Egy Bayern München Blog a sok közül

 Az idei év két szempontból is ünnepi a Bayern München számára, hiszen imádott klubunk tegnap ünnepelte 115. születésnapját, valamint májusban lesz 50. éve. hogy a Bundesliga tagjának mondhatja magát. A két neves évforduló kapcsán arra vetemedtem, hogy egy öt részből álló szubjektív listában összegyűjteném a csapat 115 legnagyszerűbb játékosát az elmúlt 50 esztendőből. (Eredetileg azt terveztem, hogy az egységes történelem legjobbjait veszem lajstromba, ám rá kellett jönnöm, hogy a kellő ismeretanyag és videofelvétel hiányában nincs lehetőség arra, hogy a lista igazságos legyen. Mindenesetre majd igyekszem majd a régmúlt nagyjairól is megemlékezni a későbbiekben. )
A lista utolsó 23 helye bár kiváló játékosokat tartalmaz, azért kijelenthető, hogy nem a klub legnagyobb legendáit foglalja magába a bejegyzésben leginkább a feltörekvő újoncok, illetve a „szürke eminenciások” dominálnak.

A listával kapcsolatban még meg kell említenem, hogy a sikerek felsorolásánál a következő szempontokat vettem figyelembe:

- Ha az illető pályára lépett az adott sorozatban, de később eligazolt, külön jelezve lesz.
- Ha a játékos sérülés vagy egyéb okok miatt nem lépett pályára az adott bajnokságban/kupában, akkor a felsorolás nem tartalmazza az adott bajnoki címet. (például Badstuber tavalyi szezonja.)
- Ha a játékos nem lépett pályára a kupadöntőben, de a korábbi mérkőzéseken játszott, azt külön jeleztem a felsorolásban, ha viszont a kupasorozat egyetlen mérkőzés erejéig tartott (pl, szuperkupa döntők, Világkupa döntő) és a játékos nem lépett pályára a fináléban, az eredmény nem kerül a felsorolásba.
-A felsorolás folyamatosan frissül.
- Lehet, hogy sokan úgy érzik, hogy a 2000-es, 2010-es évek játékosai túlsúlyban vannak a listán, de megjegyezném, hogy hiába őket láttam többet játszani, azért igyekeztem fenntartani az egyensúlyt.

Források a bejegyzéshez: Dénes Tamás: Bayern München című könyve (2001
Egy 2003-as 365 lapos naptár a csapat történelmével.
Wikipedia.com
Youtube.com
Néhány régi videofelvétel a gyűjteményemből. (Na meg persze a memóriám.)

115. Xherdan Shaqiri (középpályás 2012-2015 ?)

Sikerei:Német bajnok (2013,2014,2015-a siker idején már nem játszott Münchenben)
DFB kupagyőztes (2013,2014-a döntőben nem játszott)
Bajnokok ligája győztes (2013-a döntőben nem játszott)
Európai szuperkupagyőztes (2013)
Klubvilágbajnok (2013)
Német szuperkupagyőztes (2012)

Nagyon nagy kérdés, hogy villámsebes svájci szélsőt látjuk-e még a csapat mezét viselni. 2012-ben érkezett a Bázel csapatától (Ellenünk is bizonyított a Bajnokok Ligája nyolcaddöntő első mérkőzésén.), és bár sem Heynkes sem Guardiola nem számolt vele fix kezdőként, mindig is hasznára volt a csapatnak, a padról beszállva általában felpezsdítette a játékot, jó pár gólpasszt és gólt elérve.
Emlékezetes meccsei között tarthatjuk számon, a Wolfsburg elleni (2013-as) kupaelődöntőt, valamint a Freiburg elleni tavalyi bajnokit, ahol vezére volt a tartalékos összeállításban játszó gárdának.
A számára kitűnően sikerült brazíliai világbajnokság után (ő szerezte a torna egyik mesterhármasát) kijelentette, hogy most már bizonyított és megérdemli, hogy Guardiola a kezdőben játszassa. Nyilatkozatának utólag mondhatjuk, nagyobb volt a füstje, mint a lángja, az ősszel, ha lehetőséget is kapott, ritkán tudott vele élni (kivétel a Róma elleni BL mészárlás.), így a klubvezetés januárban kölcsönadta az Internazionalénak. Milánóban egyelőre nem teljesít rosszul (a szintén egy Bayernes Podolskival karöltve), ha esetleg visszatérne, és visszavenne az egójából, talán nemcsak a klubtörténelem (egyik) legjobb kiegészítő emberét tisztelhetnénk a személyében.

114. Juan Bernat ( védekező középpályás 2014-)

Számomra az idény abszolút pozitív meglepetése, hogy a még mindig szemtelenül fiatal, egykori U19-es Európa bajnok milyen hallatlan magabiztossággal játszotta be magát a csapat kezdőjébe. Júliusban még úgy tűnt egy lehet a perememberek közül, ám a sérüléshullámot kihasználva jelenleg kirobbantatlannak tűnik a kezdőcsapatból. A beilleszkedése csak néhány mérkőzést vett igénybe, de a nyári szerzemények közül ő találta meg leghamarább a helyét, és hétről-hétre bizonyít is kétkedőknek. Bár nem a támadás a feladata, szinte valamennyi mérkőzésen bemutat legalább egy gyönyörű felfutást, a lövésein azonban még van mit csiszolni, bár a rossz emlékű Wolfsburg elleni meccs óta már nem áll hadilábon a góllövéssel sem. (Ezen a mérkőzésen egyébként a csapat legjobbja volt.) Hétvégén volt 22 éves, így akár 5-10 évre is a megoldást jelenthet a posztján.

Sikerei:: Német bajnok (2015, 2016)
DFB kupagyőztes (2016-a döntőben nem játszott)


113. Hans-Jörg Butt ( kapus 2009-2012)

Sikerei:Német bajnok (2010)
DFB kupagyőztes:(2010)
BL döntős (2010,2012-a döntőben nem játszott)
A Bayern játékosaként: világbajnoki bronzérmes (2010)

 Bármekkora egyénisége is a német labdarúgásnak, a Bayern München történelmében nem több mint a kapus, aki összekötötte az Oliver Kahn visszavonulása és Manuel Neuer érkezése közötti időszakot. (Rensingget és Kraftot igyekszem elfelejteni.)
2008-ban érkezett rutinos tartalékkapusnak Rensing mögé, ám bemutatkozása csúfosra sikeredett a Barcelona elleni 0:4-el. Riválisa sérülése és az alternatíva hiánya miatt megragadt a kapuban a 2008/09-es szezon végén, és nem is adta át a helyét egészen 2011 februárjáig. Louis Van Gaal bízott benne, Hans pedig olyan formában védett, mint sok évvel korábban a Leverkusen BL menetelése alkalmából. Fontos szerepe volt a bajnoki címben, kapott gól nélkül hozta le a kupadöntős, de a legemlékezetesebb teljesítményét a Bajnokok Ligájában nyújtotta: Kevés kapus rúgta nála jobban a büntetőket (a Hamburg és a Leverkusen mezében is szerzett gólokat.), és a Juventus elleni (sorsdöntő) csoportmérkőzésen megkapta a lehetőséget, ő pedig mattolta Buffont, eldöntve a továbbjutást. Az idény végén, 7 év után nemcsak, hogy visszakerült a válogatottba, de az Uruguay elleni bronzmérkőzésen lehetőséget is kapott. (2002-ben 0 játékperccel lett ezüstérmes.)
A 2010/2011-es idényben formája hanyatlani kezdett, és Van Gaal is inkább az ifjú Kraftot favorizálta, de Hans tudomásul vette új szerepkörét, és várta mikor kaphat újra szerepet. Neuer érkezésével az ő pályafutása is megpecsételődött, a három ezüstérmet hozó idényben összesen három mérkőzésen jutott szóhoz. 2012 júniusában vonult vissza.

112. Robert Lewandowski (csatár 2014-)

Már akkor is a klubtörténelem lapjain foglalna helyet, ha nem igazolják le tavaly nyáron, hiszen nincs még egy játékos, aki mesterhármast ért volna el egy Bayern elleni kupadöntőn. (2012-es kupadöntő 2:5 a Dortmund ellen.) Sokak szerint a klubvezetés már ekkor szerette volna megszerezni a fél Európa által körbeudvarolt támadót, ám a kontraktusra csak Mario Mandzukic távozása valamint a lengyel játékos szerződésének lejárása után került sor.
A bemutatkozása nem sikerült rosszul, hiszen a Telekom kupa fináléjában szédületesen nagy gólt lőtt a Wolfsburg kapujába, ám a tétmeccseken kezdetben nem igazán találta a helyét. Hiába lőtt néhány gólt, sokszor eltűnt a mezőnyben, ha pedig észrevettük, nagy volt az esély, hogy helyzetet rontott. Első igazán jó teljesítményét a Hannover elleni győzelem során nyújtotta, mikor is duplával vett ki részét a 4:0-s sikerből, az elmúlt időszakban pedig már a ismét a régi Lewát látjuk, aki sorra lövi a gólokat. (Az elmúlt három bajnokin négy találat.)
Ha idén nem is ő lsz a Bundesliga gólkirálya, azért igyekszik feledtetni Mandzukicot, és remélhetőleg a csapat is ellen tud majd állni az érte kínált búsás összegeknek. (A napokban arról cikkeztek, hogy a PSG,a Manchester City valamint a Real Madrid is kiszemelte Lewandowskit.)

Sikeri:: Német bajnok (2015,2016)
DFB kupagyőztes (2016)
A Bayern játékosaként: Német gólkirály (2016)

111. Carsten Jancker ( csatár 1996-2002)

 Sikerei:Német bajnok (1997, 1999,2000, 2001)
 DFB kupagyőztes (1998, 2000)
Bajnokok ligája győztes (2001)
BL döntős (1999)
Világkupa győztes (2001)
DFB Ligakupa győztes(1997,1998-1 gól a fináléban,1999, 2000-1 gól a fináléban)
A Bayern játékosaként: világbajnoki ezüstérmes (2002)

Olyan csatártípust testesített meg, amelyet ma már egyre kevesebbet látunk.. Játékában az elegancia vagy a képzettség jelét sem fedezhettük fel, mindent páratlan fizikumának köszönhetett. (Lásd a BL fináléban kiharcolt büntetője.) Ez persze nem probléma, az Elber és Santa Cruz által megtestesített latinos futballt preferáló támadók mellé szükség volt egy erőcsatárra, aki hatékonyan tudta lőni a gólokat, és ami a fontosabb: a megfelelő pillanatban. A Rapid Wien (KEK döntő játszó) csapatától érkezett 1996-ban, ám az első idényében nem igazán tudta magát beverekedni a csapatba
6 müncheni idénye közül a középső négyet érdemes megemlíteni, ekkoriban folyamatosan 10 gól felett termelt, 2000 őszén egy személyben volt a Bayern legjobb játékosa, valamint a Bajnokok Ligája legeredményesebb csatára. Ebben az időszakban kétszer is ő lett a csapat házi gólkirálya.
A BL győzelem után azonban karrierje gödörbe került, több mint 1 évig nem talált a kapuba, így a világbajnokság után Udinébe távozott.
A tar csatár egy rekordot egyébként a mai napig tart, hiszen (a Kaiserslutern játékosaként) ő az egyetlen, aki 6 gólt lőtt egy német kupameccsen.
2009-ben hagyott fel az aktív játékkal. (Nagymartonból vonult vissza.)

 110. Torsten Frings (középpályás 2004-2005)

Sikerei:Német bajnok (2005)
DFB kupagyőztes (2005)
DFB Ligakupa győztes (2004)
A Bayern játékosaként: a Konföderációs kupa bronzérmese (2005)

A 2000-es évek egyik legjobb német középpályása mindössze egy évet töltött Bajorországban, ám ez is elég volt ahhoz, hogy élete egyetlen német bajnoki címével távozzon. Felix Magath kifejezett kérésére érkezett a klubhoz, és a válogatotthoz hasonlóan a középpálya motorjaként funkcionált. Hiába volt azonban alapember, nem érezte jól magát, így 2005 nyarán visszatért a Werder Bremen csapatához. Klubváltása a legcsúnyább esetek közé tartozik a klub históriájában, mivel többször is hangot adott a Bayern iránti ellenszenvének, amelyet Beckenbauer elnök úr a következőkép reagált le: „Torsten remek játékos, de ne felejtse el, hogy csak egy csapattal volt reális esélye duplázni, és azt velünk tette meg!”
A brémai klubnál hasonló minőségben futballozott, pályafutását viszont az FC Toronto csapatánál zárta le 2012-ben. (Karrierje második országos bajnoki címével.)

109. Ciriaco Sforza (középpályás 1995-1996, 2000-2002)

sikerei: UEFA kupa győztes (1996)
Bajnokok Ligája győztes (2001-a döntőben nem játszott)
Német bajnok (2001)
Világkupa győztes (2001)
Ligakupa győztes (2000)

 Ha ez a bejegyzés sorozat a Kaiserslautern csapatával foglalkozna, valószínűsítem, hogy a svájci játékmester az első 10-benfoglalna helyet. Két időszakot töltött Münchenben, három jelentős klubtrófeát elhódításából is kivette a részét, ám mindkét esetben csalódottan távozhatott.
1995-ben főszerepet játszott a Otto Rehagel által irányított csapatban, sokak szerint megújította a középpályát, ám annyi biztos, hogy egyike volt az UEFA kupa győzelem fő letéteményeinek. Beckenbauerrel azonban megromlott a viszonya, így az Interhez igazolt, ahonnét a Kaiserslauternbe távozott. (Második korszakából kiemelkedik a bajnoki cím elnyerése.)
A németországi vörös ördögöknél három szezont játszott, majd visszatért Münchenbe, ahol azonban nem tudott beilleszkedni Ottmar Htzfeld elképzeléseibe, így javarészt csak a fontos perememer szerepe jutott számára. 2, csapat szinten sikeres, egyénileg viszont csalódást keltő idény után visszament a Lauternhez, ahonnét 2006-ban vonult vissza.

108. Thorsten Fink (középpályás, hátvéd 1997-2003, )

sikerei: Német bajnok (1999, 2000, 2001, 2003)
DFB kupagyőztes (1998, 2000, 2003)
Világkupa győztes (2001)
BL győztes (2001- a fináléban nem játszott)
DFB Ligakupa győztes (1998.1999.2000)

A 90-es évek végén ragadt rajt a csapaton az FC Hollywood gúnynév, mondván minden poszton csak sztárok játszanak, Ő nem volt igazi sztár, egy igazi iparos volt, de azok közül az egyik legjobb. Több mint 150 mérkőzést játszott a klub színeiben, és mégsem kapta meg azt az elismerést, amit érdemel. (Például sosem volt válogatott.) Harmincon túl érkezett a klubhoz, mégis 6 idényen keresztül volt a védelem egyik legjobbja, aki a mérkőzések jelentős részében teljes odaadással futballozott a klubért.
Nem ő lőtte a gólokat, nem ő kergette őrületbe az ellenfeleket, nem róla cikkeztek az újságok viszont nélküle nem nyert volna a együttes 12 trófeát ebben az időszakban. 2003 után a második csapatban játszott, néhány barátságos meccsen (Például a Győr ellen 2004-ben) azonban továbbra is az első csapatot erősítette.

107. Adolfo Valencia (csatár 1993-1994)

Sikerei: Német bajnok (1994)

Ha ő nem lett volna, akkor a csapat négy éves ínséges időszaka sem szakadt volna meg 1994-ben. Egy Copa Amerioca bronzéremmel a zsebében érkezett a Santa Fé együttesétől, és hamar közönség kedvenccé vált. A Kaiserslautern elleni bajnoki címért való küzdelemben 11 góljával főszerepet vállalt, Mehmet Schollal egyetemben ő lett a csapat házi gólkirálya.
A világbajnokság után azonban távozott, az Atletico Madrid jó pénzért vásárolta meg, ám a Münchenben mutatott formáját már sem ott, sem máshol nem tudta túlszárnyalni. 2003-ban akasztotta szögre a stoplis cipőt.

106. Oliver Kreuzer (hátvéd 1991-1997)

Karlsruhe csapatától érkezett 1991-ben. Középhátvédként 150 mérkőzésen át viselte csapatunk mezét. Élete legjobb szezonja az 1993/1994-es volt, ekkor félelmetes hátsó sort alkotott Matthaussal, Jorghinhoval ésHelmerrel. Ahogy az idő haladt előre úgy vált egyre sérülékenyebbé, és az edzők bizalmát sem élvezte úgy, mint korábban. 97-ben a Bázel csapatához távozott, ahol bajnokként és kupagyőztesként hagyott fel a futballal.


Sikerei: UEFA kupa győztes (1996)
Német bajnok (1994,1997)

105: Johhny Hansen(hátvéd 1970-1976)

Sikerei: Német bajnok (1972,1973,1974)
DFB kupagyőztes (1971-a döntőben nem játszott)
BEK győztes (1974, 1975,- a döntőben nem játszott) 1976

A történelem egyik első dán játékosa, aki profi státuszú labdarúgóként külföldre szerződött. 1970-ben érkezett a csapathoz, a területi rivális Nürnbergtől. Hat éve alatt általában csak a sérülések miatt hiányzott. (Többek között a 75-ös BEK döntőről) számított a védelemből, a sikerekben egyfajta szürke eminenciásként játszott szerepet A klub történészei szerint a csapat első BEK sikerében játszotta a legfontosabb szerepet, hiszen 180 perc alatt (Mint ismert a döntőt újrajátszották.) alig engedte levegőhöz jutni az Atletico Madrid rettegett csatárait.
170 meccsén kevés gólt szerzett, ám egy fontos gól fűződik a nevéhez: az ő találata döntötte el végképp az 1972-es bajnokságot.
A sikerekben gazdag évek után nevelőegyesületéhez a Veljéhez távozott, ahonnét 1978-ban bajnokként vonult vissza.

 104. Andreas Herzog (középpályás 1995-1996)

Sikerei: UEFA kupa győztes (1996-a finálé egyik meccsén sem játszott)

Az hiszem az ő személye is bizonyítja, hogy lehet valaki bármekkora klasszis, ha egy számára nem megfelelő közegbe kerül, nem tud a tudásának megfelelően játszani. Az osztrák játékmester Otto Rehagellel együtt érkezett a bajor városba, természetesen azt várva, hogy ő lesz a csapat vezére. Bármekkora tehetség volt azonban, kedvenc edzője kissé háttérbe szorította Sforza kedvéért, és bár Herczog többször is jó teljesítményt nyújtott, végül csalódottan kellett távoznia. Mindenesetre a bajnoki ezüstéremből és az őszi UEFA kupa menetelésből kivette a részét. A csalódott középpályás végül egy év után visszament a Weder Bremnhez, ahol élő klublegendaként tartják számon

103.. Wolfgang Kraus (középpályás, hátvéd 1979-1984)

Sikerei: Német bajnok (1980,1981)
DFB kupagyőztes (1982, 1984)
BEK döntős (1982)
DFB szuperkupagyőztes (1983 )

Az Eintracht Frankfurt ikonjaként érkezett a csapathoz (Pont a bőrnadrágosok ellen debütált a Bundesligában.) Eredetileg kiegészítő emberként számoltak vele, ám az 1980-as bajnokság hajrájától kirobbanthatatlan lett a csapat kezdőjéből, Csernai Pál pedig bízott benne.
A védőként és középpályásként is helytálló játékos összesen 25 gólt szerzett a csapat színeiben, a legeredményesebb szezonja az 1980/81-es volt, amelyben 6 góllal járult hozzá a bajnoki cím megvédéséhez. Müncheni évei után a Frankfurtban zárta le karrierjét.

102. Conny Torstensson (1973-1977 csatár)

Sikerei: bajnok (1974)
BEK győztes (1974, 1975, 1976- a fináléban nem lépett pályára)
Világkupa győztes (1976)

Úgy tudott kiemelkedni a sztárokkal teletűzdelt sikert-sikerre halmozó gárdából, hogy az egyik legkisebb fizetést mondhatta magáénak. A klub első svéd játékosa hazája egyik legjobbjaként érkezett Münchenbe, és négy éve alatt, ha lehetőséget kapott, bizonyította tehetségét. A bajnokikon általában kevés lehetőséget kapott, a nemzetközi kupákban viszont egyike volt az egyesület legjobbjainak. Egyik legjobb mérkőzését Budapesten játszotta, mikor is a BEK elődöntőjében szemfüles góllal egyenlítette ki az Újpest vezetését, az Olimpiai stadionban pedig ő volt az aki eldöntötte a továbbjutás sorsát. (A közvetítésben Szepesi György meg is jegyezte, hogy emiatt a”svéd fiú” miatt csalódottan mehetnek haza a Dózsa szurkolói.) Ahogy Karl Heinz Rummenigge kezdett befutni, a skandináv csatár úgy kezdte elveszíteni nehezen megszerzett pozícióját, így az 1977-es idényben (gyér lehetőségei ellenére is csapat egyik leglóerősebbje volt a BEK-ben) a távozás mellett döntött. 31 évesen, 1980-ban hagyott fel az aktív játékkal.

101. Jürgen Wegmann (csatár 1987-1989)

Sikerei: bajnok (1989)
szuperkupagyőztes (1987-2 gól a fináléban)

 A Schalke csapatától érkezett 87 nyarán, 2 millió márka ellenében. 2 idényt töltött a csapattal, és két mozdulatával is sikerült bekerülnie a klub históriás könyvébe: az első az a pimasz győztes gól, amelyet első tétmeccsén a Hamburg elleni szuperkupadöntőben szerzett, és amiért uli Stein az ellenfél kapusa felpofozta, a másik pedig az ollózós gólja, amelyet a 80-as évek egyik legszebb góljának tartanak. (A Nürnberg ellen szerezte 1988-ban.)
Két idénye alatt roppant félelmetes csatárduót alkotott Roland Wohlfarthtal, míg előbbi egy igazi gólvadász volt, addig Jürgen mécsenként kevesebbszer talált be, viszont több mérkőzést is eldöntött.
1989-ben hazaszerződött a Borussia Dortmundhoz, első mérkőzésén pont a Bayern München ellen lőtt gólt a csapatunk által elbukott szuperkupadöntőben.

100. Robert Kovac (2001-2005 hátvéd)

Sikerei: bajnok (2003, 2005)
kupagyőztes (2003- a fináléban nem játszott, 2005)
Világkupa győztes (2001)

5 év leverkuseni légióskodás után testvérével Nikoval együtt érkezett a csapathoz, bátyjával ellentétben azonban segy időre sikerült bebiztosítania a helyét a kezdőcsapatban. Hitzfeld utolsó évében kezdett igazán beérni müncheni pályafutása, Magath pedig már vele képzelte el a csapat védelmét. Bár a csapat elveszítette a Juventus elleni mérkőzéseket a 2004/05-ös szezonban, Robert karrierjéből fontos meccsekről beszélhetünk, hiszen remek játékával meggyőzte a torinói klub vezetőit, hogy érdemes pénzt áldozni rá. Münchentől a Schalke elleni kupagyőzelem alkalmával búcsúzott, ahol is csapatunk egyik legjobbja volt. 2010-ben vonult vissza, jelenleg testvére segédedzője a horvát nemzeti csapatnál.

99.Roque Santa Cruz (csatár 1999-2007)
Sikerei: Német bajnok (2000,2001,2003,2005,2006)
DFB kupagyőztes (2000,2003-a döntőben nem játszott,2005-a döntőben nem játszott,2006)-a döntőben nem játszott
DFB Ligakupa győztes (,2000,2004)
Bajnokok ligája győztes (2001-a döntőben nem játszott)

Remélem, elnéznek annyi szubjektivitást, hogy a családom kedvencét beválasztottam a legjobb 100 közé.
Hogy mekkora formátumú játékos lehetett volna, belőle jól példázza, hogy amit kitette a lábát Münchenből mesterhármast szerzett egy Copa America mérkőzésen, majd 20 gólnál sem adta alább a Premier Leagueben.
A Bayern egy halom európai sztárklubot legyűrve szerezte meg a paraguayi támadó játékjogát, és mindenki ámulatba volt esve a tehetségétől. (18 évesen már a válogatott legjobbja volt.) Játékintelligenciája, és klasszisa vitathatatlan, ám az is, hogy kevés játékos fordult meg Németországban, akit ennyit gyötörtek volna sérülések, mint ő. Hiába került jó formába, egy rövid periódusban, nem telt el 1 hónap és a sérült listán láttuk a nevét. Ha nem volt sérült, akkor pedig depresszió gyötörte, testvére elvesztése végett. Miikor azonban egészséges volt, lehetett rá számítani, a padról beszállva szinte mindig jól játszott, olyan fontos gólokat is szerezve.
Három mérkőzést említenék meg vele kapcsolatban, az első a Német kupa 2004/2005-ös kiírásának nyitánya, mikor a TSV Völpke elleni meccsen mesternégyest szerzett (holtversenyben klubrekord a kupatörténelmünkben.) , a Leverksuen elleni 2001-es meccset, ahol fél perc játék után szerzett a bajnoki cím szempontjából fontos gólt, valamint a CSZK Moszkva elleni 2006-os összecsapást, ahol évek óta először volt kezdő,és a mezőny egyik legjobbjaként tündökölt.
Hiába marasztalták, úgy érezte Podolski, Toni és Klose mellett nincs hely számára a csapaiban, és megkezdte súlyos sérülésektől mentes angliai karrierjét. Jelenleg Mexikóban a Cruz Azul csapatában játszik.

98. Xabi Alonso (középpályás 2014-)

Sikerei:: Német bajnok (2015,2016)
DFB kupagyőztes (2016)

Az, hogy már most bent van a 100-ban nem több mint megelőlegezett, és remélhetőleg a csapat részére majd kifizetődő bizalom.
Úgy érkezett ide, hogy már mindent elért, amiről egy labdarúgó valaha is csak álmodhat, ám mégis motiváltabbnak tűnik, mint 10 évvel ezelőtt.
Toni Kroos elvesztése sok szurkoló számára érvágást jelentett, ám 6 hónappal kijelenthetjük, hogy ez volt az a transzfer, amellyel mindenki jól járt: Kroos álmai csapatába került, a Real Madrid megvett egy remek játékost, a Xabi Alonso szakmailag előreléphet a madridi kispad helyett, a klub jót kaszált az üzleten, mi szurkolók pedig egy kivételes játékost láthatunk hétről hétre.
Aki kételkedett, hogy a kétszeres BL győztes játékos (Ha sikerül velünk is nyernie, ő lehet a második, aki három különböző csapattal ért fel a csúcsra.) 33 évesen tud-e valami újat hozni már az első Schalke elleni meccsen megbizonyosodott, hogy kár volt kételkedni.
Guardiola megcsinált azt, hogy egyetlen edzés után a kezdőbe nevezte a középpályást, aki rögtön úgy játszott, mintha 6-8 éve a bajor mezt viselné. Az ősszel kijátszhatatlan lett a kezdőből, passzai hatékonyságával, futóteljesítményével a Bundesliga rekordjait ostromolja, nyugodtan mondhatjuk, hogy első madridi éve óta nem volt ilyen formában. Xabi híres a szabadrúgásairól, stílszerűen első gólját is egy rögzített szituációból szerezte a Werder Bremen eltiprása során.
Ha van amiben fejlődni kell, akkor talán annyi, hogy nem kellene minden meccsen perlekednie a játékvezetővel, de hát ezért szeretik annyian, és 30-on túl már úgysem változik meg.

97. Reinhold Mathy (középpályás 1980-1987)

Sikerei: Német bajnok (,1981,1985,1986,1987)
DFB kupagyőztes (1982-a döntőben nem játszott, 1984,1986- a döntőben nem játszott)
BEK döntős (1982,1987)

 Kamaszfejjel került fel az első csapathoz, azzal nem titkolt céllal, hogy ő legyen majd a korosodó Dieter Hoeness utóda, és bár a Langaléta csatárt nem tudta helyettesíteni (Egyszerre távoztak.), a szélsőként bevetett Mathy szerep mégis fontos volt az itt eltöltött nyolc idénye során.
Legjobb időszakát 1985/86 tájékán élte, ekkoriban fontos alappillére volt a két bajnok címet is begyűjtő csapatnak, az 1985/85-ös idényben 7 góllal járult hozzá a nagyon simán kivívott bajnoki elsőséghez. Ekkoriban a nemzetközi kupában is villogott, az Austria Wien elleni hazai mérkőzésen mesterhármast szerzett, ilyen teljesítményre egyik csatársztár sem volt képes a 85/86-os szezonban. Az idény végén egyébként ő szerzete a csapat utolsó gólját a Bundesligában, kvázi ő biztosította be, hogy klubunk megelőzi a Werder Bremnt a salátástálért folytatott gyilkos versenyfutásban.
1987-ben az Udigenhez távozott, 1993-ban sérülései miatt hagyta abba az aktív futballt.

96. Rainer Zobel ( középpályás 1970-1976)

Sikerei: Német bajnok (1972, 1973, 1974)
DFB kupagyőztes (1971)
BEK győztes (1974,1975,1976-a döntőben nem játszott)

Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy valaki 180 ligamérkőzést játsszon Európa toronymagasan legjobb klubjában, de válogatottban szóba se kerüljön a neve. Hannoverből érkezett az 1970-es év nyarán, és mind Udo Lattek, mind Detmar Cramer a védekező középpályás szerepkörében játszatta. Bár a válogatottban nem kapott szerepet, a klubban mégis a legnagyobb hangadók közé tartozott. (Tekintve, hogy Beckenbauer volt az egyik legjobb barátja, ez nem is oly meglepő.)
Udo Horsmann érkezésével veszítette el helyét a kezdőcsapatban, az 1976-os idény után nem kívánt máshová szerződni, így abbahagyta a sportot.
Bár a 76-os BEK finálé volt az egyetlen jelentős siker, amelyben nem játszott főszerepet, a csapatot mégis ő indította el a siker útján, hiszen ő szerzete a Bayern első két gólját az európai menetelés során.
Visszavonulása vagy egy tucat helyen edzősödött, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

95.Hamit Altintop( középpályás 2007-2011)

Német bajnok (2008,2010)
DFB kupagyőztes (2008-a döntőben nem játszott,2010-)
BL döntős (2010)
DFB Ligakupa győztes (2007)
DFB szuperkupagyőztes (2010

Néha a számok nem igazán mutatják meg egy labdarúgó értékét. Az egykori Puskás díjas (csapatunk egyetlen díjazottja.) török középpályás alig több mint 100 mérkőzést játszott a csapatban, mégis szép emlékeink lehetnek róla. 2007-ben szerződtették a Schalke csapatától Münchenbe, azzal a nem titkolt céllal, hogy megfelelően pótolja Szalihamidzicsot. A kezdetek nagyon jól alakultak, rögtön az első barátságos meccsén gyönyörű gólt lőtt a Sao Paolónak, a Ligakupa megnyerésében is fontos szerepet játszott, az első fordulókban pedig két gólt is szerzett a bajnokságban. Az idényben aztán inkább a csere státus jutott számára osztályrészül, és néhány hetet sérülés miatt ki is kellett hagynia. A legerősebb területe ebben a szezonban kétséget kizáróan az UEFA kupa volt, hiszen bevette a Belenenses, majd az Anderlecht, végül az Aberdeen kapuját is. (Utóbbi gólja különösen fontos volt, hogy ne szenvedjen vereséget a csapat.)
A 2008/2009-es idényre sérülése rányomta a bélyegét, a meccsek több mint felét a padról vagy a lelátóról kellett néznie.
Luca Toni mellett talán ő rúgta össze a legjobban a port Louis Van Gaal vezetőedzővel, a holland mester elképzeléseibe ritkán fért bele Hamit játéka. Talán egyetlen olyan fontos meccs van, ahol fontos szerepet szántak neki, ám a madridi BL fináléban kissé idegenül mozgott Ribery szerepkörében.
2011-ben kijelentette, hogy az edző miatt távozni akar, és bár a csapat Andrias Jonkerrel fejezte be az évadot megtartván a szavát idény végén távozott a Real Madridhoz.
A listán szereplők közül egyike a keveseknek, akik bár jól teljesítettek, sokkal több lehetőséggel tízszerte jobban tudták volna segíteni a csapatunkat.
Hamit még ma is aktív, jelenleg a Galatasaray labdarúgója.

94. Martin Demichelis (hátvéd 2003-2011 január)

Sikerei: Német bajnok (2005,2006,2008,2010)
DFB kupagyőztes (2005,2006,2008,2010)
BL döntős (2010)
DFB szuperkupagyőztes (2010)
DFB Ligakupa győztes (2004,3007)
A Bayern játékosaként: a Konföderációs kupa ezüstérmese (2005)

A klubtörténelem első argentin játékosaként debütált a csapatban a Celtic ellen 2003-ban. Első idénye meglehetősen hullámzóra sikeredett, mert bár nem játszott rosszul, sokat volt sérült, és nagynevű konkurensekkel is meg kellett küzdenie. Ha Ottmar Hitzfelden múlt volna, valószínűsítem, hogy az első év végén eladják, esetleg áthelyezik a második csapatba, de neki jött a legjobban az edzőváltás. Magathnál nemcsak, hogy fix kezdő lett (a sikerekben fontos szerepet játszott), de némely mérkőzésen világklasszis teljesítményt is nyújtott. A szigoráról is híres egykori sikerkovács úgy találta, hogy Martin nemcsak a védelemben tudna jól teljesíteni, így a második bajnoki cím évében többször védekező középpályásként vetették be. Hitzfeld mester visszatérésének évében nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb szezonját, ám a régi/új mesterrel nem igazán jött ki, mivel nem tudták megtalálni számára az ideális pozíciót. Klinsmannál alapember volt, Van Gallal viszont ő is összerúgta a port, a holland edzővel balhézott a BL döntő után, majd a 2010/11-es szezon nyitányán kijelentette, hogy távozni akar. Ettől kezdve csak akkor játszatták, ha nem volt más alternatíva, és 2011 első napján le is szerződött a Malagához.
A tavaly világbajnoki ezüstérmet szerző hátvéd jelenleg a Manchester Cityben játszik, az ellenünk játszott manchesteri meccsen időhúzó csereként funkcionált.

93. Kar-Heinz Borutta (hátvéd 1960-1967)

Sikerei: a másodosztály bajnoka (1965)
kupagyőztes (1966-a döntőben nem játszott, )

A bejegyzések a Bundesliga történelem legjobbjait igyekeznek, bemutatni, ám ő alig játszott a Bundesligában. Hogy akkor miért van itt? Mert a csapat naggyá válásának útján több mint 150 mérkőzésen játszott a Regional Ligában. A Schalkétól érkezett játékos 5 teljes évig volt meghatározó szereplője a formálódó nagy csapatnak, ám mikor jönni kezdtek volna a sikerek, feltűnt a színen Georg Schwarzenbeck, és Francz Beckenbauer
A legjobb szezonjának az 1963/64-es idényt tartották, ekkor valamennyi játékpercben pályán volt a feljutásról egy hajszállal lecsúszó gárdában, valamint 5 góllal is segítette társait. A KEK győzelemből már nem igazán vette ki aktívan a részét, és bár 32 évesen messze nem számított még öregnek, úgy gondolt az ideje átadni a helyét a fiataloknak.
67 éves korában 2002-ben érte a halál.

Ők voltak tehát az ötrészes lista első 23 helyezettje, és bár remek labdarúgók voltak, ígérhetem, hogy a következő bejegyzésben növelni fogjuk azt a bizonyos csapásszámot, és már néhány klubikonról is olvashatnak már.