1984,1986)
szuperkupagyőztes (1983)
BEK döntős (1982,1987)
A Bayern játékosaként:: világbajnoki ezüstérmes (1986)

Hasonló a helyzet vele is, mint Michael Rummeniggével, ám a „Hosszú” becenévre hallgató csatár saját jogán is egy kiváló játékosnak minősült a maga korában.
Alenben kezdte pályafutását, majd a Stuttgarban lett első osztályú, valamint válogatott játékos. (Mindössze hatszor szerepelt a Nationalelfben.) A sváb csapat színeiben tart egy rekordot is, hiszen egy német kupa mérkőzésen 7 gólt szerzett, amely jelenleg megdönthetetlen rekordnak tűnik, a kupasorozatot illetően.
Uli Hoeness 1979 nyarán lett a klub menedzsere, és az első játékos akit szerződtetett, az öccse volt. (Az idősebb fivér indoka szerint a csapatban kellett egy jó befejező csatár, ezért esett a választás a testvérere. Bár mondjuk ez igaz volt )
A kiválóan fejelő csatárnak időre volt szüksége,hogy megszolgálja 175 ezer márkás vételárát, ám tavaszra nagyszerű formába lendült, és 16 góllal segítette bajnoki elsőséghez a csapatot.
Egy évvel később 10 találattal járult hozzá a bajnoki cím megvédéséhez, valamint kiválóan játszott a BEK eldöntőjéig jutó gárdában is. (2 gólt lőtt az Ajax elleni meccs hajrájában, eldöntve a továbbjutást.)
Müncheni pályafutása legeredményesebb idényét 1982-ben élte át, ekkor 21-szer volt eredményes a bajnokságban,(Két alkalommal is mesterhármast szerzett.) a BEK döntőig vezető meccseken hétszer talált be (1 tripla közötte.), továbbá a bajor győzelemmel záruló kupadöntőben is betalált. Utóbbi gólja azért is különleges, mert fejsérülése ellenére sikerült a kapuba bólintania. Kiváló formája ellenére azonban nem fért be a spanyolországi világbajnokságon szereplő NSZK keretébe.
1984-ben a Braunschweig elleni meccsen Bundesliga rekordot állított fel, hiszen 21 perc alatt lőtt klasszikus mesterötöst. Roland Wohlfarth érkezése úgy tűnt megpecsételi a 32 éves játékos sorsát, ám ő még három további idényben segítette a csapatot, góljaival. 1986 tavaszára ismét világklasszis formába lendült, és 15 góljával járult hozzá a drámai csatában megnyert bajnoki címhez. Formája miatt 7 év után újra visszakerült a válogatottba is, és pályára léphetett a végül elveszített világbajnoki döntőn is.
Utolsó idényében már kevésbé ment neki a játék, de így is aktív részese volt, az egy vereséggel elnyert bajnoki címnek, és a BEK döntős szereplésnek. (A bécsi Austriát 2 góljával ejtette ki.)
1987 júniusában vonult vissza a labdarúgástól.

27. Dieter Brenninger (csatár 1962-1971)

Sikerei: bajnok (1969)
kupagyőztes (1966-2 gól a fináléban,1967-1 gól a fináléban,1969, 1971)
A másodosztály bajnoka (1965)
KEK győztes (1967)

Már csak amiatt is kiemelkedő fontossággal bír, az egykori kiváló jobbszélső, mert a klubtörténelem két fontos gólja is a nevéhez fűződik: 1962-ben a Bázel ellen a klubtörténelem első nemzetközi kupagólját, 1969-ben pedig a St Ettine ellenében a klubtörténelem első BEK-ben szerzett gólját is ő szerezte.
Első müncheni idényét 14 góllal zárta, amellyel Ohlhauser mögött a második helyen végzett a házi góllövőlistán. Legeredményesebb idényét egy évvel később tudhatta le, mikor is 27-szer volt eredményes, a másodosztályban rekedt csapatban. (Négy alkalommal szerzett mesterhármast.) Ebben az időszakban még középcsatárt játszott, ám Gerd Müller érkezével a balszélen találták meg a helyét. A Brenninger-Ohlhauser-Müller támadóhármas tökéletes veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, így nem maradhatott el a feljutás sem. Brenninger, a Nemzet bombázója miatt kissé háttérbe szorult, ám új szerepkörében is kitűnőre vizsgázott: első Bundesliga idényében 12 gólja mellé 11 aszisztot is elkönyvelhetett.
A kupadöntőkben is kiválóan ment neki a játék, két finálé is az ő góljával zárult.
Az 1968/69-es bajnokságban kiválóan játszott, és 11 gólja nélkül elképzelhetetlen lett volna a klubtörténelem első Bundesliga sikere.
Még további két évet maradt Münchenben, kezdőpozícióját sohasem veszítette el. Utolsó mérkőzésén a Köln elleni kupadöntőn végigjátszotta a 120 percet. Müncheni pályafutása alatt több mint 120 gólt szerzett.
1971 nyarán a VFB Stuttgarthoz szerződött, ahonnét 1976-ban vonult vissza a profi labdarúgástól.

26. Claudio Pizarro (csatár 2001-2007, 2012-)

Sikerei:Német bajnok (2003,2005,2006,2013,2014,2015)
DFB kupagyőztes (2005,2006-1 gól a fináléban 2013-a döntőben nem játszott,2014)
Világkupa győztes/Klubvilágbajnok (2001,2013-a döntőben nem játszott)
BL győztes (2013-a döntőben nem játszott)

Minimum akkor a pátosz övezi a perui támadó nevét Brémában, mint Münchenben, hiszen a Werder mezét is két, roppant sikeres periódusban viselte.
A 2000/01-es szezonban 19-szer volt eredményes a brémaiaknál, és Uli Hoenessék szerint ez a teljesítmény megért egy müncheni szerződést. (Oli Kahn kapuját is bevette kétszer.)
Mikor a bajor fővárosba érkezett, a felállás szerint Santa Cruzzal kellett megküzdenie az Elber melletti ék pozíciójáért, és mivel paraguayi riválisának inkább csak felvillanásai voltak, sikerrel megvívta a harcot a csapatba kerülésért. Első idényében csodálatosan játszott, a beilleszkedéssel semmilyen problémája sem volt, és 15 alkalommal köszönthették csapattársai, mint az aktuális góllövőt. (Különösen októberben volt nagy formában.) Egy évvel később is ugyanennyi gólt szerzett, és a legtöbb idegenbeli meccsen az ő remeklésének köszönhetően nyerte a csapat. (Elber nem lőtt gólt az Olimpiai stadionon kívül sehol.)
Elber eligazolása után Makaay mellett is megőrizte a második számú támadó szerepét, ám a holland első évében az ő góljai is kellettek volna ahhoz, hogy ne a nyolcaddöntő jelentse a végállomást a BL-ben. A következő két évben 11 góllal zárta a bajnokságot, ám a német kupagyőzelmek alkalmával nem akadt nála ember, aki több gólt lőtt volna: Mindkét sorozatban ő lett a gólkirály. 2005 tavaszán a Freiburgot négyszer mattolta egy emlékezetes 7:0-siker alkalmával, valamint egy évvel később is több alkalommal duplázott. 10 mérkőzésen lőtt 11 gólja közül azonban egyértelműen az utolsó, vagyis a Frankfurt elleni fejese volt a legfontosabb, amellyel Münchenbe segítette a kupát.
Első korszakának utolsó idényében kevésbé ment neki a játék, pedig a BL csoportkör során a klub egyik legjobbja volt. A Frankfurt elleni utolsó bajnokiján azért góllal köszönt el a csapattól.
2007 nyarán a Chelsea gárdájához szerződött, ám a londoni kékeknél csupán epizodista volt a BL döntőig jutó csapatban. Gyenge szezonja után újra Brémában talált otthonra, és ismét pazar formába lendült. A Werderrel kupát nyert, és UEFA kupadöntőt játszott 2009-ben.
2012 nyarán némi meglepetésre újra Münchenbe szerződött, és nem derogált neki elfogadni, hogy perememberként számítanak csak rá. Az új érában első idényében játszott a legjobban, olyan teljesítmények fűződnek a nevéhez, mint a Hamburg elleni mesternégyes. (A HSV ellenében mindig is kiválóan játszott.), a Juventus elleni győztes gólja Torinóban, vagy a Lille elleni mesterhármasa a BL csoportkörben. A tavalyi szezonban 10 gólt szerzett a rekordgyorsasággal bajnokságot nyerő csapatban, ám leginkább a kis téttel bíró mérkőzéseken brillírozott. (Mindenesetre ő lőtte a szezon utolsó gólját a Stuttgart ellenében.)
Jelenlegi szezonja mindössze egy lábjegyzet a müncheni pályafutását illetően, hiszen egyetlen kupagólon kívül nem tudott eredményes lenni. Hozzá kell tennünk, hogy már 37 éves, és csak elvétve kap lehetőséget.
A nyáron valószínűleg távozik, és egy klublegendát veszítünk el személyében. Gracias Pizza!

25. Stefan Effenberg )középpályás 1990-1992, 1998-2002)

Sikerei: Német bajnok (1999,2000,2001)
DFB kupagyőztes (2000)
BL győztes (2001)
BL döntős (1999)
Ligakupa győztes (1998,1999-a döntőben nem játszott,)
DFB szuperkupagyőztes (1990)

Bármennyire is antipatikus dolgokat művelt a civil életében vagy akár a pályán, a „Tigris” szerepe megkérdőjelezhetetlen a klubtörténelem legjobb játékosainak listáján.
1990 nyarán a német futball nagy ígéreteként érkezett a Mönchengladbach csapatától. Első tétmeccsén betalált a Kaiserlautern kiütésével záruló szuperkupa fináléban, majd első müncheni bajnokiján is gólt ünnepelhetett. Első évében az egyik legjobbja volt a bajnoki ezüstéremig és BEK elődöntőig jutó csapatnak. A 91/92-es szezonban azok közé tartozott, akiket nem hátráltatott sérülés, és a középmezőnyben végző gárda legjobbja volt. A svédországi Európa bajnokságon ő volt a Naitonalelf egyetlen Bayern játékosa. A torna után barátjával Brian Laudruppal együtt a Fiorentinához szerződött. (A dán híres állítása volt, hogy ha haverja nő lett volna, ő feleségül kérte volna Effét. ) Két idényt töltött Firenzében, és tagja volt a Serie A-ból kieső, majd azonnal visszajutó csapatbak is. A 94-es VB-n botrány tokozott, ami miatt hazazavarták, és amely miatt le kellett mondani a válogatottban való szereplésről. (Bemutatott a szurkolóknak.)
1994 és 98 között újra a Mönchengladbachot erősítette, hogy aztán visszaszerződjön Münchenbe. (1995-ben nyert egy DFB kupát a Gladbachhal.)
Visszatérése után sokan tartottak attól, hogy milyen is lesz a viszonya a többi nagyágyúval, ám ő rögtön az első pillanattól igazi vezére lett a csapatnak. Érdemes megnézni a korábbi meccseket, és látjuk, hogy Effe fanatizálni tudta a társakat, akik tűzbe mentek volna a győzelemért. A 98/99-es idény egyértelműen róla szólt, végigjátszotta a komplett bajnoki évadot, a BL-ben pedig győztes gólt vágott a Barcelona ellen, de a Dinamo Kijev elleni egyenlítése is létfontosságú volt. Az ezredforduló évében Matthaus távozott, Effe pedig megkapta a kapitányi karszalagot, és ez csak tovább tüzelte a heves természetű játékost.
2000 őszén térdsérülést szenvedett, és a szezon első felében nem tudott a csapat hasznára lenni, ám visszatérése után mintha egy másik Bayern Münchent láttunk volna. Karmesterként játszott a BL menetelés, valamint a Bundesliga idény során is, koronát az idényére a BL döntőben tette fel. (A csapat egyik legjobbja volt, büntetőjét értékesítette, és ugye mint tudjuk elsőként vehette át a trófeát is.)
Ősszel aztán újra megsérült, így lemaradt a Világkupa elnyeréséről is, és ismét csak tavasszal játszhatott rendszeresen. Utolsó nagy meccse a Real elleni müncheni odavágó volt, amelyet ő maga döntött el. végül 2002 májusában távozott.
Amerikába szeretett volna menni, ám végül a Wolfsburghoz szerződött, ahonnét 1 év múlva Katarba távozott, hogy 2004 –ben felhagyjon a profi futballal.

24.. Jürgen Klinsmann (csatár 1995-1997)

Sikerei: Német bajnok (1997)
UEFA kupa győztes (1996-1 gól a döntő második meccsén )
A Bayern játékosaként. Európa bajnok (1996)
Az UEFA kupa gólkirálya (1996)

1985-ben robbant be a köztudatba, mikor is az ősi rivális VFB Stuttgart csapatában játszott. Második stuttgarti idénye végén tagja volt annak a csapatnak, amelyet a Bayern 5.2 arányban múlt felül a kupadöntőben. Miután kinőtte a svábokat európai vándorútra indult, hiszen megfordult a milánói Interben, a Monacoban és a londoni Tottenhamban is. Világbajnokként, Eb ezüstérmesként EB és olimpiai bronzérmesként és UEFA kupa győztesként érkezett Münchenbe, és egy valami hajtotta, hogy végre bajnoki címet szerezzen. Az 1995 nyarán megkötött kontraktus arany betűkkel vonul be a klub történelmébe, ám nem indult túl könnyen. Bár a  csapat szárnyalt az első fordulókban, Jürgen csak az ötödik fordulóban talált először a kapuba, igaz akkor duplázott.  a bajnokságban leginkább csak tavasszal jött formába, igaz akkor vezére volt a salátástálról lecsúszó gárdának. Na de a nemzetközi porondon...  Annak, hogy a csapat 20 esztendő után nemzetközi kupát nyert 3 igazi letéteményese volt. Oliver Kahn a kapuban, Lothar Mattheus a védelemben és Jürgen Klinsmann a frontvonalban. A Lokomotív moszkvai kisiklatása során duplázott, a Raith Rovers ellen szintén. A Benfica ellen aztán növelte a csapásszámot és két meccs alatt hatszor mattolta a világ egyik legjobb kapusát Michael Predu'mme-ot. A Nothinham Forrest ellen összesen háromszor sült el a lába, majd a Barcelona elleni néma csönd után ő döntötte el végleg a Bordeaux elleni döntő visszavágóját. természetesen ő lett az az évi UEFA kupa kiírás gólkirálya 15 gólos rekordját csak 2011-ben tudták megdönteni. Csodás idényére a habot az angliai EB tette fel, ahol is a német győzelem után csapatkapitányként lökhette magasba az Henry Delaney trófeát.  Második idényében aztán végre összejött számára a nagy álom, és az év végén immár országos bajnoknak is mondhatta magát. A sikerért alaposan megdolgozott, hiszen nem kevesebb, 16 találatával az együttes házi gólkirálya is ő lett.  A menetelés során nem szerzett 3-4 gólokat meccsenként, ám a legfontosabb pillanatokban sikerült villannia, egyszer-kétszer. A szurkolók között abszolút kedvenc lett, ám távoznia kellett, mivel nem érezte jól magát Lothar Matthaussal folytatott állandó veszekedése miatt. két csodaszép idény után a Sampdoriához szerződött, (A kapitány fogadott riválisa ellen, hogy Klinsi nem fog 15 gólt szerezni a bajnokcsapatban.  Fél év múlva   visszatért a Tottenhamhez, pályafutását az 1998-as Vb után fejezte be.
.2004-bem mindenfajta edzői képesítés nélkül átvette a német válogatott irányítását, és a világbajnoki bronzérem után köszönt el a Nationalelftől.Két év pihenő után vállalt újra munkát ,méghozzá a Bayern München kispadján. Bár a csapat nem játszott rosszul és olyan  mára már klasszissá érő játékosok is bemutatkoztak nála, mint Müller mégsem emlékezhet jó szívvel második müncheni időszakára. A szép győzelmeket (Sporting elleni 7:1 és 5:0) olyan vereségek árnyékolták be, mint a Werder elleni 2:5, a Wolfsburg elleni 1:5 vagy a Barcelona elleni 0.4. A kirúgását végül a Schalke elleni 0.1 pecsételte meg. A csapat végül már Jupp Heynkessel a padon lett ezüstérmes. 

A lista utolsó része, minden idők 23 legjobb játékosával körülbelül a jövő hét végére készül el.